Folytatjuk az első atombomba történetét. A sikeres teszt után egy hadihajó szállította a bomba alkatrészeit Tinian szigetére, ahol az akkori legnagyobb amerikai katonai légibázis működött. 1945. augusztus 6-án hajtották végre az amerikaiak a világ első atombomba-támadását; ledobták a bombát Hirosima városára.
Az adásban bemutatjuk a bombázás előkészületeit, a támadást és a szörnyű pusztítást, valamint morális kérdésekre is keressük a válaszokat.
A teljes történetet meghallgathatjátok a fenti linken, alább pedig egy rövid, képes összefoglalót láthattok:
Egy nagaszaki "torii" kapu, egy nappal a támadás után (1945. augusztus 10.).
USS Indianapolis, a hajó, ami az atombomba legfontosabb tartozékait Tinian szigetére szállította. A San Franciscóból indult hajó rekord idő alatt szelte át a Csendes-óceánt.
A hajó legénysége teljesítette a küldetését, viszont két nappal később egy japán tengeralattjáró megtámadta és elsüllyesztette a hajót. Az 1196 fős legénységből csupán 317-en élték túl a támadást, ami mind a mai napig az amerikai haditengerészet legsúlyosabb katasztrófája. A hajó elsüllyedését körülbelül 900 ember élte túl, viszont az öt napos várakozás során a roncsdarabok között hánykolódó katonákat rendszeres cápatámadás érte. A fotón a túlélők egy része a USS Bassett hajó fedélzetén.
A történet sokakat megihletett, több filmet is rendeztek a témában. Legutóbb Nicolas Cage főszereplésével készült el egy "B" kategóriás film.
A történetet nagy részletességgel mesélik el az 1975-ös Cápa című kultfilmben is.
A lehetséges japán atombomba-célpontokat felsoroló, szigorúan bizalmas dokumentumból egy részlet. Látható, hogy megjelölték az optimális városokat. A lehetséges célpontokról többször is egyeztettek, az itt felsorolt városok megjelölése még egy korai (1945. tavaszi) egyeztetésen készülhetett.
Tinian szigete, ami a háború vége felé az amerikaiak legfontosabb légitámaszpontja volt. Innen indultak a nehézbombázók Japán bombázására, a háború végén pedig innen szálltak fel az atombombát ledobó repülőgépek.
B-29-es bombázók a sziget légibázisán.
Az 509. repülőezredet bízták meg az atombomba ledobásával. Címerük mind a mai napig az atombomba bevetésének emlékét őrzi.
Deak Parsons és Paul Tibbets tart eligazítást a küldetésről. Parsons volt az, aki a repülőgépen élesítette az atombombát, Tibbets pedig a repülőgépet és a küldetést vezette.
Az Enola Gay legénységének egy része, középen Tibbets ezredessel. A repülőgépet ő nevezte el Enolga Gaynek édesanyjáról, amit a gép orrára is ráfestettek pár órával az indulás előtt.
A kevés légifotók egyike, ami a Hirosima feletti gombafelhőt mutatja, nem sokkal a detonáció után.
Japán karóra, ami a támadás időpontjában, 8:15-kor megállt. A számlap vagy a mutatók minimálisan eltolódhattak a robbanás hatására, ezért tűnik úgy, mintha a kismutató 8 előtt járna.
A támadás után három nappal készített térkép, ami azt mutatja meg, hogy mekkora pusztítást végzett a bomba a városban. A számok fontos épületeket, gyárakat, infrastruktúrára vonatkozó épületeket jelölnek. A térkép mellé mellékeltek egy jegyzetet, ami azt mutatta, hogy az egyes számoknál lévő épületek mekkora károkat szenvedtek el, százalékban kifejezve.
Egy fotó még a háború előtti időből, ami a nyüzsgő Hirosima belvárosát mutatja.
Légi felvétel a még ép, sűrűn lakott belvárosról.
Egy ember a romok között. A háttérben az egykori ipari kiállításoknak helyt adó épület, ami mind a mai napig áll Hirosima belvárosában, csak most már a Béke Emlékmúzeum részét képezi. Ez volt az egyetlen jelentős épület, ami a hipocentrum közvetlen közelében megmaradt.
A robbanás a teljes belvárost elpusztította. A támadást követően pár héttel már újra járt a villamos, viszont a törmelékek eltüntetése még sokáig tartott.
Fotó, ami jól megmutatja, hogy mennyire kevés épület maradt meg a támadás után. Az első napokban az ott élők számára is nehéz volt tájékozódni a városban, annyira felismerhetetlenné váltak az utcák.
Direction of Blast, olvasható a nyíl mellett a krétával írt szöveg. A robbanás során keletkezett hő hatására a közelben tartózkodó emberek egy jó része elpárolgott. Előfordult, hogy ezeknek az embereknek csupán az árnyéka maradt meg, mint ahogy a képen is. A fényhatás akkora volt a robbanáskor, hogy minden felület színét megváltoztatta, kivéve azt, amit eltakart éppen egy ember vagy pl. a híd korlátja. Ezért lehetséges, hogy a krétával jelölt ember és a híd korlátjainál is világosabb az aszfalt színe.
A Béke Emlékpark napjainkban, háttérben az Atombomba-dómmal. A Hirosima és Nagaszaki elleni támadásban több mint 200 ezer ember veszítette életét, túlnyomó többségük civilek.
Most, hogy a képek végére értetek, ne felejtsétek el meghallgatni a bejegyzés elején a podcastet!
További érdekességeket itt olvashattok és itt hallgathattok a Hihetetlen Történelem Podcast csapatától.
Képek forrása: Wheelchair traveler; atomicheritage.org; Wikipédia; whiteman.af.mil; defense.gov; nationalgeographic.com; apimagesblog.com; rarehistoricalphotos.com; inboundambassador.com
){kind=link}