Valamiért ezektől szimplán kiráz a hideg...
A franciául írott Krímea-plakát és az alúrol 3. Ukrán kivételével inkább elkerülném ezeket a helyeket, a rendszertől függetlenül.

Emlékszem gyerekkoromban a tőlünk pár tucat km-re lévő megyeszékhelyre SEM utaztunk be csak úgy spontán. Napokkal, hetekkel előtte meg lett tervezve az út, kaja lett rá készítve... Mekkora lehetett a turizmus a 30-as években, ráadásul ha a célország a Szovjetunió?

@szita szita péntek: A haladó szellemű emberek elmentek megnézni a kommunizmus eredményeit. Ez a dolog akkoriban eléggé újdonságnak számított, Sztálin rémtettei sem voltak még köztudottak... elmentek, megnézték, aztán vagy egy jót röhögtek, vagy elkezdték szervezni hazájukban az illegális kommunista mozgalmakat.

Nem tudom, a többi plakáton mennyit hazudtak, de az ogyesszain elég durvát. Az a bizonyos Patyomkin lépcső egyáltalán nem így néz ki, ráadásul 90 fokban el van térítve: a valóságban direktben rávisz a kikötőre, nem pedig elfelé megy tőle.

A szürke hátterű, "U. S. S. R." feliratú, valamiféle brossúra fedelének tűnő képről, amin egy család fut, az jutott az eszembe: "Meneküljön ki merre lát!" Milyen hülye teszi ezt egy turisztikai bármire is rá?

Látogassa meg a Szovjetuniót! Mielőtt az látogatja meg önt.

@JoeP: Szerintem a turisták szempontjából semmi jelentősége nincsen, hogy a Patyomkin lépcső milyen irányban visz rá a kikötőre.

@Mikorka Kálmán okleveles duguláselhárító kisiparos:
:DDDDDDDDD
köszi, ezen hangosan felröhögtem!
:DDDDDDDDDDDDD

A 4. és az utolsó plakát biztosan nem a '30-as évekből való: a 4-en a ruhák stílusa, az utolsón pedig az autó inkább a '60-as évekre utal.

Most már értem, hogy Woland miért választotta Moszkvát.

Tessék elolvasni a Sztálin és hóhérai c. könyvet. Aztán kreálni egy időgépet:)

Alulról a 15. képen nem tudom eldönteni, hogy a kis srác Joda Mesterre vagy Samuel L. Jacksonra hasonlít jobban...

@szita szita péntek: Az azért durva volt. :( Ha meg akartál nézni egy múzeumot vagy színházi előadást, vagy csak be akartál vásárolni, mert ott van áru, vagy csak egy volt osztálytársadat akartad meglátogatni, akkor mehettél be a hatósághoz, hogy mit akarsz ott csinálni?
Vagy hogyan volt:
Mert ha mondjuk Vlagyivosztokba akartál utazni, arra még érthető, hogy megkérdezték, hogy miért? Na de a szomszédba?

@JoeP: Azért van jelentősége. Ugyanis nem mindegy, hogy a napkelte vagy a napnyugta a látványosabb. Na meg ha tájékozódni akarsz, ugyanis a térképekben nem volt köszönet.

@Barnalány: ki mondta, hogy mind harmincas évekbeli?
olvasd el még egyszer a cím alatti mondatot .;)

@v2peti: Ki beszélt arról, hogy engedélyt kellett kérni? Nem. A 80-as években az emberek gondolkodása volt más. És igen, amikor anyu új kosztümöt akart csináltatni magának (mert bezony a konfekció ipar nem állott a helyzet magaslatán), akkor mondjuk jól kitalálta, hogyaszonnya "Jövő pénteken akkor elutazunk X-be, ahol jól körülnézünk és ceszünk 4 méter szövetet." És lőn. Kivett egy szabad napot, esetleg rászervezett, hogy a gyerek is menni tudjon vele, csekkolta a busz/vonat menetrendet éééés elkészítette az útra a kötelező rántott csirkét. Ez volt az átlagos, a normális. A magán tulajdonban lévő autó ritkaság volt - kisvárosban élek, ahol is a gyerekkori utcánkban (kb 60 ház) senkinek sem volt autója. Motorkerékpár is tán ha 2 db. És telefon sem került ennyi háznál. Ilyen körülmények között az emberek utazáshoz való viszonya egészen más volt. Esemény volt.

@szita szita péntek: Ja még annyit, hogy a "kaját készítek az útra" sem volt öncélú. Egy út a megyeszékhelyre (kb 50 km) oda vissza a szükséges tömegközlekedéssel és gyaloglással oda-vissza volt kb. 4 óra + még az ott töltött idő. És nem volt minden második sarkon büfé. Kocsma és presszó volt, ami szintén kocsma. És mind a rosszabbik fajtából. :) Aztán persze változott az élet, a tempó, a távolsághoz való viszony - de a régi beidegződések bezony sokáig megmaradtak még. Igazából most is tudnék mondani olyan idős rokont, aki utazás előtt komolyan elgondolkodik ezen a rántott csirke dolgon. :) Komoly erőfeszítés lebeszélni róla.

fapadossal kene menni XD

@v2peti:

Kijevi ismerősöm 1986-ban meg akarta hívni a bolgár barátnőjét vendégségbe.

Bement a hatósághoz a meghívólevél készítése céljából.

Hatóság: - Az illető lány az Ön menyasszonya?
Haver: - Nem.
Hatóság: - Tervezi, hogy eljegyzi itt tartózkodása alatt?
Haver: - Nem.
Hatóság: - Sajnos akkor nem adható ki Önnek meghívólevél. A Szovjetúnió nem támogatja a szovjet és külföldi állampolgárok közti erkölcsetelen kapcsolatokaT! S örüljön, hogy nem indítok Ön ellen eljárást!

"URSS pole humain du XXeme siecle"
SZU, a huszadik század emberi pólusa.

@szita szita péntek: De mondjuk Moszkva és Leningrád között csak hatósági engedély birtokában lehetett utazni az egyszerű szovjet polgárnak.

@Mikorka Kálmán okleveles duguláselhárító kisiparos: Mindenhova. Belföldi útlevél volt. Fényképes. Bár azt azért tegyük hozzá, hogy akkoriban még Európán belül is ellenőrizték az emberek mozgását, és a Szovjetúnió területe Európáénak a sokszorosa volt, szóval tulajdonképpen ez nem volt különösebben szokatlan eljárás. Nyilván megvoltak e mögött a praktius szempontok, pl. kriminalisztikai, kémelhárítási stb.

Hálás köszönet, ez így konkrétan vizuális orgia volt :)))) Javallott mindenkinek önmagukban nézegetni az alkotásokat, politikát miegyebet elengedve, mert úgyszólván egytől-egyig óriásiak – jó, van pár kakukktojás :)

A mezőgazdasági kiállítás plakátjai legkorábban 1953-ből valók.(Landwirtschaftliche Austellung) . A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán(1952-ben)hoztak határozatot az Öszszövetségi Mezőgazdasági Kiállítás megtartásáról.A kiállítás 1953 augusztus 1.nyitott,októberben be is zárt.A párthatározat szerint ezentúl minden év májusától októberéig tart majd nyitva,évről -évre megújuló kiállítási anyagokkal.
A német nyelvű plakátokon először meglepődtem,de aztán eszembe jutott a testvéri ,örök barát,szocialista,demokratikus Kelet-Németország és a kommunizmus vívmányai iránt elkötelezett lakossága.

nem kellett volna az Inturiszttal szórakozni a plakátokon, a KGB sokkal rövidebb és egyszerűbb elnevezés...

Érdekes, akkoriban senkisem hirdetett bojkottot a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosa ellen. Úgy látszik, Piłsudski, Mussolini, Hitler, Horthy, Antonescu, Sándor, Franco stb. liberálisabbak Barroso-nál.

@fairlane:
1. Ember, ez nem máshogy megy le a kikötőbe, ez elmegy mellette.
2. Ez nem csak egy vacak lépcső, ez "A Lépcső". Az egyetemes filmtörténet része, építészeti bravúr, Ogyessza egyik fő nevezetessége. Fák között megy, mellette sikló közlekedik, és egyenesen levisz a kikötőbe, nem pedig rá merőlegesen megy a parton.

@JoeP: Ez egy turisztikai plakát és nem egy építészeti szakkiállítás demonstrációs anyaga. Az átlag turistának tök mindegy, hogy merre megy a lépcső. A plakát készítőjének pedig az volt fontos, hogy a potenciális turisták figyelmét felkeltse. Ehhez bőven elég egy stilizált lépcső, ami vagy ismerős - pl. Eizenstein filmjéből - a plakátot nézőnek vagy nem.
Ha pl. egy plakáttervező a Lánchíd és az Erzsébet-híd helyét felcserélné, vagy a Siklót a Vérmező felé vezetné, attól még a turisták figyelmét felkelthetné és utazásra ösztönözhetné. Úgysem áll ki a turista plakáttal a kezében a Duna-korzóra, hogy ellenőrizze a fél évvel korábban látott plakát helyességét.

@JoeP: ODessza, ha lehetne! Lásd még: OszTapenko.

A moszkvai képeken a Lenin-mauzóleumnál hol a sor?
A szovjet turistatérképeket pedig akarattal csinálták használhatatlanra, hogy az ellenség ne tudja használni. Azokat használva garantált volt az eltévedés, és kérdezősködés. A helyiek meg röhögtek rajtunk.

Jó ki összeállítás.

@szita szita péntek: a gondolkodás lett másra: magunkon is észreveszem, amikor Budapesten laktunk, ami 50km-nél messzebb volt, akkor annak már csak reggel indultunk neki, anyámékhoz 80km-re csak úgy mentünk, hogy ott is aludtunk, meg ilyenek.
Most Zürich mellett lakunk, simán elindulunk napközben 100-120 km-re is, sőt, volt olyan, hogy reggel 11kor kitaláltuk, hogy lemegyünk Luganoba (kb. 250km) olasz pizzát enni. Beültünk a kocsiba, megettük a pizzát, mentünk egy kört a kisvonattal, hazafelé még ittunk egy kávét Locarnoban, és éjfélre hazaértünk. Magyarországon ilyen laza nekiindulás sosem jutott eszünkbe. Bármi nagyobb kimozdulást már 1 héttel előtt kitaláltunk, hogy mikor-hova.