Honnan jött Mata Hari? Hogyan vált belőle Európa-szerte híres táncosnő? Mi volt a sikere titka? Valóban kémkedett az I. világháború alatt? Mi áll a kémhistória mögött? Nos, ha meghallgatjátok az adást, mindezekre fény derül!

A teljes történetet meghallgathatjátok a fenti linken, alább pedig egy rövid, képes összefoglalót láthattok:

Margaretha Zelle néven látta meg a napvilágot 1876-ban Hollandiában. Családja tehetős volt, édesapjának kalapkészítő üzeme sokat hozott a család konyhájára. A kis Margaretha volt apja kedvence; 3 fiú testvérével ellentétben a lány mindent megkapott, amire csak vágyott. A képen Adam Zelle, Margaretha édesapja látható.

Margaretha ezt a kecskefogatot kapta a 6. születésnapjára édesapjától. A kislány igencsak nagy feltűnést keltett, ahogy ezen az eszközön közlekedett a városban.

A fényűző életmód és csillogás addig tartott, amíg apja üzletei jól működtek, azonban amikor Margaretha 13 éves lett, apja rosszul befektetett pénze csődbe vitte a családi vállalkozást. Az anyagi csőd szétzilálta szülei házasságát, ami végül válással végződött.

Édesanyja halála után Margaretha egyik pillanatról a másikra nagybátyjánál találta magát. Rokonai óvónőképző iskolába iratták be a lányt, akit ez a hivatás egyáltalán nem vonzott. Egy botrány fűződik az itt töltött rövid időhöz: Margaretha viszonyba keveredett az iskola 51 éves igazgatójával. Az ügy kiderült, Margarethát elküldték az iskolából, míg a férfi megtarthatta állását. A képen a 16 év körüli Mata Hari.

A csalódott nagybácsiék a botrány után Margarethát még távolabbi rokonokhoz küldték, akik úgy ítélték meg, hogy a lányt csak a házasság tudja kimozdítani reménytelen, pénztelen helyzetéből. Margaretha egy újsághirdetésben talált rá Rudolf MacLeod felhívására, melyben a 39 éves katonatiszt feleséget keresett magának. A lány levelet küdött Rudolfnak, melyhez egy képet is csatolt magáról. Habár Margaretha még csak 17 éves volt ekkor, kettejük között hamar fellángolt a szerelem, nagyon rövid időn belül eljegyezték egymást és összeházasodtak.
A házasságuk nem volt boldog, Rudolf a nászútról visszatérve megcsalta Margarethát, valamint alkoholproblémákkal küzdött, szenvedélye pedig szegénységbe sodorta az ifjú párt.

Házasságuk után nem sokkal Holland Kelet-Indiába költöztek, mivel Rudolf ott teljesített katonai szolgálatot. A későbbi Mata Hari számára ez az állomás nagyon fontos volt, mivel itt ismerkedett meg a távol-keleti kultúrákkal. A képen balra lent, férje előtt látható Margaretha, egy Holland Kelet-Indiába tartó hajón.

A házasságból két gyerek született, Norman és Non. Sajnos a család boldogsága nem tartott sokáig. Rudolf a szifiliszt a sok éves katonai szolgálat alatt kapta el és adta tovább feleségének, majd a gyerekek is örökölték a súlyos betegséget. A szifiliszt akkoriban a mérgező higannyal kezelték, és egy alkalommal túladagolták a "gyógyszert", ami végül két és fél éves fiuk halálához vezetett. A fiú halála megpecsételte a már amúgy is rossz házasságot, és 1902-ben Hollandiába visszatérve elváltak útjaik.

Margaretha Zelle ekkor utazott Párizsba, hogy ott próbáljon szerencsét. Eleinte egy lovas cirkuszhoz szegődött, később más helyeken is fellépett táncos műsorával. Ekkor fejlesztett ki egy rituális táncot, amelyet állítólag Kelet-Indiában tanult, és elkezdett különböző legendákat terjeszteni magáról, pl. hogy ő egy jávai hercegi család sarja.

Első fellépésén még nem Mata Hari néven lépett színpadra, hanem a „Lady Gresha Macleod” nevet használta. Különleges táncát egy hindu Siva isten-szobor előtt adta elő. Később a Mata Hari művésznevet választotta magának, ami egy maláj kifejezés, amelynek jelentése „napfelkelte”, vagy irodalmiasabban „a nap szeme”.

Táncainak köszönhetően Mata Hari rövid idő alatt hatalmas hírnévre tett szert, mindenki kíváncsi volt előadására és egyre több helyre hívták meg fellépőnek. Az előadások után rendszerint megjelent a nézőközönség előtt elegáns európai ruhákban és különböző történeteket mesélt kitalált távol-keleti életéről. Az 1900-as évek elején több európai nagyvárosban is fellépett, többek között Madridban, Monte-Carlóban, Bécsben és a milánói Scalában.

A táncosnői karrier mellett Mata Hari a magasabb osztály köreibe is beférkőzött. Udvarlók tucatjai álltak sorba kegyeiért, amit amennyire csak lehetett, ki is használt. Számláit, tartozásait, csekkeit, ruháit, ékszereit rendszeresen szeretőivel fizettette meg. Szeretői között voltak politikusok, magas beosztású tisztek, diplomaták és bankárok.

1915 őszén egy végzetes találkozóra került sor. Az amszterdami német konzul, egy bizonyos Karl Kroemer nevű férfi felkereste Mata Harit azzal a céllal, hogy beszervezze a nőt német titkosügynöknek. Mata Hari hozzá volt szokva, hogy pénzt fogadjon el férfiaktól, így Kroemernek is alighanem azt mondta, hogy teljesíti a kérését, cserébe fizessen neki 20 000 frankot. Kroemer a kért összeget oda is adta a nőnek, valamint adott még neki három üvegcse láthatatlan tintát, hogy azzal írja meg jelentéseit. Mata Hari a pénzt elvette, a tintát pedig a tengerbe dobta, ezzel az ügyet lezártnak tekintette. (Kép: Mata Hari az elfogása napján)

Georges Ladoux, aki a francia titkosszolgálat nevében megbízta Mata Harit, hogy kémkedjen Franciaországnak. Mata Hari a férfitől cserébe jelentős összeget kért, amit sosem kapott meg. Ladoux-ról később kiderült, hogy lehetséges francia-német kettős ügynök volt. Egy másik elmélet szerint mindvégig meg volt győződve arról, hogy a háború alatt országok között utazgató táncosnő egy kém, és ezt minden áron be akarta bizonyítani.

Mata Harit a legtöbbször úgy emlegetik, mint aki soha semmilyen hasznos kémtevékenységet nem folytatott, de az igazság az, hogy több hasznos információt is megtudott a németektől, annak reményében, hogy hatalmas összeg üti a markát. (Kép: a börtönben készült fotó Mata Hariról)

Egy igen rossz hírű börtönbe tartották fogva, ahol borzasztó körülmények uralkodtak, főleg egy olyan nő számára, aki éveken keresztül luxusban élt. A börtönben közel fél évet töltött, és 17-szer hallgatták ki. A kihallgatás vezetője mindvégig meg volt győződve Mata Hari bűnösségéről, és ezzel kapcsolatban eltántoríthatatlan volt. (Kép: a Szent Lázár börtön)

Mata Harit azzal vádolták, hogy kémkedésével 50 000 francia katona halálát okozta. Utólag teljesen egyértelműnek tűnik, hogy egy olyasvalakit kerestek, aki megfelelő bűnbak lehet a katonai vezetés kudarcaiért. Ő magát végig ártatlannak vallotta, és sokáig továbbra sem értette, mi történik körülötte. A helyzetét súlyosbította, hogy eleinte annyira meg volt győződve ártatlanságáról, hogy nem kért ügyvédet, ő saját magát szerette volna megvédeni a bíróságon. Később egy volt szeretője védte őt a perben, azonban a férfi egyáltalán nem volt jártas a katonai perekben és jogban.

1917. július 25-én a francia hadbíróság golyó általi halálra ítélte Mata Harit.

Mata Harit 1917. október 15-én végezték ki. Beletörődve a megváltoztathatatlan helyzetébe, méltósággal fogadta a halált. Megtagadta, hogy bekössék a szemét, így szembenézett kivégzőivel, 12 puskás férfival. A vezényszó kiadása után egyszerre vették célba Mata Harit és lőttek rá, 3 golyó találta el a testét. Összeesett, majd az egyik tiszt odalépett mellé és fejbe lőtte.

Mata Hari holttestét senki nem kérte ki, alighanem attól rettegve, hogy esetleg az illetőt is kémkedéssel fogják összefüggésbe hozni. Holttestét így a párizsi anatómiai múzeum kapta meg, ahol a fejet leválasztották a testről, és bebalzsamozták. A 2000-es évek elején kiderült, hogy Mata Hari feje eltűnt, nincs a raktárban és alighanem egy 1954-es költözködés során tűnhetett el. Fejéhez hasonlóan testét sem találták meg és mind a mai napig nem tudják, hol van. (Kép: Mata Hari kivégzéséről nem maradtak fent képek, a fenti fotó egy korabeli filmjelenetet ábrázol, amire gyakran úgy hivatkoznak, mint a kivégzésről fennmaradt egyetlen fotó.)

A Mata Hari peranyagot 100 éve titkosították, ami 2017-ben járt le. Ennek a titkosításnak a fő oka két dolog lehet, egyrészről félhettek attól, hogy később elítélik a perben résztvevőket azért, mert egyértelműen nem állt rendelkezésre kellő információ ahhoz, hogy elítéljék Mata Harit. A titkosítás másik lehetséges oka az lehet, hogy a tanúvallomásokban több olyan magas rangú és beosztású politikust is megemlítettek Mata Hari szeretőjeként, akik nem szerették volna ha nevük nyilvánosságra kerül, így inkább titkosították az ügyiratokat. Hogy mi az igazság, sosem fogjuk megtudni.

Most, hogy a képek végére értetek, hallgassátok meg a teljes történetet is! Az adást eléritek a fenti linken keresztül vagy meghallgathatjátok Apple Podcasten, Spotify-on és a többi podcast alkalmazásban.

További érdekességeket itt olvashattok és itt hallgathattok a Hihetetlen Történelem Podcast csapatától.

Képek forrása: wikimedia; hindustantimes.com; ujkor.hu; warscapes.com; mata-hari.raftis.org