A náci vezetés az élet minden területét igyekezett leuralni a Harmadik Birodalomban - nem volt kivétel ezalól a szexualitás sem. A népesség drasztikus csökkenése miatt komoly demográfiai problémával nézett szembe az ország. Ahogy sejthetitek, Hitler az árja "fajjal" akarta benépesíteni birodalmát, ennek érdekében pedig drasztikus intézkedéseket hozott meg...

A teljes történetet meghallgathatjátok a fenti linken, alább pedig egy rövid, képes összefoglalót láthattok:

Hitler halála előtt pár órával házasodott össze szeretőjével, Eva Braunnal. Korábbi szerelmi életéről nagyon keveset tudunk.

A nők rajongtak Hitlerért; ezrek kínálták fel magukat levélben a diktátornak, sokan képet is küldtek magukról, míg mások nyíltan vállalták, hogy legszívesebben gyereket szülnének neki. Hitler alapvetően lenézte a nőket, és elsődleges feladatuknak a szülést tartotta. A politizáló nőket ki nem állhatta, ahogy fogalmazott: "egy csinos szakácsnő sokkal jobb, mint egy politizáló hölgy." Egyértelmű véleménye volt, hogy a nők ne jussanak magasabb tisztségekbe; megtiltotta a lányoknak, hogy jogi egyetemre járjanak, és több egyetemi szakon is numerus clausust vezetett be a nők számára. (Hitler, női rajongói között.)

1919 és 1933 között Németországban drasztikusan csökkent a születések száma, így egy újfajta politikával kellett előállni, ami több gyerek vállalására ösztönzi a német népet. Számokban kifejezve: 1900-ban több mint kétmillió gyerek született, ezzel ellentétben 1932-ben már csak 990 ezer. A náci vezetés nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy statisztikusok hada vizsgálja meg a demográfiai változások okát és a nemzetiségi és fajpolitikai kérdéseket. Új célt tűzött ki a kormány: minél több árja gyerek szülessen Németországban. (A képen a Birodalmi Statisztikai Hivatal, Berlin)

Az egészséges német vér fenntartása mellett egyre gyakrabban került elő annak a kérdése, hogy a fogyatékossággal élőket "eutanáziára" kellene ítélni, hiszen "a nép számára nem hasznosak és jelentős állami pénzbe kerül az őket ellátó intézetek fenntartása". A T4 akciót, azaz a Tötungprogramot azzal a céllal hozták létre, hogy a fogyatékossággal élő embereket módszeresen kiirtsák. A képen Down-szindrómás gyerekek láthatóak, 1934-ben a Dachau melletti szanatóriumban, nem sokkal haláluk előtt

Hitler kormánya 1933-ban elhatározta, hogy jelentős anyagi támogatásban részesíti a sokgyerekes családokat, és továbbra is megadóztatja az egyedülállókat. 1933-tól a háztartási alkalmazottak után nem kellett társadalombiztosítási díjat fizetni. Ezek mellett bevezették a kamatmentes házassági kölcsönt, amelynek összege 660 márka volt

A pénzt nem lehetett akármire elkölteni, csak bútorra vagy háztartási felszerelésre. A hitelnek még egy fontos feltétele volt, hogy az árja német menyasszony a házasságkötést megelőző két évben legalább hat hónap munkaviszonnyal rendelkezzen, és az esküvője napján hagyjon fel a pénzkereső tevékenységével. A visszafizetendő hitel összege minden újabb gyerek megszületése után 25%-kal csökkent, így négy gyerek után megszűnt a visszafizetési kötelezettség.

Hitlerék annyira kilátástalannak találták a demográfiai helyzetet, hogy hoztak pár új rendeletet, ami elősegítette volna azt, hogy több gyerek szülessen. Ilyen rendelet volt, hogy elfogadták válóoknak a meddőséget, de támogatták azt is, hogy ha egy gyerekes családban az egyik házastárs azzal állt elő, hogy bizonyítani tudja, egy fiatalabb partnerrel szeretne házasságot kötni. Mivel az újabb házasság akár további gyerekek születését is eredményezhette, ezért az állam támogatta az ilyen jellegű válásokat. (Egy német család, 1937)

Létrehozták a Lebensborn otthonokat, melyeknek kimondottan az volt a feladatuk, hogy elősegítsék a népszaporulatot az árják körében. Az intézményekbe olyan várandós nők jelentkezését várták, akik bizonyíthatóan ária férfiaktól voltak várandósak. (Német ápoló egy Lebensborn otthonban.)

Egyre több SS-vezető felesége választotta szüléshez a Lebensborn otthonokat, emellett a fiatal leányanyák százalékos aránya is magas volt, akik általában árja katonáktól estek teherbe, és az intézmény falai között nyugodt körülmények között várhatták gyerekük születését. (Egy Lebensborn otthon.)

A náci vezetés terve az volt, hogy a győztes háborút követően egész Európát behálózzák a Lebensborn otthonok. Ez sosem valósult meg, de az intézményekben enélkül is 12 ezer gyerek született. (Lebensborn gyerekek.)

A német nép szemében a Lebensborn otthonok kimondottan ijesztőnek számítottak, mivel abszolút rejtély övezte őket. Az emberek szinte semmit nem tudtak az otthonokról, és különböző pletykák keringtek, hogy mi történik valójában ezekben az intézményekben. Mivel a Lebensborn intézménye az SS vezetése alatt állt, hétköznapi emberek nem sok jót képzeltek ezekről a helyekről. (Egy Lebensborn gyermek keresztelője.)

A Lebensborn intézmények szorosan együttműködtek a németek gyerekrablási akciójával, ami több tízezer gyermeket érintett. Az összegyűjtött gyerekek egy része árva volt, mások szüleit munkatáborokba vagy koncentrációs táborokba vitték, ezért kerültek árvaházba. (Lebensborn szervezet tagjai lengyel gyermekeket rabolnak el szüleiktől Zamość megyében.)

Az árvaházakat rendszeresen látogatták német katonák egy orvosi stábbal, akiknek az volt a feladatuk, hogy kiválogassák az árja megjelenésű gyerekeket. A vizsgálatok során nézték a koponya formáját, a testszőrzetüket, a hajukat és az orr formáját

Az így összegyűjtött gyerekeket táborokba vitték, hogy ott jó németet neveljenek belőlük; eközben nehéz fizikai munkát végeztettek velük. Ezek a szerencsétlenül járt gyerekek gyakran ugyanolyan, vagy hasonló barakktáborokban laktak, mint a zsidók a gyűjtőtáborokban

Az abortusz mellett a kevésbé drasztikus fogamzásgátlási formákat is üldözték. 1933-ban kibocsátott törvények értelmében bármilyen fogamzásgátlást elősegítő eszköz használata büntetőjogi következményeket vont maga után, így az óvszer is tiltva volt. A gyógyszertárak megszüntették az ilyen jellegű eszközök árusítását, de ezzel párhuzamosan a feketepiacon nagy üzlet volt óvszerrel történő kereskedés. (A hadsereg számára gyártott óvszer, használat után rögtön megsemmisítendő.)

Ha a szexuális felvilágosításról beszélünk, akkor mindenképpen fontos megemlítenünk a berlini Szexuáltudományi Intézetet, ami az 1933-as könyvégetések egyik első áldozatává vált. Az intézetet Magnus Hirschfield orvos alapította azzal a céllal, hogy könyvtárként, oktatóközpontként és múzeumként szolgáljon a téma iránt érdeklődőknek. Az intézet vezetője vállaltan homoszexuális volt, ráadásul zsidó is, így kétszeres utálat övezte személyét a náci vezetésben. (Magnus Hirschfield jobbra lent, szemüvegben, miközben párja kezét fogja.)

Egy német diák és egy SA egyenruhás férfi válogatja az intézetben talált dokumentumokat, hogy aztán az anyagot átszállítsák az elégetés helyszínére

A feldühödött tömeg Magnus Hirschfield bronz mellszobrát is a tűzbe vetette, azonban azzal nem számoltak, hogy a bronz a papír égési hőmérsékletén még nem olvad meg, így a gyűlölt orvos szobrát nem tudták a tűzben elpusztítani

A korabeli Németországban a politikai vezetés szemében hatalmas szálka volt a nagy számú homoszexuális közösség, miközben az ország célja pont az lett volna, hogy minél nagyobb számban nőjön a népesség. Hitler hatalomra kerülését követően politikai hecckampány indult a melegek lejáratására, és az összes ilyen jellegű egyesületet vagy szervezetet megszüntették. Eleinte fél év, később öt év börtön járt a "bűnösöknek", később koncentrációs táborba küldték a melegeket, akiknek a jele a rózsaszín háromszög volt

A szigorú melegellenes politika ellenére saját köreikben is voltak nagy számmal homoszexuálisok. Az SS soraiban próbálták eltitkolni az ilyen jellegű eseteket, de az SA vezetője, Ernst Röhm (a képen jobbra) is hatalmon maradhatott egészen 1934-ig, amikor is a hosszú kések éjszakáján elfogták és kivégezték. Hitler azért tartott ki ennyi ideig Röhm mellett, mert politikailag hasznos szereplő volt számára, viszont amikor már nem volt rá szüksége, akkor félreállította.

A német sajtó arról áradozott, hogy az új családpolitika sikert aratott, viszont ez távol állt a valóságtól. A népesedési politika nem hozott változást, a németek nem szaporodtak a kívánt mértékben, a négygyerekes családmodell utópikus maradt. Az abortuszok száma a tiltás ellenére sem csökkent, és hiába támogatták, nem született több házasságon kívüli gyermek, mint a weimari köztársaságban. Ezek mellett a nők munkavállalási kedve sem csökkent, amihez természetesen hozzájárult az is, hogy amíg a férfiak a fronton harcoltak, addig a gyárakban és az iparban sok helyen a nők vették át a férfiak munkáját.

Most, hogy a képek végére értetek, hallgassátok meg a teljes történetet is! Az adást eléritek a fenti linken keresztül vagy meghallgathatjátok Apple Podcasten, Spotify-on és a többi podcast alkalmazásban.

További érdekességeket itt olvashattok és itt hallgathattok a Hihetetlen Történelem Podcast csapatától.

Képek forrása: wikiwand.com; epochaplus.cz; peoplesworld.org; teenvogue.com; twitter.com; rtve.es; zwanziger-jahre-berlin.de; 4444k.blog.hu; allthatsinteresting.com; scientificamerican.com