A Velencések szerintem nem túl meggyőzőek, de a New Yorkosak jók!

ezeknek a "mi lenne ha..." és "így néz majd ki .... a jövőben" c. fantasztákra a leginkább az a jellemző, hogy a fantáziájuk lineáris.
ha ma van néhány gőzgép, akkor a jövőben lesz rengeteg, ha ma magasak az épületek, akkor a jövőben baromi magasak lesznek, ha ma van néhány repülő, akkor a jövőben mindenki repülőn fog közlekedni, stb.
ugyanez érvényes a posztbéli elképzelésekre is.
ha velencében lagúnák vannak, akkor londonban sokkal több lesz, ha nyujorkban magasvasút van, akkor londonban még magasabb lesz...
el sem tudták képzelni, hogy lehetséges olyan ugrás, ami teljesen máshova vezet, mint a jelen felturbózása.
igaz, ezt ma sem nagyon tudjuk elképzelni.

@nandras01: Azért voltak fantáziadúsabb fantaszták is, mint pl. Verne vagy Conan Doyle.

Szerintem Photoshop.

@nandras01: Igen tényleg lineárisak. De szerintem ez a jó bennük. Nekünk már egyértelmű, hogy milyen lett a "jövő", mert benne élünk. Épp ezért jó látni egy alternatívát, egy opciót. Milyen lenne ha..... kicsit másképp történtek volna a dolgok, és valaki nagyfejes korlátozottan hisz a reformokban. És tényleg a gőzgéppel akar megújulni. Én ezt hívom retrofuturisztikusnak.

@nandras01: Azért akadtak, akik meg bírták lépni fantázia szintjén az ilyen ugrásokat, írók és tudósok is. Bár igaz, hogy a tárgyak, épületek kinézetére ez pont nem vonatkozik, abban általában eléggé sikerült mellényúlni a futuristáknak.

Nekem tetszettek a kepek, koszonom!

Es azt is, hogy visszakaptuk a regi formatumat a blognak :)

@Littlewood: @Andrassy Gabor: @Ditpet:
akik képekben gondolkodtak, azok nagyon nehezen (de leginkább sehogyan sem) tudtak elszakadni az akkori jelen egyenes extrapolálásától. ez persze némileg érthető, hiszen szinte lehetetlen képileg ábrázolni valamit, amire még szavak sincsenek.
némileg valóban más a helyzet az írókkal, tudósokkal, mert őket sokkal kevésbé korlátozta az ábrázolás kényszere, szavakban pedig körül lehet írni valamit, amiről csak sejtések vannak- bár, azok a leírt jövőképek is gyakran lineárisak.
ez alól még a sokat emlegetett verne, vagy wells se nagyon tudta magát mentesíteni, képzeletük nem igazán tudta meglépni azt, ami egyébként szinte megléphetetlen- egy teljesen új szemléletet.
pl. verne a repülés jövőjét előrevetítve tévúton járt. igaz, hogy azt a hódító roburban helyesen látta meg, hogy a repülés jövője a levegőnél nehezebb eszközöké, de a technikai része már totális melléfogás.
és nem egyszer utólag sikerül valami fantasztikus előrelátást belemagyarázni egy- egy műbe, így wells világok harcában a marslakók fegyverébe pl. a lézert.
félreértés ne legyen, nem értékítéletet mondok az elképzeléseik felett, mindössze azt jelzem, hogy a jövő technikai elképzelése szinte a lehetetlennel határos, mert mindig van valami olyan ugrás, új felfedezés, találmány, amit képtelenség előre látni.

@Andrassy Gabor:
"Azért voltak fantáziadúsabb fantaszták is, mint pl. Verne"
A posztbéli fantaszták biztos kevesebb anyagot toltak, mint Verne (mert ugye ő bizony igen szerette a kokain-bor kombinációt).
:)

@nandras01: a korábbi vicces "jövőbelátó" képeknél én is megjegyeztem ugyanezt gondolatban, amikor lerajzoltak egy olyan gépet, ami a tudást (könyveket) belerakja az emberek fejébe, de kézzel tekerte a gépet egy ember :)

"Bár igaz, hogy a tárgyak, épületek kinézetére ez pont nem vonatkozik, abban általában eléggé sikerült mellényúlni a futuristáknak." - Őszintén szólva, valószínűleg nemigen tudták elképzelni, hogy a jövő emberének így tönkremegy az ízlése, és a forma művészetének helyét átveszi a szinte avantgárd formatervezés. :)

@Ódor Richárd:
"a jövő emberének így tönkremegy az ízlése"

ezt a kijelentést a helyedben azért átgondolnám egy kissé :)
nem lehetséges, hogy csak megváltozott az ízlés?- ahogy megváltozott a klasszikus görög/római után a reneszánszban, a reneszánsz után a barokkban, a barokk után a visszatérő klasszikusban, azután a bauhasban, majd a különféle neo- kban... és ez így fog menni, amíg világ a világ, ahogy új és új divatok és az új anyagok adta lehetőségek születnek.
én ezt semmiképpen nem nevezném ízlésromlásnak.
persze ordítóan ízléstelen és giccses szarok születtek minden korban, de azért az egyedi ízlésficamot ne keverjük össze a fősodorral.

@nandras01: Az ízlés egy mesterséges valami, egy olyan értékrend, amely tanulás útján válik sajátunkká és nagyjából semmi, de semmi értelme nincs azon túl, hogy művi különbséget tegyen a ember és ember között, művelt és műveletlen között. Ha úgy tetszik az izlés és izlésesség a kulturális elnyomás eszköze. Szerintem.

@szita szita péntek:
amiről te írsz, az leginkább a sznobizmus.
az valóban igaz, hogy az ízlés mesterséges és tanulás útján válik sajátunkká, de a művelt- műveletlen ellentétpár azért több, mint ízlésbeli különbség a két kategória között.
kulturális elnyomás eszközének pedig végképp nem nevezném az ízlést.

Ha elolvad a sarki jég, elfogy a kőolaj - simán így fog kinézni London :(

Azért kissé elmerülve a témában, igen érdekes megoldásokra juthatunk, ha a velencei feelinget Londonba akarjuk vinni. Elsősorban az árapály-ra gondolok, ami a Temzén a többszöröse a velenceinek

@nandras01: Én eddig egyetlen művet láttam, ami elrugaszkodott ettől a lineáris fejlődéstől: a Vissza a jövőbe 2. része. Bár persze semmi nem úgy lett, ahogy azt huszonévvel azelőtt elképzelték, de legalább alapvetően más elgondolások voltak közlekedésben, ruhában, stb., nem a mostaniak egyenes továbbgondolása.

@nandras01: Én a kor átlagemberének szemszögéből írtam, akik még egy többé-kevésbé lineáris esztétika-fejlődés csúcspontján álltak. Nekik az lett volna evidens, ha az építészetben és formatervezésben minden csak még művészibbé, még mesteribbé válik. A kora középkortól, de talán az ókortól fogva egymásra rakódtak, épültek a stílusok, egymásból fejlődtek ki mind az iparművészetben, mind a képzőművészetben. Persze azóta tudjuk, hogy annak a stílusnak akkor már nem volt hova fejlődnie, hacsak a technológiát nem vesszük figyelembe. Ámde a 20. században jött az avantgárd, a modern és posztmodern, és mondhatni egészen derékba törte az addigi vonalat, és a stílusok lineáris története megszakadt, de ezt 1900-ban még valószínűleg senki sem láthatta előre.

Az ízlés maga nem egzakt dolog, csak relativizálva lehet róla beszélni. A historista eklektika korának embere szemében a mai világ formái érthetetlenül és fölöslegesen minimalisták volnának, míg a mai modern emberek nem elhanyagolható részének épp a bécsi barokk volt érthetetlenül és fölöslegesen díszített. (Bár tegyük hozzá, hogy Budapestnek még mindig a régi műalkotásai vonzzák a turistákat, nem a Bálna vagy az akvárium-irodaházak, tehát a régi stílusnak még évszázadok múltán is van megbecsülése, míg a modernek néhány év alatt szinte szükségszerűen retróvá válnak.)

velence csak velenceben jo

@Ódor Richárd:
ezzel a levezetéssel viszont egyetértek.
bár, a bálna viszont szerintem klasszul néz ki :)

Akkor én a Piccadillyn úszkáltam volna shoppingolás közben.