Guten Morgen Amerika!

Német hadifoglyok az Egyesült Államokban

2021. december 08. DDQ

Vendégszerzőnk, DDQ által írt mai bejegyzésünkben a második világháború egy kevéssé ismert, talán nem is olyan nagy jelentőségű, de mindenképpen érdekes részletét járjuk körbe. Ez a történet bővelkedik furcsaságokban, meglepő következményekben, kalandos szökésekben és rekord hosszúságú bujkálás is akad benne.

foglyok_erkezese.jpeg

Érkeznek a hadifoglyok

Az 1940-es évek elején járunk, a háború javában zajlik Európában, de Texasban idilli tavasz van a körülmények ellenére. Huntsville akkoriban sem volt igazi központ, jellegzetes poros, álmos amerikai városka képét mutatta. Lakói még alig ébredtek fel ezen a reggelen, éppen csak végeztek korai teendőikkel, s komótosan indultak dolguk után, amikor meglepő dolog történt!

A vasútállomás felől katonai menet érkezett a városba, s a közelben felépített tábor felé masírozott. Ez még nem is lett volna olyan szokatlan, de az már inkább az volt, hogy a feszes alakzatban menetelő katonák német harci indulókat énekeltek…

Ezzel megérkezett az első nagyobb szállítmány német hadifoglyokból az USA-ba.

A kisváros határában felépített táborról néhányan azért tudták, hogy hadifogoly tábor lesz, de arra senki nem volt felkészülve, hogy hamarosan több ezer német katona lesz a szomszédjuk! Vegyes érzelmekkel szemlélték a menetet, s azt, ahogy a tábor elnyeli az érkezőket.

De hogyan is kerültek a hadifoglyok Amerikába?

camp_carson_colorado_1943.jpg

Érkezés Camp Carsonba, Colorado 1943

 

Előzmények

A háborús cselekmények velejárója volt, hogy katonák estek fogságba, mindkét oldalon. A hadi helyzet jelentős változásával a szövetségeseknek szembe kellett nézniük azzal, hogy sokkal több katonát ejtenek foglyul, mintsem amennyit kezelni tudnának.

Az angol vezetés a probléma megoldása érdekében tárgyalásokat kezdett a szövetségesekkel, arra számítva, hogy azok részt vállalnak a hadifoglyok elhelyezéséből.

Az USA vezetése kezdetben mereven elzárkózott a hadifoglyok befogadásától. Nemzetközi jogi egyezményekre hivatkoztak, miszerint az elfogott katonák nem adhatók át harmadik félnek. Hosszas, néhol fagyos hangulatú tárgyalások következtek, majd a felek álláspontja közeledni kezdett. Ennek eredményeképp az amerikai hadvezetés hajlandónak mutatkozott arra, hogy hadifoglyokat vegyen át az európai hadszíntérről.

Világossá vált számukra, egy idő után, hogy ez nem csak az angolok problémája. Minél nagyobb haderővel vettek részt a harcokban, annál több harctéri érintkezés végződött azzal, hogy foglyokat ejtettek. Az egyre sikeresebb hadmozdulatok során az amerikaiak is hatalmas mennyiségű foglyot ejtettek. Erre egyáltalán nem voltak felkészülve, az utánpótlási vonalak a hadsereg támadó alakulatainak ellátására voltak méretezve, és a hadszínterek mögötti rendfenntartó egységek egyszerűen nem voltak alkalmasak erre a külön terhet jelentő feladatra.

Az elején úgy számoltak, hogy csak csekély számú, talán pár ezer fogolyról lesz szó. 1942-ben aztán kezdésnek rögtön 50.000 fogoly került a felügyeletük alá az afrikai hadszíntérről. (Az Afrika Corps fogságba esett katonáinak jelentős része került az USA táboraiba, tekintet nélkül arra, hogy angol vagy amerikai csapatok ejtették őket foglyul). A tervezett pár ezres létszám helyett, csak a német hadifoglyokból 380 ezer (!) fő érkezett a tengerentúlra a háború során.

Az első kontingens behajózása után nem volt megállás, sorra létesültek a táborok országszerte.

wwii_-german_pows_board_a_train_in_boston-_nara_195460.jpg

Boston, a frissen érkezett hadifoglyok vagonírozása

A hirtelen gyorsasággal a semmiből felhúzott fogolytábor, ahová elsők között érkeztek németek, Huntsville-től alig nyolc mérföldre volt és több száz hasonló követte. A feljegyzések szerint közel 500 kisebb, nagyobb tábor létesült országszerte (létezik egy olyan kimutatás is, amely szerint 700 tábor volt. A táborok között volt átmeneti, valamint fogadó tábor is. Valószínű, hogy olyan táborból volt kb. 500, amelyben ténylegesen, hosszú távon tartottak fogva németeket).

 A Camp Huntswille építése során szorosan a Genfi Egyezmény előírásai mentén haladtak. Ezeket az előírásokat megtartották a többi tábornál is az építkezések során. A táborok tervei nem voltak túl változatosak, tulajdonképpen a szabvány katonai laktanyák tervrajzai alapján készültek. Figyelemmel voltak arra, hogy a tábor megfeleljen a higiéniai elvárásoknak, legyen hideg és meleg víz, megfelelő lakóterekkel rendelkezzen, továbbá lehetőség legyen a kellő színvonalú orvosi ellátásra. Ezen kívül a fogvatartottaknak létrehoztak könyvtárat, és sportpályákat is építettek. Az egyezmény szerint a foglyokat a fogságba esésükhöz hasonló körülmények közé kellett elhelyezni, így kerültek például az afrikai hadszíntér foglyai Texasba. Ha valamelyik tábor nem készült el időre, akkor a foglyok ideiglenes sátortáborban kerültek elhelyezésre. Ebben az esetben a fogva tartó őrszemélyzet is sátrakban került elszállásolásra, ügyelve arra, hogy az egyezménynek megfelelően megvalósuljon a hasonló bánásmód.

A német hadifoglyok Európából hajón érkeztek az államokba. A hadifoglyok hajóval való utaztatása nagyon jól jött az amerikaiaknak. Kezdetben az úgynevezett Liberty hajók ellátmányt és katonákat vittek a frontra, és vissza vagy üresen mentek, vagy a saját sebesültjeiket és a szabadságos katonákat szállították. Mivel a német tengeralattjárók elsődleges célpontjai a szállítóhajók voltak, így azok veszélyben voltak az oda- és visszaúton is. A hadifogoly helyzet változásával azonban a német foglyok is a Liberty hajókkal utaztak fogva tartásuk helyére, így legalább hazafelé nem kellett tartani a "Farkasfalkától", hogy megtámadják őket. 

ss_john_w_brown.jpg

A Liberty hajók

Ahogy a köznyelv hívta őket: a Rút Kiskacsa. A Liberty elnevezést Roosevelt kijelentése nyomán kapták. Az elnök szerint ezek a hajók fogják elhozni Európának a szabadságot.

Liberty osztály egy teherhajó típus volt, melyet az USA épített a második világháborúidején. A hajóosztály koncepcióját a britek vetették fel, de az USA valósította meg, mivel olcsón és gyorsan építhető járműnek mutatkozott. A háború alatt az amerikai ipar hatalmas teljesítőképességét szimbolizálta. A háború elején a britek rendeltek amerikai hajógyárakból teherhajókat a német tengeralattjárók által megtorpedózott angol hajók pótlására. Ilyen hajókat vásárolt az amerikai haditengerészet és a kölcsönbérleti szerződés keretei között Nagy Britannia is. 1941 és 1945 között 18 amerikai hajógyár 2.710 Liberty hajót épített, ez valószínűleg a valaha gyártott legnagyobb sorozat egyetlen hajótípusból.

Vízkiszorítás: 14 470 t, Hossz 135 m, Szélesség 17.3, Merülés: 8.5 m, Hajtás: két olajtüzelésű kazán, háromszoros expanziójú gőzgép, egy hajócsavar. Teljesítmény: 2500 Le, Sebesség: 11 csomó, Hatótáv: 23 000 mérföld, könnyű fegyverzettel felszerelt.

A foglyok a partraszállás után alapos biztonsági és egészségügyi vizsgálaton estek át. Itt vették el tőlük az egyenruhájukat, vagy azokról csupán eltávolították a német jelképeket. Személyes tárgyaikat is elkobozták, még a jegygyűrűket is be kellett szolgáltatni. Ruháikra hatalmas P. W. (hadifogoly rövidítése) jelzést festettek. Az átvilágítás és orvosi szűrés után következett a nagy utazás.

A befogadó táborokból vasúton szállították őket a fogolytáborok közelébe. A hadifoglyok igen jó körülmények között utaztak, kényelmes vasúti kocsikon érkeztek új lakhelyükre.

A német katonák az egyik ámulatból a másikba estek! Már az utazás módja is pazar volt, hiszen otthon nagyrészt tehervagonokban utaztak, de a vonatból eléjük táruló látvány is lenyűgözte őket. Visszaemlékezésikből tudjuk, hogy nagyon meglepte őket az amerikai városok látványa, a táj szépsége és a bánásmód.

view_of_the_main_entrance_at_camp_swift_texas_august_6_1944_10000_fogoly_lakhelye.jpg

Camp Swift főbejárat, 1944 Texas

A táborban aztán még több meglepetés érte őket. Kulturált, emeletes házakban szállásolták el őket, hideg-meleg folyóvíz, közösségi terek, sportpályák és orvosi rendelők várták őket. A legtöbb katona, saját hazájában alacsony komfortfokozatú lakásban élt, így életkörülményeik nemcsak a fronton tapasztaltakhoz változtak jelentősen.

A tisztek külön álló házakat kaptak, ezekhez kis udvar is tartozott. A házak felszerelése és minősége időnként a táboron kívül lakó állampolgárokénál is jobb volt. Az élelem minősége, és mennyisége rendszerint még a városlakók ellátását is felülmúlta! Odakint korlátozott volt fogyasztás, normarendszert vezettek be, a táboron belül meg hús, vaj és tej szerepelt a napi menüben. A városlakók ezért eléggé nehezteltek a táborlakókra, és "Fritz Ritz" néven emlegették a táborokat.

De nem csak a hadifoglyok csodálkoztak el azon, amit Amerikában tapasztaltak. A lakosok is meglepve látták, hogy az érkezők semmiben sem különbek, mint ők. Nyoma sem volt a német propaganda által hangoztatott „árja” kinézetű szőke, kék szemű, hatalmas termetű szuperkatonáknak. Ennek ellenére kezdetben romlott erkölcsű, vérengző fenevadaknak gondolták őket és tartottak attól, hogy beszabadulnak a békés városba a "náci hordák".

A táborok foglyai és a városi polgárok sokáig - a táborok teljes zártságának köszönhetően - teljesen elkülönültek egymástól. A foglyok elszeparálásának a kedvezőtlen gazdasági folyamatok vetettek véget, ugyanis a háború mind a katonaság, mind az ipar révén jelentős tömegeket vont el vidékről. A helyi gazdák panaszkodtak arra, hogy nem találnak munkaerőt, munkaerő hiányában pedig a termelés erősen kezdett visszaesni. Ez komoly veszélyeket rejtett magában, melyre azonnal reagálni kellett, így engedélyezték, hogy a foglyok a helyi gazdaságokban munkát vállaljanak.

pow_munkasok_egy_farmon.jpeg

Német hadifoglyok egy farmom

Ez az intézkedés aztán busásan megtérült. Egyrészt lekötötte a foglyok felesleges idejét, másrészt enyhített a munkaerő-hiányon, javult a termelés, és megszűnt a helyiek idegenkedése a foglyoktól. A gazdák azt tapasztalták, hogy a német foglyok nagyon jó munkások, hamarosan bizalmi viszonyba kerültek velük, és dohánnyal, valamint édességgel kedveskedtek nekik.

german-pows_main_farm_epulet_elott_moorhead_1944_minnesota.jpg

Foglyok egy farm épülete előtt. Moorhead, Minnesota, 1944

Azért akadtak olyanok is szép számmal, akik ellenszenvvel viseltettek a korábbi ellenséggel szemben. A városvezetés több esetben egyenesen nehezményezte, hogy a lakosság jó kapcsolatokat ápol a gyűlölt nácikkal. Több tiltakozó jegyzéket is benyújtottak, mellyel igyekeztek nyomást gyakorolni a kormányra.

De az élet csak folyt tovább, a foglyok nagy része végezte a rábízott munkát, s barátságok alakultak ki. A hadifoglyok barátkoztak a helyiekkel, s viszont, sőt még a helyi színesbőrű munkásokkal is jó viszonyt ápoltak!

Történt mindez annak ellenére, hogy akkoriban Amerikában a faji megkülönböztetés még mindennapos volt, s a náci ideológia sem támogatta a színesbőrűekkel való kapcsolatot.

Amerikában korlátozták a feketék mozgását, és jogaik messze elmaradtak a fehér lakosságétól. Munkájukért kevesebb bért kaptak, rosszabb ellátásban részesültek, megbecsülésük nem volt. A helyi munkások szomorúan tapasztalták, hogy a németek nagyobb megbecsülésnek örvendenek és sokkal jobb ellátást kapnak…

Maguk a hadifoglyok is elcsodálkoztak azon, ahogy a feketékkel bántak a fogva tartóik, de egymás között elcsitultak az indulatok, s egyéni szinten jól megvoltak egymással. 

levelosztas.jpg

Megérkezett a tábori posta

 

Élet a táborokban

A hátországban is jelentős problémát generált a foglyok elhelyezése, valamint őrzése. Hogy valamelyest csökkentsék a terheket, a fogolytáborok belső életének megszervezését teljesen a németekre bízták. A lehető legkisebb létszámú őrszemélyzetet alkalmazták, leginkább színesbőrű katonákból állították ki a minimálisan szükséges létszámot.

A német tisztek, akiket külön kertes házakban helyeztek el, vasfegyelmet tartottak a táborokban. Hordhatták az eredeti Wehrmacht egyenruhájukat, és megtarthatták a német katonai rendszert, így szinte SS szintű fegyelem volt a táborokban. Ez a húzás bejött az amerikaiaknak, nem sok gondjuk akadt a táborok belső ügyeivel.

A németek a belső rend fenntartása érdekében odáig is elmentek, hogy akár ki is végezték azt, aki rászolgált szerintük. Ha valakit áruláson kaptak, semmi sem mentette meg a halálos ítélettől.

 A táborokban a foglyok megtarthatták a saját ünnepeiket, még a Führer születésnapját is megünnepelhették, és az étkezési ellátás nem hagyott kívánni valót maga után, valamint egyéb szükségeltekben sem szenvedtek hiányt.

A táborokban rendszeres volt az orvosi ellátás, lehetett sportolni, művelődni. Nagyon népszerűek voltak a filmvetítések, időnként még német filmeket is vetítettek. A táborokban nagyon kedveltek voltak a könyvtárak, s bár jelentős nyomdai kapacitás igyekezett kiszolgálni a foglyok igényeit, sosem volt elegendő könyv. Ezen a foglyok úgy próbáltak segíteni, hogy saját pénzükből rendeltek könyveket.

maxresdefault.jpg

Angolórán a német foglyok

 

Hogy honnan volt pénzük?

A jogi szabályozás előírta, hogyha valamelyik hadifogoly önként munkára jelentkezik, azt megilleti ugyanaz az keresmény, mintha amerikai katona lenne és szabadon gazdálkodhattak keresetük egy részével.

A hadifoglyok nem csak könyvekre költötték a keresetüket. Ahol valamiért nem került a táborba megfelelő filmvetítő berendezés, oda maguk a foglyok vettek egyet. Akadt olyan tábor is, ahol a németek egy egész zenekari felszerelést megvettek a tábori zenekar számára. 

(Az egyik fogoly visszaemlékezésében megemlíti, mekkora volt a meglepetésük a hangszerek érkezésekor, a kereskedő képviseletében ugyanis egy színesbőrű férfi érkezett a táborba. Ő adta át a hangszereket, s végezte el az utolsó simításokat azokon. A kezdeti idegenkedés aztán gyorsan elmúlt, jó viszonyba kerültek a kereskedősegéddel, mert a zene világa közel hozta őket.)

m-4540_alabama_zenakr.jpg

Alabama, tábori zenekar

 

Az érem másik oldala

Természetesen nem volt mindig idilli a helyzet a táborokban, akadtak problémák is bőven. Nem egy esetben a foglyok megtagadták a zsidó származású tisztek parancsainak végrehajtását, vagy például egy Chicago környéki táborban nem voltak hajlandóak kitakarítani a fekete bőrű amerikai katonák szállását. Ilyen esetekben büntetés várt rájuk.

A foglyok és az őrök kapcsolata sem volt mindenütt felhőtlen. A Utah állambeli Fort Douglas táborban 1945. július 9-én egy részeg őr a toronyból az alvó foglyok sátraira lövöldözött, nyolcan meghaltak és húszan megsebesültek. A Virginia állambeli Camp Ashbyben, egy hasonló incidens során nem történt sérülés és ott a lövöldöző elismerte, hogy „utálta” a nácikat, és „móresre akarta tanítani őket”.

Bár az élelmezéssel túl nagy problémák nem voltak, akadt azért néhány kifogás az ellátással kapcsolatban. Kezdetben a foglyok megtagadták bizonyos ételek elfogyasztását. Például nem tetszett nekik, hogy narancslekvárral etetik őket! A reggelire felszolgált lekvárról valahol azt hallották, hogy az mérgező, így azt sokáig nem voltak hajlandóak elfogyasztani. Panasz érkezett a kávé silányságára is, s a kenyér sem volt elég fehér bizonyos esetekben…

A gumisarkú bakancsokat pedig a tisztek kifogásolták, mivel az alkalmatlan volt a német tisztelgés egyik elemére, a boka összecsapására, az amerikaiak ezért engedélyezték a német bakancsok viselését.

De a fent említett problémák igazából semmiségeknek bizonyultak, a német foglyokra a legnagyobb veszélyt saját tisztjeik jelentették. Sok Afrika Korps-tiszt vasfegyelmet követelt, szabotázsra és munkalassításra biztatta a foglyokat. Sőt akiket amerikaiakkal való kollaboráláson kaptak, megbüntették, sok esetben meggyilkolták. Nem egyszer felderítetlen "öngyilkosságok" fordultak elő a táborokban. Ezekről a hatóságoknak túl sok információjuk nem volt. Mivel a táborok belső élete teljesen a németekre volt bízva, ezeket az eseteket senki sem vizsgálta, elfogadták a belső jelentéseket, így csak elenyésző esetben derült ki, hogy mi is történt valójában.

1944-ben Rudolf Straub agyonverte „áruló” fogolytársát, Horst Günthert a dél-karolinai Aiken táborban. Straubot kötél általi halálra ítélték és felakasztották. Werner Dreschlert hét fogolytársa megkínozta, majd megfojtotta, mert német tengeralattjárók információit adta át az amerikaiaknak. A gyilkosokat halálra ítélték és kivégezték, miután fény derült cselekedetükre.

A német tisztek fogolyverései és a sorozatos halálesetek, bár a táborok belső ügyeinek számítottak, s a hatóság nem szólt bele minden esetben, felkeltették a média érdeklődését. A külső helyszínen dolgozó munkások és a lakosság között lezajlott információ áramlás megtette a hatását, az esetek híre igen magasra is eljutott. A táborokból érkező hírek még elnök feleségének, Eleanor Rooseveltnek az érdeklődését is felkeltették.

A szökések száma is jelentős volt. Összesen mintegy kétezer német szökött meg a táborokból. Az amerikai helyi erők kutyás egységekkel vadásztak rájuk, sokszor a német tisztek is besegítettek az elfogásukba.

Hitler utolsó katonái Amerikában

A szökést próbálók pontos számát a kutatások 2222 főre teszik, s a szökevények nagy részét alig egy napon belül elfogták. Akadtak azért olyanok is, akik „örökre” eltűntek a fogva tartóik szeme elől. Az USA a háború után 7 hadifogollyal nem tudott elszámolni, s ezekből csak néhány sorsára derült fény évtizedek múltán. Azt sem tudták kimutatni, hogy megszöktek volna, vagy esetleg elhunytak valamelyik táborban. A befogadást követően nyomuk veszett (Egyes feltételezések szerint, a máig titkos akták lapjain lapul ezen emberek története. A hírszerzés jó néhány intézkedése, „keményebb” kihallgatása, s az ezekkel kapcsolatos minden irat titkosítva lett).

Georg Gartner a sikeresen megszököttek közé tartozott, 1945. szeptember 21-én szökött meg a fogságból. Szökésének oka az volt, hogy szovjet megszállási övezetbe szállították volna vissza. Ebből ő nem kért, inkább lelépett az új-mexicói Demingben lévő táborból. Egészen 1985-ig élt úgy Amerikában, hogy senki nem tudta, kicsoda valójában. Egy másik katonatársa, Kurt Rossmeisl szökését követően Chicagóban húzta meg magát. Neki sikerült egészen 14 éven keresztül észrevétlen maradni.

Kurt lebukását követően Gartner volt az egyetlen szökevény, akit nem tudtak elfogni. Dennis F. Whiles néven élt Coloradóban, majd Hawaiin telepedett le. Az 1985-ben történt felbukkanásáig körözés alatt állt, majd különleges engedéllyel az országban maradhatott. 2009-ben aztán állampolgárságot kapott 64 évvel szökése után! Életéről könyvet is írt, 2013-ban 93 évesen halt meg. Ő volt Hitler utolsó katonája Amerikában..

1944 december 23-án 25 német hadifogoly tört ki az arizonai Camp Papagóból. Szinte már klasszikusnak mondható mozzanattal alagutat ástak a szökéshez. A szinte a fogva tartók szeme előtt ásott alagút 54 méter hosszú volt, s csak kúszva lehetett benne közlekedni. A tervük az volt, hogy eljutva a közeli folyóhoz, azon tutajjal ereszkednek le folyásirányban, így gyorsítva a haladásukat. Nem volt szerencséjük, ugyanis az aszályos időjárás hatására a folyóban épp nem volt víz! Gyalogosan a kiszáradt folyómederben aztán nem jutottak messzire, januárra mindenkit elkaptak. 

Előfordult olyan eset is, amikor egy szökevény betévedt egy helyi farmerhez, az lelőtte a betolakodót. A bűnügyi vizsgálat során a felvett vallomásokból és a sajtónak tett nyilatkozatokból kitűnt, hogy sok esetben, ha a tudta volna az elkövető, hogy német szökevénnyel áll szemben, soha nem lövi le.

entrance_to_escape_tunnel_papago_park_arizona_1944.jpg

Camp Papago, az alagút bejárata

 dennis_while-e1523406189326_goerg_gartner.jpg

Georg Gartner. Sosem ment haza

 

Ideológiai nevelés

A háború utáni időkre is készülve, illetőleg a fennálló helyzet kezelése érdekében, elkezdtek kidolgozni egy átnevelő programot a foglyok számára.

Ez egy ideológia alapú átnevelési program volt a németeknek. A program sikeres végrehajtása érdekében igénybe vették a legnépszerűbb és legcélravezetőbb eszközt, a filmet. A hadifoglyoknak kötelező filmvetítéseken kellett részt venniük, ahol bemutatták a nácik által elkövetett bűntetteket. Demokráciát tanultak, az amerikai választási rendszer és törvényhozás működését oktatták, hiszen a németek többsége soha nem vett részt szabad választásokon. Rá kellett vezetni őket, hogy saját maguk is hozhatnak politikai döntéseket. A náci tisztek elképedtek azon, hogy az amerikai katonák bizonyos esetekben megkérdőjelezhetik tisztjeik döntéseit, és a katonák megvitathatnak politikai és közéleti kérdéseket is. A táborokban megjelent egy német nyelvű újság, a Der Ruf is, amelyet sok fogoly „zsidó propagandának” tartott.

Az átnevelés részeként a foglyoknak olyan filmeket is bemutattak, amelyeket a koncentrációs táborokat felszabadító szövetséges katonák készítettek.

Az egyik volt hadifogoly, Gerhard Hennes erre így emlékszik:

„Az egyik ilyen vetítésen mutattak nekünk felvételeket. Táborokat mutattak, rengeteg halottal. Láttuk a túlélők lesoványodott, csontvázszerű testeit és üres szemeit. Halomba rakott meztelen testeket láttunk, emberekét, akik éhen haltak. Megnéztük a tömegsírokat. Láttuk a kemencéket, ahol tízezreket hamvasztottak el.

Emlékszem, hogy síri csendben néztük ezeket a képeket. Ez felfoghatatlan, hihetetlen volt számunkra. Képtelenek voltunk elhinni, amit mi, németek zsidókkal, cigányokkal, hadifoglyokkal és sok más alsóbbrendűnek vagy a társadalom számára haszontalannak ítélt emberrel tettünk. ”

A hadifoglyok hitetlenkedve nézték a felvételeket, és sokan nem voltak hajlandóak elfogadni a tényeket. „Ez egyszerűen nem történt meg, senki nem tesz ilyet” - gondolta a volt hadifogoly, Herman Daumling, amikor a filmeket nézte. A filmek hatására Camp Butner lakói közül, majd ezren égették el német egyenruhájukat.

A koncentrációs táborok ténye nyílt titok volt, de a német katonák azt állították, senki sem tudott arról, hogy pontosan mi is történik ott.

A rádióhírek, a filmek, az előadások hatásra lassan derengeni kezdett a hadifoglyok számára, mi is zajlott a táborokban. De nem mindenkinél érték el a kívánt hatást az átnevelő programok.

Az amerikai kormány felméréséből az derült ki, hogy a hadifoglyok alig a fele fogadta el a valóságot.

filvetites.jpeg

Filmvetítés: Koncentrációs táborokban készült dokumentumfilmet mutatnak be

 

Hírszerzés

Az USA katonai hírszerzése kiemelt műveleti területként kezelte a fogolytáborokat. Már a befogadás során elvégzett adatfelvétel, valamint a fogságba esés körülményei alapján is előszűrést végeztek. Igyekeztek megállapítani, kitől szerezhetnek lényeges információkat.

Mivel a táborokban nem volt mozgásterük, a külső munkákon résztvevők közül igyekeztek beszervezni informátorokat. Figyelték a foglyok belső újságainak írásait, amihez az őrök révén jutottak hozzá, valamint ezen kívül is folyamatosan kapcsolatban voltak az őrökkel. Az őrök közül sokan ápoltak jó kapcsolatokat a foglyokkal, így számtalan esetben jutottak információhoz is. Szigorúan ellenőrizték a németek levelezését, s mivel nem korlátozták a foglyok kapcsolattartását az otthoniakkal, bőven volt mit olvasniuk. 

Az információáramlás a foglyok és lakosság elkülönítésének megszűnésével felgyorsult.

Vannak utalások arra nézve is, hogy bizonyos esetekben a hírszerzés keményebb eszközöket is bevetett. De a kínzások, vallatások tényét igyekeztek a lehető legjobban eltitkolni. Ezekről nem is maradt fent sok adat, ami mégis, az titkosítva pihen az irattárak mélyén.

1_7xtjmmbyzqlvk7tjy8b-ia.jpeg

Fort Bend Texas, temetési menet

 

A közvélemény

A kezdeti időszakban erős titoktartás övezte a foglyok Amerikába érkezését, ottani fogva tartásukat. Később aztán kénytelenek voltak lazítani a titkolózáson, amikor a foglyok megjelentek a házi gazdaságokban. A New York Times és a Washington Post élen járt az oknyomozással, újságírók csapatait mozgósították a táborok környékén. Igyekezetek a lehető legtöbbet megtudni a foglyokról, a táborokról. Az újságok hatására kényszerült a kormányzat több közleményt is kiadni. Így derült ki, hogy nemcsak németek, hanem olaszok is vannak elhelyezve különféle táborokban. 

A nyilvánosság rengeteg gondot okozott, mert az újságok arról is írtak, hogy milyen a foglyok ellátása. A fogolytáborokat tulajdonképpen „hizlaldáknak" titulálták. Míg a polgári lakosság kevés ennivalóhoz jutott, addig a foglyok még alkoholt is kaptak. Ebben nem is túloztak, a rendes élelmezés következtében a német foglyok meghíztak, rendszeresen jutottak dohányhoz, és kaptak sörjegyeket is.

A legtöbb táborban az amerikai őröknek külön konyhájuk volt, de később kérvényezték, hogy a foglyokkal étkezhessenek, mert a német tábori szakácsok jobban főztek. Természetesen ez is az újságírók tudomására jutott…

Egy fogoly azt írta a naplójába, hogy Amerikában egy nap alatt több ennivalót kap, mint Hitler hadseregében egy hét alatt. A sajtó átvette a lakosság „Fritz Ritz” elnevezését és követelték az élelmiszeradagok csökkentését. (Fritz a németek gúnyneve, Ritz előkelő szállodalánc volt.)

A háború utolsó időszakában aztán ennek hatására aztán módosítottak a fejadagokon és kínálaton, de a hadifoglyok a számukra létrehozott boltokban továbbra is vásárolhattak bármit.

Amint a lakosság körében kezdet elterjedni a táborok létezésének híre, és körvonalazódott, mennyien is vannak a hadifoglyok, felerősödött az ellenszenv. Százával érkeztek a panaszlevelek, s némelyik polgár egyenesen a foglyok azonnali kivégzését követelte. De kifogásolták a jó körülményeket, és az ellátás színvonalát is.

hearne_texas_ebed.jpeg

Camp Herne, Texas: ebéd

 

A háború végén

1945 májusában véget ért Európában a háború. A harci cselekmények végeztével, a helyzet normalizálódását követően, a hadifoglyokat a lehető leghamarabb szabadítani kellett. Szabadításukat követően pedig biztosítani kellett volna gyors visszajutásukat hazájukba.

Amerikában látták azt, hogy a sok ezer fogoly munkás kivonása a termelésből hatalmas károkat okozna, így ameddig lehetett, késleltették a foglyok hazaengedését. A fogolytáborokból kényszermunka-táborok jöttek létre, s a németek tovább segédkeztek a betakarításban, és más munkákat is végeztek. Ez egészen addig így ment, amíg az amerikai katonák haza nem tértek. A szakszervezetek azonnal tiltakozásba kezdtek, hiszen a nagyszámú olcsó munkaerő rontotta a visszatérő munkavállalók bérpozícióit. Ennek következtében megindult a foglyok hazaszármaztatása.

Itt aztán jött egy kis csavar a történetbe, ugyanis a foglyok nem jutottak egyből haza! A közbenső állomásokon a tranzitországok jelentős számú hadifoglyot tartottak vissza. A foglyok jólétének egyszeriben vége szakadt. Angliában a romok eltakarításra vezényelték őket, sokukat pedig a mezőgazdaságban alkalmazták. Nyoma sem volt a tengeren túli kényelemnek: kényszermunkások lettek, mostoha körülmények között. A brit parlamentben is szóba került a német rabszolgamunkások kérdése, de azt a jaltai konferencia jogilag szentesítette, és az angolok csak 1948-ban engedték el őket. Közben 24 ezer német fogoly kérvényezte, hogy Angliában telepedhessen le, annak ellenére, hogy nem bántak velük valami jól. Ebben szerepet játszott az is, hogy sokan nem akartak az orosz megszállási övezetbe kerülni.

Később kiderült, valóban azok a foglyok bizonyultak szerencsésnek, akik Angliában maradtak. A franciaországi körülmények sokkal rosszabbak voltak! Drámai volt a különbség a két országban tapasztalt bánásmódok között! A franciák sok esetben brutálisan bántak velük, fel nem robbant lőszerek gyűjtésére és aknaszedésre használták a foglyokat. Legalább kétezer német vesztette életét, és Franciaországból sokan csak 1949-ben térhettek vissza hazájukba.

A hazatért hadifoglyok egy része jó hasznot húzott angoltudásából, és abból, amit Amerikában tanultak. Egy része viszont úgy gondolta, hogy sokkal jobb volt nekik a lehetőségek hazájában. Elindult egy folyamat, amelynek köszönhetően hivatalos források szerint 5000 volt hadifogoly vándorolt ki Németországból. Sokan felvették a kapcsolatot a volt munkaadóikkal annak érdekében, hogy visszatérhessenek. Sokan pedig baráti kapcsolataikat használták ki a visszatérés érdekében; akadt, akinek a helyiek fizették a kiutazását.

Akadtak olyanok is, akik nem települtek ki, de folyamatosan tartották a kapcsolatot amerikai ismerőseikkel. Kijártak látogatóba, és az üzleti életben kamatoztatták ismeretségeiket.

Arnold Krammer német történész sokáig foglakozott a témával, s kutatásaira alapozva azt állította, hogy 8000-nél is többen lehetnek azok a volt foglyok, akik visszatértek. Legtöbben fogva tartásuk helyére mentek vissza, de nem verték nagy dobra, hogy foglyok voltak. Ha megkérdezték őket a fogságban tartott időről, azt életük legjobb időszakának írták le.

Krammer könyvet is írt a kutatási anyagból, ebben írt a korábban már említett Georg Gartnerről, mint arról a fogolyról, akit sosem sikerült megtalálni szökését követően. Gartner olvasta a könyvet, és jelentkezett az írónál, hogy őróla írt a könyvében!

u-118_tuleloi_a_tengeralattjarot_1943-ban_a_kanari_szigetknel_semmisitettek_meg_uton_egy_taborba.jpg

Az U-118 túlélői, úton egy táborba. A tengeralattjárót 1943-ban a Kanári-szigeteknél süllyesztették el

A végére jöjjön egy táblázat, amiben az Amerikában fogva tartott németek létszáma mellett az olasz és japán hadifoglyok is szerepelnek:

Hadifoglyok létszáma az Egyesült Államokban

Év, hónap

Teljes hadifogoly- létszám

Német

Olasz

Japán

1942. május

32

31

-

1

1942. június

33

32

-

1

1942. július

49

39

-

10

1942. augusztus

65

55

-

10

1942. szeptember

177

130

-

47

1942. október

183

130

-

53

1942. november

431

380

-

51

1942. december

1881

512

1317

52

1943. január

2365

990

1313

62

1943. február

2444

1026

1356

62

1943. március

2755

1334

1359

62

1943. április

5007

2146

2799

62

1943. május

36 083

22 110

13 911

62

1943. június

53 435

34 161

19 212

62

1943. július

80 558

54 502

25 969

87

1943. augusztus

130 299

94 220

35 986

93

1943. szeptember

163 706

115 358

48 253

95

1943. október

167 748

119 401

48 252

95

1943. november

171 484

122 350

49 039

95

1943. december

172 879

123 440

49 323

116

1944. január

174 822

124 880

49 826

116

1944. február

177 387

127 252

49 993

142

1944. március

183 618

133 135

50 136

347

1944. április

184 502

133 967

50 168

367

1944. május

186 368

135 796

50 164

408

1944. június

196 948

146 101

50 278

569

1944. július

224 863

173 980

50 276

607

1944. augusztus

243 870

192 868

50 272

730

1944. szeptember

300 382

248 205

51 034

1143

1944. október

338 055

248 781

51 032

1242

1944. november

360 455

306 856

51 156

2443

1944. december

360 281

306 581

51 071

2629

1945. január

359 687

306 306

50 561

2820

1945. február

360 996

307 404

50 571

3021

1945. március

365 954

312 144

50 550

3260

1945. április

399 518

345 920

50 304

3294

1945. május

425 871

371 683

50 273

3915

1945. június

425 806

371 505

50 052

4249

1945. július

422 130

367 513

49 789

4828

1945. augusztus

415 919

361 322

49 184

5413

1945. szeptember

403 311

355 458

42 915

4938

1945. október

391 145

351 150

35 065

4930

1945. november

358 419

324 623

29 539

4257

1945. december

341 016

313 234

25 696

2086

1946. január

286 611

275 078

11 532

1

1946. február

208 965

208 403

561

1

1946. március

140 606

140 572

33

1

1946. április

84 209

84 177

31

1

1946. május

37 491

37 460

30

1

1946. június

162

141

20

1

 

"Már csak egyetlen kérdésem maradt így a partvonalon kívülről: ki volt az az egy japán, akit hat hónapig őriztek egész 1946-ban?" - Jtom

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr6116747114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.08. 23:35:57

A Liberty hajós hazautazás mitől lett volna biztonságos? A visszafelé tartó hajókat is támadták és a hajóra nincs ráírva mi van benne...

gigabursch 2021.12.09. 07:00:35

Elképesztő számok...

A katonák mozgatását leges-legnagyobbb hányadban a hadilobogó alá vont óriásgőzösökkel oldották meg. A Libertys szállítás többsége nettó dezinformáció volt.
25-30 csomóval mentek a nagy gőzösök (nyélgázon), gyakorlatilag esélytelen volt így kilőni őket.

Visceroid 2021.12.09. 11:26:53

A WASP amcsik valójában németek (germánok), szóval csak még több jött belőlük. A II. VH arról (is) szólt, hogy amerikai meg európai németek háborúztak egymással.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.12.09. 11:49:54

Német fogságban pedig amerikai fehér katonák kérvényezték, hogy a feketéknek külön legyen a WC. Egyébként a Pentagonba sem véletlenül építettek olyan sok klotyót. (“White only”)

Inner Circle 2021.12.09. 12:38:56

"Az 1985-ben történt felbukkanásáig körözés alatt állt, majd különleges engedéllyel az országban maradhatott. 2009-ben aztán állampolgárságot kapott 64 évvel szökése után! Életéről könyvet is írt, 2013-ban 93 évesen halt meg. Ő volt Hitler utolsó katonája Amerikában.."

Úgy tudom, Gartnert ugyan hagyománytisztelően körözték, de amikor "elkapták", nemigen tudtak mit kezdeni vele, hiszen nem sok alapja volt az ellene való fellépésnek. Nem volt illegális bevándorló, mert akarata ellenére, halálos fenyegetés mellett vitték az országba. Olyan helyről szökött meg (fogolytábor), ami réges-régen nem is létezett. Az akkori fogvatartásának a jogalapja évtizedekkel azelőtt megszűnt. Ráadásul időközben kitüntette magát, ha jól emlékszem valami hóban rekedt karavánt mentettek ki a társaival, címlapon jelent meg a fotója, mégse ismerte fel senki. Végül megkapta az állampolgárságot, hogy többet ne kelljen beszélni a dologról :D

Serény Vélemény 2021.12.09. 12:41:10

"A Liberty hajók Ahogy a köznyelv hívta őket: a Rút Kiskacsa. A Liberty elnevezést Roosevelt kijelentése nyomán kapták. Az elnök szerint ezek a hajók fogják elhozni Európának a szabadságot."

ez így fordításilag á...

Az első Liberty osztályú hajó neve Patrick Henry volt, aki pedig egy 1775-ben elmondott "Give me liberty, or give me death" mondatáról elhíresült beszéde alapján közkedvelt.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.12.09. 12:49:26

@Visceroid: Britanniát a római uralom után elözönlő szászok eleve Germánok, de a később érkező normannok is.

ZON 2021.12.09. 12:54:08

@Fikalnyik Eugén: Hát merít belőle rendesen, de ez az itteni cikk sok-sok plusz adatot és információt tartalmaz. Köszönet érte.

hátramozdító 2021.12.09. 13:07:26

Köszönjük szépen! De tényleg ki volt az a japán, aki egyedül képviselte a hazáját a hadifoglyok között?

Örömhernyó 2021.12.09. 13:17:55

A Középnyugatot (meg akkoriban még délebbre és nyugatabbra is, nem volt még annyira elárasztva latinokkal) 99%-ban német telepesek leszármazottai lakják. Vajon mennyire tudtak akkor még németül a német vezetéknevű amerikaiak? New Yorkban és környékén, északkeleten ks rengeteg német és olasz származású ember élt. Rengetegen csak 30-40 évvel korábban vándoroltak ki Amerikába a Németországból, Svájcból vagy az Osztrák-Magyar Monarchiából (igaz utóbbiból inkább szlávok, magyarok, románok), Olaszországból.
Voltak sörfesztiválok, német hagyományokat ápoltak, sőt, a háború előtt náci szervezetük is volt (akkor még nem volt ez gáz). Ha megnézzük ma z ottani lakosság vezetékneveit, akkor teljesen német hangzásúak.
Igaz, Németország azalatt a 30-40 év alatt rengeteget változott, de fajilag otthonosan érezhették magukat a fiatal német férfiak.
Csak hát politikailag idegenek voltak.

Az meg nem meglepő, hogy semmit se tudtak a koncentrációs táborokban történtekről. Akkoriban azért nem úgy áramlottak az információk, mint ahogy azt ma elképzeljük. Gondoljunk bele, Magyarországon se tudta senki, hogy mi van Recsken vagy mi történik a málenkij robotra vagy Gulagra hurcolt emberekkel. Sőt a 80-as években is áttételes információink voltak a romániai helyzetről, Ceausescu rendszeréről. Nagyapámék generációja is csak annyit tudott, hogy elvitték a zsidókat a szülővárosából, kitelepítésre, keletre a németek által kijelölt helyre, konkrétabbat nem tudott senki.

DDQ · https://www.facebook.com/Menetszel2016/ 2021.12.09. 13:19:50

@hátramozdító: Sajnos nem tudom, nekem fel se tűnt ez az érdekesség. Keresem, de még nem akadtam nyomára. Ha találok valamit közzéteszem.

Örömhernyó 2021.12.09. 14:10:57

@hátramozdító: Tippem szerint valami súlyos beteg lehetett a japán fogoly, akit nem tudtak szállítani.
Mindenesetre a német katonákat megértem, hogy maradtak volna Amerikában. A szétlőtt hazájukba vagy ellenséges, szovjet megszállók által felügyelt zónába visszatérni nekem se lett volna kedvem.

A franciák se hazudtolták meg a rossz hírüket, ahogy bántak a német foglyokkal.

Pascal · http://torzskocsma.blog.hu/ 2021.12.09. 15:08:01

Lehet a japán követségen volt egy katona (szintén csak 1 hadifogoly volt 1942 elején).

Pascal · http://torzskocsma.blog.hu/ 2021.12.09. 15:10:58

@Pascal: de nem, mert az első, egy darab japán hadifogoly ő volt (Pearl Harbour-t támadó egyik kétszemélyes mini tengeralattjáról).

en.wikipedia.org/wiki/Kazuo_Sakamaki

kewcheg 2021.12.09. 15:52:03

Arról hallhatnánk egyszer egy cikket hogy a Szovjetunió hogyan bánt az odakerült hadifoglyokkal? Erre kiváncsi volnák.
A szovjet rendszer humánumáról már sokat hallottam, de feltünően kevés a cikk ami arró szol hogy milyen enberségesen bántak az odakerülő foglyokkal betartva a genfi egyezményt.
Én úgy tudom, a szovjet foglyok is jobban éltek mint a lakósság.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.12.09. 17:07:28

@kewcheg:

A fogság vége felé-amikor már tudták a ruszkik, hogy hazaengedik őket-jól. Az első időszakban is leginkább a munkatáborig eljutás volt brutális, ha jól tudom.

Rollende Landstrasse 2021.12.09. 18:14:48

@kewcheg: A Szovjetunió nem írta alá a genfi egyezményt, és hallgatólagosan sem volt szándéka betartani. Erre válaszul a németek is másképp bántak a szovjet hadifoglyokkal. Nem hadifogolytáborba zártàk őket, hanem koncentrációs táborba. Auswitzban külön körletük volt, és az első elgázosítási kísérleteknek is ők voltak az áldozatai.

metalex 2021.12.09. 20:37:15

@hátramozdító: Hát nem láttátok a Kincs ami nincs című filmet? Abban is szerepelt... :-)

¿Qué tapas hay? 2021.12.09. 21:25:16

Furcsa és egyben érdekes cikk is ez, bár sajátságosan elfogult, vélhetőleg az amerikai források miatt.
"Az 1940-es évek elején járunk,"
Pontosítsuk egy kicsit az időpontot: 1943. április, amikor az első fogolyszállítmány megérkezik Huntsville-be.

ad Előzmények
A sorok között a cikk azt sugallja, hogy már a háború korai szakaszában problémát jelentett a német hadifoglyok kezelése és őrzése. Noha ez nem egészen helytálló. A brit kérés, még 1940-ben az olasz hadifoglyokkal kapcsolatban született, mert az Észak-Afrikában foglyul ejtett kétszázezernyi olasszal a britek tényleg nem tudtak mit csinálni, pláne odahaza. Köztes megoldásként a brit gyarmatokra vitték az olasz hadifoglyok java részét, Indiába, Kenyába, a brit nyugat-afrikai területekre és Dél-Afrikába (mondjuk ebből a kenyi és a nyugat-afrikai elhelyezés különösebben nem felelt meg a genfi egyezménynek). Nagy-Britanniába egy 25000 fős kontingenst terveztek, ami később, az 1943-as észak-afrikai offenzívát követően 77000 főre nőtt.
Mindeközben a német hadifoglyok száma jelentéktelen volt, ezek leginkább tengeralattjárósok, illetve repülősök voltak, szárazföldi katonból csak a Tobruk-környéki huzavonából kerültek német foglyok brit kézre. A németeket a britek veszélyesnek tekintették és amint lehetett Kanadába vitték őket. Az anyaországban egyszerre kétezer főnél több német hadifogoly - az 1943-as afrikai sikerek előtt - nem volt, az összes német hadifoglyok száma a tízezer főt épp' meghaladta.

" Az egyezmény szerint a foglyokat a fogságba esésükhöz hasonló körülmények közé kellett elhelyezni, így kerültek például az afrikai hadszíntér foglyai Texasba."
Ezt amerikai oldalakon többször olvastam, de a genfi egyezmény akkor érvényes szövegében sehogyse találom. A GE ezt írja: "Az egészségtelen, vagy mérsékelt égövi tájakra való egyénekre veszélyes éghajlatú vidékeken elfogott hadifoglyok azonnal, amint csak lehetséges, egészségesebb vidékekre szállítandók."

"Itt vették el tőlük az egyenruhájukat, vagy azokról csupán eltávolították a német jelképeket. Személyes tárgyaikat is elkobozták, még a jegygyűrűket is be kellett szolgáltatni."
No, ez itt már több ponton is megsérti a genfi egyezményt (GE 6. cikk "a személyi használatra szolgáló összes ruhák és tárgyak a hadifogoly birtokában maradnak, ideértve a fémsisakokat és gázálarcokat is ... A személyazonossági igazolványokat, a rendfokozati jelvényeket, kitüntetéseket és az értéktárgyakat a hadifoglyoktól elvenni nem szabad.")

" ... nem voltak hajlandóak kitakarítani a fekete bőrű amerikai katonák szállását. Ilyen esetekben büntetés várt rájuk."
Lássuk, mit mond a genfi egyezmény (45-46. cikk): "A hadifoglyok a fogvatartó hatalom hadseregében érvényes törvényeknek, szabályzatoknak és rendeleteknek vannak alárendelve. ... hadifoglyokra a fogvatartó hatalom katonai hatóságai és bíróságai nem róhatnak ki más büntetéseket, mint aminőket ugyanilyen cselekményekért a saját hadseregbeli katonáikkal szemben alkalmazni kell."
Mondjuk érdekes kérdés, hogy egy fehér amerikai katona milyen büntetést kapott volna hasonló helyzetben. Bár - lévén az Egyesült Államok hadserege azidőben teljesen szegregált volt, életszerűen ilyen helyzet nem nagyon fordulhatott elő. Megjegyzem, a faji szegregációt maga a genfi egyezmény is előírta, bár csak a hadifoglyok tekintetében: "A hadviselő felek, amennyire csak lehet, elkerülik, hogy különböző fajú, vagy nemzetiségű hadifoglyokat ugyanabban a táborban helyezzenek el."

"Vannak utalások arra nézve is, hogy bizonyos esetekben a hírszerzés keményebb eszközöket is bevetett. De a kínzások, vallatások tényét igyekeztek a lehető legjobban eltitkolni. "
Végülis nem véletlenül, lévén ez nem "csupán" a GE megsértése, hanem el nem évülő háborús bűncselekmény.

"A szökések száma is jelentős volt."
A lentebbi statisztikai adatokkal összehasonlítva a 0,5% nem tudom mennyire számít jelentősnek, különös tekintettel arra, hogy minden hadsereg szabályzatában szerepel, hogy a fogságba esett katona KÖTELES a fogságból megszökni és visszatérni a saját országának haderejéhez. A GE 1929. évi szövegváltozata épp ezért a szökés büntethetőségét legfeljebb 30 nap elzárásban határozza meg.

"A franciák sok esetben brutálisan bántak velük, fel nem robbant lőszerek gyűjtésére és aknaszedésre használták a foglyokat."
Szép példája az egyoldalú francia jogértelmezésnek.

@molnibalage: Liberty hajóval fagypont közeli hőmérsékleten hajózni akkor is veszedelmes kaland volt, ha nem lőttek rá.

Örömhernyó 2021.12.10. 05:40:06

@metalex: Kámászuka nem hadifogoly volt, sose adta meg magát Pongo-pongo szigetén.

Bandibacsi34 2021.12.10. 08:04:19

Ugy allitja be a cikk, mintha az USA-hoz kepest Nemetorszag valami 3ik vilag(vagy Szovjetunio) lett volna. Ekozben egy amerikai olimpikon nő ugy enlekezett vissza, hogy Németországban sokkal magasabb volt az átlagember eletszinvonala az 1930 as evektol, mint az USA-ban!! (egy filminterjuban mondta, kezet is razott Dolfi bacsival, majd rakeresek pontosan). Mas:1945 ben bevonultak Münchenbe es talaltak egy működő fürdőszobat. Az amerikai újságírónő ugy adta le, minta Dolfi ba fürdőszobaja lett volna. (masik film rakeresek ha kell). A nemet eletszinvonal a haboru miatt csökkent le drasztikusan. Az amerikai viszont pont az 1940 es evekben nőtt meg. Elotte durva különbségek voltak tarsadalmi osztaly es tersegek szerint is(utana ez csökkent, de a nagyvarosokban megmaradt a különbség). Az 1960 as evek eletszinvonalnovelese is az 1930 as evek alapjaira epitkezett.

Bandibacsi34 2021.12.10. 08:09:16

@¿Qué tapas hay?: Meghalni is köteles lenne mindenki ha ugy adodiik. Gondolom csak untak a tabort, ugyan hova szöktek volna az USA-bol?

gintonic.azigazi 2021.12.10. 10:07:03

2:16 tol erdemes meghallgatni, pontosabban az egesszet erdemes meghallgatni de onnantol van a PW story. Ronald Reagen amugy is jo sztorimeseleo

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2021.12.10. 10:25:51

Kábulat, bazzeg.Nem csodálkoznék, ha a német kis kopasz katonák hanyatt-homlok kalimpálva akarták volna megadni magukat az usákoknak, a szovjetek helyett...
Hihetetlen, ingyen, vízum nélkül utazhattak a földi paradicsomba, vagy legalább is a paprikába, az Ígéret földjére!
:D
És ott még a helyieknél is jobb soruk volt, nincsenek szavak.Nyelvóra, sportprogramok, mozi, könyvtár, hanxerek stb. besz@rásh.
És eközben mi volt a szovjeteknél...?Örültek, ha nem fagytak halálra, meg éhen nem haltak.
Little work nem egyenlő málenkij robot.
Nagyon jó volt a poszt, köszönjük.

Bandibacsi34 2021.12.10. 10:55:45

@geegee: A partraszallas(1944 június) valószínűleg mar nem szallitgattak oket az USA-ba. Az a 370 000 kb az Afrika Korps, tengereszek meg nemi italiai fogoly. 1944 utan Franciaorszagban szedhettek az aknakat. Ismerős meselte(katona volt, 11 eve halt meg) hogy addig harcoltak fanatikusan(a keleti fronton) , amig el nem ertek a német hatarokat. Azutan mar haza tudtak szökni. Voltak németorszagi gyűjtő taborok is.

Bandibacsi34 2021.12.10. 11:01:51

@Bandibacsi34: Kieg. : a franciak rengeteg embert pont a kemeny tartassal terelgettek be az Idegenlegióba. Rengeteg volt Waffen es egyeb SS tag belepett, igy elkerultek Indokinaba 7 evre, aztan megusztak a felelősegre vonadokat. Mire visszatertek mar lecsengett a hideghaboru miatt.

citrix 2021.12.10. 11:32:59

Sokkal jobban jártak az USA-ba került német foglyok mint a keleti fronton fogságba esett társaik. Onnan kevesen tértek vissza, a gulag táborokból megszökni nem volt lehetséges mert nem volt hová. Még annál is kevesebben voltak (ha voltak egyáltalán) akik szabadulásuk után maradni akartak önszántukból...

hátramozdító 2021.12.10. 12:23:00

@metalex: Láttuk, de ő nem esett fogságba. Az igazán kemény arcok meg sose: lemil.blog.hu/2011/09/15/az_utolso_utani_toltenyig

metalex 2021.12.10. 16:04:56

@hátramozdító: Dehogynem. Harcolt, legyőzték megadta magát és szepukut akart elkövetni, de azt nem hagyták és szabadon engedték. Az a pár perc is fogságnak számít a legyőzés után. Vagy nem jól gondolom ?

metalex 2021.12.10. 16:07:31

Egyébként az egyik legérdekesebb történet volt.
Erről nem sokat tudtam eddig.
A foglyok nagyrészének tagadása- a holokauszt és tábori szörnyűségeket látva, egészen hihetetlen fanatizmusról árulkodik.
Mindenkinek köszönet a kiegészítésekért hozzá.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.12.10. 16:49:50

@metalex:

Szerintem az USA-ba került német foglyok nagy része Észak-Afrikában került fogságba '43-ban. Szóval vagy két évig nem is értesülhettek arról, hogy mi volt a haláltáborokban.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.12.10. 16:51:32

A fanatikus náci foglyok sajátos kódjában az USA: Unser Seilige Adolf..:D

Örömhernyó 2021.12.11. 08:54:14

@Veszéjben a lyogállamiság !: Nem nagyon tudsz németül, ugye?
Helyesen Unser seliger Adolf.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2021.12.11. 09:22:28

Szinte legördült egy könnycsepp annyira kedvesek voltak ezek az amerikaiak. Persze közben a négerek nekik nem voltak emberek, meg a nőknek sem volt semmi joguk, szóval nyilván majd a hadifoglyokkal bántak nagyon szépen :)

Örömhernyó 2021.12.11. 09:48:11

@enpera: Ténykérdés ez, a második világháborúban szerinted melyik ország bánt jobban a hadifoglyokkal?
Maguk a német foglyok mondták el, hogy milyen soruk volt Amerikában, ehhez képest később a franciák mennyire állat módjára bántak velük.

A németek nagyon különböző bánásmósban részesítették a szovjet és nyugati foglyaikat. A szovjeteknek egyenes volt az út a koncentrációs táborba.

Amerikában szegregáció volt. Ez nem azt jelentette, hogy a négereket megsemmisítő táborokba hurcolták, hanem hogy külön, sokszor alacsonyabb szintű szolgáltatásokat kaptak, külön alakulatokban szolgáltak a haderőben. És elég eltérő bánásmódban volt részük az USA egyes részein, de mondjuk Délen fehérnek se volt annyira jó lenni.
A nők jogi meg hol voltak tiszteletbe tartva akkoriban? A szovjeteknél inkább volt egyenjogúság, de ez a jogfosztottságban való egyenjogúságot jelentette.

Én nem vagyok az amerikaiak magasztalásának híve, de az igaz, hogy második világháborús időkben (meg utána is) ilyen bánásmódot kevés hadifogoly kapott. Az amerikaiak is elszoktak erről később, eleve a hadifogoly státuszt megtagadják az elfogottaktól. Lásd Guantanamo...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.11. 10:42:10

@Örömhernyó: Hát, melyik reguláris haderő embereit fogták el? Hm. Semelyikét.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.12.11. 12:39:35

Nem, sajnos angol mellett latint kellett tanulnom a gimiben.:(

Veszéjben a lyogállamiság ! 2021.12.11. 12:40:30

@Örömhernyó:

Mauthausenben igen sok brit fogoly halt meg a kényszermunka során.

Örömhernyó 2021.12.11. 13:56:39

@molnibalage: Nagyon szépen kétlek, ne hazudj! Hamar utólérik ám a magadfajtát az internet korában. Iraki haderő? Abu Ghraib börtönnek nézz utána. Nem csak korábbi iraki katonákat, hanem civileket is halálra kínoztak szisztematikausan megerőszakoltak. Sőt, gyerekeket is. Te pedig ezt véded.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2021.12.11. 14:50:45

@Örömhernyó: Nem védem.

Én azokról beszélem, akik valóban csúnyabácsik voltak és magukra vonatkozólag nem tekintettek semmit érvényesnek.

casebook.icrc.org/glossary/uniform
. Therefore, members of the armed forces engaged in or preparing an attack without wearing a uniform and/or failing to carry their arms openly are not entitled to the status of prisoner of war.

Az egyenruha nélküli kobbattánsokat régen simán kivégezték többnyire.
Másegyéb okosság mára?

minekez 2021.12.11. 19:26:40

@Pascal: A legszebb az egészben, hogy lehet ő volt nem csak az első, hanem az utolsó japán hadifogoly is!
"Kazuo returned to the family in 1946, a year after World War II ended."
mainichi.jp/english/articles/20211204/p2a/00m/0na/015000c

¿Qué tapas hay? 2021.12.11. 22:26:22

@molnibalage: Pontosítva: a IV. hágai egyezmény alapján csak azok tarthatnak jogot a hadifogoly-bánásmódra, akik esetében a hadviselőkre vonatkozó feltételek együttesen fennállnak:
1. ha élükön oly személy áll, aki alárendeltjeiért felelős;
2. ha meghatározott megkülönböztető jelvényt viselnek, amely messziről felismerhető;
3. ha fegyvereiket nyíltan viselik, és
4. ha a hadműveleteikben a háború törvényeihez és szokásaihoz alkalmazkodnak.
(a jelenleg is hatályos 1913. évi XLIII. tv.)

(Megnézve az oltópontokon szolgálatot teljesítő katonákat, mindig elgondolkodok, hogy a 2. pontbeli feltételt hogyan teljesítik az általuk hordott "egyenruhával")

Hogyan történt 2021.12.18. 22:13:07

DDQ, ebben a cikkben elképesztő mennyiségű munka van. Nagyon köszönjük!

horex · http://horex.uw.hu/ 2021.12.21. 03:27:21

Az 1940-es évek elején járunk, ....
a feszes alakzatban menetelő katonák német harci indulókat énekeltek…Ezzel megérkezett az első nagyobb szállítmány német hadifoglyokból az USA-ba."

1940 elején hogy lehettek német hadifoglyok az USA-ban? Az USA csak 1941 decemberben szállt be a II.VH-ba és még messze voltak attol hogy német hadifoglyokat ejtsenek

ozur 2021.12.22. 09:52:01

@horex: 1940-es évek eleje, nem 1940 eleje. Gyors keresés után azt találtam, hogy a huntsvilli tábor 1942-ben épült.
süti beállítások módosítása