Manapság csak paralimpikon lehetne. A maga idejében viszont a világ legjobb vizilabdacsapatának legnagyobb értéke volt, sokszoros bajnok vízilabdában és úszásban, sokszoros országos csúcstartó 400 m-től 1500 méterig. A világháború után B-listázták, majd rablótámadás áldozata lett. Szovjet katonák ölték meg. Vagy sem. Ez már alighanem örökre rejtély marad.
Az új év új témája az Arcanum jónevű szerzőjének tollából a "Régi idők sportolói" című, érdekes és ritkán látott, hallott - többnyire tragikus történeteket felvonultató - sorozat. A második részben a gyerekkorában balesetben amputált lábú olimpikonunk szerencsétlen sorsa rajzolódik ki.
A következő bejegyzés is az Arcanum adatbázisa segítségével készült!
Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár.
Sváb katolikus kereskedő családból származott. Haltmayernek született Újpesten 1909. július 31-én. A Görgey Artúr utca 37. szám alatt kezdte meg az életét. A Tanoda téri iskolába járt. Az Újpesti Torna Egylet (UTE) gyerekcsapatában focizott. Állítólag nagy reménységnek tartották, de a sok alkalom közül, amikor felugrott a mozgó villamos peronjára, egyszer, nyolc éves korában elvétett az ugrást. Állítólag el is kezelték a lábát, mert először csak néhány lábujját kellett levágni, aztán azonban már bokából.
A fociból kicsöppent gyereket katonatiszt keresztapja egy lóúsztatóban megtanította úszni, és az örökmozgó gyerek nagyon jól érezte magát a vízben.
Elemi után a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolába iratták be. Itt alakult úszóegyesület, és a nem túl jó tanuló gyerek, akit az Iskolai értesítő szerint több évben is javításra utasítottak, hatalmas fölénnyel nyerte az iskolai úszóversenyeket.
16 éves korában elindult a Dunán rendezett országos folyambajnokságon, és óriási szenzációt keltve a harmadik lett: „Elkomorodott az arcunk és szinte könny szökött a szemünkbe, amikor megláttuk a harmadiknak beérkezett Halassy Olivért, aki féllábával küzdötte végig a nagy versenyt. Ott ült már felöltözve, egyedül a fedélzeti korlátjánál és szomorúan tekintett le a Duna hullámaira, ő volt a hőse a folyambajnokságnak.” (Sporthírlap, 1925. augusztus 27.)
Miközben az országos bajnokságon már a tornatanára javaslatára magyarosított nevén szerepelt, az iskolai versenyen elért győzelmét még Haltmayer néven rögzítette az Ifjúsági Testnevelés (1925. november 11.)
Haltmayer volt még a hivatalos neve, mert a szülei sem az úszásról, sem a névváltoztatásról nem tudtak. Édesanyja azt hitte a gyereke csak angol-, német- és hegedűórára jár. Hogy ezek mellett vagy helyett úszik, csak akkor tudta meg, amikor elárulták neki. 1924-ben az apját vitézzé avatták. A vitézektől egyébként is elvárták a névmagyarosítást, így lett az apa rendhagyó módon a fia után Halassy.
Halassy Olivér 17 éves korában, amikor már ő nyerte az országos folyambajnokságot. (Tolnai Világlapja, 1926. szeptember 8.)
Ettől kezdve az ifjú sorra nyert az országos úszóbajnokságokat 1926 és 1938 között 400, 800, 1500 méteren és folyamúszásban. Egyéniben 21-et, váltóban/csapatban még 9-et. Ő tette naggyá az UTE vizilabdacsapatát, amely vele lett először bajnok 1930-ban, és a bajnoki címét kilencszer védte meg.
1926-ban Európa Bajnokságot rendeztek Budapesten. Az 1500 méter egyik előfutamában Halassy indult, a másikban Páhok István, a nála két évvel idősebb vetélytárs, az MTK szintén nagy reményekre jogosító sportolója. Az első előfutamban Halassy országos csúcsot úszott 22:54,6-cel. Ez a csúcsa félóráig sem élt, mert a második előfutamban Páhok megjavította 0,4 másodperccel. Aztán másnap jött a döntő, amelyet a Halassy előfutamában világcsúcsot úszó svéd Arne Borg fölényesen megnyert, Halassy pedig a negyedik helyen végzett 22:25-tel, majdnem fél percet faragva a magyar csúcson, megelőzve Páhokot, aki szintén jóval a régi csúcson belül ért célba.
Hivatalos távokon, 400, 800 és 1500 méteren 12-szer javította meg az országos csúcsot, és még néhányszor 500 és 1000 méteren.
A Tolnai Világlapja (1926. szeptember 22.) bemutatja „a rohamosan fejlődő úszósport reménységeit a közép és hosszú távokon”. Középen Páhok, jobb oldalt Halassy, bal oldalt egy Fehér nevű úszó Jászapátiból.
Formálódott a magyar vizilabdázás első aranycsapata. 1928-ban az amszterdami olimpián ezüstérmes lett a póló válogatott. Az esélyesek között emlegetett Argentínát (Halassy három góljával) 14:0-ra legyőző csapat első számú esélyessé lépett elő.
Az Esti Kurir ezzel a címmel jelent meg az elveszített döntő után:
Esti Kurir, 1928. augusztus 10.
A magyar csapat meg is óvta a mérkőzést, a bíró is elismerte, hogy hibázott, de az eredmény nem változott.
Az 1931-es Európa-bajnokságon Halassy egyedülálló bravúrt vitt véghez. Két órával azután, hogy a vizilabdacsapattal aranyérmet szerzett Belgium legyőzésével, rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében, és három esélyesebbnek tartott úszót megelőzve 20:49-es országos csúccsal első lett jeges esőben a nyitott uszodában úgy, hogy a csonka lába miatt minden fordulónál veszített az előnyéből, de azt mindig vissza is szerezte az olasz Giuseppe Perentinnel szemben. A végsőkig kimerült bajnokot úgy kellett kihúzni a medencéből. Az öltözőben kanalanként adagolták a szájába a cukrozott teát, hogy erőre kapjon. Amikor visszatért a medencéhez, olyan hatalmas ovációban tört ki a közönség, hogy a vizilabdázók éppen zajló bronzmérkőzését félbe kellett szakítani. A rádióban ez a kommentár hangzott el: „Párizsból jelentik e pillanatban, hogy Halassy Olivér, a csonka lábú vitéz valamennyi nemzet úszóbajnokát legyőzte, elsőnek ért célba az 1500 méteres úszásban, és megszerezte az európai bajnokságot... Hol úsztak már e pillanatban a pesti gondok! A gázt, vizet, villanyt, villamost, adót, kockacukrot, leszállított fizetést és felemelt állami részesedést úgy elsodorta az öröm áradata, mintha gizgazok lettek volna ennek a gyönyörű életnek a felszínén. Olyan páratlan rivalgással támadt fel ez az elalélt város, mintha minden egyes ember megnyerte volna ezt a bajnokságot."
Az úszással ellentétben a vizilabdában többek szerint előnyt kovácsolt Halassy a csonka lábából, mert a hegyes csonkkal jól oda lehetett szúrni a víz alatt az ellenfeleknek.
Az 1932-es olimpiai bajnok vizilabdacsapat. Ivády, Bródy, Vértesi, Németh, Homonnay és Keserű II. mögött Halassy a sor végén. (Magyar Demokrata, 2012. szeptember 12.)
1932-ben Los Angelesben és 1936-ban Berlinben olimpiai bajnok, 1934-ben Magdeburgban és 1938-ban Londonban Európa-bajnok lett a vizilabdacsapat Halassy Olivérrel.
1932-ben az Egyesült Államok hazai közönség előtt játszó csapatát 7:0-ra verték, Halassy öt gólt dobott. Komjádi Béla kapitány a meccs után azt mondta: „Amit ez a féllábú gazember játszott, az valami csodálatos!" (Napút, 2013/3.)
Halassy megsemmisítette a Los Angeles-i olimpiáról és az olimpia utáni három hónapos amerikai túráról írt naplóját, de a felesége még olvasta, hogy mekkora ünneplésben részesítették a magyar pólósokat szerte Amerikában.
A világ akkori legjobb pólócsapata legjobb játékosának Halassyt tartották. Az UTE másik válogatott sztárja Németh János (Jamesz) volt. Kettejük konfliktusos viszonyáról írt Bakó Jenő az Új Tükörben (1989. április 16.): „Halassy Olivér és Németh János egy csapatban játszottak, mindketten az UTE erősségei voltak. Kapcsolatuk az uszodában és a magánéletben is bensőséges barátsággá fejlődött. Halassy néhány évvel korábban került be a válogatott csapatba és ezért - Németh szerint - az UTE-ban sztárnak érezte magát, s az edzéseken állandóan dirigált, éreztette játékostársaival, hogy ő válogatott játékos. Halassy magatartása miatt többször keményen összeszólalkoztak, amely barátságuk megromlásához vezetett. Komjádi (Béla, az aranycsapat edzője – hacsa) néha kihagyta a csapatból Halassyt, feltehetően azért, hogy másokat kipróbálhasson. A teljes csapat reklamálta Halassy játékát, hiszen valamennyien őt tekintették a legjobb játékosnak. Halassy ezért a mellőzésért - jogosan -súlyosan sértve érezte magát, és társaival egyre érzékenyebb, ingerültebb lett. Ebből Halassy és Németh között rendkívül éles szóváltás keletkezett, és kapcsolatuk tovább romlott. Egyáltalán nem kedvelték egymást, de, ha a helyzet úgy kívánta, a csapat eredményessége érdekében azért társaságban is lehetett őket együtt látni. Kirándulásokon is részt vettek, sőt ha kellett, a túrákon többször is laktak együtt egy szobában. A kapcsolatukra azonban az volt a jellemző, hogy sokszor napokig egy szót sem váltottak egymással./.../ Halassyval a vízben jól megértették egymást, de a kapcsolatuk semmit sem javult. Az UTE megszakítás nélkül tíz évig nyerte az országos vízilabda-bajnokságot. ...1941-ben már nem sikerült, s ekkor Halassy Jameszt okolta a vereségért: Legjobb, ha nem zavarogsz többé közöttünk. Így távozott tíz év után Németh János az UTE-ból - búcsú nélkül. A két játékos közötti ellentét fennállt ugyan, de játékoskorukban végig, ha hallgatólagosan is, becsülték egymás tudását. Ezt bizonyítja egyik utolsó, 1945-ben történt beszélgetésük. Ekkor Halassy felkereste Jameszt, és egymást átölelve örültek, hogy megúszták a háború borzalmait. És Halassy, az örök ellenfél, ezt mondta: Jamesz, bocsásd meg azt a sok rosszat, amit elkövettem ellened, és ha lesz rá mód, akkor én neked mindig csak segíteni fogok. Ezután már nem volt sok idejük a barátság felújítására, mert Halassy Olivér nagyon fiatalon, 37 éves korában, 1946-ban tragikus, még ma is rejtélyes körülmények között meghalt. Jamesz mélyen megrendülten, sírva búcsúzott - szerinte is - a világ legnagyobb vízilabda-játékosától.”
Németh János jobb oldalon Halassy mellett, bal oldalon Máté László. Itt még fiatalok, és úszóként szerezték meg a Balaton-bajnokságot az UTE számára. (Vízisport, 1927. augusztus 20.)
1941-ben Halassy visszavonult. Az UTE vizilabdacsapata ekkor már nem volt a régi. 1939-ben lettek utoljára bajnokok. Halassy ekkor már az UTE és a Magyar Úszószövetség vezetőségében is benne volt. Az UTE szövetségi képviselőjeként ő jelentette be 1941 végén, hogy az újpesti csapat nem indul a kupáért: „Nem indulhatunk a kupában, mert még most sem tudjuk hivatalosan, kik játszhatnak és kik nem. A szövetség hivatalos értesítést nem küldött ki az egyesületeknek ebben az ügyben. Csak úgy hallgatólagosan van megállapítva, hogy ezek, vagy azok nem játszhatnak. Több helyen érdeklődtünk, hogy a törvény értelmében kivételezettek, olimpiai bajnokok stb. játszhatnak-e. Nem kaptunk kielégítő választ, így nem tudunk megfelelő komolyságga készülni. Inkább nem indulunk.” (Sporthírlap, 1941. december 12.)
Nyilván arról volt szó, hogy a zsidónak minősülő játékosok nélkül az UTE nem tudott volna a múltjához méltó eredményt elérni.
1942-ben ő veszi át az UTE irányítását Aschner Lipóttól, aki származása miatt nem vezethette tovább az általa naggyá tett egyesületet. 1943 elején azonban erről a tisztségéről lemond. Ekkor szóba kerül, hogy ő legyen Németh János helyett a válogatott kapitánya. Nem ő lett, noha Németh lemondott a kapitányságról.
Halassy nem volt főállású sportoló. Először az Egyesült Izzóban dolgozott, majd 1929-től az újpesti városházán mint a számvevőség számvizsgálója, később számtanácsosa. Neki mint Újpest büszkeségének nyilván biztosítottak időt a sportolásra, de igazi állás volt az övé, nem holmi sportállás.
1934 februárjában elveszi Antal Mancit, egy újpesti húsgyáros lányát. Ez gyermekkori szerelem volt. Három leányuk született.
1944-ben a Corvin (akkor egy rövid ideig Revízió) utcai házuk pincéjében bujtatták zsidó barátaikat. Korábban apja vitézi gyűrűjét odaadta egy orvosnak, hogy azzal segítse a külföldre menekülését. Hajós Alfrédtől ezt a levelet kapta 1944 áprilisában: „Nemzetes vitéz Halassy Olivér olimpiai bajnok úrnak, Újpest. Kötelességünknek tartjuk, hogy a zsidószármazású olimpiai bajnokok kivételezése ügyében teljesített fáradozásodért köszönetünknek ezúton adjunk kifejezést.
Mi tudjuk, hogy Te is, igen tisztelt Barátunk, csak ennek átérzésében vállaltad a kényes természetű megbízást azok érdekében,akiknek győzelmeik nyomán felcsendült a magyar Himnusz, s a győzelmi árbocra felszökött a magyar trikolor. De a polgári életben is arra törekedtek, hogy munkájukkal értékes tagjai legyenek a magyar társadalomnak. Kérlek arra, hogy bennünket és ügyünket további jóindulatodba megtartani szíves légy. 1944. április 4. Bajtársi üdvözlettel: Hajós Alfréd” (Mai Nap, 1989. március 22.)
Halassy 1945-ben részt vett az úszósport beindításában. 1946 júliusában, nem egészen két hónappal a meggyilkolása előtt B-listára került, megbízhatatlan elemként kirúgták az újpesti városházáról százegynehány sorstársával együtt. Ehhez elég volt az apjától örökölt vitézi cím. Felesége vállalt munkát a Halassy-papa tüzifa- és széntelepén cégvezetőként. Halassy Olivér meggyilkolása után visszavonták a határozatot.
Halassy Olivér az apjával, Halassy Mátyással lovagol. (Mai Nap, 1989. március 22.)
A gyilkosság részletei sokféle változatban jelentek meg a sajtóban akkor is, azóta is. 1946. szeptember 10-én Halassy az MTK klubestjére volt hivatalos. Egyik változat szerint a Savoy, a másik szerint a Sabaria kávéházból jött ki. Találkozott Szabados Lászlóval, az Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes úszótársával, aki becsábította az akkor megnyitott Liberty mulatójába azzal, hogy ott nagyon jó társaság lesz, például Tímár József és más színészek. Halassy engedett az invitálásnak, aztán viszont már mindenképp haza akart sietni. Egyes források szerint taxit hívott, más források szerint apósa kocsijával mentek. A sofőr mindkét variáns szerint Csikány Gyula volt. A Szent László úton hajtottak Újpest irányába, amikor a 137. sz. ház előtt egy autó eléjük kanyarodott, megállásra kényszerítette őket. A benne ülőket több lövéssel megölték, és elhajtottak az autóval.
A 137. sz. ház a MÁV bérkaszárnyája, amelyben nagyjából háromszázan laknak. Este nyilván sokan otthon voltak, a zajra felfigyeltek, több szemtanú is látott valamit az eseményekből. Arra vannak szemtanúk, hogy a rablógyilkosság elkövetői szovjet egyenruhát viseltek. Ez azonban még nem bizonyítja, hogy szovjet katonák voltak, mert abban az időben több rablóbanda is tevékenykedett lopott vagy szerzett szovjet egyenruhában, ami nagymértékben megkönnyítette a tevékenységüket, mivel szovjet katonáknak nemigen lehetett ellenszegülni, a rendőrség sem mert velük szemben fellépni és az általuk elkövetett bűncselekmények után nyomozni.
Az újságok szeptember 12 és 22-e között sűrűn, jelentős terjedelemben tudósítottak a bűncselekményről és a nyomozás állásáról. Írták, hogy megtalálták az értékes alkatrészeitől, kerekeitől megfosztott autót a Városligetben. Hogy őrizetbe vettek valakit, aki vélhetőleg a kocsiról lelopott gumikat kínálták eladásra. Hogy a Halassytól elvett gyűrű és stopperóra nyomára bukkantak. Arra is voltak szemtanúk, hogy egy nő is utazott a kocsiban, holott biztosan nem utazott. És így tovább.(Lásd pl. Kis Újság, 1942. szeptember 12.. Világ, 1946. szeptember 12.. Szabad Magyarország, 1946. szeptember 14.) Azt nem írták le persze egyetlen cikkben sem, hogy a rablógyilkosságot szovjet katonai egyenruhát viselő személyek követték el. Inkább „rosszul öltözött suhancokat” emlegettek.
Szeptember 22-én jelent meg az utolsó információ a nyomozás állásáról (Szabad Szó, 1946. szeptember 22.). Utána néma csönd. Senkit nem vádoltak meg semmivel, az özvegyet sem értesítették semmiről.
Szeptember 18-án temették el Halassy Olivért Újpesten a Megyeri úti Temetőben, a város (az akkor még önálló Újpest) által adományozott díszsírhelyen. A temetésen több ezer ember vett részt. Lila-fehér mezben vonultak föl az UTE sportolói. A búcsúztató pap arról beszélt, hogy „Olikánk”, amikor Párizsban, Los Angelesben, Amszterdamban, Berlinben versenyzett, „minden magyar a rádiónál ült és Halassynak drukkolt. Most is ezt az egységet kéri Istentől.” És azt, „hogy Halassy lelke jelenjen meg Párisban, ahol a világ egyik legnehezebb versenyét nyerte meg Magyarországnak, menjen be abba a palotába és az igazi sportember lovagiasságával, hazafiúi önzetlenségével segítsen megnyerni Párisban Magyarországnak egy még nehezebb csatát.”(Magyar Nemzet, 1946. szeptember 19.)
Így „tematizálták” a Magyarország területéről döntő párizsi béketárgyalásokat Halassy temetésén.
Halassy Olivér özvegye 1989-ben. (Mai Nap, 1989. március 22.)
Egy tizenkét éves, egy nyolc éves, és egy pár hónapos kislány maradt apa nélkül. Az özvegy a tragédia után két évvel feleségül ment Dinnyés Lajos korábbi kisgazda miniszterelnök barátjához, Istvánffy András alezredeshez. A „horthysta” főtiszt rákerült a kitelepítendők listájára. Egy 4x4 méteres istállót jelöltek ki szállásnak a család számára. A házaspár gyorsan elvált, hogy Halassy nevével talán megússzák a kitelepítést, és a Sporthivatal akkori elnökének, Hegyi Gyulának a segítségével meg is úszták.
Halassy Olivér leányainak nem indult könnyen az életük. Az elsőszülött leányt nem vették föl a Közgazdaságtudományi Egyetemre, mert arra a kérdésre, hogy miként halt meg az apja, azt válaszolta: úgy hallotta, orosz katonák ölték meg. Végül az Egyesült Izzóból ajánlották őt esti egyetemre több évvel később, és akkor már ugyanerre a kérdésre „nem tudom”-mal felelt. A húgát kitűnő érettségi és remek felvételi ellenére, helyhiány miatt nem vették fel a fogorvosi karra. Az anyja eljutott az egészségügyi miniszterhelyetteshez, aki úszó volt, ismerte és tisztelte a lány apját, és a leány így került be az egyetemre. A legkisebb lánynak négyszer kellett felvételiznie a fogorvosira, amíg felvették, kétszer kifejezetten az apja halálának vélelmezett körülményei miatt utasították el. Az özvegy az Ózdi Kohászati Üzemeknél helyezkedett el. (Mai Nap, 1989. március 22.)
Halassy Olivér, a szülei és leukémiában fiatalon meghalt leányának a sírja a Megyeri úti Temetőben. (Mai Nap, 1989. március 22.)
A szélsőjobboldali emigráns sajtóban fantáziadús történetet kerekítettek a tragédiából. Eszerint Halassynak megengedték, hogy a saját Mercedesét használja, ám a Népszigeten állomásozó orosz csapatok parancsnoka szemet vetett a kocsira, és megölette a gazdáját, eltulajdonította a kocsit. Nagy István néven jegyezték ezt a cikket a Hídverők 1950. augusztus 25-i számában, aztán ugyanez a szöveg megjelent Cziráky J. Károly neve alatt a Katolikus Magyarok Vasárnapjában (1954. december 19.)
A Heti Válaszban kétszer is előadott hamisított verzió szerint éppen az úszószövetségbe ment volna taxival Halassy. Amikor szovjet járőrök tartóztatták fel és ölték meg. (2012. szeptember 20.. 2016.augusztus 4.)
A Havi Magyar Fórumban (1998/5.) azt olvashatjuk, hogy Halassy batyuzni ment vidékre, hogy értékeit élelmiszerre cserélje, és a csomagjáért ölték meg a „szovjet katonamartalócok”.
A hiteles lapok megtartják olvasóikat a kínos bizonytalanságban, ami mindenesetre közelebb áll az igazsághoz, mint a hazugságok bizonyossága.
Halassy Olivér egyik nagy vetélytársával, Paolo Costolival (Színházi Élet, 1935. május 22.)
- hacsa -
