A léghajók meglehetősen rövid fénykorában számos baleset vagy incidens történt, amely bár nem olyan ismert, mint például a Hindenburg katasztrófája, legalább annyira érdekes (vagy meghökkentő) volt. Ebből válogattam nektek párat, a teljesség igénye nélkül.
1903 - Kezdjünk mindjárt egy magyar léghajóbalesettel. 1903. április 2-án rossz időjárási körülmények miatt lezuhant az első magyar léghajó, a Turul. A hajót túl erős szélben akarták indítani, az egyik szélroham kitépte a hajót lehorgonyzó utászkatonák kezéből a kötelet, és a Turul elszabadult. A léghajó a régi újlipótvárosi gázgyárnak (a mai Kárpát utca) ütközött, egyik utasa kizuhant, és halálra zúzta magát. A kiszakadt léghajó végül egy szomszédos gyártelep udvarára hullott rá. Felelőst nem találtak, ugyanis 1903-ban Magyarországon még nem létezett olyan hatóság, amely a repülő járművek balesetei ügyében eljárhatott volna. A Turul kinézete ellenére nem hőlégballon, mert nem forró levegővel, hanem városi gázzal (szén-monoxid, metán és hidrogén keveréke) volt töltve. Az amúgy sárga és zöld színű léghajóval az I. vh-ig repültek, később a Közlekedési Múzeumba került, ahol a II. világháború alatt sajnos elpusztult.
A balesetről részletesebben Rollende Landstrasse barátunk régi blogomra írt cikkében olvashattok (itt).
1906 – Az LZ 2 német kísérleti léghajó balesete, rögtön az első útján. A hajó a rossz időjárási körülmények miatt kényszerleszállást hajtott végre, a baden-württembergi Kisslegg városa mellett; a lecsapó vihar aztán teljesen tönkretette a járművet. Az LZ 2-t nem hozták rendbe, mert már készülőfélben volt a sokkal fejlettebb LZ 3, amely néhány hónappal később sikeres tesztrepülést hajtott végre, és egészen 1913-ig használatban volt.
1908 – John Morrell amerikai feltaláló 15 000 köbméteres, merevtörzsű óriásléghajójának lezuhanása a kaliforniai Berkeley-ben. A nagy melegben az egyik gázzsák eldurrant, és a léghajó eleje a földhöz csapódott. Áldozat nem volt, de a fedélzeten tartózkodó összes utas súlyosan sérült.
1908 – Az LZ 4 német léghajó kiégett roncsa. A léghajó motorproblémák miatt kényszerleszállást hajtott végre Echterdingen város közelében. A javítási munkálatok során a gyengén rögzített hajót egy erős széllökés egyszerűen leszakította a horgonykötelekről, és az LZ 4 elszabadult. A fedélzeten maradt személyzet egyik tagjának sikerült lehoznia, azonban leszállás közben a hajótest beleakadt egy fába, ami kiszakította az egyik gázcellát. Az elszabaduló hidrogén meggyulladt (valószínűleg elektrosztatikus kisülés következtében), és az LZ 4 néhány pillanat alatt leégett.
A balesetet több tízezres tömeg nézte végig; furcsa módon a szerencsétlen esemény ahelyett, hogy véget vetett volna az éppen csak meginduló léghajó-építési törekvéseknek, éppen hogy jót tett az ügynek. A tragédia hatására a német nép komoly adakozásba kezdett: több mint 6 millió német márkát sikerült ilyen módon összeszedni, ez pedig elég volt arra, hogy Ferdinand von Zeppelin gróf megalapíthassa a léghajók gyártásával foglalkozó Luftschiffbau Zeppelin gyárat, amelynek a későbbi évtizedek híres német léghajóit köszönhetjük.
1909 – A súlyosan sérült LZ 5. Az új (mindössze 5 napos) német léghajó tankolás miatt készült leszállni, de pilótahiba miatt beleakadt egy fába, és az első négy gázcella kiszakadt. Az LZ 5-öt később rendbe hozták, és még számos repülést hajtott végre...
... amíg 1910-ben egy viharban oda nem veszett. Az erős szélben az LZ 5 elszabadult, majd rövid sodródás után lezuhant.
1909 – A francia „La République” léghajó roncsai. A République éppen Párizsba tartott, amikor a közép-franciaországi Avrilly település közelében a meghajtó légcsavar egyszer csak leszakadt a tengelyéről, és nekivágódott a hajótest borításának. A nagy sebességgel becsapódó alkatrész nem okozott közvetlen károkat, viszont egy olyan dinamikus nyomáshullámot indított el a hajótestben, amely szétszakította a huzatot a másik oldalon. A hidrogén töltőgáz néhány pillanat alatt elszökött a hajóból, amely még mindig nagy sebességgel haladt a levegőben. A „La République” azonnal lezuhant; a becsapódást a fedélzeten utazó négyfős személyzetből senki nem élte túl.
1910 – Az olasz M1 léghajó kettétörik a levegőben
1911 – HMA No. 1-es jelű, „Mayfly” nevű brit kísérleti katonai léghajó balesete. A frissen elkészült R-1-esen éppen az új fejlesztésű elektromos mozgatású horgonykábeleket tesztelték, amikor egy erős szélroham egyszerűen kettétörte a hajót. Áldozat nem volt, a léghajót nem állították helyre.
1913 – A német SL-1 léghajó roncsa, miután egy viharos széllökés felemelte, majd földhöz vágta. Az SL-1-et a Schütte-Lanz léghajógyár építette 1911-ben, amely Zeppelin-gyár egyik riválisa volt a korai időkben. Az SL-1 váza nem acélból vagy alumíniumból, hanem fából készült, és megépültekor a leggyorsabb léghajó volt a világon.
1915 – A „Cittá di Ferrara” olasz bombázó léghajó roncsai Pólában. A léghajó 1915. június 8-án a fiumei Danubius hajógyárat bombázta, és éppen hazafelé tartott Olaszországba, amikor Lussin- (a mai horvátországi Losinj)-sziget közelében egy L-48 típusú osztrák-magyar hidroplán megtámadta. A léghajót végül egy közvetlen közelről kilőtt világítórakétával sikerült eltalálni; a Cittá di Ferrara kigyulladt, és lezuhant. A léghajó személyzetéből ketten meghaltak, 7-en azonban túlélték a zuhanást, ők hadifogságba kerültek.
1915 - A német LZ-40 maradványai az Északi-tengerben. A bombázó léghajó 1915. szeptember 3-án a németországi Cuxhaven közelében viharba került, és egy villámcsapás végzett vele; a kigyulladt hajó égő roncsai a tengerbe zuhantak. Az LZ-40-en utazó 19 fős személyzet teljes egészében odaveszett.
1916 – Az orosz „Gigant” félmerev törzsű léghajó kettétört roncsa. A léghajó szerkezete alulméretezett volt a nehéz motorokhoz, a félmerev váz ezért repülés közben túlságosan meghajlott. Az egyik légcsavar emiatt hozzáért a borításhoz, szétvágta az egyik merevítőkábelt, és szétszakította a huzatot (és természetesen maga a légcsavar is eltört eközben). A „V” alakban, középen összecsuklott, részben még repképes, de meghajtás nélkül maradt hajótest a fák közé ereszkedett le. A balesetben senki nem sérült meg.
1916 – Az Anglia felett lelőtt német LZ-72 (haditengerészeti lajstromjel szerint L-31) bombázó léghajó kapitányának a körvonalai a földön, miután a brit Királyi Haditengerészet repülőgépei 1916. október 2-án éjfélkor lelőtték a repülőeszközt, és a parancsnoknak ki kellett ugrania. Az LZ-72-t a London melletti Wormley-nál érték utol a brit repülőgépek, majd egy rövid, néhány perces tűzharc során (az akkor új fejlesztésű) gyújtólövedékekkel sikerült felgyújtaniuk a léghajót. A földre zuhanó, lángoló hajó személyzetéből senki sem élte túl. Egy részük az égő hajótestben lelte halálát, míg mások a kapitányhoz hasonlóan kiugrottak a zuhanó Zeppelinből, és a földetérés végzett velük. Testüket a helyszínen temették el. Az LZ-72 lelövése fordulópontot jelentett az addig félelmetes ellenfélnek számító bombázó léghajók elleni harcban. A „Hertfordshire-i rajtaütés”-ként elhíresült eset után megritkultak a Nagy-Britannia elleni német léghajótámadások; a németek később a nagy magasságból végrehajtott bombázásokra tértek át.
1916 - A brit légvédelem által lelőtt német LZ-48 bombázó léghajó a Temzében.
1921 - az orosz "Krasznaja Zvezda" (Vörös Csillag) léghajó balesete. Az újonnan átnevezett (korábban egyszerűen "Astra", azaz Csillag néven futó) léghajó Petrograd (Pétervár) közelében horgonyzott, amikor egy erős széllökés letépte a gondoláról a hajótestet, és a szétszakadt ballont messzire sodorta.
1923 – A francia Dixmude léghajóról készült egyik utolsó ismert fénykép (képeslapfotó). A hajó 1923. december 19-én indult hazafelé a francia-algériai In Salah oázisból, és december 20-án látták utoljára, amikor elhagyta Tunézia partjait. A hajó utolsó üzenetét 21-én hajnalban küldte, amelyben erős vihar közeledéséről számolt be. 21-én hajnali fél 3-kor a Szicília déli partjainál dolgozó vasútépítő munkások egy tenger felett zuhanó tűzgolyóról számoltak be, illetve a partközelben tartózkodó halászoktól is hasonló bejelentések érkeztek. A hajóról napokig senki nem tudott semmit. Végül december 26-án egy halászhajó hálójában holttestek és a léghajó darabjai akadtak fenn: az egyik test a Dixmude kapitányáé volt (zsebórája 2 óra 27 perckor állt meg). A későbbi vizsgálat megállapította, hogy a léghajó vesztét valószínűleg villámcsapás okozta. A Dixmude balesetében 52-en vesztek oda (senki sem élte túl), a mai napig ez a második legsúlyosabb léghajóbaleset a történelemben.
A hatalmas, csaknem 230 méteres (a Hindenburgnál alig rövidebb) Dixmude-öt eredetileg Németországban építették hadicélokra: egy új típusú, interkontinentális bombázó léghajónak szánták, amellyel amerikai célpontokat is lehet támadni. A hajót a háború vége miatt nem fejezték be ilyen formában, később háborús jóvátételként Franciaországnak kellett átadniuk.
1924 – az USS Shenandoah amerikai léghajó kisebb balesete, amikor egy erősebb széllökés leszakította a járművet a kikötőtoronyról. A baleset ugyan nem annyira súlyosnak, inkább meglehetősen kellemetlennek számított, ugyanis a hajó elszabadulását végignézte Calvin Coolidge akkori amerikai elnök, akit éppen egy északi-sarki léghajós expedíció ügyében hívtak oda. A küldetésből természetesen ezek után nem lett semmi. A balesetben kiszakadt az egyik héliummal töltött gázzsák, ami azért volt probléma, mert a héliumgáz 1924-ben olyan iszonyatosan nehezen elérhető (és emiatt drága) anyag volt, hogy a világon csak egyetlen helyen gyártottak eleget egy léghajó megtöltéséhez (persze az USA-ban). A Shenandoah bizonyos tekintetben olyan volt, mint Amerika kapitány pajzsa: a világ héliumtermelésének majdnem az egésze benne volt a léghajóban. Sajnos strapabíróságban már nem hasonlított a képregényes ereklyére…
…ugyanis 1925-ben a Shenandoah-t elérte a végzete. A léghajó éppen a Michigan állambeli Dearborn városába tartott (a Ford rajongóknak ismerős lehet a város), amikor belerepültek vele egy hatalmas viharba. Az egyik igen erős széllökés egyszerűen kettétörte a léghajót (amely egyébként a viharban motorjai egy részét is elhagyta), és a Shenandoah lezuhant. A katasztrófát szerencsére sokan túlélték, tekintve, hogy a léghajók nem úgy esnek le, mint a repülőgépek; a Shenandoah roncsai is viszonylag lassan hullottak le egy völgy oldalába. A hajóban megmaradt héliumot nem hagyhatták kárba veszni, a később megépült USS Los Angeles léghajóba szivattyúzták át.
1927 – Az USS Los Angeles léghajó kisebb bakija. Horgonyzás közben a hajó farát egy felszálló légtömeg megemelte, és a 200 méteres óriást szinte teljesen függőleges helyzetbe állította. Szerencsére sikerült visszaállni vele vízszintesbe, áldozatok nem voltak.
1930 – A brit R-101 léghajó roncsai a franciaországi Beuvais város közelében. Az R-101-et 1929-ben építették meg, 230 méteres hosszával ez volt a valaha épült legnagyobb brit léghajó. A hajó elsődleges célja a Brit Birodalom legtávolabbi területeinek (India, Ausztrália) viszonylag gyors elérése volt (az akkori repülőgépek még nem voltak alkalmasak erre). Az R-101 emellett háború esetén átalakítható volt úgy, hogy vadászrepülőgépeket vegyen a fedélzetére, és repülőgép-hordozóként működjön (hasonlóan az amerikai USS Akron és Macon léghajókhoz).
1930. október 4-én az R-101 útnak indult a brit-indiai (a mai Pakisztán területén található) Karachi felé. A csaknem 8000 kilométeres út során csak Egyiptomban álltak volna meg üzemanyag-felvétel céljából, ettől eltekintve megszakítás nélkül repültek volna Indiáig. Anglia partjait elhagyva azonban rohamosan romlani kezdett az időjárás, Franciaország fölött pedig már óriási széllökésekkel és szinte átláthatatlanul sűrű esőzéssel találkozott a léghajó (ráadásul közben be is sötétedett). A vihar megrongálta az első két gázcellát, aminek hatására a léghajó orra gyors süllyedésbe kezdett. A magasságcsökkenést nem tudták elég gyorsan ellensúlyozni a vízballaszt kiengedésével, az R-101 orra ezért a földnek ütközött, és azonnal ki is gyulladt. A lángok néhány pillanat alatt elemésztették a hajót. A fedélzeten tárolt több ezer liter gázolaj szétfolyt a környéken, meggyulladt, és több mint egy napig égett. A szerencsétlenségben a léghajó 54 utasából 48-an haltak meg.
Az R-101 pusztulása a brit léghajóprogram végét jelentette.
1931 – Az USS Los Angeles léghajó véletlenül felemeli a kikötésre szolgáló USS Patoka kiszolgálóhajót... a kép természetesen hamisítvány. Kizárt dolog, hogy egy néhányszor tíz tonna megemelésére képes léghajó felemeljen egy 17 ezer tonnás „vízi” hajót.
1928 - Az USS Los Angeles leszállása, mintegy 12 órányi várakozás után, a 23. próbálkozásra. Géphiba és rossz időjárás miatt a léghajó egyszerűen nem tudott leszállni, tehetetlenül lengedezett a légikikötő felett. Végül úgy sikerült letenni, hogy a töltőgáznak használt méregdrága héliumból elengedtek néhány ezer köbmétert, és a kikötőszemélyzet képen látható tornamutatványokkal hozta le a hajót.
1932 – Az USS Akron amerikai repülőgép-hordozó léghajó kisebb balesete… A valaha épült legnagyobb héliumtöltésű léghajót (csak a Hindenburg és annak testvérhajója, a Graf Zeppelin II volt nagyobb nála) éppen a hangárból vontatták ki, amikor a nagy szélben elszakadtak a horgonykötelek, és a 240 méteres Akron elszabadult. A viharban ide-oda sodródó léghajót végül egy nagy széllökés egyszerűen földhöz csapta. Az Akron farokrésze úgy megsérült, hogy 2 hónapig tartott, mire kijavították. Az incidensről egyébként filmfelvétel is készült, ami erre a linkre kattintva tekinthető meg.
1932 - Ugyanebben az évben történt az Akron első halálos balesete is. Szintén indulás előtt történt, hogy a lehorgonyzott léghajó töltőgázát túlságosan felmelegítette a Nap (ez megnövelte az emelőerejét), ezért a földi személyzet, illetve a hajóhoz túl kicsi kikötőtorony nem tudta a földön tartani a hatalmas Akront. A léghajó a magasba emelkedett, és 3 embert, akik nem tudták a horgonykötelüket idejében elengedni (a képen), magával rántott. Ketten nagy magasságból visszazuhantak földre és szörnyethaltak, harmadik társuk szerencsére tartani tudta magát addig, amíg a léghajó vissza nem ereszkedett.
1933 - Az Akron végzetét szintén egy baleset okozta: 1933. április 4-én az Akron éppen a New Jersey-beli Lakehurst felé közeledett az Atlanti-óceán felett, amikor nagy viharba került. Az egyik széllökés erőteljesen lenyomta, majd felemelte a léghajó elejét. Ezt a gyors magasságváltozást nem tudták követni a vízballaszt kiengedésével, így a hajó könnyű orra a magasba emelkedett, a farka pedig lesüllyedt. A szélroham elszakította a vezérsíkokat mozgató huzalokat is, így az Akron kormányozhatatlanná vált; néhány pillanattal később a magatehetetlen léghajó farka elérte a vízfelszínt. Innen már menthetetlen volt a helyzet: az Akron az Atlanti-óceánba zuhant. Mivel a fedélzeten nem voltak sem mentőmellények, sem mentőcsónakok, a viharban a fedélzeten tartózkodó 76 emberből 73-an vesztek oda (kétszer annyian, mint a Hindenburg esetében), ezzel az Akron balesete a legsúlyosabb léghajó-szerencsétlenség, ami valaha történt.
1933 - A szovjet V-2 felderítő léghajó gondolája, miután a jármű géphiba miatt lezuhant.
1935 - Az Akron testvérhajója, a külsőre szinte teljesen azonos USS Macon szintén szerencsétlenül járt. Mindössze másfél évvel 1933 júniusi első útja után, 1935 februárjában a kaliforniai Point Sur közelében a nagy szélben kettétört a szerkezete, és a farnehézzé vált léghajó 76 emberrel a fedélzetén belezuhant a Csendes-óceánba. Mivel a Macon zuhanása nem volt gyors (lassan ereszkedett bele a vízbe), az Akron balesetéhez képest kevesen, csak 2-en vesztek oda.
A Macon katasztrófája gyakorlatilag véget vetett az amerikai léghajóprogramnak. Az egyedüliként megmaradt USS Los Angeles (amelyet 1932-ben leállítottak, és az Akron elvesztése után 1934-ben reaktiváltak) még 1937-ig részt vett néhány repülésen, de 1939-ben (nagyjából egyszerre a német léghajókkal) végleg leszerelték. A Shenandoah, az Akron és a Macon elvesztésével a Los Angeles maradt az egyetlen amerikai merev törzsű léghajó, amelynek nem katasztrófa okozta a végzetét.
1936 - A Hindenburg 1936 áprilisában az Akronéhoz hasonló balesetet szenvedett, amikor Ernst Lehmann kapitány az első úton a propagandaminisztérium emberei előtt be akarta mutatni, mit tud a hajó. Maximális teljesítménnyel, hátszéllel szállt fel, azonban egy légáramlat nekicsapta az alsó vezérsíkot a földnek. Leszállás után Hugo Eckener, a Hindenburgot megépítő Zeppelin léghajógyár igazgatója (aki híres volt a biztonság iránti megszállottságáról) nekiesett Lehmannak, és hangosan szidta a kapitányt, illetve Joseph Goebbels propagandaminisztert is keresetlen szavakkal illette. Az incidens miatt (pontosabban annak ürügyén) Eckenert egy időre "bojkottálta" a német vezetés, nem írhattak róla az újságok.
Az infóért köszönet K.S. barátomnak!
1936 – Szintén kevéssé ismert történet a Hindenburggal kapcsolatban az első útján hazafelé történt incidens, amikor a hajó majdnem odaveszett Afrikában. A Hindenburg Rio de Janeiróból tartott hazafelé, de útközben a négy közül két motorja is meghibásodott az Atlanti-óceán felett, Afrika partjainál. Az óriási hajó így már nem tudta legyőzni az erős ellenszelet, ami szép lassan a Szahara fölé sodorta a 245 méteres óriást. Félő volt, hogy ha nem tudnak kikerülni az áramlatból, akkor a léghajó lezuhan Afrikában, ami a katasztrófa potenciális súlyossága mellett óriási szégyent is jelentett volna az 1936-os olimpiára készülő Németországnak. A problémát végül úgy oldották meg, hogy rövid időre a Hindenburg engedélyezett repülési magassága fölé emelkedtek, és az ott uralkodó kedvezőbb széljárást kihasználva sikerült hazarepülni. (a képen a Hindenburg első felszállása látható 1936 márciusában)
1937 – A leghíresebb léghajóbaleset, a Hindenburg kigyulladása a New Jersey-beli Lakehurstben, 1937. május 7-én. A mai napig nincs pontosan tisztázva, mi okozta a hajó vesztét, de a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a hajótest túlterhelése miatt elpattant egy merevítőhuzal, és kiszakította az egyik gázcellát, illetve a hajó borítását. A léghajóból ömlő hidrogéngázt pedig elektrosztatikus kisülés gyújthatta meg (a Hindenburg egyébként szigorúan nézve nem felrobbant, „csak” kigyulladt). A 200 ezer köbméteres hajótest mintegy fél perc alatt elégett a balesetben, és a Hindenburg lezuhant. A fedélzeten utazó 97 főnyi utasból és személyzetből 36-an vesztek oda, illetve egy ember a földi személyzetből.
1937 – A Hindenburg roncsai Lakehurstben (a háttérben a ma is létező léghajóhangár). A hajó értékes alumíniumvázát visszaszállították Németországba, ahol nagy részét beolvasztották, és vadászgépek építéséhez (és kisebb részben emléktárgyak készítéséhez) használták fel.
A közhiedelemmel ellentétben nem a Hindenburg katasztrófája okozta a léghajókorszak végét. A 30-as évek végére a korszerű hidroplánok már képesek voltak rövidebb idő alatt átrepülni az óceánt, mint a léghajók (40-50 óra helyett 25-30 óra alatt). Az első Csendes-óceánt átrepülő menetrend szerinti hidroplánjárat 1936-ban, az Atlanti-ócánt átszelő repülőcsónakok pedig 1937-38-ban indultak meg. Annak ellenére, hogy a Hindenburg vesztét a gyúlékony hidrogéngáz alkalmazása okozta, a mai napig ez az egyetlen, közvetlenül erre visszavezethető német polgári léghajóbaleset.
1937 – Ernst Lehmann kapitány koporsójának búcsúztatása német haditengerészeti tiszteletadás mellett New Jersey-ben. A Hindenburg utolsó útján nem Lehmann volt a parancsnok (hanem Max Pruss), de szolgálaton kívül a fedélzeten utazott, és egyike volt a katasztrófa 37 áldozatának. Lehman egyébként a végzetes úton éppen azért utazott az USA-ba, hogy az amerikai kormánytól kérvényezze a német polgári léghajók (köztük a Hindenburg) számára a biztonságos hélium exportját Németországba.
1942 – Az San Franciscó-i „szellemléghajó” gazdátlanul sodródik a kaliforniai Daly City felett. Az L-8-as számú nem merev törzsű haditengerészeti léghajó 1942. augusztus 16-án reggel felszállásra készült háromfős személyzettel (két pilóta és egy gépész) a San Francisco melletti Treasure Islandről, hogy a San Franciscó-i öböl környékén japán tengeralattjárókra vadásszon. A felszerelése között két 150 kilós (325 fontos) mélyvízi bomba is helyet kapott. Induláskor azonban kiderült, hogy a léghajó túl nehéz; a borítás által felszívott reggeli harmat 100-150 kilóval növelte meg a felszállótömeget. A két pilóta végül úgy döntött, nem várja meg, míg kiszárad a huzat, hanem inkább nem viszik magukkal a gépészt, így csökkent a szállított teher. A léghajó így két személlyel indult el a szokásos őrjáratra…
…hogy ezután mi történt, arról csak találgatni lehet, mert a bekövetkezett balesetet a mai napig nem sikerült egyértelműen megmagyarázni. Mindenesetre a legvalószínűbb feltételezés szerint a helytelen üzemeltetés miatt a motorok túlmelegedtek, és leálltak őrjáratozás közben. A pilóták valószínűleg kimásztak megjavítani a gépeket, de a művelet közben lezuhanhattak, vagy (a helyzet súlyosságát felismerve) ejtőernyővel ugrottak ki, és később vesztek oda. A léghajó mindenesetre személyzet és meghajtás nélkül, de röpképesen továbbrepült (a pilóták sorsát illetően volt olyan feltételezés is, hogy egy óriáshullám csapott át a gondolán, és kiestek, a japánok lőtték le őket, dezertáltak, illetve olyan is, hogy a marslakók rabolták el őket). San Francisco-szerte bejelentések érkeztek egy hallhatóan kikapcsolt motorral repülő, furcsa manővereket végrehajtó bombázó léghajóról. Az L-8 as borítása ráadásul a motorerő hiánya miatt kezdett leereszteni, így meglehetősen ijesztő látványt nyújthatott a két óriási bombával megrakott, „összeplöttyedve” lebegő jármű. Az L-8 repülése közben több alkalommal is földet ért: egyik alkalommal egy strandon szállt le (ekkor az ütközéstől elhagyta az egyik bombáját is, majd a lecsökkent terhelés miatt újra felszállt), a másik esetben pedig egy golfpályán hozta rá a frászt a játékosokra, amikor a pályán landolt egy rövid időre, majd továbbsodródott.
A szellemléghajó kalandjai végül a közeli Daly City nevű kisváros központjában értek véget. Az L-8 itt több háztető végigszántása után nekirepült egy telefonpóznának, belegabalyodott a telefonvezetékekbe, és lezuhant. A léghajó gondolája pontosan egy autó tetején állapodott meg.
1957 – Ugyan nem baleset volt, de a léghajó szempontjából szerencsétlenül végződött az amerikai haditengerészet egyik K-osztályú nem merev törzsű léghajójának a találkozója az 1957-es Függőón-hadművelet (Operation Plumbbob) egyik kísérleti atomrobbanásával. Az összesen 29 robbantásból álló teszt keretében összesen négy ilyen hajót áldoztak fel; a haditengerészet azt akarta kideríteni, hogy pontosan milyen távolságból végzetes egy atomrobbantás egy léghajó számára. Ezekben az időkben ugyanis tervezték, hogy a tengeralattjárók kiiktatására szolgáló új fejlesztésű, 11 kilotonnás mélyvízi atombombákat léghajókkal juttatják célba, és ehhez fontos volt tudni, hogy mennyi időt kell adni a léghajóknak (azaz mennyivel kell késleltetni a robbanást), hogy elmeneküljenek a saját maguk által ledobott bombák hatósugarából. A tesztek nyomán végül úgy döntött a haditengerészet, hogy nem alkalmazza a léghajókat erre a célra.
2004 – Majdnem pontosan 100 évvel a Turul balesete után, 2004 júniusában hatalmas vihar csapott le Budapestre és környékére, és tönkretette a budaörsi repülőtéren tárolt T-Mobile-os léghajót. A kikötött jármű elszabadult, a felszakadt burkolatból a gáz elszökött, a kiürült vászont pedig a vihar ráfújta egy helikopterre. A léghajó becsomagolta a Kamovot, és mint egy tömött labda, úgy gurultak száz métert. Ennyi maradt belőlük.
A történetért szintén Rollende Landstrassét illeti köszönet, egy régi kommentjében olvastam róla :).
2006 – A USS Macon fedélzetén tárolt kétfedelű Curtiss Sparrowhawk felderítő repülőgépek maradványai. A Macon roncsait 1990-ben fedezték fel 500 méteres mélységben. Az első búvárexpedíció 2006-ban jutott el a léghajóhoz.
