Az iskolamester-irodalom legsikeresebb művelőjének legsikeresebb regényéből készült a Magyar Televízió és Fejér Tamás harmadik nagy sorozata. Fekete István ismeretterjesztő és szépíró a szépírásait is ismeretterjesztő és nevelő célzattal írta. A kirekesztés évei után meglelték azt a nevelő célzatot, amely az írónak is, az állampártnak is, a nézőnek is megfelelt.
Új év, új téma! A szocialista Magyarország televíziós sorozatairól szóló mai bejegyzés is az Arcanum adatbázisa segítségével készült.
Fekete István 1966-ban, a Tüskevár forgatása idején Szigligeten. (Hungaricana, Hunyady József/Fortepan)
Azt mondják, Fekete István a legolvasottabb magyar író Jókai után. A művei magyarul több mint tízmillió példányban keltek el, és persze egy sor idegen nyelven is.
Egy Somogy megyei faluban született. A pedagógiai furrort és a gazdálkodási hajlamot iskolamester-gazdálkodó apjától örökölte. Mezőgazdász diplomát szerzett. Vezető gazdatisztként mintagazdaságot épített ki egy ajkai földbirtokon. Szenvedélyesen vadászott. Az erdészeti-vadászati irodalom élvonalába írta magát. A Földművelési Minisztérium vadászati főelőadójaként oktató és ismeretterjesztő kiadványok és filmek sorát jegyezte. Első ismeretterjesztő-nevelő célzatú állattörténetei (Csí, Hu, Kele, Vuk) egy 1940-es kötetében jelentek meg először. A keresztény-nemzeti kurzus irodalmába hitbuzgó katolikusként és a bolsevizmus, a vörös terror véres tollú krónikásaként jól belepasszolt. A negyvenes évek elején ő volt az egyik legkeresettebb író. 1940-44 között tizenegy kötete jelent meg. 1947 után és 1955 előtt pedig egy sem. 1949-ben a minisztériumból is kirúgták, az ÁVO-n is összeverték, az Írószövetségből is kiebrudalták. Gyermekei emigráltak, leánya Ausztriában lett apáca, fia pedig az emigráns sajtó prominens laptulajdonosa Amerikában.
Egy kunsági Halászmesterképző Iskolában vészelte át a legnehezebb éveket, s az első könyv, amely megjelenhetett tőle a pártállamban, a Halászat című tankönyv volt, amelyet még évtizedekig használtak. Ekkortól legalább ifjúsági íróként visszatérhetett az irodalomba, és 1957-ben megjelent a Tüskevár, amelyre József Attila-díjat kapott, s amely a legnépszerűbb ifjúsági regények egyike mind a mai napig. A 2005-ös Nagy Könyv szavazáson bekerült Magyarország 12 legnépszerűbb könyve közé.
Fekete István szülőháza és emlékmúzeuma Göllén, előtte az író mellszobra. (Nimród, 2004/10.)
A Tüskevár és a szerzője ifjúsági íróként annyira bejött az ifjú olvasóknak és az irodalompolitikának is, hogy ennek a rovott múltú (és a világháború előtti "keresztény-nemzeti" műveivel a pártállam végéig indexen lévő) írónak a regényéből írhatott forgatókönyvet és rendezhetett nyolc részes tévésorozatot a Princ és a Tenkes rendezője, Fejér Tamás.
Attól, hogy Fekete István beilleszkedett, amivel tudott, az irodalmi életbe, még nem lett alkalmas a pártállam ideológiai alátámasztására. De a pártállam a hatvanas évek második felében már volt annyira dezideologizált, hogy azt az apolitikus nevelő hatást is elfogadta, amelyet a Tüskevár olvasóira gyakorolt. A regényben és a filmben nem a jelenkor rendjébe szépen beilleszkedett pedagógusok, gondoskodó nőrokonok, felelős munkát végző férfiak érlelik komoly fiatalemberré a kajla, elbizakodott kamaszt, hanem Matula Gergely, a múlt embere. Ő az "írói mondanivaló" csendes és bölcs hordozója.
Matula Gergely már Fekete régi műveiben is szerepelt (l. pl. Nimród, 1939/1.) Ő az öreg pákász, vagyis a vízi világ mindenese. Halásza, vadásza, gondozója, aki a világból és a jelenből kivonulva őrzi a maga "természeti" bölcsességét, megadva a nevelendő főhősnek, Tutajosnak a megfelelő információkat, motivációt, magázó tiszteletet, hogy boldoguljon és a maga kárán beletanuljon, belenőjön abba a maga korában és kortársai között kivételes mértékű önállóságba, amelyet a pákász biztosít neki.
Tutajos (Seregi Zoltán) kezében fegyver, Bütyöknek (Barabás Tibor) csak a pecabot jutott. (Pajtás, 1966. szeptember 29.)
A bölcs természet és annak szószólójaként Matula Gergely által nevelendő ifjú a nyolcadik iskolaéve előtt álló, Tutajos becenevű kamasz, akinek leégeti a nap a bőrét, összeszurkálják a lábát a tüskék, dagadtra csípik a szúnyogok, rosszul lesz pálinkától, szivartól, elviszi a damilját a nagy harcsa, elveri a jég, leharapja az ujját a csuka, a puskája vissza üt, s nem azt találja el, amit kéne..., de miközben minduntalan felsül és leég, a maga kárán szépen mindent megtanul, belelát a természet csodáiba (Homoki Nagy István és ifj. Tildy Zoltán természetfilmjeinek a sorozatba beszerkesztett részletei által), és megtapasztalja, hogyan lehet a társadalom helyett a természetben élni és önellátni. Amikor aztán megérkezik a barátja, Bütyök, már ő képviseli vele szemben a természeti bölcsek nyugalmát.
A Ráckevei-Duna volt a Kis-Balaton. A tévéfilm nagy részét annak déli végében, Tassnál forgatták. Az iskolai jeleneteket pedig Lágymányoson, a Baranyai utcai (később Bárdos Lajosról elnevezett) iskolában. Tutajos egy színigazgató famíliából került ki. Seregi László - nem a koreográfus, hanem a rendező és debreceni színigazgató - gyermeke, Seregi Zoltán kapta a főszerepet. Némi színészkedés után belőle is rendező lett és ma már ő is színigazgató Békéscsabán.
"Bravó! Új ifjúsági filmsorozat készül. Rólatok és nektek szól. Csupa kaland nyolc folytatáson keresztül. Első részét — hírek szerint — karácsony másodnapján láthatjátok a televízióban." Így adott hírt elsőként a forgatásról a Pajtás (1966. szeptember 29.), de a sorozatot csak a következő év április 3-án kezdték vetíteni. Az első részt Húsvét hétfőjén, a tavaszi szünet utolsó napján, a többit már szokás szerint, szombaton alkonyatkor, vasárnap délelőtti ismétléssel.
Tutajos szőrzetet álmodik az arcára és szivart a szájába. A szivart az igazi Tutajos - a 13 éves Seregi Zoltán - is megkóstolta (a Pajtásnak adott nyilatkozata szerint). "Mindketten" rosszul lettek tőle.
A nézőkre kétségkívül Matula bácsi tette a legnagyobb hatást. Bánhidi László sok szerepet játszott el életében sok filmben és színházban, többek között a Nemzetiben is, de igazából Matula bácsiként őrizte meg őt a közemlékezet. A parodisták nem győzték kifigurázni az ő jellegzetes, ütemesen szaggatott dikcióját.
Alighanem Bánhidi életének is ez volt a csúcspontja. A Pajtásnak adott interjújában (1971. június 10.) minden benne van: "A nagyszerű szerepet tanulmányozva örömmel állapítottam meg: tökéletesen beleillik eddigi színészi felfogásomba, vagyis teljesen eszköztelenül kell eljátszanom, úgy, hogy észre se vegyék, hogy én színész vagyok. Ez olyan jól sikerült, hogy... Seregi Laci (igazából Zoli - hacsa) sehogysem akarta elhinni, hogy én színész vagyok! Azt hitte rólam, hogy Matula bácsi a valódi nevem, s hogy ott termettem a nád közt a Kis-Balaton partján. /.../ Volt ott egy nádkunyhó-díszlet. Az nekem annyira megtetszett, hogy én nem mentem be Keszthelyre a szállodába, hanem abban aludtam. Laci (Zoli - hacsa) barátom váltig kérlelt, hadd aludhasson ő is odakint velem, de neki ezt nem engedték meg. Meg is ették volna a szúnyogok — ahogy engem is majdnem megettek!
/.../ Nemrég ott (Tiszanánán - hacsa) forgattunk egy filmet. A község kedves vezetői úttörőket küldtek ki a buszhoz, hogy vezessenek el bennünket a szállásunkra. S a sok drága emberke mind a nyakamba csimpaszkodott: 'Matula bácsi! Mihozzánk gyere lakni!'/.../ Tavaly Olaszországban, Viterbóban filmeztem. Ahogy kitettem a szállodából a lábam az utcára, ott is felismert egy csomó olasz gyerek: 'Ciao, Zio Mattola!' 'Benvenuto, Zio Mattola!'... — kiáltozták. Rendkívül jól esett ez a nagy szeretet, hála a televíziónak, amely ott is sugározta a 'Tüskevár'-t. Egész tiszteletdíjamért fagylaltot vettem nekik — és ... ugyanúgy a szívembe zártam őket, akár a tiszanánai gyerekeket."
Bánhidi László Matula bácsi szerepében. (Pajtás, 1971. június 10.)
Az igazi Matula, az öreg pákász, akivel Fekete még gyerekkorában találkozott, már akkor sem élt és már akkor sem igen voltak utódai, amikor Fekete írásaiban először megjelent. Három évtizeddel később még még annyira sem. De ezt sem Fekete, sem nézői, olvasói nem akarták tudomásul venni. Ezt pedig a sorozat bemutatását követő nyáron a Kis-Balaton is megérezte: "Lelkes, jóindulatú, hetek óta tartó ostromnak van kitéve az Országos Természetvédelmi Hivatal s ezen belül is a Kis-Balaton vízi világa. Matula bácsi kunyhóját keresi ifjú s öreg, magános utas és egész iskolai osztály. Amióta Fekete István kitűnő Tüskevárát végiggyönyörködték a televízió nézői, azóta kíváncsiak és regényes kalandozók keringenek a védett Kis-Balaton bejáratánál, s hol kijátszani szeretnék az őröket, hol pedig kérvénnyel fordulnak főhatóságokhoz, hogy eleven is láthassák Matula bácsit, beszélhessenek vele, bebújhassanak kunyhójába, s költhessenek el jóízű halpaprikást. A játék sikeresnek bizonyult, a nézők a mesét ismét összekeverték a valósággal./.../ A természettudósok arra kérik a Matula bácsi kunyhója körül keringő kalandozókat: ne akarják megszállni a Kis-Balaton vízi országát sem csellel, sem rajtaütéssel..., mert fölöslegesen zavarnák a védett, különleges madárvilágot, s üldöznék el fészkükről örökre." (Magyar Nemzet, 1967. július 22.)
A Természetvédelmi Hivatal területileg illetékes vezetője, Bódi Jenő legnagyobb sajnálatára kiábrándította azokat, akik nem voltak beoltva kiábrándulás ellen: "Kis-Balaton mai és igazi 'Matula' bácsija nem olyan amilyennek a 'Tüskevár' című tévé sorozatban láttuk. A berek világa is más, mint ahogyan Fekete István... gyermekkora időszakát visszaálmodta. — Fekete István itt élte gyermekkorát a hajdani Kis-Balaton Somogyba nyúló részén, s neki még valóban lehetett egy Matula bácsija, akinek alakja megelevenedett a képernyőn. Tüskevárunk nincs. Valamikor lehetett. /.../ Még be sem fejeződött a filmsorozat, máris megindult az érdeklődés áradata a Kis-Balatonra. Hiába állt ott a tilalmi tábla, hiába hirdette a törvény szigorát, a kirándulók beözönlöttek és Matula bácsit keresték. Kutatták, hol a kunyhó, hol látják Csikaszt. .. /.../ Beszélhettem én bármit, pedig többen doktort mondtak a nevük elé, és szemre is úgy néztek ki, mégsem hitték el, hogy élő valóságban nem tekinthetik meg mindazt, amit a képernyőn láttak. Most már visszaállt a rend, nyugalom. A természet egy kis érintetlen foltját szeretnék átmenteni a napjainkban már idegenforgalomtól eleven vidéken. Amúgy is nehéz. A Kis-Balaton nem kap vizet, pusztul. A Zala beleviszi hordalékát a Keszthelyi öbölbe, az is pusztul." (Napló, 1967. szeptember 16.)
A Kis-Balaton akkoriban valóban ramaty állapotban volt már, és háborítatlanul pusztult tovább még egy ideig. A mocsárvilág rehabilitációjára csak a nyolcvanas években került sor, vitatott eredménnyel.
Kanalas gémek a Kis-Balatonon. (Turista, 1967/9.)
A sorozattal kapcsolatban természetvédelmi kifogások is felmerültek. Radetzky Jenő, a Velence-tavi Chemel István Madárvárta vezetője ezeket tette szóvá: "A hangsúly ebben a filmben erősen a puskára, a madarak lelövésére tolódott. A kisfiú egyre jobban bánik a puskával, bár viszonylag gyenge fizikuma nem áll arányban a nehéz fegyverrel. De a fiatal nézők nagy csoportjában a lelövés, a puska emelődik ki a film alapján: a többi, meglehetősen kevés cselekmény a puskának mintegy csak kulisszája. Ha ezek a lelövések olyan káros állatokat érintenének, amilyenek az ilyen helyeken is előforduló róka, pézsmapatkány, vidra, barna rétihéja, nem lehetne egy szót sem szólni. Tehát nem is annyira a puska ellen, mint inkább az ellen kell szót emelni, amit elejt a kisfiú ebben a filmben. Nem mást ejt el ugyanis — és ezt bizonyos büszkeséggel meg is nevezi az őt meglátogató osztálytársának —, mint a nyári ludat, holott az iskolában a tankönyvből azt tanulták, hogy a nyári lúd védett madár. Elmesélni, ill. mintegy követni való ideállá emeli tehát a film egy védett madár lelövését, végső fokon természetvédelmi törvényünk megsértését. /.../ Bravúrnak tüntette fel a film két varjúnak egy lövéssel történt elejtését is. /.../ Úgy láttam, miközben a kisfiú kiemelte a vízbe hullott varjakat, hogy azok vetési varjak. Ez esetben ugyancsak hasznos madarak estek a puska áldozatául, mivel természetvédelmi szakirodalmunk a vetési varjút a mezőgazdaság egyik leghasznosabb madarának tartja." (Természettudományi Közlöny, 1967/6.)
A balatonszentgyörgyi Dr. Kiszling Mátyásnénak más természetű problémái voltak: "Az első folytatások azonban egy kicsit elvették a kedvem az egyébként nagyon kellemes és szórakoztató filmtől. Olyan tévedésekkel találkoztam, amelyekre nem volt nehéz rájönnöm, hiszen éppen a szóban forgó Tüskevár közelében lakom.
A főszereplő elutazásakor például édesanyja ezt mondja: 'Vigyázz a keszthelyi átszállásnál!' Márpedig ahhoz, hogy valaki a Tüskevár közelébe juthasson, sokkal egyszerűbb a Balaton déli oldaláról megközelíteni Balatonszentgyörgyöt, mint végigutazni az északi part lassú és fárasztó útvonalain. Azután: ha a Tutajos Keszthelyen átszállt, hogy vált láthatóvá a balatonszentgyörgyi állomástól néhány száz méterre lévő jegenyés, ami Szentgyörgytől Keszthely felé menet látható csak? A tájakat a rendező teljesen összekeverte." (Film, Színház, Muzsika, 1967. május 5.)
Tutajos horgászik. (Magyar Horgász, 1966/7.)
2005-2006-ban elkészítették, de csak 2012-ben mutatták be a Tüskevár remake-jét. Ez nem sorozat volt, hanem nagyjátékfilm, s persze már nem is fekete-fehér, hanem színes. És nagyon rossz. Aki nem hiszi, nézzen utána:
https://www.youtube.com/watch?v=dDYZF225GlY
A Tüskevár is, miként A Tenkes és a Princ örök darab. Rendszeresen ismételgetik mindmáig. Kácsor Zsolt (aki a sorozat bemutatása után öt évvel született) így ajánlotta a Népszabadságban 2012. május 7-én a soros ismétlését:
2014. március elsején Keszthely sétálóutcáján, a Kossuth Lajos utca 10. szám alatt megnyílott a Tüskevár Panoptikum, más néven Matulárium. Az avatóünnepségen megjelent Seregi Zoltán (Tutajos) is.
Zalai Hírlap, 2014. február 22.
Ha kedvet kaptál hozzá hogy megnézd ezt a régi klasszikust, most restauráltan, UltraHD-ben megteheted az M3 oldalán!
- hacsa -
