Aki elkerülte a szovjet megszállást

2016. október 23. B.L.NT

Miatta (is) tört ki az '56-os magyar forradalom?

"Mai bejegyzésében B.L.NT egy érdekes összefüggésre világít rá az 1956-os lengyelországi események lezárása és a budapesti történések között. Célkeresztben egy ellentmondásos figura, aki meggyőződéses kommunista vezetőből lett szovjetbíráló, majd ismét keményvonalas baloldali  politikus" - Jtom

Sztálin halála, majd Hruscsov kiszivárogtatott beszéde a sztálinizmus bűneiről Kelet-Európa-szerte lendületet adott a szocialista tömb megreformálásához. A reformtörekvések először Lengyelországban, majd Magyarországon csúcsosodtak ki. Ahogy az jól ismert, az 1956-os magyar forradalmat a lengyel mozgalmak inspirálták, illetve azok szolgáltak szikraként a magyarországi események számára. Ebben a cikkben a lengyel reformisták kulcsszereplőjét, Wladislaw Gomulkát veszem górcső alá, aki roppant érdekes figura volt: a moszkovitákkal szemben egy nemzetközpontú kommunista volt, személyesen járt közbe Hruscsovnál Nagy Imre védelmében, és Kádár Jánost egy szovjet bábnak tartotta.

kiss.jpg

Hatalma csúcsán, 1966-ban kapta ezt a "spontán" csókot Varsóban a felvonulási terén


1956-ban az ő érdeme is volt, hogy Lengyelországnak sikerült elkerülnie a szovjet megszállást. Később keményvonalas kommunistává formálódott, aki egy 1970-es munkássztrájkra fegyverrel válaszolt, ami hatalmának végéhez vezetett.

Wladyslaw Gomulkát a reformista vonal nyomására, két hónappal az októberi események előtt vették vissza a Lengyel Egyesült Kommunista Pártba. Gomulkát úgy ismerték, mint a néphez közel álló elkötelezett kommunistát. Életpályája is erről tanúskodik: 14 évesen kezdett dolgozni egy kovácsmester segédjeként, két évvel később már szakszervezetet szervezett. Később meghívást kapott a két világháború közti Lengyelországban még titokban működő kommunista pártba, majd egy vegyipari szakszervezet elnöke lett. Élete során összesen négyszer börtönözték be, a háború előtt háromszor forradalmi tevékenységben való részvétel miatt, a háború után pedig a szovjetek ítélték el „nacionalista elhajlás“ vádjával, mivel nyíltan fellépett a Kominform - a Moszkva-központú kommunista mozgalom - legfőbb fóruma ellen. Ahogy a szocialista tömb más országaiban, Lengyelországban is érezhető volt a szakadék a moszkoviták – azok a kommunista vezetők, akik a második világháború alatt Moszkvába menekültek - és a hazai központú kommunisták között. Lengyelországban viszont a sztálinizmus éveiben is megtudta őrizni tekintélyét a hazai front. A reformot követelő tüntetések és sztrájkok miatt a népszerű Gomulkát nevezték ki a párt főtitkárává,

"a keleti blokkban jellemző három éves koncepciós börtönbüntetés és párttagságból való kizárás után"

- miután a sztálinista vonalat képviselő „lengyel Rákosi“, Boleslaw Bierut meghalt, és utóda, Edward Ochab is lemondott.

boleslaw_bierut2.jpg

Boleslaw Bierut (középen) a "lengyel Rákosi" 

 

Megválasztása előtt azonban a keményvonalas kommunista frakció tájékoztatta Moszkvát a számukra aggasztó eseményekről. A döntő pártkongresszus előtt váratlanul megjelent Nyikita Hruscsov és küldöttsége, azért, hogy ellenőrzés alatt tartsa az eseményeket, miközben az országban állomásozó szovjet csapatok megindultak a főváros felé. A félnapos tárgyaláson megegyezés született, Hruscsov bizalmat szavazott Gomulkának. Értelemszerűen több oka is volt annak, hogy a Szovjetunió végül nem avatkozott be Lengyelországban, de ebben az írásban csak egyet emelnék ki: Wladyslaw Gomulka elkötelezte magát a Szovjetunió és a Varsói Szerződés mellett, mégpedig abból a célból, hogy Lengyelország új nyugati határait biztonságban tudja egy esetleges német revans ellen. Tudni kell, hogy Lengyelország határait egy évtizeddel azelőtt, a háború befejezésekor „nyugatra tolták“, így a németek rovására az új területeket kapott. „Lengyelországnak nagyobb szüksége van a szovjetek barátságára, mint a Szovjetuniónak Lengyelország barátságára. A Szovjetunió nélkül nem tudjuk fenntartani nyugati határainkat“ – mondta el a pártkongresszuson.

Az 56-os poznani "sajnálatos események"

1956. június 26-án kora reggel egy spontán sztrájk szerveződött a poznani Cegielski fémműben. A vasipari dolgozók felháborodásuknak adtak hangot, amiért a kormány júniusban elvette a teljesítménybérüket, valamint felemelte a munkanormát. Miután a munkások az utcára vonultak, más gyárak dolgozói és több iskola diákjai is csatlakoztak hozzájuk.

poznan_1956.jpg

Tüntető munkások Poznanban: "Kenyeret akarunk". A lengyel titkosszolgálat felvétele

 

A tüntetés a város főterén található pártközpont előtt folytatódott, ahol csaknem százezer ember gyűlt össze. A dolgok hamar eszkalálódtak, miután a tömeg megrohamozta és kifosztotta a pártközpontot és a karhatalom épületeit, így fegyverhez jutva a börtönből politikai foglyokat szabadított ki.

A lengyel hadügyminiszter - a lengyel születésű, de szovjet - Rokosszovszkij marsall (igen, AZ a Rokosszovszkij) a teljes lengyel hadsereget riadókészültségbe helyezte. Még aznap délután 2 órára szovjet tisztek repültek Poznanba és átvették a parancsnokságot. Bevetettek négy lengyel hadosztályt, köztük két páncélosdandárt, összességében mintegy 10 ezer katonát. A felkelést alig 24 óra alatt leverték.

poznan1956001.jpg

Tankok Poznan főterén

 

Körülbelül 100 halálos áldozat és 750 letartóztatott a mérleg. Az eseményeket a hatalomba frissen visszatért Gomulka a saját céljaira használva kijelentette, hogy a tiltakozó dolgozóknak részben igazuk volt, ezért nem lesznek halálos ítéletek, és az életszínvonal emelésén fog dolgozni. Sikeresen távolíttatta el a poznani eseményekben részt vett és Lengyelországban népszerűtlen honvédelmi minisztert, Rokosszovszkij marsallt, aki Sztálin halála után már biztonságban térhetett vissza a Szovjetunióba mintegy ötszáz (!) tanácsadójával együtt.

 

1956.jpg

Az 1956-os történelmi beszéd, amelyben a hruscsovi enyhüléssel összhangban védelmébe vette a felkelő munkásokat, és elismerte a pártvezetés hibáit és a gazdasági nehézségeket

 

szabadnep.png

Olaj a tűzre. Gomulka teljes beszédét október 23.-án két teljes oldalon közölte a magyar Szabad Nép is. A budapestieknek nem kellett több, egyetértésük és szolidaritásuk jeléül az utcára vonultak a szimpátiatüntetésre

 

Bár felfedezhető a párhuzam Nagy Imre és Wladyslaw Gomulka élete és véleménye között, Gomulka mégis túl radikálisnak tartotta Nagy Imre azon törekvését, hogy a Varsói Szerződésből kilépjen, valamint hogy a szovjet csapatokat hazaküldje. Arra, hogy ténylegesen mennyire volt radikális ez a lépés, most nem térek ki, de tény, hogy Magyarországnak ekkor nem kellett különösebben tartania attól, hogy egy szomszéd nagyhatalom visszaveszi tőle a területeit. Ez a félelem viszont Lengyelországra és Gomulka politikájára rányomta bélyegét. Ezek ellenére a magyarországi szovjet invázió bejelentése után mégis ő volt az egyetlen, aki felemelte szavát a megszállás ellen. Úgy érvelt, hogy az ilyen problémákat fizikai erőszakkal és invázióval nem lehet megoldani. Ezek után még egyszer, a Nagy Imre per megindítása előtt megpróbált egyenesen Hruscsovnál közbenjárni Nagy védelmében – sikertelenül.

1101561210_400.jpg

Gomulka  a Time címlapján, 1956 december 10.

 

A forradalom leverése után hatalomra kerülő Kádár Jánostól Gomulka ígéretet kapott arra, hogy a per nem fog Nagy Imre halálos ítéletével végződni. Megelőlegezve a bizalmát, Gomulka elfogadta Kádár meghívását egy budapesti látogatásra. Azonban az 1958 májusában megtartott találkozó után röviddel kihirdették a halálos ítéletet. Gomulka

"...dührohamot kapott és tovább mélyült az ellenszenve Kádár iránt,"

akit gyilkosnak, árulónak és a szovjetek bábjának tartott. Az idő múlásával viszont – ahogy az 1956-ban is történt -, győzött a pragmatizmus és az államérdek, a kapcsolatok Gomulka és Kádár között konszolidálódtak, bár a lengyel vezető sokáig kerülte az alkalmakat, ahol Kádárral összefuthatott.

Gomulka és a reformizmus 1956-os szereplése egy kis optimizmust kölcsönzött a lengyeleknek, de a jelentős politikai változása reménye nem teljesülhetett be. A 60-as évekre Gomulka egyre jobban kiszolgálta a Szovjetuniót, és a „gomulkai enyhülés“ éveit felváltotta a kiábrándultság időszaka.

1969.jpg

A brezsnyevi pangás már Lengyelországra is átterjedt. 1969-re Gomulka visszavedlett szovjetbarát kommunistává. (Balról a harmadik Brezsnyev, mellette jobbról Gomulka a jobb szélen Wojciech Jaruzelski tábornok, aki egy évvel később részt vett Gomulka megbuktatásában, majd 1981-re miniszterelnök és pártfőtitkár lesz, a lengyel szükségállapotot is bevezeti a gazdasági nehézségek elleni tüntetések megfékezésére)

 

Maga Gomulka is egyre keményvonalasabb kommunistaként tűnt fel. Végül hatalmának végét az jelentette, amikor 1970-ben - éppen karácsony előtt - a rádióban személyesen általa bejelentett általános 20%-os áremelés után elrendelte a hadsereg bevetését a sztrájkoló munkások ellen Gdanskban és Gdyniában. A  negyven halálos áldozatot és ezer sebesültet eredményező mészárlás után szovjet hozzájárulással 1970-ben lemondatták. 1982-ben halt meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr6611824891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2016.10.23. 10:31:50

Jó írás, érdekes. Azt tudtam hogy Nagyéknak a titói jugoszláv modell volt a példaképe, de hogy a Gomulka beszéd megjelenése a magyar újságokban, lehetett a szikra ami begyújtotta Budapesten a puskaport, ezt eddig nem tudtam. Meg hogy közbenjárt Nagy Imréért.

Vajon mennyire van meg a mai köztudatban hogy sem 1848 sem 1956 nem spontán forradalom volt, hanem más külföldi események adták meg a lökést? 48-ban Bécsre figyeltünk, 56-ban Varsóra.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2016.10.23. 11:41:27

" Wladyslaw Gomulka elkötelezte magát a Szovjetunió és a Varsói Szerződés mellett, mégpedig abból a célból, hogy Lengyelország új nyugati határait biztonságban tudja egy esetleges német reváns ellen."

Az '50es években egy kettéosztott Németországgal ez reális veszély volt? Ahol a közelebbi fél még VSZ tagja is?

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2016.10.23. 11:59:29

@auer: érdekes kérdés, de aki ismeri a lengyeleket tudja, hogy történelmük során folyamatosan két tűz között éltek, hol a németek(poroszok), hol az oroszok ellen kellet harcolniuk, vagy fenyegetve lenniük

pitcairn2 2016.10.23. 13:01:54

@auer:

az 50-es években még millió számra éltek a revánséhes eredeti tulajdonosok...

mára már alig néhányan élnek közülük és a tulajdon visszaszolgáltatással kapcsolatos illúziók is szertefoszlottak...

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2016.10.23. 13:54:40

@pitcairn2: Ez tény persze. De a SZU annyira szilárdan tartotta a csatlósállamok pórázát hogy én nehezem tudnám ezt elképzelni mint reális lehetőséget, főleg hogy a Vörös Hadsereg is ott volt mindkét országban.

pitcairn2 2016.10.23. 14:01:05

@auer:

1939-ben is igen élénk fantázia kellett az 1945 utáni Európa "elképzeléséhez"

a valóság mondhatni a legszürreálisabb víziókon is túltett...

Csokis · http://csokis.blog.hu 2016.10.23. 20:35:38

@pitcairn2: Különös tekintettel arra, hogy Willy Brandt a 70-es években elismerte az Odera-Neisse határt. Ez egyrészt óriási siker volt a lengyeleknek, másrészt Brandt kapott érte hideget-meleget otthon.

Jakab.gipsz 2016.10.23. 21:59:26

Kádár a Nagy Imre perben, csakúgy mint a kezdeti időszakban, csak a fügefa levél szerepét töltötte be.

Kéjjel Vida bíró gyilkolt és nem véletlenül.

zotyesz11 2016.10.23. 22:11:17

@Sigismundus: 56-ban szintén Bécsre is...
1955.-ben a szovjet csapatok gyakorlatilag "önként" kivonultak Ausztriából, az ország semleges lett.
Ez a tény elég motiváló lehetett ahhoz, hogy itt is esetleg megmozduljon valami, 10 évvel a nagy háború után...

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2016.10.24. 08:15:53

@zotyesz11: Ausztria viszont semleges volt a háború előtt, és az Anschluss miatt meghódított országként kezelték utána, nem pedig ellenséges hatalomként.
Másrészt igaz vagy sem Sztálin és Churchill meghúzta az érdekszféra határait és mi a rossz oldalra kerültünk. Persze ez nem hiszem hogy köztudott volt 56ban, szóval reménykedni lehet benne, csak esély nem volt hasonló dologra.

laci_52 2016.10.24. 09:57:12

@Jakab.gipsz: "Kéjjel Vida bíró gyilkolt és nem véletlenül"

Ha utána olvasol a dolgoknak, rájössz, hogy ez nem így volt, akkoriban nem létezett bírói függetlenség..

Egy volt bíró visszaemlékezése szerint minden '56-os pernél az ítélethozatal előtt telefonáltak a pártközpontba és onnan jött az ukáz, hogy mi legyen az ítélet.

Bár az is lehetséges, hogy ez a bíró hazudott, hogy másokra hárítsa a felelősséget...

nookedli 2016.10.24. 11:46:56

Látom, a lengyel rákosi is zsidó volt, mint a mienk. Ez sok mindent megmagyaráz. Mikor fogják végre kimondani, hogy a 2. vh után és 56-ban is a zsidók kommunisták terrorizálták a magyarokat? Jaj de hülye vagyok, hiszen ezt tilos kimondani, sőt gondolni is!

Namely 2016.10.24. 14:28:18

@JTom:
"érdekes kérdés, de aki ismeri a lengyeleket tudja, hogy történelmük során folyamatosan két tűz között éltek, hol a németek(poroszok), hol az oroszok ellen kellet harcolniuk, vagy fenyegetve lenniük "
Vagy ha mégsem, akkor ők fenyegették a szomszédaikat, és nyomták el azokat a nemzeteket, akik földjét elfoglalták. :)
Az igazság az, hogy a lengyelek akkor tehetnék szóvá a németek, oroszok viselkedését, ha ők, amikor megvolt hozzá az erejük nem tették volna meg. Pedig de, megtették.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2016.10.24. 17:07:50

@Namely: nem védtem őket, ez csak egy általuk hangoztatott tény.

siciliano 2016.10.26. 20:57:44

@nookedli: És hogy folytassam a gondolatmenetedet,a komcsik 90% is izraelita volt,Trockijal kezdve egészen Berijáig,Dzserdzsinszkijig(CSEKA megalapítója amiből a KGB lett.)

pitcairn2 2016.10.26. 22:24:17

@siciliano:

berija az ortodox kaukázusi genghez tartozott:)

Rollende Landstrasse 2016.10.29. 16:20:55

@Sigismundus: Aki odafigyelt a történelemórán, tudja. Bár a köztudatot nem ez határozza meg, mint tudjuk. Én még emlékszem egy középiskolai dolgozatra, melynek az 1848-as forradalmak sora Európában volt a témája.

Mester.Tamás 2016.10.31. 08:41:18

@Sigismundus:
"Vajon mennyire van meg a mai köztudatban hogy sem 1848 sem 1956 nem spontán forradalom volt, hanem más külföldi események adták meg a lökést? 48-ban Bécsre figyeltünk, 56-ban Varsóra"

A birka nép már csak ilyen, ezért nem volt soha egy sikeres forradalom vagy népfelkelés, mert nem volt olyan szituáció, amikor felnőtt emberként, önállóan cselekedett volna az ország, ehelyett mindig valakit követni akartunk, '89-ben a "Nyugatot", '56-ban a lengyeleket, 1848-ban a bécsieket, stb, stb.

Szabó_Dezső 2016.11.27. 15:05:32

Gyurcsány és Bajnai mintájára:

Gomulka és Kádár, együtt tették tönkre Közép-Európát!!

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2016.11.27. 22:13:05

@Szabó_Dezső: még az ilyen hazai aktuálpolitikai felhangokat is kerüld el kérlek, mert itt a blogon ez tilos. kösz.

imi60 2016.12.05. 14:04:15

@Sigismundus: tényleg érdekes összefüggés. Azért 1848-nál is ott van a lengyel.1831-es lengyel felkelés majd sokan Bécsben vannak. Köztük ostrolenka véres csillaga is. Bem. De nagyon sok lengyel katonatiszt is részt vett a 48/49-es harcokban parancsnokként.Dembinsky, Wysoczki stb. honlap.parokia.hu/data/attachments/2015/01/29/Isaszeg_%C3%A9s_a_lengyel_l%C3%A9gi%C3%B3.pdf és www.antikvarium.hu/konyv/kovacs-istvan-a-lengyel-legio-lexikona-1848-1849-683633

kugi · http://kugi.blog.hu 2016.12.21. 08:25:54

Érdekes pályát futott be: a "nép kedvence" szereptől a véreskezű zsarnokig. Azt én sem tudtam, hogy szót emelt Nagy Imréért.
süti beállítások módosítása