A legendás 6:3. Ennyi volt az eredménye az 1953-ban a londoni Wembley stadionban rendezett labdarúgó mérkőzésnek, amelyen Magyarország legyőzte - a hazai pályán 90 éve veretlen - Angliát.
Sebes Gusztáv már az 1952-es helsinki olimpián lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Ezt Rákosi igen nehezményezte és ennek hangot is adott. A kapitány ezen akciója után kétséges volt, hogy az ország vezetése engedélyt ad a kiutazásra egy esetleges kudarc miatt.
Sebes Gusztáv így ír:
"Magának nem volt joga lekötni a meccset!" - kiabálta Rákosi. A kapitány így válaszolt: "Akkor pedig én nem tudok eredményesen dolgozni." "De mi lesz, ha kikapunk?" - kérdezte a párt első embere. "Az előfordulhat - hangzott a válasz -, de hat-kettő aligha lesz, mint 1936-ban." Sebes próbálta meggyőzni Rákosit, hogy a mérkőzés jó ellenpropagandája lenne a vasfüggönyről szóló legendának (ami magunk között szólva, nem legenda volt, hanem valóság...). "Jövőre revánsot adunk..." - magyarázta. Rákosi beleegyezett.
"Világosan írtam le a sérelmemet az angol találkozóval kapcsolatban. Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem, hogy engedély nélkül kötöttem le."
Lássuk hát a mérkőzést!
"Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem... Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban." - Angol sajtóvélemény
"...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes..." - Billy Wright, az angol csapat kapitánya
"Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett." - Vittorio Pozzo, az olasz szövetségi kapitány
Aztán jött 1953 november 25-én a budapesti visszavágó:
