Meddig volt forradalom az "ellenforradalom"?
"Munkástanácsokat az üzemek élére, általános, titkos választásokat... a paraszti termelés szabadságának, biztonságának biztosítását... A forradalom követelései voltak ezek — vér hullott értük. A kormány létalapját tagadná meg, ha eltávolodna ezektől a követelésektől." A Kádár-kormány létalapjáról írja ezt a Kádár-kormány szócsöve, a Népszabadság 1956. november 18-án, a forradalom leverése után két héttel.
Nőtüntetés a Városligetben, 1956. december 4. Forrás: Nagy Gyula / Fortepan
"A blog oldalain már jó néhányszor olvashattatok a ADT segítségével készült anyagokat. Egyik szerzőnk, DDQ kimondottan az Arcanum kimeríthetetlen adatbázisának böngészésével foglalkozik, gondoljunk csak a remek bulvárfotókat és történetüket bemutató "Kis színesek" sorozatára.
Immár második éve tartó együttműködésünk eredményeképpen a méltán kedvelt arcanum.blog.hu részben (vagy egészben, majd elválik) hozzánk költözik. Szerzőik jóvoltából elsőként 'hacsa' - a mai ünnepre készült - cikkéből megtudhatjuk hogy vajon meddig nevezte, nevezhette "forradalom"-nak az '56 október-novemberi eseményeket a kádári magyar sajtó és mikortól lett belőle "ellenforradalom"." - Jtom
Mai bejegyzésünk az Arcanum Digitális Tudománytár és a Hungaricana közgyűjteményi portál anyagait felhasználva került a képernyőkre.
A forradalmat a forradalom nevében verték le. A muszkavezető quisling-kormányt azért hívták Forradalmi Munkás Paraszt Kormánynak, hogy az október 23-án kezdődött forradalom kormányaként fogadtassák el. A forradalom igazi kormányaként, amely leküzdi a forradalomra leselkedő ellenforradalmi veszélyt, és győzelemre viszi a demokratikus szocializmus ügyét. Dobi István is erről beszélt a kormány felesketése után a rádióban: "A munkás-paraszt kormányt az az aggodalom teremtette meg hogy népünknek a szebb életért elindított forradalmi mozgalmán felülkerekedett az ellenforradalom." (Népszabadság, 1956. november 8.)
Pár nappal később a Népszabadság örömmel adja hírül, hogy a tapolcai járás legtöbb községében beválasztották a forradalmi bizottságokba a párttitkárt és a tanácselnököt. Ezeket a forradalmi bizottságokat ekkor már megfosztották minden döntési joguktól, és három héttel később fel is oszlatták őket. A továbbiakban többnyire "úgynevezett" forradalmi bizottságokként emlegették őket, és a bizottságban viselt tagságot megbélyegző célzattal emlegették. Ekkor viszont ugyanebben a lapszámban egy szerkesztőségi cikkben még így fogalmaztak: "Ne engedjük elveszni, amit kiharcoltunk, semmi áron. De úgy védjük és szilárdítsuk és biztosítsuk a forradalom eredményeit, hogy ne folyjon még több drága vér." (Népszabadság, 1956. november 13.)
Másnap arról számolt be a lap, milyen megnyugtató válaszokat kaptak Kádár Jánostól a munkástanácsok képviselői a parlamentben. Például: a kormány határozatban rögzítette, hogy "a munkástanácsok szerepe nem korlátozódik a tanácsadásra, hanem döntési joguk is lesz. A kormány a munkástanácsokat a munkásosztály forradalmi szerveinek tekinti."
Ezt megerősíti ugyanezen a napon egy szerkesztőségi cikk is: "a forradalom egyik legnagyobb és legfontosabb vívmányának tartjuk, hogy az üzemek végre azok kezébe kerültek, akik egyedül jogosultak erre: a munkások kezébe. Ezért harcolunk évek óta, s erre a vívmányra úgy tekintünk, mint a forradalmárok harcának egyik nagy győzelmére." Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy példa: "A munkástanács a forradalom napjaiban eltávolította a gyár igazgatóját. Bizonyára meg volt rá az alapos oka. Ez az igazgató valahol átvészelte azokat a napokat, amikor felülkerekedett az ellenforradalmi veszély, s azután a Kádár-kormány megalakulását úgy értékelte, hogy most ütött az ő órája. Megjelent az üzemben, hogy 'átvegye a hatalmat'. A Rákosi börtöneit megjárt Kádár János forradalmi kormánya azonban nem a forradalom, hanem az ellenforradalom és a rákosista restauráció ellen harcol. Amikor a Duclos-gyáriak küldöttsége felkereste a kormányt, azt a választ kapta, hogy akit az összes munkások által megválasztott végleges munkástanács eltávolít, annak nincs helye a vezetésben." (A Duclos-gyár igazgatója 1951-től Varga István volt, akit 1956 novemberében kormánybiztosként küldtek a nógrádi bányavidékre, hogy törje le a sztrájkot. 1957-től népbíróként bevonták őtaz '56-os perekbe, 1959-ben pedig kinevezték a Fegyver- és Gázkészülékek Gyára igazgatójának.)
A szovjet inváziót elítélő ENSZ-határozatokra adott válaszában is azt hangsúlyozza a magyar kormány, hogy magáévá tette az elmúlt hetek tömegmegmozdulásainak "demokratikus és hazafias követeléseit", s csupán a fasizmus visszaállításának a veszélyét hárította el, amire egyébként a párizsi békeszerződés is kötelezi az országot. (Népszabadság, 1956. november 14.)
Képeslap 1956 karácsonyára. Kellemes év - kellemes karácsony, Forrás: Zempléni Múzeum, Szerencs
A csepeli munkástanács a kormány ígéreteiben bízva a sztrájk befejezéséről döntött. A Népszabadság teljes terjedelmében közölte a határozatukat, ezekkel a mondatokkal együtt: "A jelenlegi helyzetben a forradalom vívmányainak megtartása is szükségszerűen előírja a munka, a termelés megkezdését. A kormány követeléseink egy részét máris teljesítette, a többi teljesítésére ígéretet tett. A további eredmények eléréséhez azonban meg kell indítani az életet, az ország vérkeringését./.../ Továbbra is folytatjuk a harcot a forradalom vívmányainak teljes megvalósításáért. Mi elég erősnek érezzük magunkat ahhoz, hogy a szabadságharcban elesett hősök végrendeletét teljesítsük. Nincs az a hatalom, amely a munka felvétele utáni tárgyalások eredménytelensége esetén ki tudná ütni kezünkből leghatalmasabb fegyverünket, a munka beszüntetésének jogát." (Népszabadság, 1956. november 17.)
December elejére a párt szemében ellenforradalom lett, ami addig forradalom volt. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának december 8-án nyilvánosságra hozott határozata szerint: "Arra a kérdésre, hogy mi volt a Magyarországon október 23-án kezdődött fegyveres felkelés alapvető jellegzetessége: forradalom, vagy nemzeti forradalom-e, szembenézve a tényekkel csak azt válaszolhatjuk, nem volt sem az egyik, sem a másik, hanem ellenforradalom volt." (Népszabadság, 1956. december 8.)
A forradalmat azonban még ezután is lehetett forradalomnak nevezni a sajtóban. Az újra megjelenő Szabad Föld beköszöntőjében például ezt ígéri olvasóinak 1956. december 9-én: "Újság akarunk lenni, a szónak legtisztább értelmében. Nem közlöny és nem gonoszul értelmezett szócső, hanem a magyar paraszti nép lapja, amely éberen vigyázza forradalmunk annyi drága honfivér árán kivívott eredményeit ..."
A Népszabadság december 30-i számában a győri kórház igazgatója még így korholja azt a főorvost, aki a kórház munkástanácsának elnökeként beolvasott neki: "Azt a forradalmat, amelyet ön meg akart nyergelni, büszkén mondhatom, hogy én is előkészítettem. Írásaim, felszólalásaim és tetteim bizonyítják ezt. De mit tett ön? Hajbókolt, helyeselt és tapsolt még a kimondottan szektás Lakatos Albertnek, a Vagongyár igazgatójának is és a többi hasonlóknak."
Ugyanezen a napon a párt központi lapjában még magától értetődően használják az októberi események megnevezésére a forradalom szót politikailag teljesen indifferens szövegkörnyezetben is. Például abban a kis cikkben, mely arról szól, hogy mi lesz a részletre vásárolt bútorokkal, miután: "A forradalmi események következtében sok felvásárlási akció maradt rendezetlenül."
1956 - eltörpül és távozik. 1957-et üdvözlő újévi képeslap, Forrás: Zempléni Múzeum, Szerencs
Két nappal ezután, a Népszabadság újévi száma közli a Kínai Kommunista Párt állásfoglalását, amelyben mélységesen elítélik mindazokat, akik nem átallják kijelenteni, hogy "a magyarországi ellenforradalom 'forradalom'volt", s ezeket azonosítja azokkal, akik elítélték a szovjet beavatkozást. Moszkva után Peking volt ekkor a legfontosabb igazodási pont a magyar állampárt számára. A totalitárius diktatúra keretében uralkodó kommunista testvérpártok, különösen a kínai, ekkor már élesen felléptek az ellen, hogy pozitív megítélést kapjanak a totalitárius pártállam modelljét tagadó törekvések. A magyar bábkormány ezt az igényt követve lépett tovább az októberi események megítélésében, és így megszűnt a tolerancia azzal a szóhasználattal és felfogással szemben, amelyet másfél hónappal azelőtt még Kádár János kormánya létalapjának vallott.
Marosán György Számadás című cikke nyitotta meg az új szakaszt az októberi események megítélésében a Népszabadság 1957. január 5-i számában: "Persze, jónéhányan máig sem tudtak teljesen kiszabadulni a megtévesztő, hazug jelszavak zűrzavarából s az 'igazi népuralom', a 'demokrácia' és a legvadabb nacionalista és soviniszta jelszavak mákonyának hatása alatt 'forradalomnak' tekintik a nyílt ellenforradalmi lázadást és a fegyveres felkelést. Akik még most is így gondolkoznak, azok köztudott és jellemző tények mellett siklanak el.
Még bizonyára nem mindenki szegezte önmagának ezt a kérdést: kinek volt érdeke, s kinek lett volna haszna mindabból, ami október 23-án kezdődött."
Ugyanezen a napon Róbert László a Népakaratban még így fogalmaz. "És edzett minket a múlt hónapok forradalmának melegítő lángja, ellenforradalmának vészes zsarátnoka."
"A közbizalom folytán a forradalmi napok után is tovább irányította a magyar sport ügyeit" Sebes Gusztáv, az aranycsapat kapitánya - a Népakarat január 10-i száma szerint.
A Szabad Föld január 6-i vezércikke is a régi vágányon halad még: "Legyünk forradalmárok, a haladást pártolók és emeljük hazánkat tovább, a leghaladóbb nemzetek közé. De nekünk nem üres jelszavak kellenek, hanem igazi szocializmus kell, amelyben tények mutatják, hogy a népé a hatalom. Ezen az úton kell mennünk tovább, hogy megtarthassuk forradalmi mivoltunkat. Leromboltuk a Rákosi klikk uralmát, most mutassuk meg, hogy építeni, újat alkotni is tudunk. Ez is forradalmi tett. Szilárdan őrizzük azt, amit októberben és részben már október előtt kivívtunk/.../. A forradalmi munkás-paraszt kormány nem vetette el az eddigi vívmányokat, sőt: minden erővel tovább akar haladni a szocialista demokrácia építése útján."
Január 11-én még ilyen "forradalmi" hirdetést adott le a Népszabadság:
A Népszabadságban alighanem január 15-én jelent meg az utolsó cikk, amelyben megszólalhatott, aki forradalomnak nevezte a forradalmat. Az angol Munkáspárt ideológusának a cikkét vették át a New Statesman-ből: "A cikkíró úgy vélekedik, hogy a magyar felkelés jórészt mint spontán tömegelégedetlenségi mozgalom indult meg. Azt hangoztatja, hogy a kommunista párt népszerűtlenné vált a tömegek előtt. 'Alig robbant ki azonban a forradalom — írja —, bizonyos reakciós elemek, nagyon természetesen, látták, hogy elérkezett számukra az alkalom, hogy abból saját céljukra kovácsoljanak tőkét.'". Néki bizonyára azért engedték ezt meg, mert úgy vélekedett, feltétlenül véres polgárháború tört volna ki, ha nem jönnek be az oroszok.
A forradalom a Sport című lapban tartotta magát legtovább. Itt ugyanis egyszerűen csak a sportot befolyásoló körülmények jelzésére szolgált a közkeletű szóhasználat. A forradalom utáni első ilyen verseny, olyan verseny, a forradalom miatt kiesett edzések, mérkőzések, a forradalom után újrakezdett munka, újra összeállt csapatok, a forradalom után külföldre távozott sportolók stb., stb. "A messze Ausztráliában rendezett nyári olimpiai játékokról a magyar közönség a nagy távolság és a hazánkban lezajlott forradalmi események miatt nem kapott olyan tájékoztatást, mint a megelőző olimpiák többségéről." Ez a mondat, alighanem utolsóként, még január 21-én is átment.
A sportlap alighanem kiesett a politika látószögéből, ott fogalmazhattak legtovább úgy - mint mindenki.
A bejegyzés végére álljon itt egy interaktív térképhez vezető link. Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak térinformatikai adatbázisa az 1956. október 23-tól 1957 tavaszáig erőszakos halállal, nagy valószínűséggel a forradalmi eseményekkel összefüggésben elhunyt személyek adatait jeleníti meg térképen kereshető formában. Katt a térképre:
Tavalyi cikkünk a témában:
Hírek és álhírek '56-ról az emigráns magyar sajtóban
A budai hegyekből előtört 10 ezer szabadságharcostól a vallatópincéken át a 750 ezer Szibériába deportált felkelőig és az orgiákat néző Mindszenty bíborosig minden volt az amerikás magyar lapokban.
Kérünk iratkozz fel blogunkra (jobbra fent a bejelentkezésed után) és kedveld oldalunkat itt lent a FB-dobozban. ÖT ÉVE VELETEK, NEKTEK, köszönjük!
