1970. február 21-én, 50 évvel ezelőtt a fonyódi vasútállomáson felrobbant egy mozdony. A végzetes kimenetelű balesetről néhány adományozott fotó és egy lelkes helytörténész mesél.
Az esemény azon ritka szerencsétlenségek közé tartozik, aminek részletei és a bírósági tárgyalásai is jól nyomon követhetőek az Arcanum kimeríthetetlen adatbázisában való turkálással. A korabeli helyi és országos lapokból pontosan kirajzolódnak azok a percek, ami egy ember halálához, egy másik súlyos sérüléséhez és egy "népgazdasági tulajdon" megsemmisüléséhez vezettek.
A helyiek emlékezetében még élő tragédia leglátványosabb része a 84 tonnás mozdony kazánjának hetven (!) méteres repülése volt és a mozdony vezetőjének leforrázott holtteste is - a kazán mellé - a 7-es számú főközlekedési útra zuhant.
De lássuk mi történt!
Először is pár mondatban emlékezzünk meg a mozdonyról, ami a maga nemében különleges volt.
A szerencsétlenül járt mozdony egy viszonylag ritka pakuratüzelésű gép volt. Bár lehet hogy badarság ritkának nevezni, hiszen a német eredetű mozdony a második világháború végén Magyarországon maradt sok száz gép egyike volt, az egykori DRB 52-es sorozat egyik darabja (DRB, Deutsche Reichsbahn, azaz Német Birodalmi Vasút). A kb. 6800 darab elkészült gép jellemzője, hogy viszonylag egyszerű szerkezettel és anyagokból, nem túlgondolva állították össze - jobbára néhány éves üzemre tervezve -, hadimozdonyként számítottak rájuk Ám ezeket a mozdonyokat a szovjet csapatok hadizsákmányként egytől-egyig elszállították az országból a Szovjetunióba, ahol a hatvanas években még ezrével(!) szolgáltak (több mint 2000 darabot szereztek meg a szovjetek 1945-ben), pedig az újjáépítés éveiben jelentősen túlterhelték őket. A szovjet vasút aztán technikailag utolérte magát és T-CCCP-jelű (T, mint Trofejnij, azaz zsákmány) - még mindig működő - mozdonyok feleslegessé váltak. No és ki vásárolt belőle száz darabot 1963 nyarán? A Magyar Államvasutak. Ezekből 6 darabot széles nyomtávon meghagyva a záhonyi átrakókörzetben használtak, 94 darabot pedig - visszaalakítva normál nyomtávra - használatba vettek az országban 520-as sorozatjellel.
A szerencsétlenül járt mozdony az 520-009-es pályaszámot viselte.
Ennyi kitérő után próbáljuk meg kitalálni, mi is történt azon a hideg februári (még nem szabad-) szombaton 1970-ben. Ebben a korabeli újságcikkek fognak segíteni. Fotók nem jelentek meg a lapokban, az itt láthatóakat két helybéli adományozótól kapta Varga István fonyódi helytörténész, egyikük neve publikus, csak a rend kedvéért említem meg, ő Patkó Kornélné.
Az első hírek másnap jelentek meg. Az országos lapban szűkszavúan ennyit olvashattak:
Magyar Nemzet, 1970. február 22.
Felrobbant egy mozdony a fonyódi vasútállomáson
Szombaton reggel felrobbant egy mozdony a fonyódi vasútállomáson. A robbanás következtében Máthé József dombóvári mozdonyvezető meghalt, Kégler Gyula fűtőt pedig súlyos sérülésekkel szállították a siófoki kórházba.
A vizsgálat eddigi megállapítása szerint az 520 009-es számú pakúratüzelésű mozdony hajnali 3 óra 30 perckor érkezett Dombóvárról a fonyódi fordító csonkra, öt órakor a szemtanúk szerint a mozdony biztonsági berendezése jelzéseket adott. A feltevések szerint az alvó személyzet erre felébredt, s a hideg vizet a túlfeszített kazánra engedte. Ez okozhatta a robbanást, amely a kazán egyik részét a vasútról a 7-es főútvonal mellé dobta és egy lebontásra váró kisebb épület tetejét meggyújtotta. A tüzet a marcali tűzoltók oltották el.
A rendőrség a vasút szakértőinek bevonásával folytatja a vizsgálatot.
A megyei lap vezércikkében már sokkal részletesebb beszámolót találhattak a környékbeliek. A Somogy Néplap akkor népszerű bűnügyi újságírója, a rendszerváltás után milliárdossá vált TV2-igazgató, Pintér Dezső közvetlenebb riportot készített:
Somogyi Néplap, 1970. február 22. vasárnap
Tragédia a fonyódi vasútállomáson
Tegnap reggel negyed nyolc után egy-két perccel, a fonyódi vasútállomáson felrobbant egy pakurafűtésű mozdony. A mozdony vezetője, a huszonnyolcéves csikóstöttösi Máté József a helyszínen meghalt; a fűtő, a negyvenéves Kégler Gyula súlyosan megsérült.
Néma döbbenet a környéken. Állnak a roncsok körül, nem beszélnek, nem találgatják, hogyan történhetett. A tény gúzsba köti a kíváncsiságot.
Nehéz elképzelni, hogy a szerteszét heverő, durva vasdarabok pár órája még »éltek«, részei voltak egy sistergő, gőzölgő kolosszusnak. Az útról a sínek közül nagy halomba dobálták össze az alaktalanná lett alkatrészeket A szakértők keresgélnek köztük, újabb és újabb bizonyítékokat akarnak.
Az első szakértői vélemény már megszületett. A kazánban csökkent a víz mennyisége. Ez okozta, hogy a belső hőmérséklet elérte a három-négyszáz Celsiust. A szelepek figyelmeztethették a mozdonyvezetőt, hogy baj van. A tartályba vizet engedett, ami a hőtől pillanatok alatt gőzzé vált. Ezt a nyomást már a biztonsági szelep sem vezette le. A kazán rakéta módjára »kilőtte magát«. Tizenöt méter magasan csapódott ki - több, mint hetven méter távolságra. A 7-es főútra esett, elsodorva egy villanyoszlop tetejét. Szerencsére éppen akkor nem haladt jármű a 7-esen...
Máté Józsefet is az úton találták meg. A gőz szinte megfőzte. Kégler Gyulát a mozdony másik oldalán vágta ki a nyomás. Véres volt és jajveszékelt. De él.
Görbe Zoltán főintéző volt az utolsó, aki a robbanás előtt látta a két embert. Csendesen, szabatosan beszél, mintha jelentést tenne. Régi vasutas.
- Ellenőrző úton voltam, Hét órakor elmentem a mozdony mellett, nagy hanggal működtek a szelepek. Visszafelé jövet még fel is másztam a lépcsőn, és benéztem, hogy van-e valaki a műszereknél. Mind a ketten ott voltak. A pakurások soha sem hagyhatják el a mozdonyt. Akkor sem, ha több óráig állniuk kell. A többi gőzmozdonyra vigyáznak a mi embereink, ha a vezető és a fűtő pihenni akar. A pakurára nincsenek szakembereink... Már jöttem befelé az irodámba, amikor a tompa puffanást hallottam. Furcsa, hogy csak ekkora hangja volt...
Máté József és Kégler Gyula péntek este állt szolgálatba. A fonyódi vasútállomásra szombaton, hajnali négykor érkeztek, teherszerelvényt hoztak. A mozdonyt az út melletti csonkavágányra vezényelték. Külön-külön megtisztálkodtak, aztán együtt őrizték a vaderejű 520-ast Nem vigyáztak rá.
A MÁV-nál 1953-ban volt utoljára ilyen baleset.
A robbanás után a kiömlő pakurától meggyulladtak a roncsok. A tűzoltók haboltóval oltották a lángokat. Ennek inkább csak a tűz továbbterjedésének megakadályozása volt az értelme. A mozdonyt többé nem lehet használni. A kár a legóvatosabb becslések szerint is meghaladja a másfél millió forintot.
A rendőrség nagy apparátussal folytatja a vizsgálatot A vizsgálat vezetője elmondta, hogy tizenöt szakembert küldött a MÁV és a KPM. A tartályt Budapestre szállítják, hogy megnyugtató vizsgálati eredményeket kapjanak.
Néztem egy darabig a fonyódi állomást. A vasutasok egyik lábukról a másikra állva nézték a roncsokat Aztán lehajtott fővel gyorsan munkát találtak maguknak
Az eljárás során a tanúk vallomása során bizonyítottá vált hogy a mozdonyvezető és a fűtő is elaludhatott. A fűtő megpróbálkozott azzal az állítással, hogy a kérdéses időben ő elhagyta a vezetőállást, de ezt tanúk cáfolták. A baleset további vizsgálatához egy ugyanolyan 520-as pakurás mozdonyt rendeltek a fonyódi pályaudvarra. A jámbor helyi vasutasok csak remélhették hogy nem robbantják azt is fel a bizonyítás kedvéért.
Somogyi Néplap, 1970. augusztus 30.
Fordulat a mozdonyrobbanás bűnperében
Mást vall a vádlott, mást a tanúk
Pénteken a Kaposvári Járásbíróság megkezdte az emlékezetes február 21-i fonyódi mozdonyrobbanás ügyének tárgyalását.
Az ügyész Kégler Gyula 40 éves dombóvári mozdonyfűtőt foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel és a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlanul elkövetett rongálással vádolta.
Február 20-án éjszaka Máté József huszonnyolc éves csikóstöttősi mozdonyvezető és Kégler Gyula egy 520-as pakura fűtésű géppel teherszerelvényt vontatott Kaposvárról Fonyódra. Hajnal 2 óra 32 perckor érkeztek meg, az utasítás szerint 7.42-kor kellett volna továbbindulniuk. Máté a mozdonyt a fűtőház melletti csonka vágányra vezette.
Ami ezután történt, azt a bíróság csak ezután fogja hitelt érdemlően megállapítani. A vádhatóság szerint öt óra körül Kégler a kazánt felületesen töltötte fel vízzel. Máté álmosságról panaszkodott, majd ülve elaludt. Ahogy röviddel utána Kégler is. A kazán felügyelet nélkül maradt.
A szükséges vízmennyiség állandóan csökkent, a vízhiány pedig egyenletesen növelte a kazán belső nyomását. A nyomás elérte a felső határt, a tizenhat atmoszférát. 6 óra 30-kor megnyílt a biztonsági szelep, és a fölösleges gőz egy része rendkívül éles, süvöltő hang kíséretében kiszökött.
Az állandó hő hatására a tűzszekrény a megengedett 280 Celsius-fok helyett 600-ra izzott. A tűzszekrény mennyezeti lemeze beszakadt, és a kazán 7 óra 13-kor felrobbant. A légnyomás Kéglert és Mátét öt-hat méterre dobta a mozdonyból. Máté József sérüléseibe percek múlva belehalt, az orvosszakértő szerint az azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg. Kégler másodfokú égési sérüléseket és csonttörést szenvedett.
A vádirat mintegy másfél millió forint anyagi kárról tud, - bár egyes szakértők a kárt kevesebbre becsülik.
Kégler Gyula bírósági vallomása nagy meglepetéssel szolgált. A mozdonyfűtő azt állította, hogy nem sokkal öt óra után elköszönt Máté Józseftől és az áruházba indult. Mivel azt még zárva találta, kisétált a mólóra, majd onnan hét óra tájban tért vissza a mozdonyhoz. Már messziről hallotta a süvítést, sietősre fogta lépteit. Abban a pillanatban, ahogy a gépben megkérdezte Máté Józsefet a nyomásról, bekövetkezett a robbanás.
A bíróság megkérdezte Kéglert: mi az oka, hogy a rendőrségi és ügyészségi eljárás során merőben mást vallott? Kégler válasza: »Amikor kihallgattak, még nagyon beteg voltam, nem emlékszem, hogy mit mondtam. Kérem, a mostani vallomásomat tekintsék helyesnek!«
Kégler szavainak hitelét több tanú vallomása is megkérdőjelezi. Görbe Zoltán MÁV-főintéző például elmondta, hogy a robbanás előtt négy-öt perccel fellépett a gyanúsan sistergő 520-as lépcsőjére, és látta, hogy a két férfi bent tartózkodik.
A pénteki tárgyaláson a bíróság hét tanút hallgatott meg. Dr. Pap Tamás tanácsvezető bíró arról tájékoztatott bennünket, hogy a következő tárgyalás szeptember 25-én Fonyódon lesz.
- A bíróság elrendelte, hogy hozzon a MÁV a fonyódi állomásra egy 520-as pakuramozdonyt. A tragédia színhelyén kívánjuk ellenőrizni a tanúk állításait, s újabb kérdéseket kapnak a szakértők is.
További egy hónapon belül megkezdődött a tárgyalás. A fűtő idegállapota rosszabbodik, és a helyszíni bizonyításon is részt kellett vennie Fonyódon.
Somogyi Néplap, 1970. szeptember 27.
Helyszíni tárgyalás a mozdonyrobbanás bűnperében
Megdől a védelem állítása?
Elkészült az elmeszakértői vélemény „Arra ébredek, hogy dohognak a masinák.”
A két tanú igazat mondott
Pénteken helyszíni tárgyalást tartott a Kaposvári Járásbíróság. Először kihallgattak több tanút; a MÁV vizsgálóbizottságának tagjait, a dombóvári javítóüzem dolgozóit.
A vádlott az előző tárgyaláson súlyos mozdonyhibákra hivatkozott, és munkásokat nevezett meg, akik bizonyíthatják, hogy az 520-as nem kifogástalan állapotban hagyta el az állomást február 20-án. Állításai azonban nem bizonyultak igaznak: volt ugyan hibája a gépnek, de idejében kijavították.
Röviddel a pénteki tárgyalás előtt készült el dr. Báthy Sándorné és dr. Dunay György szakvéleménye a harmincnyolc éves vádlott elmeállapotáról.
A dokumentum megdöbbentő, eddig ismeretlen tényeket közöl. Kégler Gyula mintegy tíz alkalommal vesztette eszméletét a baleset óta. Ha rátör a rosszullét, leül, néz maga elé, és semmire sem reagál. Aztán ingerlékeny lesz, és a legkisebb ok nélkül is kiabálni kezd. Június 18-án a pécsi idegklinika elektromos agyvizsgálatnak vetette alá. A vizsgálat működészavart, fokozott görcskészséget állapított meg. Idézzük: »Indulati és akarati életében kezdeményező képességében jelentős változás következett be.« Hogy a vádlott mikor gyógyul ki epilepsziájából, arra az orvosok egyelőre nem tudnak válaszolni.
A bíróság a fonyódi állomáson folytatta az eljárást. Dr. Pap Tamás tanácsvezető bíró elrendelte, hogy a MÁV a tárgyalás idejére küldjön Fonyódra egy pakuratüzelésű mozdonyt. Az 520-as ugyanazon a helyen állt, ahol hónapokkal azelőtt bekövetkezett a tragédia.
Kégler Gyula ott áll a csonka vágány mellett.
- Szörnyű lehet magának végignézni ezt a helyszíni szemlét.
- Ha a mozdonyt nyugodtnak látom, semmi baj. De amikor a gőz süvölt a masinából úgy érzem, megőrülök. Dombóváron az állomás mellett lakom s éjszaka arra ébredek, hogy dohognak a masinák.
- Dolgozik?
- Maradtam a vasútnál. Leszázalékoltak. Most ütközőket kenek, meg ronggyal tisztogatom a csavarokat.
Beszélgetésünket félelmetes dübörgés szakította félbe. A bíró utasítására megnyitották a gőz előtt a szelepeket. Február 21-én erre a hangra sem ébredt fel Máté József és Kégler Gyula.
Dr. Pap Tamás személyesen ellenőrzi a két tanú vallomását, akik azt állították, hogy a kazánrobbanás előtt pár perccel látták a mozdonyon aludni a vezetőt és a fűtőt. Miért lényeges ez? Kégler Gyula, korábbi vallomásait megváltoztatva, be akarja bizonyítani, hogy a kritikus időben nem tartózkodott a mozdonyon. Máté József engedélyezte, hogy elhagyja a gépet, így ő a mólóra ment. Visszafelé jövet az állomáson már hallotta a mozdony vészjeleit, és abban a pillanatban, ahogy a gépet elérte, felrobbant a kazán.
A bíróság megállapította, hogy a tanúk láthatták Kéglert a műszerek előtt aludni, így erősen megkérdőjelezhető, hogy a vádlott és ügyvédje tudja-e bizonyítani majd mindezek ellenkezőjét.
Dr. Pap Tamás a mozdony néhány berendezésén is ellenőrizte a jegyzőkönyvek állításait. Az 520-as vezetője műszereken érzékeltette, hogy Máténak és Kéglernek azonnal föl kellett volna figyelnie arra, hogy a kazán nyomása tizenhat atmoszféra fölé emelkedett. (A nyomás a vízhiány miatt állandóan nőtt, a tűzszekrény mennyezeti lemeze hatszáz Celsiusra izzott, s ekkor történt a robbanás.)
Valószínűleg megszületett volna az ítélet pénteken Kégler bűnügyében, azonban két szakértő - eddig ismeretlen okok miatt - nem jelent meg a tárgyaláson.
Szakvéleményük meghallgatása után, feltehetően október 23-án, ítéletet hoz a bíróság.
Az ítélet viszonylag enyhe, ez betudható a bizonyíthatóság hiányosságának is az enyhítő körülmények mellett. Ezt már az országos napilapban olvashattuk:
Magyar Nemzet, 1970. október 27.
A fonyódi mozdonyrobbanás miatt megindított, halált okozó gondatlansági perben a kaposvári járásbíróság dr. Papp tanácsa egyévi szabadságvesztésre ítélte Kégler Gyula 40 éves mozdonyfűtőt. Az 1970. február 21-én történt robbanásnál Máté József mozdonyvezető meghalt és Kégler Gyula maga is életveszélyesen megsérült. Ez utóbbi tényt a bíróság enyhítő körülményként értékelte, továbbá azt is, hogy Kégler büntetlen előéletű és három kiskorú gyermek atyja.
Köszönettel tartozom a bejegyzés elkészítéséhez segítséget nyújtó Varga István fonyódi helytörténésznek és a fotókat adományozóknak, akik segítségével vált igazán Ritkán Látható Történelemmé a mai bejegyzés!
Az alábbi galériákban az összes elérhető fotót megnézhetitek:
