Magyar válogatás a mai, az MTI Fotóarchívumából hoztam érdekes, máshol eddig még meg nem jelent képeket, mindet 1947-ből!
1947. január 1. A Nemzeti Segély segélyt, ágyneműt, ruházati cikkeket oszt a ferencvárosi Mária Valéria-telep lakói számára. MTI Fotó/MAFIRT: Szécsényi József. Nézzétek a falon a csonka Magyarország térképet az elcsatolt területekkel! Érdekes hogy maradhatott ott egy propagandaképen, ahol az egyértelműen kommunista kötődésű Nemzeti Segély szerepel.
Európa még romokban, a városok utcáin elárvult gyerekek csapatai, akiknek szüleit legyilkolták a fronton, meghaltak a bombázásokban, vagy elgázosították őket. Hullámokban hazatérő hadifoglyok, a gazdaságban mindent helyettesítenek rosszabb minőségű termékekkel: pótkávé, papír cipőtalp, melasz. Cserekereskedelem, feketézés, utcai vetkőztetés. Általános szegénység és nyomor, de legalább a fegyverek nem dörögnek már. Túl van a világ a nürnbergi peren, a fülön csípett náci vezetőket kivégezték, az első atombombákat ledobták, új erőegyensúly alakult ki, világbirodalmak vesztek el és újak emelkedtek fel. Tíz- és százezrek hagyják el otthonaikat, hogy Észak- vagy Dél-Amerikában, esetleg az éppen formálódó Izraelben kezdjenek új életet.
Itthon az ismét vesztes világháború utáni évek a politikai csatározásokról szóltak. Az újjászerveződő politikai életben a kommunisták szovjet ösztönzésre és támogatással azonnal nekiláttak a hatalom módszeres kisajátításának, a politikai ellenfelek felszámolásának. A szalámitaktika, amivel az ellenfeleket eltüntették, meggyengítették vagy beolvasztották, sikeres volt. Az 1947 augusztusi "kékcédulás", elcsalt választásokon a kommunistáknak állt a zászló. Az 1946 augusztusában - a hiperinflált pengő helyett - bevezetett erős forint védelme is a választási ígéretek közé tartozott. Elindult az első hároméves terv, az államosítás még nem érte el a kisiparosokat, de a bányákat és nagyvállalatokat már igen. Ám Tito marsallnak nem voltak még láncos kutyái és gaz imperialista ügynökök sem érkeztek addig minitengeralattjárókon a Dunán, hogy ürgebőrbe varrt táskában csempésszenek ki kikémlelt hadi- és népgazdasági titkokat. Ez még a közeli jövő zenéje, ahogyan a Rákosi-kultusz őrjöngése, az ÁVO-verőlegényeinek fénykora, a csengőfrász, a padlássöprés és a kuláküldözés is.
Lássuk milyen volt hazánk 1947-ben!
A Mária Valéria-telep az első világháborút követően az egykori szükségkórház barakkjainak átalakításával született, Ferencvárosban, amikor az elcsatolt területekről nagyszámú menekült elhelyezése óriási lakáshiányt okozott. A közel száz barakkban nyolcszáz család élt. 1940-42 között még több, félkomfortos lakásokat tartalmazó földszintes téglaházakat is építettek, azonban a minimálisan elfogadható körülményeket biztosító barakkok mellett egy viskókból és fabódékból álló nyomortelep is kialakult, ahová azok kerültek, akik a Mária Valéria alacsony lakbéreit sem tudták kifizetni. A barakkviskók tetejét általában kátránypapírral fedték. Igazi nyomortelep alakult itt ki. Budapesten és környékén ebben az időben összesen tizenhét ilyen telep épült, amik nagy része még a második világháborút követően is létezett. A Mária Valéria-telep helyén ma a József Attila lakótelep van, amit 1957-ben kezdtek építeni több ütemben.
Hogyan is sejthette volna ekkor bárki, hogy a kép politikus sztárját két évvel később Rákosi hatalomféltéséből, koholt vádak alapján bíróság elé állítja és kivégezteti?
A kommunista vezetők "keresztapasága" is meglehetősen érdekes, ha figyelembe vesszük a materializmusukat és az egyházi oldalról a keresztszülőség feltételeit, ami ugye feltételezi, hogy a keresztszülő vallásos szellemben mutat példát és neveli a keresztgyerekét. Csak Rákosi Mátyás több száz gyermek keresztapja volt, ami a PR javítása mellett a falusi közhangulatot is emelte. Persze a komasággal ajándék is járt, így sokan csak erre spekuláltak, ahogyan az az angyalföldi atyafi, akinek a változó rendszerekben született gyerekeinek Horthy Miklós, Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás voltak keresztapjai. 1951-re már kényelmetlen lett a gyakorlat, így nem is vállaltak többé ilyet a pártfunkcionáriusok. Egy kaposvári erdész kérésére a levél margójára Rákosi ezt a megjegyzést írta a titkárságának: "Szoktunk mi még keresztapaságot vállalni? Úgy tudom, nem. Ajándékot kellene küldeni."
Budapest fő légikikötője ebben az évben is a budaörsi volt, hiszen a ferihegyi még nem készült el. A budaörsi repülőteret Horthy István avatta fel 1937-ben és 1950-ig, Ferihegy 1 üzembe állításáig innét indultak és ide érkeztek a belföldi és a nemzetközi járatok.
Az ez év végén is még felhőtlen magyar-jugoszláv viszony egycsapásra megromlott 1948 februárjára, egyértelmű szovjet nyomásra. Jugoszlávia három dologban sértette meg Sztálin elképzeléseit. A Balkánon egyre nagyobbra hízó föderáció szemet vetett Albániára és Bulgáriára, holott a szovjet vezetés ezeket az államokat függetlenként képzelte el. Tito jugoszláv területről aktívan támogatta a görög partizánokat, pedig az ország brit érdekszférába tartozott, így a kommunista törekvéseket nem pártolhatták nyíltan a keleti blokkból. Továbbá Moszkva számára Tito túlméretezett ambícióinak irritáló jellegét csak fokozta, hogy úgy látták: a jugoszlávok a Tito-kultusz terjesztésével Sztálin megkérdőjelezhetetlen tekintélyével szemben építik fel a karizmatikus marsall alakját. Egyre súlyosabb vádak fogalmazódtak meg a szovjet vezetés berkeiben, amelyek saját szerepük túlértékelése, elbizakodottság, a marxizmus–leninizmus meg nem értése és szűklátókörűség miatt marasztalták el a belgrádi vezetőket. Tito kegyvesztetté válásának folyamata megindult és szinte két hónap alatt jutott el a másik végletig, a teljes kirekesztésig, amiben a magyar kommunista vezetés is partner volt.
A háború utáni legnehezebb időszak 1945 és 1947 között volt. Anyák, csecsemők, gyermekek tömegének életét, egészségét fenyegette a nyomor. A demokratikus kormányzat, a pártok, társadalmi szervezetek indítottak mentőakciókat. Fokozódott a külföldiek támogatása is. Ezek között kiemelkedő szerepet játszottak az Vöröskereszt egyes nemzeti segélyezési akciói, így az ausztrál is. Nyílt titok volt azonban 1949-től, hogy a kivételezett pártfunkcionáriusok luxusellátásához az ilyen segélyszállítmányokból a kurrensnek számító csokoládét, kávét és egyéb értékes élelmiszereket és használati tárgyakat egyszerűen ellopták.
A háború utáni évek sorra kemény telet hoztak. 1946-ban zajlott az emlékezetes "széncsata": a II. világháborút követő súlyos gazdasági helyzetben az ország bányásztársadalma vállalta, hogy jelentősen megnöveli az ország területén működő bányák termelését. 1947-ben pedig újból kemény tél köszöntött be.
Az év elején még Nagy Ferenc, a kisgazdapárt elnöke volt a miniszterelnök. Baloldali-ellenessége miatt a kommunisták legfőbb célpontjának számított és nem is kellett sokáig várni a bosszúra. Még ebben az évben június 1-jén, Svájcban töltött szabadsága alatt a kommunisták zsarolással lemondásra kényszerítik, úgy, hogy az országba való visszatérését is megakadályozták, sőt állampolgárságától is megfosztották. Haláláig emigrációban élt. Nagy Ferenc eltávolítása a kommunista hatalomátvétel legjelentősebb lépése volt.
A Közösség leleplezése lett az ürügye 1947-ben a legnagyobb kormánypárt a Kisgazdapárt erejének felszámolására, ami - amint egyel fentebb láttuk - a miniszterelnök eltávolításában csúcsosodott ki.
1947. január 16. Síugró verseny nézői és résztvevői a Svábhegyen. MTI Fotó/MAFIRT
1947. január 24. Rendőrök őrjáratoznak Taksony egyik utcáján egy razzia során. MAFIRT: Bass Tibor
A kép beállított, az izgatott "kispapa" szerepében Bartos Péter fotós.
A szobor elkészítéséről már 1945 januárjában döntöttek, a főváros szovjet elfoglalása után azonnal, Felszabadulási emlékmű néven. A tervek és a szobrász kiválasztásában a szovjet Vorosilov marsall a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjaként személyesen vett részt, és a munkálatokat is végig figyelemmel kísérte. A női főalak előtt lent eredetileg egy géppisztolyos szovjet katona is állt, ezt először 1956 októberében döntötték le, majd a forradalom után pótolták, véglegesen 1992-ben került el a Mementó parkba. Érdekesség hogy a felkelők a hatalmas nőalakot is le akarták dönteni mint szovjet emlékművet, de a forradalmi katonaság egyik ezredese ezt megakadályozta. Népszerű városi legenda a szoborról hogy eredetileg a fronton lelőtt kormányzóhelyettes, Horthy István emlékműve lett volna, ám ez nem igaz. Annyi a kapcsolat a Szabadság-szobor és az el nem készült emlékmű között hogy még a háború alatt valóban megrendelték a szobrot Kisfaludi Strobltól, ám annak terveivel nincs semmilyen hasonlóság.
A Művégtaggyár 1915-től működött a VIII. kerületi Hunyadi utcában (később a Mátyás téren). A második világháború után megindult a régi gyár helyreállítása Állami Művégtaggyár néven. 1949-től pedig Művégtaggyár Nemzeti Vállalat néven működött. Megkezdődött a vidéki hálózat szervezése: megalakult a miskolci, a debreceni és a győri részleg, 1956-ban pedig szegedi is.
'Gerő a Hídverő', olvashatták akkoriban a dolgozók a lapokban, hiszen Gerő, született Singer Ernő - akkor éppen közlekedésügyi miniszterként - többek között a hidak újjáépítésének felelőseként természetesen nem hiányozhatott a hídavatásokról. A miniszter addigra már túl volt az ideiglenes pontonhidak mellett a félállandó Kossuth- és az első teljes értékű helyreállított híd, a Szabadság-híd átadásán.
1947. január 31. A Gellért-hegyi célba érkezik az autós csillagtúra egyik résztvevője. MTI Fotó/MAFIRT: Bass Tibor
A Terézvárosi Torna Club szervezésében zajlott le a harmincas évek idején megszokottá vált csillagtúra. A Gellért-hegyi túrán ügyességükről adhattak számot a versenyzők.
Az egyház egyre inkább veszít a hatalmából, az erősödő úttörőmozgalom és a politikai szelek hatására tömegek fordulnak el a vallástól. Ezt ellensúlyozva, sok karizmatikus hatású pap, ifjúsági csoportokat szervez, ezeket gyakran kézműves szakköröknek, sport-, filozófiai vagy irodalmi körnek "álcázzák", de a valódi célja az egyház szerepének fenntartása, és egy esetleges későbbi visszarendeződés elősegítéséhez szükséges fiatal bázis építése.
A Magyar Úttörők Szövetsége 1946-ban alakult meg. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés meghatározó szerepet játszott. Két korosztályos szervezetét alakították ki: a kisdobosok, az általános iskola 2-4. osztályos tanulói és az úttörők, az általános iskola 5-8. osztályos tanulói voltak. A hűvösvölgyi Nagy-rét már a XX. század elejétől kezdődően kedvelt kirándulóhely, családi piknikek vagy akár nagyobb rendezvények, sőt a munkásmozgalom történetének fontos helyszíne volt, miszerint a két világháború között illegális találkozók is zajlottak itt a kommunista sejtek vezetői között.
A filmről sok érdekességet tudhatunk meg wikis oldaláról:
A második világháború után mindegyik jelentősebb párt saját filmgyártó céget alapított, hogy a saját ideológiájának leginkább megfelelő filmeket forgasson. A magántőke bevonásával nem sikerült új szellemű, kiugró alkotásokat készíteni, így végül is egy 1947-es kormányrendelet segített átjutni a holtponton, amely 200 ezer forintos segélyt vagy hitelt adott a pártoknak filmforgatásra. A Hunnia Filmgyár Rt. három vállalkozóval kötött szerződést, közöttük a Magyar Kommunista Párt által alapított Radványi Mafirt produkcióval, amely a Valahol Európában filmdrámát tervezte filmre vinni. Radványi eredetileg magyar-román, később magyar-osztrák koprodukcióban készítette volna el a filmet, de tárgyalásai kudarccal végződtek. Ennek ellenére az 1947. augusztus 25-én forgatni kezdett alkotás elsőként készült el.
A gyermek főszereplőket árvaházakból válogatták ki. A főszereplő Kuksira azonban sokáig nem akadtak rá, mígnem egyszer felfigyeltek a filmgyár takarítónőjének kisfiára, Horváth Lacira, ő lett Kuksi. A gyerekek szinte önmagukat adták a filmben: a való életben is igazi csínytevők voltak (almát loptak, lerészegedtek a forgatás egyik napján, tintát öntöttek az egyik templom szenteltvíz-tartójába stb.). A Valahol Európában forgatása után ugyanezekkel a gyerekekkel forgatta Makk Károly is első filmjét, az Úttörők munkacímű Kék nyakkendős csillagok című művet, melyet azonban betiltottak.
A film forgalmazására a kommunista pártnak már nem volt pénze, ezért az összes forgalmazási jog Radványit illette, aki egy csapásra világhírűvé vált, és filmjével bejárta a világot.
1947. A behavazott Erzsébet körút. MTI Fotó/Magyar Képszolgálat
Az Archívumról bővebben:
Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt.
Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.
Az MTI Fotóarchívumról:
Közép-Európa egyik legnagyobb fotótára, amely alapvetően az MTI (Magyar Távirati Iroda) és jogelődjei által készített és gyűjtött közel 13 millió fotónegatívot őriz. Az archívum két részből áll: a film tárból (negatív és diapozitívok), valamint a papírképek tárából. Ez utóbbiban mintegy 4 millió nézőkép található, melyek az elkészült riportokból kiszerkesztett nagyítások. Ezenkívül az archívum része a 781 db, a fotóriportok leírását tartalmazó eredeti szövegeket őrző szövegkönyv és a 131 db, csupán a riportok címét rögzítő, úgynevezett negatív beíró könyv is.
A gyűjtemény 1993 óta védett muzeális érték, ezért a kifejezetten az erre a célra átalakított mélypincében tároljuk, állandó hőmérsékleten 18 Celsius-fokon és 60%-os relatív páratartalom mellett. Külön speciális biztonsági helyiséget kaptak a tűz- és robbanásveszélyes, az ’50-es évek végéig használatban lévő nitrocellulóz alapú filmek. Az archívumot 24 órás ipari kamerás megfigyelés is védi.
A gyűjtemény még a Magyar Televízió egykori, mintegy 1 millió darabos fotógyűjteményével is gyarapodott!
A digitális fényképezésre áttéréssel egy időben elkezdődött a negatív felvételek értékmentő, retrospektív feldolgozása, a szabadszavas visszakeresést biztosító digitális adatbázisba rendezése. Digitális fotóarchívumunk, a Fotóbank jelenleg már csaknem kétmillió digitális fotót tartalmaz.