Hihetetlen tények és szenzációs fotók a világ legsúlyosabb pénzügyi, gazdasági krachjáról és az azt követő évtizedből.
A válság nem a New York-i tőzsde 1929. október 24-i összeomlásával kezdődött, hanem sokkal korábban. Közvetlenül az első világháború utánra nyúlnak vissza a gyökerei.
1929. október 24. A Fekete Csütörtök. A New York-i tőzsde előtt a krach hírére összegyűlt tömeg
A Nagy Háború után a világgazdaság vezetését az USA vette át, de nem volt tisztában a megváltozott gazdasági szerepével. A kialakult új gazdasági rendszerben az egész világ az USA rövidlejáratú kölcsöneitől függött, de ő továbbra is csak a belső piacaira koncentrált és folyamatosan változtatta a hitelpolitikáját. Végül 1928 januárjában a Federal Reserve (vagy FED, az USA jegybankrendszere) úgy értékelte, hogy a részvénypiaci árak túlságosan magasak és túlzottak a spekulációk is, így egyik napról a másikra 3,2%-ról 5%-ra emelte az alapkamatot. Ennek hatására az USA-ba áramlott a tőke, erre válaszul a többi országban is felemelték az alapkamatot, ami deflációhoz vezetett. Mindezt tovább tetézte az 1929 augusztusában kezdődő gazdasági recesszió. Valóságos meggazdagodási hajsza vette kezdetét, mert rengeteg, a pénzügyekben járatlan civil a tőzsdén fektette be a pénzét. A válság kezdetén ezek a befektetések mind csődbe jutottak, a pénzeiket a spekulánsok és az élvonalas üzletemberek vághatták zsebre.
Világszinten túltermelés alakult ki, minden ágazat kapacitását meghaladva állított elő cikkeket, az előállítás költségeit pedig hitelekből fedezték. Mivel a piac nem bővült, sőt a pénzek jelentős részét a termelésbe fektetett hitelekre fordították, így vásárló erő sem maradt, s hihetetlen mennyiségű cikk vált eladhatatlanná, sem vásárlásra, sem pedig termelésre, vagy bővítésre nem volt pénz. A felhalmozott mezőgazdasági terményekkel (búza, árpa) vonatokat fűtöttek, hogy egyáltalán a raktárakból kiüríthessék a megromló, senkinek sem kellő, túltermelt árukat.
Az évtized-hosszan tartó éra az Egyesült Államok egyik sokat emlegetett időszaka, a Great Depression. Franklin Delano Roosevelt elnök aki 1933-tól egészen haláláig, 1945-ig volt hivatalban a "New Deal" nevű pénzügyi, gazdasági programjával próbált meg kilábalni az országgal a válságból, amit valójában a második világháború oldott meg.
13+1 észbontó tény a Nagy gazdasági válságról az USA-ban:
1.
1934-re mintegy 13 millió munkanélküli volt az országban, 34 millióan éltek állandó jövedelem nélkül.
Két munkanélküli férfi munkát keres az akkoriban gyakran használt szendvicsember módszerrel. Csaknem a teljes önéletrajzuk olvasható a tábláikon. A jobb oldali férfit a Ford gyárból bocsátották el
"Munkanélküliek, sétáljatok tovább. Még a sajátjainkról sem tudunk gondoskodni..." hirdeti a felirat egy gyár kerítésén
1932. február. Kilométeres sor a New York-i Times Square-en az ingyenkonyha előtt szendvicsre és egy pohár kávéra várva
1930 novembere, Chicago. A gengszter Al Capone ingyenkonyhája előtt várakozó tömeg. Napi háromszori étkezést biztosítottak 3500 embernek 300 dollár költségvetéssel
2.
1933-ra az ország közel 25 ezer bankja közül 11 ezer ment csődbe, ezek betétesei (kb. 9,5 millió család) minden megtakarításukat elvesztették.
Betétesek várnak hiába elúszott pénzükre egy csődbe ment bank előtt
3.
1929 és 1933 között az összes tőzsdei befektetés értékének 92%-át vesztette el.
Egy a sok közül. Minden vagyonát elvesztett, öngyilkosságba menekült férfi ugrott le a Wall Street egyik épületéről
A válság kirobbanásakor jellemzően leugrással öngyilkosságot elkövető embereket a köznyelv később "jumpers of '29"-ként (1929 ugrói) emlegette.
4.
A városi munkanélküliségi ráta az ohiói Toledóban volt a legmagasabb, 83%-os, a vidéki kistelepüléseken ez a szám elérhette a 99,5%-ot.
1933. Toledo, Ohio
5.
1934-ig egymillió-ötvenötezer család (!) farmját árverezték el tartozásaik fejében.
1940. Egy farm elárverezése. Derby, Connecticut
6.
1934-ben egyetlen New York-i szovjet kereskedelmi társaság napi 350 jelentkezést vett át a Szovjetunióban munkát kereső amerikaiaktól!
Sokan elkeseredettségükben, a kapitalista rendszerből való kiábrándultságukban is vágytak a Szovjetunióba, ahol az irányított termelés és az termékelosztásos gazdálkodás mellett minden bajok forrása a részvénytársasági forma - és ezzel együtt a spekuláció, a tőzsde - is hiányzott. Mi baj lehet?- gondolták sokan, és nekivágtak.
A Szovjetunió gazdasági elszigeteltsége folytán is mondhatni kimaradt a gazdasági válságból (ez persze nem volt teljesen így), de egyéb problémák bőségesen sújtották, amiről persze a külföldi médiumoknak nem sok fogalmuk volt. Sztálin paranoiás tisztogatásai és a munkatáborok felvirágzásának évtizede ez, amikor csak Ukrajnában az éhínség alatt legkevesebb 2,5 millióan haltak éhen.
Körülbelül százhúszezer amerikai érkezett ebbe az országba és hamar rájöttek, hogy nemhogy cseberből vederbe, hanem annál valami sokkal rosszabba cseppentek. A helyi lakosokat eltiltották tőlük, akik nem mertek még csak szóba sem állni az idegenekkel. Zárt közösségekben dolgoztak, önálló gazdálkodásról természetesen szó sem lehetett. Néhány százan a nyizsnij-novgorodi Ford-licencüzemben dolgoztak, a többieket igyekeztek az Urálon túlra, elszigetelt településekre szétszórni. Persze a sztálini téboly hamar utolérte őket is. Potenciális ellenségként kezelték az amerikaiakat. Csoportosulásaikat nem nézték jó szemmel, minden mögött politikai szervezkedést gyanítottak. Egy ízben egy teljes gyári kollektíva baseballcsapatát végezték ki a hírhedt Butovói kivégzőhelyen, mert sokat játszottak együtt, őket tömegsírba temették. A nagykövetségek dolgozói nem sokat tehettek az érdekükben, nem is igen törték magukat ez ügyben. Akik nem jutottak haza, azok ezrével végezték gulágokban, távoli munkatáborokban, embertelen körülmények között, vagy börtönökben és kivégzőosztagok előtt. A második világháború idejére már nem maradt hírmondójuk sem.
"Az egyetlen kiút a válságból a szovjet mintára szerveződő Amerikai Szocialista Egyesült Államok". A baloldali pártoknak kedvezett a válság
1934. Moscow Foreign Workers Club, a moszkvai amerikai vendégmunkások baseballcsapata
Akinek bejött. A színesbőrű George Tynes agronómus egy déli államból vándorolt a Szovjetunióba. Szakértelme és kommunista elkötelezettsége vezető pozícióba juttatta az ötvenes évekre.
A feketékre, mint az Egyesült Államokban elnyomott népcsoportra pozitívabban tekintettek, mint a fehér emigránsokra.
Tynes szovjet feleségével és gyermekeivel már az ötvenes években. Egy másik fekete kivándorolt unokája jelenleg egy népszerű talkshow-t vezet egy moszkvai központú televízióban
7.
Csak 1932-ben 273 ezer családot lakoltattak ki otthonukból. 1930 és 1940 között tízmilliók éltek mizerábilis körülmények között szerte az országban.
Kilakoltatott, gyermekeit egyedül nevelő apa
New York-i viskók egy foghíjtelken
Nyomorúságos viskónegyed
A rendőrséggel való összecsapás után kigyulladt tákolmányok égnek alig pár száz méterre a Capitoliumtól
Élet délen
Amikor már azt hisszük, nincs lejjebb...
Pedig van... Szénabálák mint falak
...és még lejjebb. Ponyva "nappali", karton "szoba". Ha az anya ismerős a fotón az nem véletlen. Dorothea Lange fotósnő híres képe is ugyanott, ugyanakkor készült
8.
Körülbelül kétmillió hajléktalan ember vándorolt az országban jobb életet keresve.
Észak felé vándorló család
Az állami Public Works Administration által biztosított munkahelyek egyike a Bonneville gát építkezése Oregonban. A New Deal keretében létrehozott szervezet rengeteg embernek igyekezett állami beruházásokban munkát adni
9.
Míg 1929-ben 279 678 emigráns érkezett az Államokba, 1933-ban már csak kevesebb mint a tizede, 23 068 fő. 1932-ben volt az első év, hogy többen hagyták el az Egyesült Államokat, mint ahányan érkeztek!
10.
Összesen mintegy 600 ezer ember távozott az USA-ból az 1930 és 1940 közötti időszakban. Ebben nincsen benne a mexikóiakat érintő Mexican Repatriation (Hazatelepítési program), amelyben becslések szerint 500 ezer és 2 millió közötti mexikói eredetű (akár már az USA-ban született, akár nem) frissen bevándorolt vagy már amerikai állampolgárságot kapott embert telepítettek erőszakkal vissza Mexikóba. A már az USA-ban született mexikóiak 60%-át toloncolták ki 1936-ig. Egyes érdekcsoportok a mexikóiakat hibáztatták a gazdasági visszaesésért, szegénységüket megnevezve mint hiányzó vásárlóerőt.
Kitelepítésre váró mexikóiak egy vasútállomáson
11.
Az iskolai szociális ellátás jelentései szerint Kentucky, Nyugat-Virginia, Pennsylvania és Illinois általános iskolai tanulóinak 90%-a alultáplált volt.
Iskolai menza Pennsylvaniában. Az iskolaépületek fejlesztésére sem volt pénz. Gyakoriak voltak a sebtében, fából ácsolt épületek
12.
A csekély gazdasági aktivitás miatt 1930 és 1933 között nem vertek tíz, huszonöt és ötven centes érméket. Tizenkét államban megjelentek a forgalmiadó-zsetonok: a papírból, műanyagból vagy fémből készült zsetonokat az alacsony értékű vásárlások forgalmi adójának megfizetésére vezették be. Nagyobb mennyiségben lehetett megvásárolni 5 vagy 10 centért, és darabjuk értéke általában 1/5 centnek felelt meg. A kis értékű vásárláskor az adó mértéke oly csekély volt, hogy centben sem lehetett kifejezni, ezért ilyen előre megvásárolt (prepaid) zsetont kellett mellé "befizetni" a kasszába.
13.
A gazdasági válsággal szinte egybeesett az amerikai középnyugatot sújtó homokviharok időszaka. Ez a farmerokat ellehetetlenítő és tízezreket elvándorlásra késztető csapás Oklahoma államot érintette a legsúlyosabban, de Texas, Colorado és Kansas egyes részein is megkeserítette a földművesek életét.
Homokvihar, Stratford, Texas
Elhagyott oklahomai farm eltemetve a homokban
Oklahomai család minden vagyonával Kalifornia felé tartva
"Okie"-k, ahogy csúfnevükön hívták őket Kaliforniában, útközben
+1
A legszegényebbek ruháikat liszteszsákokból varrták, erre felfigyelve néhány malom mintás zsákokban hozta forgalomba termékeit, így segítve a nélkülözőket "ruhához".
Anya liszteszsákból készült szoknyában
Mintás zsákok ruhának...
Gyermekjáték is készíthető volt némelyikből
Forrás szöveg: Wikipédia, US Census
Képek: Pinterest, Shorpy, LIFE, és majd' 10 éve gyűjtögetve sok-sok forrásból...
