Már az I. világháború idején is foglalkoztatta a hadseregek vezetőit, hogy hogyan tudnák minél jobban álcázni a hadihajóikat, hogy azok hatékonyabban tudjanak szerepelni a harctéren. A II. világháborúban egy holland hajó személyzete tökéletesre fejlesztette a rejtőzködést: a hajójukat egy szigetnek álcázták, így rejtőzködtek az ellenség elől.

Az Osterle nevű szállítóhajó az I. világháború idején

1914-ben, a nagy háború elején, a hadihajók megtévesztésének módja annyiban merült ki, hogy egyszerűen szürkére festették a hajók felületét, ezzel csökkentve a láthatóságukat. Hamarosan rájöttek azonban, hogy ez annyira nem hatékony megoldás, úgyhogy mással próbálkoztak. Ekkor alkották meg a britek a “zebracsíkos” hajófestést, ami ugyan nem akadályozta meg, hogy az ellenség felismerje a hajókat, de azt elérte, hogy az átfestett hajó tényleges méretét, sebességét és irányát nehezebb volt beazonosítani.

1918. USS Nebraska hajó álcafestéssel

A II. világháborúban a technika fejlődése révén megváltozott a helyzet, a radarok megjelenésével az álcázás taktikája már kevésbé volt jelentős. A holland HNLMS Abraham Crijnssen nevű aknamentesítő hajó legénysége mégis ezzel a módszerrel élt: a hadihajót egy tengeri szigetnek öltöztették be.

Egy, a finnek által álcázott hajó a II. világháborúban.

1941-ben, amikor megnyílt a csendes-óceáni hadszíntér, akkor a holland hajó Jáva szigete mellett horgonyzott. 1942 februárjáig a japánok több sikeres csapás mértek a szövetséges hadiflottára a térségben, így úgy tűnt, hogy a holland hajó sorsa is meg van pecsételve. Más szövetséges hajókhoz hasonlóan ők is parancsot kaptak arra, hogy hagyják el a környéket és vonuljanak vissza Ausztráliáig. A HNLMS Abraham Crijnssen méreteiből, sebességéből és fegyverzetéből adódóan viszont nem vehette fel a versenyt a környező vizeken járőröző, jóval nagyobb és felszereltebb cirkálókkal, így más utat kellett választania, hogy elkerülje végzetét.

1942. A szigetnek álcázott hajóról fennmaradt kép.

Az Ausztráliáig húzódó tenger töméntelen kis szigetből áll, úgyhogy nem is tűnt annyira rossz ötletnek az, hogy szigetnek álcázzák magukat. Megálltak a legközelebbi szárazföldnél, a 45 fős legénység partra szállt, és megkezdődött a munka, a hajó “feldíszítése.” A naszádra a legnagyobb veszélyt a japán repülőgépek jelentették, mert a magasból a pilóták könnyen felismerhették volna a hajó valódi kilétét, ezért a legénységnek precíz munkát kellett végeznie. 

Miután elkészültek az álcával, megkezdték útjukat Ausztrália irányába. Mivel fent szerették volna tartani a látszatot, hogy a hajó egy sziget, ezért nappal egy helyben horgonyoztak és csak éjjel haladtak. Végül 8 nap után, több mint 1000 km-rel a hátuk mögött, elérték Ausztrália partjait, ezzel túlélve a veszélyes helyzetet.

A HNLMS Abraham Crijnssen napjainkban.

További érdekességeket itt olvashattok és itt hallgathattok a Hihetetlen Történelem Podcast csapatától.