A második világháború utáni Budapesten rendet kellett tenni. Méghozzá gyorsan és kíméletlenül. Ez nemcsak a megszálló (akkor ugye felszabadító) Szovjetunió elvárása volt, hanem természetesen a lakosságé is, akiknek sötétedés után kilépni az utcákra felért egy istenkísértéssel.
Nehéz lesz ezt a cikket megírni anélkül hogy úgy maradjak tárgyilagos, hogy magamra ne szabadítsam a kommunistaellenes kommentelőket, de a történelmi hűségnek is megfeleljen a bejegyzés. Ez jár a fejemben most hogy leültem a jövő heti cikket elkészíteni. Akik régóta járnak ide azok már tudhatják, hogy semmilyen politikai irányzat felé sem vagyok elkötelezve, a magyar aktuálpolitikától pedig konkrétan hányok.
De a téma érdekes és az MTI Fotótárában megtaláltam azokat a fotókat, amiket korabeli újságokban láttam egykoron (és még sokkal többet). Persze ezek az ominózus újságok is megkerültek a képek mellé - hála az Arcanumnak és az MTI Sajtóarchívumának - így kicsit teljesebb képet kaphatunk erről a csoportról, amelyiknek a működésére két ízben volt szüksége az aktuális rendszernek. Rázós időpontokban.
1945 után és 1956 végén...
Aki olvasott már Fóti Andor könyveket, annak már van fogalma az R-csoportról. Az 'R' azaz razzia csoportot 1946 elején hozták létre, kimondottan azzal a céllal, hogy Budapest közbiztonságát drasztikusan javítsa. Hogy milyen közbiztonságról beszélhetünk ekkoriban? Semmilyenről. A sötét utcákat ellepték a banditák, köztük sok - a frontról visszatért és rettenetes szörnyűségekben részt vett - egykori katona akinek nem okozott gondot meghúzni a ravaszt vagy végignézni valaki haláltusáját; de volt köztük bujkáló német SS-es, és az akkoriban népellenségnek számító exnyilas, valamint "volksbundsita" azaz népi német is. Legalábbis az akkori újságcikkek szerint. A háború utáni nélkülözés és rendkívüli szegénység olyan bűncselekményeket termelt ki magából, mint a rettegett vetkőztetés.
A vetkőztetés 1946-47 telére - ami ráadásul rendkívül hidegre sikeredett - olyan méreteket öltött, hogy az emberek inkább ócska rongyokban hagyták el este a lakásaikat, mint hogy az egyetlen kabátjukat elrabolják. Igen, a vetkőztetést szó szerint kell érteni. Alsóneműre vetkőztették áldozataikat a fagypont alatti időben is az útonállók, akiktől az utolsó használható ruhadarabjaikat is elvették, hogy azokat - elsősorban vidéken - élelmiszerre vagy tulajdonképpen bármi eladhatóra cseréljék. A sérült közvilágítás miatt javarészt kivilágítatlan utcák kimondottan kedveztek ennek a fajta cselekménynek, ami rettegésben tartotta a fővárost. Az erőszakosabb, fegyveres bandák lerombolt épületekbe, romos telkekre terelték az áldozataikat, és a zsákmány megszerzése után nem egyszer végeztek is velük.
Az efféle cselekmények azonnali felszámolása fő prioritása volt a razziakommandónak, aminek tagjait igyekeztek gondosan kiválasztani. A Horthy-rendszer csendőreiből nem kért a Münnich Ferenc budapesti rendőr-főkapitány által vezetett szervezőcsoport, sokkal inkább elkötelezett baloldali érzelmű embereket toborzott az új rendőrség. Munkásokból lett nyomozókkal és rendőrökkel töltötték fel az R-csoport állományát is. Kezdetben még egyenruhára sem futotta, a nyomozók civil ruháikban vették fel a szolgálatot, fegyvereik világháborús, szedett-vedett, de elsősorban szovjet kézi- és gépfegyverek voltak. A járműpark frissen beszerzett (persze használt) amerikai gyártású Dodge és Willy's Jeep gépkocsikból állt. A nagy méretű Dodge Weapon (akkori itthoni köznapi nevén 'Vippon') terepjárók nagyon kedveltek voltak az állomány körében. Ezeket 1947 elejére már felhajtható ablakpáncéllal is felszerelték, mivel több ízben is rálőttek a kivonuló csoportokra. A nyugati szövetségesek maradékállományából való gépek, a későbbi Német Szövetségi Köztársaság területén kialakított „Bizoniában” történő vásárlások eredményei voltak. 1949 végéig már közel 3000 darab Dodge Weapon volt a rendőrség (kb. 350) és a honvédség (kb. 2650) állományában.
A rendőrség eme speciális osztagának feladatai közé természetesen nem csak a vetkőztetők megállítása tartozott. Lévén ők voltak a leggyorsabb reagálású egység, ezért a fővárosban bármilyen rendbontáshoz vagy zajló bűnesethez azonnal igyekeztek őket riasztani. Az állomány számát csak becsülni tudjuk, a kezdeti körülbelül száz fő 1948-ra ötszáz közelébe emelkedett. A razziákra rendszeresen elkísérték őket szovjet katonák is, amolyan erődemonstrációs céllal. A csoport tagjai rendkívül sok bevetésen vettek részt, a razziákon is ezerszámra ütköztek törvénytelen cselekményekbe.
Nézzük mit ír a A reggel című, bulvár napilap 1948. február 3-i számában a címlapon a csoport egyetlen éjszakájáról:
HOL A STATÁRIUM?!
Ismét öt vakmerő bűncselekményt követtek el
ma éjszaka a fővárosban
A vasárnapra virradó éjszaka nemcsak a szibériai fagy tombolt, hanem az egyre vakmerőbb pesti banditavilágnak is olyan éjszakája volt ismét, hogy azt kell mondanunk: „rohamérettnek“ tekintik a helyzetet és úgy viselkednek, mintha már ők lennének az urak a főváros területén'
A főkapitányság központi ügyeletén egyre csillingelt, berregett a telefon, izgatott hangok jelentették az éj folyamán az újabb eseteket.
A Síp-utca 8. alatt Blum Jenöné lakásába az ablakon keresztül jutottak be a rablók az öreg házvezetőnőt az ágyhoz kötözték és a lakást teljesen kirabolták. Zátonyi László, a Műszaki és Vegyiművek rt tisztviselője az Üllői-út 124. alatti lakásából tűnt el és — nála volt a vállalat nagyösszegü pénze! Bizonyos, hogy eltették láb alól a pénzt pedig elrabolták. Ugyancsak eltűnt Krisztián Mária, egy 14 esztendős menhelyi leány a Veres Pálné-utca 5. alól. Berencki Gábor, a svájci Vörös Kereszt főtisztviselője ugyancsak az éjszaka jelentette, hogy a svájci Vörös Kereszt Kis János-utca 8. alatti raktárát feltörték és 25.000 forint értékű csokoládét vittek el.
Kevéssel utóbb Kelemen József építészmérnök jelentette, hogy mialatt tiz percig távol volt Üllői-út 21. sz. alatti lakásából, addig betörök jártak ott és elraboltak 40.000 forint értékű ruhaneműt. rádiókészüléket, ékszert.
Hajnali 3 órakor jelentették az R-csoportnak, hogy Budán, a Verpeléti-úton vetkőztetők garázdálkodnak.
A fürge Jeep-kocsi azonnal Buda felé robogott és a Verpeléti-uton tettenérték Oswaldcsek Sándor cipészsegédet, amint éppen rátámadt egy járókelőre és leráncigálta róla a kabátot. Később kiderült, hogy
egy nőnek dulakodásközben leharapta az orrát!
Ez volna a vasárnapra virradó éjszaka vázlatos krónikája, amely szervesen beleilleszkedik a közelmúlt napok eseményeiről szóló riasztó jelentésekbe. A későesti órákban a főváros egyes utcái — már nemcsak künn a városszélen! — valóságos küzdőtérré válnak. Szombatra virradóra az elvetemült banditák a Podmaniczky-utcában meg merték támadni magát az R- csoport autójárőrét is.
Heves utcai harc fejlődött ki és — az R-csoport a rövidebbet húzta! A bátor nyomozóknak ugyanis — elfogyott a lőszerük!... Nem lehetne bővebben ellátni őket lőszerrel?
Talán a Podmaniczky-utcai csata tanulságai eredménye az, hogy az R-csoport négy nagy Jeep kocsija mellett ezentúl 12 kis Jeep-kocsi is cirkál a fővárosban, géppisztolya« detektívekkel, akik nagyon várják már az alkalmat, hogy a Podmaniczky-utcai esethez hasonló „összeköttetésbe” kerüljenek a banditákkal Ezúttal — amint A Reggel értesül! — nem fog kifogyni a lőszerük...
A gyanú egyébként az, hogy az elmúlt napok rablótámadásait ugyanaz a banda követte el.
Ők hatoltak be világos nappal Kenedi László orvos, Régiposta-utca 12. alatti lakásába is, tartották sakkban a bérház minden lakóját, mialatt társaik az orvos feleségét és társbérlőjüket levetkőztették és kirabolták. Néhány napja a Szondy-utcában fejbelőtték Varga István taxisofőrt, valószínűleg ugyanennek a bandának a tagjai: a sofőr még máig sem tért magához és nem lehetett kihallgatni. A január 27-én és 28-án tartott óriási arányú közbiztonsági razzia annyira megtisztította a fővárost az utonállóktól, hogy a banditák váratlan feltűnése és szinte óráról-órára fokozódó vakmerősége azt a gyanút kelti: a gépkocsival, géppisztollyal, golyószólóval felszerelt gengszterek, akik vidéken postarablásokat hajtottak végre, most a vidéki főkapitányság nagy razziájának hálójából menekültek a fővárosba!
Nehogy azonban belekerüljenek a budapesti razzia kerítőhálójába, a főváros közelében, egy kis faluban húzódtak meg, várva, hogy „a levegő tiszta“ legyen... A rövid időzés eredménye: négy betörés a faluban! Azután „áttették a székhelyüket”, a nagy budapesti razzia másnapján, a fővárosba, ahol egymásután követik el a rablótámadásokat. Nyilván ennek a „társulatnak” a tagjai azok is, akik szombaton este 10-kor
az Alkotmány-utca és Vadászutca sarkán egy taxin hazafelé tartó orvost raboltak ki a soffőrrel együtt ök ütötték fejbe a Vág-utca sarkán a szürketaxis soffőrt is, akinek a kocsiját azután elrabolták, majd — miután nem jól értettek a vezetéshez! két lovaskocsiba is belehajtottak, azután futva, gyalog menekültek a Váci- úton, sűrű lövöldözések közben. Az R-csoport megerősítésével, a kerékpáros járőrök szaporításával az elszánt rablóbanda napjai meg vannak számlálva.
Szeretnők azonban, ha nemcsak a rendőrség végezné el a maga dolgát. hanem a bíróság is érvényt szerezne a törvénynek Tudtunkkal statárium van kihirdetve, már hosszabb ideje minden olyan rablásra vagy rablás kísérletére, amelyet a sötétség beállta után követnek el.
Hol van hát statárium? Hány gengsztert törölt már ki az élők világából a rögtönítélő bíróság? Miért kapnak ezek a banditák tíz-tizenöt évi fegyházat — a megérdemelt és elrettentő halálbüntetés helyett? Miért sétálnak és védekeznek szabadlábon egyes betörők? A dolgozó tömegek, a békés emberek most már elvárnák, hogy rend és közbiztonság legyen a fővárosban! Elvárják a bíróságoktól, hogy a törvénynek és a kormányrendeleteknek kíméletlenül érvényt szerezzenek, mert a banditáik — a jelek szerint! — most ijesztgetésnek tartják a statáriumot, melyet „nem kell komolyan venni“. Hát mutassa meg a bíróság, hogy — komolyan kell venni!
(Arcanum)
A Magyar Rádió című újság 1947. április 9-i számában található "R" az alvilág réme című cikkét még gyerekként olvastam egy padláson talált újságkupacban, és a fotókra nagyjából emlékeztem is. A hetilap ominózus számára az MTI Sajtóarchívumában nemrég rálelve igyekeztem megtalálni az abban felhasznált fotókat. Nem kellett messze mennem, a képek egy része megtalálható az MTI Fotóarchívumában, így kábé fél perc "kutatómunkát" igényelt mindössze hogy ráleljek! Az érdekesség hogy a citált cikkben szereplő fotók közül legalább egy nem azt ábrázolja, amit a kép mellé írtak. Nézzük!
Íme a két oldalas újságcikk az illusztrációkkal:
Ez a három fotó szerepel a fenti cikkben:
Ez még akár igaz is lehet. Az eredeti képaláírás szerint egy megsebesített férfit kísérnek a rendőrök, a cikkben azt írják hogy egy vetkőztetőt tartóztatnak le.
Ez a fotó pedig biztosan nem az R-csoport budapesti razziáján készült
Az eredeti képaláírás szerint: Razziázó rendőrök vizsgálnak át egy férfit Taksonyban. A cikkben ezt olvashatjuk: "...az éjszaka rossz arcú, Hitler-bajszos csavargója hiába tagad, a hónalján ott árulkodik a világ legnagyobb rablógyilkos szövetkezetének, az SS-nek a tetoválása", de a jobb minőségű képen a tetoválás nem látható. A kép egyébként egy több fotóból álló sor része egy taksonyi rendőri intézkedésről, azon az látható, amint a helyi kocsmából összeterelik a gyanúsított férfiakat.
A harmadik képen is érzek némi bizonytalanságot az újságban olvasható képaláírás és a fotóarchívumi között:
"A leeresztett redőny mögött senki sem gyanítana semmi rendkívülit. De az R-csoport tagjainak figyelmét a legkisebb gyanús nesz sem kerüli el. Még néhány pillanat és új taggal vagy tagokkal gyarapodik a cirkáló autó válogatott utasainak száma."
Az archívumban ez található a képről: "1946. február 25. Rendőrök és nyomozók egy üzlet bejáratát vizsgálják razzia közben. Fokozott rendőri intézkedéseket indítottak az ostrom utáni Budapest közbiztonságának helyreállítására. MTI Fotó/MAFIRT"
Az egység világháború utáni fennállásának három évében számtalan bűnözőt fogott el, és szintén számtalan bevetésen vett részt. Elhivatott tagjai természetesen az egység feloszlatása (más csoportokhoz való alárendelése) után is jórészt megmaradtak a rendőrség kötelékében, többek igazi szocialista sztárnyomozókká vagy magas rangú rendőri vezetőkké váltak.
Rájuk azért várt még egy bevetés újra az R-csoport kötelékében. 1956 októberének végén, de ez már egy másik történet.
Végezetül lássunk néhány további képet az Archívumból az R-csoport tevékenységéről:
1947. február 6. Magyar és szovjet járőrök rendőrségi éjszakai razzián. MAFIRT felvétel
1946. november 26. Hajléktalanok éjszakai rendőri ellenőrzése. MAFIRT: Bass Tibor; Szilágyi Pál
Az előbbi fotó nem összekeverendő a következő képpel, ahol már a rendőrök láthatóak :)
Az Archívumról bővebben:
Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt.
Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.
Az MTI Fotóarchívumról:
Közép-Európa egyik legnagyobb fotótára, amely alapvetően az MTI (Magyar Távirati Iroda) és jogelődjei által készített és gyűjtött közel 13 millió fotónegatívot őriz. Az archívum két részből áll: a film tárból (negatív és diapozitívok), valamint a papírképek tárából. Ez utóbbiban mintegy 4 millió nézőkép található, melyek az elkészült riportokból kiszerkesztett nagyítások. Ezenkívül az archívum része a 781 db, a fotóriportok leírását tartalmazó eredeti szövegeket őrző szövegkönyv és a 131 db, csupán a riportok címét rögzítő, úgynevezett negatív beíró könyv is.
A gyűjtemény 1993 óta védett muzeális érték, ezért a kifejezetten az erre a célra átalakított mélypincében tároljuk, állandó hőmérsékleten 18 Celsius-fokon és 60%-os relatív páratartalom mellett. Külön speciális biztonsági helyiséget kaptak a tűz- és robbanásveszélyes, az ’50-es évek végéig használatban lévő nitrocellulóz alapú filmek. Az archívumot 24 órás ipari kamerás megfigyelés is védi.
A gyűjtemény még a Magyar Televízió egykori, mintegy 1 millió darabos fotógyűjteményével is gyarapodott!
A digitális fényképezésre áttéréssel egy időben elkezdődött a negatív felvételek értékmentő, retrospektív feldolgozása, a szabadszavas visszakeresést biztosító digitális adatbázisba rendezése. Digitális fotóarchívumunk, a Fotóbank jelenleg már csaknem kétmillió digitális fotót tartalmaz.