A felrobbant hadizsákmány

A német mozdony balesete Fonyódon - 1970

2020. április 08. - JTom

1970. február 21-én, 50 évvel ezelőtt a fonyódi vasútállomáson felrobbant egy mozdony. A végzetes kimenetelű balesetről néhány adományozott fotó és egy lelkes helytörténész mesél.

pic2111110_big_cr.jpg

Az esemény azon ritka szerencsétlenségek közé tartozik, aminek részletei és a bírósági tárgyalásai is jól nyomon követhetőek az Arcanum kimeríthetetlen adatbázisában való turkálással. A korabeli helyi és országos lapokból pontosan kirajzolódnak azok a percek, ami egy ember halálához, egy másik súlyos sérüléséhez és egy "népgazdasági tulajdon" megsemmisüléséhez vezettek.

A helyiek emlékezetében még élő tragédia leglátványosabb része a 84 tonnás mozdony kazánjának hetven (!) méteres repülése volt és a mozdony vezetőjének leforrázott holtteste is - a kazán mellé - a 7-es számú főközlekedési útra zuhant.

De lássuk mi történt! 

Először is  pár mondatban emlékezzünk meg a mozdonyról, ami a maga nemében különleges volt.

A szerencsétlenül járt mozdony egy viszonylag ritka pakuratüzelésű gép volt. Bár lehet hogy badarság ritkának nevezni, hiszen a német eredetű mozdony a második világháború végén Magyarországon maradt sok száz gép egyike volt, az egykori DRB 52-es sorozat egyik darabja (DRB, Deutsche Reichsbahn, azaz Német Birodalmi Vasút). A kb. 6800 darab elkészült gép jellemzője, hogy viszonylag egyszerű szerkezettel és anyagokból, nem túlgondolva állították össze - jobbára néhány éves üzemre tervezve -, hadimozdonyként számítottak rájuk  Ám ezeket a mozdonyokat a szovjet csapatok hadizsákmányként egytől-egyig elszállították az országból a Szovjetunióba, ahol a hatvanas években még ezrével(!) szolgáltak (több mint 2000 darabot szereztek meg a szovjetek 1945-ben), pedig az újjáépítés éveiben jelentősen túlterhelték őket. A szovjet vasút aztán technikailag utolérte magát és T-CCCP-jelű (T, mint Trofejnij, azaz zsákmány) - még mindig működő - mozdonyok feleslegessé váltak. No és ki vásárolt belőle száz darabot 1963 nyarán? A Magyar Államvasutak. Ezekből 6 darabot széles nyomtávon meghagyva a záhonyi átrakókörzetben használtak, 94 darabot pedig - visszaalakítva normál nyomtávra - használatba vettek az országban 520-as sorozatjellel.

A szerencsétlenül járt mozdony az 520-009-es pályaszámot viselte.

Ennyi kitérő után próbáljuk meg kitalálni, mi is történt azon a hideg februári (még nem szabad-) szombaton 1970-ben. Ebben a korabeli újságcikkek fognak segíteni. Fotók nem jelentek meg a lapokban, az itt láthatóakat két helybéli adományozótól kapta Varga István fonyódi helytörténész, egyikük neve publikus, csak a rend kedvéért említem meg, ő Patkó Kornélné.

Az első hírek másnap jelentek meg. Az országos lapban szűkszavúan ennyit olvashattak:

Magyar Nemzet, 1970. február 22.

Felrobbant egy mozdony a fonyódi vasútállomáson

Szombaton reggel felrobbant egy mozdony a fonyódi vasútállomáson. A robbanás következtében Máthé József dombóvári mozdonyvezető meghalt, Kégler Gyula fűtőt pedig súlyos sérülésekkel szállították a siófoki kórházba.
A vizsgálat eddigi megállapítása szerint az 520 009-es számú pakúratüzelésű mozdony hajnali 3 óra 30 perckor érkezett Dombóvárról a fonyódi fordító csonkra, öt órakor a szemtanúk szerint a mozdony biztonsági berendezése jelzéseket adott. A feltevések szerint az alvó személyzet erre felébredt, s a hideg vizet a túlfeszített kazánra engedte. Ez okozhatta a robbanást, amely a kazán egyik részét a vasútról a 7-es főútvonal mellé dobta és egy lebontásra váró kisebb épület tetejét meggyújtotta. A tüzet a marcali tűzoltók oltották el.
A rendőrség a vasút szakértőinek bevonásával folytatja a vizsgálatot.

mozdony_00.jpg

mozdony_07.jpg

mozdony_001.jpg

A megyei lap vezércikkében már sokkal részletesebb beszámolót találhattak a környékbeliek. A Somogy Néplap akkor népszerű bűnügyi újságírója, a rendszerváltás után milliárdossá vált TV2-igazgató, Pintér Dezső közvetlenebb riportot készített:

mozdony_01.PNG

 

Somogyi Néplap, 1970. február 22. vasárnap

Tragédia a fonyódi vasútállomáson

 

Tegnap reggel negyed nyolc után egy-két perccel, a fonyódi vasútállomáson felrobbant egy pakurafűtésű mozdony. A mozdony vezetője, a huszonnyolcéves csikóstöttösi Máté József a helyszínen meghalt; a fűtő, a negyvenéves Kégler Gyula súlyosan megsérült.

Néma döbbenet a környéken. Állnak a roncsok körül, nem beszélnek, nem találgatják, hogyan történhetett. A tény gúzsba köti a kíváncsiságot.

Nehéz elképzelni, hogy a szerteszét heverő, durva vasdarabok pár órája még »éltek«, részei voltak egy sistergő, gőzölgő kolosszusnak. Az útról a sínek közül nagy halomba dobálták össze az alaktalanná lett alkatrészeket A szakértők keresgélnek köztük, újabb és újabb bizonyítékokat akarnak.

Az első szakértői vélemény már megszületett. A kazánban csökkent a víz mennyisége. Ez okozta, hogy a belső hőmérséklet elérte a három-négyszáz Celsiust. A szelepek figyelmeztethették a mozdonyvezetőt, hogy baj van. A tartályba vizet engedett, ami a hőtől pillanatok alatt gőzzé vált. Ezt a nyomást már a biztonsági szelep sem vezette le. A kazán rakéta módjára »kilőtte magát«. Tizenöt méter magasan csapódott ki - több, mint hetven méter távolságra. A 7-es főútra esett, elsodorva egy villanyoszlop tetejét. Szerencsére éppen akkor nem haladt jármű a 7-esen...

Máté Józsefet is az úton találták meg. A gőz szinte megfőzte. Kégler Gyulát a mozdony másik oldalán vágta ki a nyomás. Véres volt és jajveszékelt. De él.

mozdony_09.jpg

mozdony_08.jpg

pic2111114.jpg

 

Görbe Zoltán főintéző volt az utolsó, aki a robbanás előtt látta a két embert. Csendesen, szabatosan beszél, mintha jelentést tenne. Régi vasutas.

- Ellenőrző úton voltam, Hét órakor elmentem a mozdony mellett, nagy hanggal működtek a szelepek. Visszafelé jövet még fel is másztam a lépcsőn, és benéztem, hogy van-e valaki a műszereknél. Mind a ketten ott voltak. A pakurások soha sem hagyhatják el a mozdonyt. Akkor sem, ha több óráig állniuk kell. A többi gőzmozdonyra vigyáznak a mi embereink, ha a vezető és a fűtő pihenni akar. A pakurára nincsenek szakembereink... Már jöttem befelé az irodámba, amikor a tompa puffanást hallottam. Furcsa, hogy csak ekkora hangja volt...

Máté József és Kégler Gyula péntek este állt szolgálatba. A fonyódi vasútállomásra szombaton, hajnali négykor érkeztek, teherszerelvényt hoztak. A mozdonyt az út melletti csonkavágányra vezényelték. Külön-külön megtisztálkodtak, aztán együtt őrizték a vaderejű 520-ast Nem vigyáztak rá.

A MÁV-nál 1953-ban volt utoljára ilyen baleset.

A robbanás után a kiömlő pakurától meggyulladtak a roncsok. A tűzoltók haboltóval oltották a lángokat. Ennek inkább csak a tűz továbbterjedésének megakadályozása volt az értelme. A mozdonyt többé nem lehet használni. A kár a legóvatosabb becslések szerint is meghaladja a másfél millió forintot.

A rendőrség nagy apparátussal folytatja a vizsgálatot A vizsgálat vezetője elmondta, hogy tizenöt szakembert küldött a MÁV és a KPM. A tartályt Budapestre szállítják, hogy megnyugtató vizsgálati eredményeket kapjanak.

Néztem egy darabig a fonyódi állomást. A vasutasok egyik lábukról a másikra állva nézték a roncsokat Aztán lehajtott fővel gyorsan munkát találtak maguknak

Az eljárás során a tanúk vallomása során bizonyítottá vált hogy a mozdonyvezető és a fűtő is elaludhatott. A fűtő megpróbálkozott azzal az állítással, hogy a kérdéses időben ő elhagyta a vezetőállást, de ezt tanúk cáfolták. A baleset további vizsgálatához egy ugyanolyan 520-as pakurás mozdonyt rendeltek a fonyódi pályaudvarra. A jámbor helyi vasutasok csak remélhették hogy nem robbantják azt is fel a bizonyítás kedvéért.

Somogyi Néplap, 1970. augusztus 30.

Fordulat a mozdonyrobbanás bűnperében
Mást vall a vádlott, mást a tanúk

 

Pénteken a Kaposvári Járásbíróság megkezdte az emlékezetes február 21-i fonyódi mozdonyrobbanás ügyének tárgyalását.
Az ügyész Kégler Gyula 40 éves dombóvári mozdonyfűtőt foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel és a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlanul elkövetett rongálással vádolta.
Február 20-án éjszaka Máté József huszonnyolc éves csikóstöttősi mozdonyvezető és Kégler Gyula egy 520-as pakura fűtésű géppel teherszerelvényt vontatott Kaposvárról Fonyódra. Hajnal 2 óra 32 perckor érkeztek meg, az utasítás szerint 7.42-kor kellett volna továbbindulniuk. Máté a mozdonyt a fűtőház melletti csonka vágányra vezette.
Ami ezután történt, azt a bíróság csak ezután fogja hitelt érdemlően megállapítani. A vádhatóság szerint öt óra körül Kégler a kazánt felületesen töltötte fel vízzel. Máté álmosságról panaszkodott, majd ülve elaludt. Ahogy röviddel utána Kégler is. A kazán felügyelet nélkül maradt.
A szükséges vízmennyiség állandóan csökkent, a vízhiány pedig egyenletesen növelte a kazán belső nyomását. A nyomás elérte a felső határt, a tizenhat atmoszférát. 6 óra 30-kor megnyílt a biztonsági szelep, és a fölösleges gőz egy része rendkívül éles, süvöltő hang kíséretében kiszökött.
Az állandó hő hatására a tűzszekrény a megengedett 280 Celsius-fok helyett 600-ra izzott. A tűzszekrény mennyezeti lemeze beszakadt, és a kazán 7 óra 13-kor felrobbant. A légnyomás Kéglert és Mátét öt-hat méterre dobta a mozdonyból. Máté József sérüléseibe percek múlva belehalt, az orvosszakértő szerint az azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg. Kégler másodfokú égési sérüléseket és csonttörést szenvedett.
A vádirat mintegy másfél millió forint anyagi kárról tud, - bár egyes szakértők a kárt kevesebbre becsülik.
Kégler Gyula bírósági vallomása nagy meglepetéssel szolgált. A mozdonyfűtő azt állította, hogy nem sokkal öt óra után elköszönt Máté Józseftől és az áruházba indult. Mivel azt még zárva találta, kisétált a mólóra, majd onnan hét óra tájban tért vissza a mozdonyhoz. Már messziről hallotta a süvítést, sietősre fogta lépteit. Abban a pillanatban, ahogy a gépben megkérdezte Máté Józsefet a nyomásról, bekövetkezett a robbanás.
A bíróság megkérdezte Kéglert: mi az oka, hogy a rendőrségi és ügyészségi eljárás során merőben mást vallott? Kégler válasza: »Amikor kihallgattak, még nagyon beteg voltam, nem emlékszem, hogy mit mondtam. Kérem, a mostani vallomásomat tekintsék helyesnek!«
Kégler szavainak hitelét több tanú vallomása is megkérdőjelezi. Görbe Zoltán MÁV-főintéző például elmondta, hogy a robbanás előtt négy-öt perccel fellépett a gyanúsan sistergő 520-as lépcsőjére, és látta, hogy a két férfi bent tartózkodik.
A pénteki tárgyaláson a bíróság hét tanút hallgatott meg. Dr. Pap Tamás tanácsvezető bíró arról tájékoztatott bennünket, hogy a következő tárgyalás szeptember 25-én Fonyódon lesz.
- A bíróság elrendelte, hogy hozzon a MÁV a fonyódi állomásra egy 520-as pakuramozdonyt. A tragédia színhelyén kívánjuk ellenőrizni a tanúk állításait, s újabb kérdéseket kapnak a szakértők is.

További egy hónapon belül megkezdődött a tárgyalás. A fűtő idegállapota rosszabbodik, és a helyszíni bizonyításon is részt kellett vennie Fonyódon.

mozdony_02.jpg

 

Somogyi Néplap, 1970. szeptember 27.

Helyszíni tárgyalás a mozdonyrobbanás bűnperében

Megdől a védelem állítása?

Elkészült az elmeszakértői vélemény „Arra ébredek, hogy dohognak a masinák.”

A két tanú igazat mondott

 

Pénteken helyszíni tárgyalást tartott a Kaposvári Járásbíróság. Először kihallgattak több tanút; a MÁV vizsgálóbizottságának tagjait, a dombóvári javítóüzem dolgozóit.

A vádlott az előző tárgyaláson súlyos mozdonyhibákra hivatkozott, és munkásokat nevezett meg, akik bizonyíthatják, hogy az 520-as nem kifogástalan állapotban hagyta el az állomást február 20-án. Állításai azonban nem bizonyultak igaznak: volt ugyan hibája a gépnek, de idejében kijavították.

Röviddel a pénteki tárgyalás előtt készült el dr. Báthy Sándorné és dr. Dunay György szakvéleménye a harmincnyolc éves vádlott elmeállapotáról.

A dokumentum megdöbbentő, eddig ismeretlen tényeket közöl. Kégler Gyula mintegy tíz alkalommal vesztette eszméletét a baleset óta. Ha rátör a rosszullét, leül, néz maga elé, és semmire sem reagál. Aztán ingerlékeny lesz, és a legkisebb ok nélkül is kiabálni kezd. Június 18-án a pécsi idegklinika elektromos agyvizsgálatnak vetette alá. A vizsgálat működészavart, fokozott görcskészséget állapított meg. Idézzük: »Indulati és akarati életében kezdeményező képességében jelentős változás következett be.« Hogy a vádlott mikor gyógyul ki epilepsziájából, arra az orvosok egyelőre nem tudnak válaszolni.

A bíróság a fonyódi állomáson folytatta az eljárást. Dr. Pap Tamás tanácsvezető bíró elrendelte, hogy a MÁV a tárgyalás idejére küldjön Fonyódra egy pakuratüzelésű mozdonyt. Az 520-as ugyanazon a helyen állt, ahol hónapokkal azelőtt bekövetkezett a tragédia.

Kégler Gyula ott áll a csonka vágány mellett.

- Szörnyű lehet magának végignézni ezt a helyszíni szemlét.

- Ha a mozdonyt nyugodtnak látom, semmi baj. De amikor a gőz süvölt a masinából úgy érzem, megőrülök. Dombóváron az állomás mellett lakom s éjszaka arra ébredek, hogy dohognak a masinák.

- Dolgozik?

- Maradtam a vasútnál. Leszázalékoltak. Most ütközőket kenek, meg ronggyal tisztogatom a csavarokat.

Beszélgetésünket félelmetes dübörgés szakította félbe. A bíró utasítására megnyitották a gőz előtt a szelepeket. Február 21-én erre a hangra sem ébredt fel Máté József és Kégler Gyula.

Dr. Pap Tamás személyesen ellenőrzi a két tanú vallomását, akik azt állították, hogy a kazánrobbanás előtt pár perccel látták a mozdonyon aludni a vezetőt és a fűtőt. Miért lényeges ez? Kégler Gyula, korábbi vallomásait megváltoztatva, be akarja bizonyítani, hogy a kritikus időben nem tartózkodott a mozdonyon. Máté József engedélyezte, hogy elhagyja a gépet, így ő a mólóra ment. Visszafelé jövet az állomáson már hallotta a mozdony vészjeleit, és abban a pillanatban, ahogy a gépet elérte, felrobbant a kazán.

A bíróság megállapította, hogy a tanúk láthatták Kéglert a műszerek előtt aludni, így erősen megkérdőjelezhető, hogy a vádlott és ügyvédje tudja-e bizonyítani majd mindezek ellenkezőjét.

Dr. Pap Tamás a mozdony néhány berendezésén is ellenőrizte a jegyzőkönyvek állításait. Az 520-as vezetője műszereken érzékeltette, hogy Máténak és Kéglernek azonnal föl kellett volna figyelnie arra, hogy a kazán nyomása tizenhat atmoszféra fölé emelkedett. (A nyomás a vízhiány miatt állandóan nőtt, a tűzszekrény mennyezeti lemeze hatszáz Celsiusra izzott, s ekkor történt a robbanás.)

Valószínűleg megszületett volna az ítélet pénteken Kégler bűnügyében, azonban két szakértő - eddig ismeretlen okok miatt - nem jelent meg a tárgyaláson.

Szakvéleményük meghallgatása után, feltehetően október 23-án, ítéletet hoz a bíróság.

Az ítélet viszonylag enyhe, ez betudható a bizonyíthatóság hiányosságának is az enyhítő körülmények mellett. Ezt már az országos napilapban olvashattuk:

Magyar Nemzet, 1970. október 27.

A fonyódi mozdonyrobbanás miatt megindított, halált okozó gondatlansági perben a kaposvári járásbíróság dr. Papp tanácsa egyévi szabadságvesztésre ítélte Kégler Gyula 40 éves mozdonyfűtőt. Az 1970. február 21-én történt robbanásnál Máté József mozdonyvezető meghalt és Kégler Gyula maga is életveszélyesen megsérült. Ez utóbbi tényt a bíróság enyhítő körülményként értékelte, továbbá azt is, hogy Kégler büntetlen előéletű és három kiskorú gyermek atyja.

Köszönettel tartozom a bejegyzés elkészítéséhez segítséget nyújtó Varga István fonyódi helytörténésznek és a fotókat adományozóknak, akik segítségével vált igazán Ritkán Látható Történelemmé a mai bejegyzés!

Az alábbi galériákban az összes elérhető fotót megnézhetitek:

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr3915599176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2020.04.08. 20:59:00

"A tény gúzsba köti a kíváncsiságot." - Micsoda szép mondat! :)

glantos70 2020.04.08. 22:04:11

Nagyon tetszik a cikk és a bizonyítékok, Alapos munka! :-)

Head Honcho 2020.04.08. 22:54:57

Durva eset. Mi lett vajon később a megmaradt masinisztával?

¿Qué tapas hay? 2020.04.08. 23:17:51

Kiváló képanyag, Tökéletes lenne a gőzmozdonykazán szerkezetének oktatásához.

Békássy Csaba 2020.04.09. 15:55:27

Sajnos, mint tudjuk a masiniszta (mozdonyvezető) a balesetben meghalt, a kérdés a fűtő későbbi sorsára vonatkozhat.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2020.04.09. 16:00:51

Érdekes történet. Azért érdekes, hogy a németek a mozdonyt "viszonylag egyszerű szerkezettel és anyagokból, nem túlgondolva állították össze - jobbára néhány éves üzemre tervezve - ", aztán 30 éves (tízszeres élettartam!) erőteljes használat után, hibás kezelésből fakadó jelentős túlterhelés miatt robbant fel. Mi lett volna, ha rendesen meg is építik?

felhőkergető 2020.04.09. 16:01:47

nem "DRB", hanem DRG helyesen

hátramozdító 2020.04.09. 16:22:04

Az azért érdekes, hogy a korábbi javítások rendben voltak és kész, a műszaki állapot kifogástalan volt, elvégre még az oroszok se tudták széthajtani a vasat... Köszönjük, érdekes volt!

soarvány 2020.04.09. 17:07:02

Német gyártmányú mozdony. Magyar személyzet hibája. Az ügyeletes méregcsöpögtetőnek sikerült belekeverni a SZU-t, még egy ki szláv grammatikára is futotta.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2020.04.09. 17:27:16

1. A munkások mindenképpen felelősek voltak a robbanásért, mert elaludtak, és nem vigyáztak a gépre. Az egy év megfelelő büntetésnek látszik, főleg, hogy vélhetően a mozdonyvezetőnek van nagyobb felelőssége. Lehetett volna mondjuk felfüggesztett is. Talán.
2. A ruszkik által szarrá használt, majd levetett fos nem csoda, hogy nem bírta. Egy rendes mozdony nem robbant volna fel. Azért itt a MÁV felelőssége is megáll szerintem.

Zorba the Geek 2020.04.09. 17:28:54

A mozdony elszáll, mint a viadukt - Matuska Szilveszter verse

soarvány 2020.04.09. 17:44:29

@fofilozofus: Itt nem a MÁV szerepe játszik, hanem Newton III. törvénye.

soarvány 2020.04.09. 17:45:30

@Zorba the Geek:
Felettünk is elrepül a nikkel gőzmozdony -Kassák után szabadon

Grgabácsi 2020.04.09. 18:17:00

@fofilozofus: a törökök még a 2000-es években is használtak ilyen mozdonyokat. Robbanni meg nemcsak a 052-esek robbantak, hanem mások is, ha nem kezelték jól.

Rollende Landstrasse 2020.04.09. 19:34:05

@fofilozofus: minden mozdony, még a "legrendesebb" is felrobban, ha kilágyítják a kazánját és friss vizet táplálnak rá. A kazánlágyulás tulajdonképpen már megtörtént, azzal a mozdonnyal akkor már egy métert se tehettek volna. Le kellett volna dobniuk a tüzet, de az szolgálatkeptelenséggel jár. Vizsgálat és felelősségrevonás követte volna. Ezt akarták eltussolni a súlyos üzemeltetési hibával, amely akármelyik tankönyvbe bekerülhetett volna a Mit és hogyan ne! című fejezetbe.

A MÁV 520 egyébként éppen a hadimozdony jellege miatt volt ilyen strapabíró. Bár néhány év élettartamra tervezték (ez inkább csak elvárás volt, nem leírt vagy megfogalmazott szempont), a szerkezete egyszerű, könnyen karbantartható, és elemeiben túlméretezett. Ez körülbelül az elnyűhetetlenség receptje.

Kis adalék a vasúttörténethez: a német mozdony a Szovjetunióból érkezett hozzánk, ezért Hruscsovdízel volt az egyik beceneve.

David Bowman 2020.04.09. 20:01:15

@Grgabácsi: Ebben a cikkben minden zavaros. Most akkor hány órakor, és hány éves? Az ellenőr miért nem riadóztatott? Ezek qúúrwára be lehettk b@szva, ha nem ébredtek fel a biztonsági szelepre.

Bárdos Imre 2020.04.09. 22:20:00

@Head Honcho Nem ülte le a büntetést, mert cselekménye közkegyelem alá esett, így csak a bűnügyi költséget és a MÁV részére kifizetendő kártérítést próbálták bevasalni rajta. 1971 novemberében már folyamatban volt a nyugdíjazása.

Bárdos Imre 2020.04.09. 22:49:50

@fofilozofus: Semmilyen mozdony nem bírja ki, ha a tűzszekrény mennyezetlemeze felmelegszik közel 600 °C-ra, szakítószilárdsága pedig a kilágyulás következtében az eredeti értékének alig negyedére csökken. Rászívattak a kazánra, mert az egyik lövettyű rá volt fogva, a víz betáplálása viszont a kazán túlsó végén történt, nem túl nagy keresztmetszeten, így a vizsgálat szerint a tűzszekrényre valószínűleg nem gyakorolhatott különösebb hatást. Az felrobbant a mennyezet beszakadása következtében a víz ráhatása nélkül is. Ez viszont nem a mozdony hibája, hanem a személyzeté. Vízhiányos üzemeltetésnek hívják.

jamboox 2020.04.10. 11:04:24

"Visszafelé jövet még fel is másztam a lépcsőn, és benéztem, hogy van-e valaki a műszereknél. Mind a ketten ott voltak. A pakurások soha sem hagyhatják el a mozdonyt. Akkor sem, ha több óráig állniuk kell. "

Szóval tisztában volt a szabályokkal, de felébreszteni már b.szott őket.

¿Qué tapas hay? 2020.04.10. 11:41:17

@felhőkergető: @bandiras2: Teljesen felesleges precízkedés. A Német Birodalmi Vasút cégjele a teljes működési ideje (1920-1993) DR volt. Ezen belül a hárombetűs rövidítés az egyes időszakokat pontosítja, a DRG az 1924-1937 közötti birodalmi tulajdonú, önálló gazdasági társasági formájú vasúttársaságra; a DRB az 1937-1945 közötti birodalmi közintézményi formában működő vasúti társaságra utal. Ennek fényében a DRB ide akár jó is lehetne.

Bárdos Imre 2020.04.10. 12:14:50

@jamboox: Az illető Börbe és nem Görbe Zoltán, ahogy az újság írta, forgalmi ember volt. Azt tudta, hogy pakurás mozdonyt nem szabad felügyelet nélkül hagyni, de azt nem tudta és nem is kellett neki, mi a teendő, ha szól a szelep, ami üzemszerű állapot. Odalépett, az ajtó alatt belesve látta, hogy az felügyelet alatt van, két ember ül a konyhán és ment tovább a dolgára.

bioLarzen 2020.04.10. 12:51:31

@Bárdos Imre: Plusz, ha jól látom, azt nem is mondta, hogy aludni látta őket - előfordulhatott, hogy csak felkukkantott, látott bent két embert, oszt' jó napot... Simán elképzelem, hogy nem látta, hogy alszanak, csak azt, hogy ott vannak...
No, mindegy, 50 évvel később ne akarjunk Petrocelli-epizódot csinálni belőle :)

gigabursch 2020.04.11. 11:11:18

@¿Qué tapas hay?:
Utána meg az NDK-ban - bármily guru - maradt az RB.

gigabursch 2020.04.11. 11:11:48

@gigabursch:
Guru => furi
Android okostelefon intelligens szójavítás

¿Qué tapas hay? 2020.04.11. 15:38:28

@gigabursch: Furcsának tűnhet, de kőkemény gazdasági racionalitáson alapuló döntés volt a cégnév megtartása. Berlin négyhatalmi megszállásának egyik alaptétele volt, hogy a városi S-Bahn hálózat egységes marad és a Deutsche Reichsbahn üzemelteti. Így a keletnémetek jogát a teljes S-Bahn-hálózatra senki nem kérdőjelezte meg. Ez sokáig jó bevétel volt nekik, nem véletlen lett a falépítés utáni S-Bahn-bojkott egyik fő jelszava: "Kein Pfenning mehr für Ulbricht!" Onnantól masszív pénzügyi bukta volt az üzlet, tarkítva a nyugat-berlini alkalmazottak pár sztrájkjával, amit persze nem lehetett egyszerű sortűzzel elintézni. Aztán a teljesen leromlott nyugati S-Bahn-hálózatot 1984-ben átadták a BVG-nek üzemeltetésre.