"Kedves Olvasók! Rollende monstre vállalkozása - hogy bemutassa nekünk a hihetetlen kalandot, amit a két csehszlovák utazó dokumentált - immár a végéhez ér. Köszönjük a munkádat és természetesen kíváncsian várjuk a következő cikked." - Jtom

A világjáró csehek krónikájának első részét azzal zártam, hogy hosszú sorozat lesz. Az olvasó bocsánatát kérem, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg úgy elhúzódik, mintha valós időben követnénk a Tatra 87 útját. 

Miroslav Zikmund és Jirí Hanzelka világ körüli útra indult Prágából 1947. április 22-én egy Tatra 87 típusú autóval. Végigutazták Afrikát Casablancától Fokvárosig, aztán hajóra rakták a Tatrát, és 1948. július 6-án kikötöttek Buenos Airesben. Amerikában egy nagyobb körutazás és egy őserdei felfedezőút után vágtak neki az Andok meghódításának a csak térképen létező Panamericana országúton. A sorozat harmadik részében akkor hagytuk magára az utazókat, mikor sikeresen kicserélték a Tatra első futóművének laprugóját egy magas hágó keskeny útján. Néhány nappal később elérték az utazás legmagasabb pontját. A Tatra 87 kiválóan üzemelt a tengerszint felett 4860 méteren.

Barátságos katonák Ecuador határán

 1949. december 24-én visszaérkeztek az északi féltekére

Pelielo romjain. Odaérkezésük előtt hatalmas földrengés rázta meg a környéket, egész városok dőltek romba, egy falut földcsuszamlás temetett be

 Alig lépték át az Egyenlítőt, újra visszatérnek délre. Repülővel, lóháton és gyalog indultak felfedezőútra az őserdőbe, megismerni a fejvadász suarák területét és életét. Hanzelka itt épp éppen egy bicskát cserél suara vadásztarisznyára

 Egykori suara harcos. Ötvenkét fejet zsákmányolt, de már békés gazda

 Suarák eleinte gyanakodva fogadták, végül megszerették a csehszlovák újságírókat. Vadásztak velük, bevonták őket a mindennapi életükbe. Természetesen minden harcos azt állította, hogy már nincsenek ellenségeik, ezért felhagytak a fejvadászattal. Az összes zsugorított fej csak régi emlék

Peruból hajóval utaztak Panamába, ahol eleinte furcsa helyzetbe kerültek: voltak utak, de azok a United Fruit vállalat tulajdonában voltak, nem használhatták. Vasúton és hajón kellett szállítani a Tatrát

 Ki tudja már számolni, hányadszor rakják hajóba?

Világutazó-találkozó Panamában. Nem is akármilyen, mert a magasabb férfi neve Halabuk István, aki Virginiában élt, de Felvidékről kivándorolt magyar szülők gyermeke. Végigharcolta a csendes-óceáni háborút. A másik utazó sem egyszerű, mert Hart Gleesen dán és francia szülőktől származott, de Mexikóban élt. Kalandvágyból vágtak neki az útnak egy Jeeppel. A masszív terepjáróval sajátos módon oldották meg az utak hiányát: a vasúti pályán ugráltak talpfáról talpfára. Nézték a menetrendet, és ha jött a vonat, félreálltak

Panamában érezték, hogy politikailag nemkívánatos személyek. A csatorna-övezetben ez egyértelmű volt, de a környező országokban is tapasztalták, hogy titokzatos erők minden erővel akadályozzák az utazást. A képen panamai rendőrök vizsgálják a Tatrából kipakolt csomagokat, melynek idejére indok nélkül őrizetbe vették Hanzelkát és Zikmundot

Costa Ricában versenyt futottak a viharokkal és az esővel. Térkép szerint újra a Panamericana országúton voltak, de az a valóságban Panamában csak egy rövid szakaszon épült meg

Gázlókon, poros utakon és ösvényeken haladtak a Panamericana helyett. Így nézett ki a Tatra nyolchengeres, léghűtésű V-motorja Las Carias és Liberia között. A kép készítése után váratlanul letartóztatták őket, és nyolc napot töltöttek egy nyomorúságos börtönben anélkül, hogy tudták volna az okát. Még akkor se mondtak nekik semmit, mikor kiengedték őket. A szállásukon tudták meg, hogy Cartagóban kiraboltak egy templomot, elvitték a Negrita nevű Szűz Mária szobrot, gyilkosság is történt, és mivel országos kegyhely volt, szinte pánik tört ki a nép között. Ezt használta ki a hatóság, hogy a két gyanús utazóra terelje a gyanút, de ez nem sikerült. Főleg azért, mert a letartóztatásuk alatt valaki visszavitte a Negritát a helyére.

A  börtönben töltött nyolc napot nem tudták behozni, ezért Hondurason csak átszáguldottak. A képen fájó szívvel hagyják el az országot, ahol a legrövidebb időt töltötték az útjuk során: mindössze néhány órát

Autók és motorok Guatemalában. A fővárosban szinte Prágában érezték magukat a sok csehszlovák gyártmányú motorkerékpár miatt. A Motokov (műszaki külkereskedő társaság) rengeteg Jawát, Cezeta motort és Ogar robogót adott el az országban. Helyi képviselőjük egy mozi előcsarnokában állította ki a világjáró Tatrát, és az alkalmat kihasználva motorostalálkozót szervezett a csehszlovák motorosok tulajdonosainak.

Guatemala után sorra jönnek a bajok. 1950. május 30-án Managuában voltak, ahol Hanzelka ráesett a kézfejére, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Mexikóban tönkrement a Tatra sebességváltója, ezért teherautóra kellett rakni, és úgy utaztak tovább, mint Afrikában a baleset után. Napokkal később kiderült, hogy Hanzelka sérülése komolyabb, mint hitték. Az orvos azonnali operációt javasolt, de ezzel elúszott volna az expedíció összes pénze. Mivel a Tatra már nem volt alkalmas az utazás folytatására, úgy döntöttek, hogy hazatérnek. Hanzelka repülővel ment Prágába, Zikmund pedig néhány hét alatt elkészítette a tervezett riportok hátralevő részét, majd szeptember 7-én Veracruz kikötőjében – sokadjára, de most már utoljára – hajóra rakták a Tatrát.  A magára maradt Zikmund is elfoglalt egy kabint a Moyne d’Iberville teherhajó fedélzetén.

Gyapotbálák között a Tatra. Zikmund tengeri útja hetekig tartott. New Orleansban valaki feltörte az autót, eltűnt belőle a tükörre akasztott kabalafigura és a gyári kézikönyv. A Moyne d’Iberville nem utasszállító volt, ezért árut vett fel több amerikai kikötőben, mire Európa felé fordult. Itt viszont a francia hatóságokkal gyűlt meg a baja, mert szabálytalannak vélték a vízumát. Le Havre-ban feldúlták a kabinját, gyanakodva vizsgálták a kéziratokat, nem sok hiányzott ahhoz, hogy őrizetbe vegyék kémkedés miatt. Emögött persze amerikai befolyást vélt. Szerencsére levélben értesítette a cseh nagykövetséget az érkezéséről, ezért a kabin kutatása közben megjelent egy diplomata, aki kimentette. Huszonnégy óra haladékot kapott vízumának rendezésére, Párizsba utazott, majd vissza le Havre-ba. A Tatrát átrakták egy Lengyelországba tartó norvég hajóra.

 Gdyniából vasúton érkezett meg a Tatra és Zikmund Prágába 1950. november 1-jén

A világjáró Tatra 87 ezzel befejezte a küldetését és Prágában a Nemzeti Műszaki Múzeum őrzi. Gyerekkorom óta szerettem volna elzarándokolni hozzá. A sokáig tervezett utazásra végül 2014-ben került sor. És micsoda pech: mikor nagy várakozással beléptem a múzeum központi csarnokába, a Tatra 87 helyén egy hasonló ezüstre fényezett Tatra 77 állt. Hanzelka és Zikmund legendás autóját pont az én látogatásom idejére adták kölcsön egy időszakos kiállításra.

Ez bizony nem a legendás autó, hanem egy Tatra 77 a Nemzeti Műszaki Múzeumban Remélem, azóta visszakerült Zikmund és Hanzelka kocsija a helyére, és legközelebb tényleg láthatom.

Az utazásról 702 riportot küldtek haza a prágai rádiónak, és körülbelül 300 riportot írtak különböző újságoknak Csehszlovákiába és az érintett országok sajtójának. Otthon három egész estés filmet állítottak össze, és 10 rövidebb dokumentumfilmet készítettek. Mindezek mellett a legismertebb az útról írt hét vastag könyvük.

Egész estés filmek:

Dokumentumfilmek:

A könyvek:

Hanzelka és Zikmund évekkel később egészen más körülmények között folytatták az útjukat. A félbeszakadt világkerülő út második felét két Tatra 805 terepjáróval tették meg, az eredeti tervvel ellenkező irányban, ismét Prágából indulva. A két autóra kibővítették az expedíciót, valóságos castingot rendeztek a sok jelentkező miatt. A körülményeket össze se lehetett hasonlítani az első úttal, hiszen már eleve az autó is sokkal alkalmasabb volt a világjárásra. Dél-Európa és Ázsia már nem tartogatott olyan egzotikus kalandokat, mint a fekete Afrika vagy az Andok. Mai szemmel olvasva szomorú érzés tölti el az embert, mikor a békés Közel-keletről, a békés, nyugatiasodó Libanonról vagy a fejlődő Szíriáról írnak. 

Az ázsiai utazásról három könyvük jelent meg: Fordított félhold, Ezerkétéjszaka, Világrész a Himalája alatt. Aztán jött a csehszlovák forradalom 1968-ban. Hanzelka és Zikmund ebben "rossz oldalra ált", ezért a későbbiekben nem publikálhattak. Ez olvasóik számára azt jelentette, hogy kalandjaik Indiában minden magyarázat nélkül véget értek, és a rendszerváltásig semmit nem lehetett tudni róluk.

Miroslav Zikmund most 97 éves, és viszonylag jó egészségnek örvend. Jirí Hanzelka 2003-ban halt meg, 83 éves korában.