Avagy miért ejtettek túszokat a malukuiak Hollandiában?
A blog nyári válogatásának a Ritkán Látható Történelem 'Best of"-sorozatának mai darabja eredetileg 2015. február 27-én jelent meg Izak2 szerzőtársunk tollából.
Többek között egy 1977. május 23-án kezdődött, 482 órán keresztül tartott vonateltérítés, illetve egy iskolai túszejtés lesz a mai témánk. Az akciók indítéka meglehetősen érdekes volt: Maluku-szigetbeli fegyveresek ejtetettek túszul több mint száz embert, hogy így kényszerítsék a holland kormányt saját, független államuk megteremtésére és elismerésre.
Hogy mi is a kapcsolat a Maluku-szigetek és Hollandia között, nos ehhez bizony több száz évet kell visszamennünk az időben.
A 17. századtól kezdve egészen a 20. század közepéig Hollandia uralta a csendes-óceáni szigetvilágot: szinte a teljes térség az uralmuk alá tartozott. A II. világháború után azonban sok minden megváltozott. Ekkorra a térség országai, élükön Indonéziával függetlenségi háborút indítottak, amelynek végén, 1949-ben Hollandia elismerte a független Indonéziát. Maluku (magyarul Fűszer-szigetek), azon belül is Dél-Maluku ezt a függetlenségi háborút kihasználva próbálta elérni saját szuverenitását is (1945-től Kelet-Indonézia autonóm állama volt), ám Indonézia nem ismerte el a törpeállamot, és bekebelezte.
Maluku (Fűszer-szigetek) balra Indonézia, jobbra Pápua Új-Guinea
Egy fiatal a malukui zászlóval Hollandiában
Miután indonéz megtorlás várt volna függetlenségpártiakra, így Hollandia - aki korábban önálló államot ígért a szigeteknek - mintegy 12 500 főt vitt Európába, és helyezett el az egykori német koncentrációs tábor, Westerbork barakkjaiban.
Mivel letelepedésüket csak átmenetinek szánta a holland kormány, így munkalehetőséget nem kaptak. Már csak azért sem, mert a holland szakszervezetek - tartva attól, hogy megjelenésük a munkaerőpiacon árleszorító hatású lesz - mindent megtettek annak érdekében, hogy a bevándorlók ne juthassanak munkához.
Egy 1951-ben készült cikk a tábor lakóiról.
|
A javarészt második generációs bevándorlók a 70-es évek közepére elégelték meg a holland kormányok semmittevését. Ebben az időben már mintegy 40 ezer Dél-Maluku szigeteki ember élt Hollandiában, akik már 1975-ben is felhívták magukra a figyelmet, amikor túszokat ejtettek egy vonaton Assen közelében, illetve megrohamozták Amszterdam indonéz követségi épületét. Ezek az akciók halálos áldozatokat is követeltek, ám igazi hatást nem értek el vele.
Jan Stappenbeld később World Press Photo díjat nyert képei az 1975-ös túszejtésről. Az áldozat a 22 éves Leo Bulter katona volt. |
Északkelet-Hollandia tehát a helyszín, ahol 1977. május 23-án először fegyveresek foglalják el az Assen-Groningen expressz járatát, majd ugyanebben az időben egy észak-hollandiai iskolában is túszokat ejtenek: itt több mint 100 iskolás és 6 tanár került fogságba. Mindkét helyszínen Maluku-szigeteki fegyveresek a túszejtők.
Az Assen-Groningen között közlekedő intercity vonatot reggel 9 órakor 9 fegyveres foglalja el. Mintegy 40 utast elengednek, de 51-en túszként a vonaton maradnak. Követelték, hogy a holland kormány szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Indonéziával, és engedje szabadon 21 társukat, akiket az 1975-ös események miatt tartottak fogva.
Hollandia választások előtt állt, a kormány ugyanakkor, egyeztetve a pártokkal csak a kampányt függesztette fel, a választásokat 25-én megtartották.
A holland kormány a megadott határidőig nem teljesítette a követeléseket, annak lejárta után a túszejtők pedig új igényekkel álltak elő: repülőt követeltek, hogy bebörtönzött társaikkal együtt elhagyhassák az országot. A holland kormány ezt a követelést sem teljesítette.
Az emberrablók a túszokat kényszerítették, hogy eltakarják az ablakokat, így hosszú ideig senki sem tudta, mi történik a vonaton.
A tárgyalások alatt jó néhány túszt elengedtek, köztük volt Annie Brouwer (jobbra) Utrecht későbbi polgármestere is
1977. június 11-én hajnalban speciális antiterrorista egységek szabadították ki a túszokat. 6 Starfighter F-104-es vadászgép repült el alacsonyan a szerelvény felett, azzal a céllal, hogy eltereljék a túszejtők figyelmét. Az akcióban végül 6 embert megöltek, hármat elfogtak.
Mintegy 15 ezer találat érte a vonatot
A kommandós akció után.
Eközben Bovensmilde-ben 4 fegyveres foglalt el egy iskolát, túszul ejtve 105 gyermeket és 5 tanárt. A követelések itt is hasonlóak voltak, mint a másik helyszínen.
Május 25-ére az összes gyermeket szabadon engedték, mivel hasmenésre, hányásra panaszkodtak. Egyes feltételezések szerint a hatóságok kevertek hashajtót az ételbe, hogy így érjék el legalább a gyerekek szabadon engedését. Négy tanár maradt a túszejtők fogságában.
Az iskolai akció végül 3 hét után szerencsés véget ért, a túszejtők egy rendőrségi akció után megadták magukat. 6-9 év börtönbüntetést kaptak.
Korabeli híradó összefoglaló az eseményekről:
A vasúti túszejtésről 2009-ben film is készült:
A hetvenes évek elején kezdődött erőszakos akciók, ha úgy tetszik, végül eredményre vezettek, hisz' ezt követően a holland kormányok törekedtek a kisebbségek szociális, oktatási és foglalkoztatási felzárkóztatásra. A harmadik generációs bevándorlók - bár múltjukat nem felejtik - hollandnak is vallják magukat, közülük többen országos ismertségre is szert tettek.
A leghíresebb és legismertebb Maluku-szigetekről származó holland állampolgár: Giovanni Van Bronckhorst, azóta már visszavonult 106-szoros holland válogatott labdarúgó
