"Antal Attila vendégszerző írását olvashatjátok ma." - Jtom
„És így szólnak hát ma Népünk dalai
Nem csak a Birodalmon belül,
Hanem azon messze túl is.
Az énekük jogos buzgalommal szól
Mert bennük él a remény
És a vágy minden németért.
Mert amilyen szép himnusza
Adatik meg egy népnek,
Egy vallomásként,
Kereshető a nép
Üdvösségében és boldogságában
És ez a nép mindenek felett áll,
Az egész Földön.”
Adolf Hitler szavai ezek, melyekkel köszönti a német ifjúságot az „Unser Liederbuch” vagyis a „Daloskönyvünk” című Hitlerjugend számára kiadott daloskönyv elején. Többek között ezek a propagandisztikus szavak is vonzották Herbert Norkust a Hitlerjugend kötelékébe. De ki is ő? Hogyan lett a nemzetiszocialista propagandagépezet eszköze?
A képen Herbert Norkus látható, aki szegény munkáscsaládból származott, így a náci ifjúsági szervezet számos olyan lehetőséget nyújtott számára, amit egyébként a rossz anyagi körülmények miatt nem engedhetett volna meg magának. Ilyen volt az egyenruha, a sportrendezvényeken való részvétel, a közösségi élet és az ingyen étkezés is. A Hitlerjugend ezért sok fiatalnak nyújtott támaszt. A bajtársai között hamar megkapta a „Quex” becenevet, ami arra utal, hogy rendkívül aktív volt a szervezetben, a kapott parancsokat azonnal teljesítette. A „Quex” a német Quecksilber, vagyis a higany szóra utal. Német szófordulattal „még a higanynál is gyorsabb volt”.
Herbert Norkus középen
A német ifjú 1932. január 24-én Berlin egyik negyedében bajtársaival egy náci pártrendezvény szórólapjait osztogatta, amikor egy felnőttekből álló kommunista csoport meggyilkolta. Mindössze 15 éves volt. A hír nagy felháborodást váltott ki a nemzetiszocialisták körében. A propaganda felkarolta az ügyet és határozott, felfokozott hangvétellel bírálták a kommunistákat, akik képesek voltak egy 15 éves fiatal fiút megölni. A Goebbels által irányított propaganda azonnal mártírt csinált a fiúból és meghatározó „hősi” halottja lett a Harmadik Birodalomnak.
Az előbbiek vonatkozásában készült egy nemzetiszocialista propagandafilm, mely 1933-ban került bemutatásra Hans Steinhoff rendezésében. A filmet Karl Aloys Schenzinger "Hitlerjunge Quex" című könyve alapján készítették, így a film is ezt a címet kapta. A cselekmény a megtörtént eseményeken alapszik.
A film korabeli plakátja
A film története a következő (SPOILER):
A főszereplő Heini Völker (Herbert Norkus) 15 éves nyomdásztanuló. Édesapja egy lecsúszott munkás, aki elveszítette megélhetését. Ezt nagyon nehezen dolgozza fel, ami a családi életükben is meglátszik. Az apa nézetei már a film elején kiderülnek, egyértelműen kommunista szimpatizáns. Édesanyja dolgos, politikailag semleges. Látszólag elég frusztrált, hiszen minden eszközzel a fia védelméért küzd, akit nagyon szeret. Férjével rossz a viszonya, a férfi állandó stresszben tartja, folyamatosan pénzt követel sörre a gondoskodó asszonytól. Jól látszik, hogy a vörösökkel szimpatizáló apát a náci propaganda gonosznak, iszákosnak, primitívnek és kövérnek mutatja be, aki a fiát is többször megveri.
Heini hamarosan megismerkedik apja egyik kommunista barátjával Stoppellel, aki barátságos vele és megígéri neki, hogy tagja lehet a kommunisták ifjúsági szervezetének. Néhány nap múlva el is viszi egy ilyen közösségbe, azonban a közelben éppen Hitlerjugend tábor van, amit egy magaslatról figyel. Azonnal lenyűgözi az egyenruhás fiatalok fegyelmezett menetelése, a zászló és természetesen az éneklés. Ekkor csendül fel először a filmben a Hitlerjugend induló a „Vorwärts, vorwärts!” vagyis az „Előre, előre!”. A fiú első hallásra megjegyzi a dalt és mikor hazaér elénekli anyjának. A másik szobából azonban meghallja az apja, aki ezért jól megpofozza és rákényszeríti, hogy a kommunista indulót énekelje.
A későbbiekben fel is keresi a náci ifjak közösségét, hogy szeretne beállni közéjük. Szívesen, kedvesen fogadják, így tagja lesz a szervezetnek. Édesanyjának elmondja, akit ez nagy félelemmel tölt el, azonban apjának nem mer szólni. Stoppel továbbra is próbálkozik a fiúnál, hogy álljon a vörösök közé és megosztja vele, hogy este robbantani fognak a nácik gyűlésén. Heini azonnal értesíti telefonon bajtársait, így megakadályozta a merényletet. Ugyanakkor ezzel kivívta a kommunisták haragját is. Stoppel el is megy a lakásukra, ahol elmondja Heini édesanyjának az esetet, aki nagyon megijed. Fia hamarosan hazaér, majd este az anya megvárja míg elalszik és nyitva hagyja a gázcsapot, közös öngyilkosság elkövetése céljából.
A fiú azonban túlélte és másnap a kórházban ébred. Anyja sajnos nem volt ilyen szerencsés. Bajtársai meg is látogatják és visznek neki egy egyenruhát ajándékba, hogy meghálálják a merénylet megakadályozását. Hamarosan megérkezik az apja is, aki a váróteremben ül egy náci egyenruhás társaságában. El is ül mellőle kifejezvén unszimpátiáját. Amikor bemondják a váróba Heini Völker nevét nagy meglepődésre mindkét férfi feláll és elindul. Ekkor derül fény a fiú Hitlerjugend tagságára. Ideológiai vita bontakozik ki az egyenruhás és Heini apja között, amit természetesen az intelligens karakterként ábrázolt büszke náci árja fiatal nyer meg. Sőt, olyannyira, hogy sikerül meggyőznie az apát a nemzetiszocialista eszme mellett.
Később egy kocsmában az apának Stoppelt az elkötelezett kommunistát is sikerül megnyernie szimbolikus módon ugyanazokkal a szófordulatokkal egy sört felhasználva. A történet végén az ifjú Heini egyenruhában náci szórólapokat osztogat közvetlenül a választások előtt. Egy felnőtt kommunista csoport meglátja és rövid üldözés után megölik. Amikor társai rátalálnak a fiúra utolsó szavai a Hitlerjugend induló refrénjének első mondata az „Unser Fahne flattert uns voran” vagyis „Zászlónk előttünk lobog”. A 15 éves Heini Völker egyenruhában indulót énekelve büszkén halt hősi halált. Ezzel a propagandisztikus momentummal ér véget a film. A Herbert Norkus életének emléket állító film és könyv mellett a náci rezsim iskolákat, utcákat, tereket és egy hajót is elnevezett róla Németország-szerte.
1933-tól a náci párt hatalomra jutásától kezdve a Hitlerjugend minden évben megemlékezést tartott Herbert Norkus halálának évfordulójáról. A képen Baldur von Schirach a Hitlerjugend vezetője tart beszédet 1935. január 1-jén Berlinben Herbert Norkus sírjánál.
Forrás: Jay W. Baird: From Berlin to Neubabelsberg: Nazi Film Propaganda and Hitler Youth Quex. Journal of Contemporary History 18. (1983:3 sz.) 495-512.