A Hitlerjugend mártírja

2017. május 10. JTom

"Antal Attila vendégszerző írását olvashatjátok ma." - Jtom

000.jpg

 „És így szólnak hát ma Népünk dalai
Nem csak a Birodalmon belül,
Hanem azon messze túl is.
Az énekük jogos buzgalommal szól
Mert bennük él a remény
És a vágy minden németért.
Mert amilyen szép himnusza
Adatik meg egy népnek,
Egy vallomásként,
Kereshető a nép
Üdvösségében és boldogságában
És ez a nép mindenek felett áll,
Az egész Földön.”

Adolf Hitler szavai ezek, melyekkel köszönti a német ifjúságot az „Unser Liederbuch” vagyis a „Daloskönyvünk” című Hitlerjugend számára kiadott daloskönyv elején. Többek között ezek a propagandisztikus szavak is vonzották Herbert Norkust a Hitlerjugend kötelékébe. De ki is ő? Hogyan lett a nemzetiszocialista propagandagépezet eszköze?

01.jpg

A képen Herbert Norkus látható, aki szegény munkáscsaládból származott, így a náci ifjúsági szervezet számos olyan lehetőséget nyújtott számára, amit egyébként a rossz anyagi körülmények miatt nem engedhetett volna meg magának. Ilyen volt az egyenruha, a sportrendezvényeken való részvétel, a közösségi élet és az ingyen étkezés is. A Hitlerjugend ezért sok fiatalnak nyújtott támaszt. A bajtársai között hamar megkapta a „Quex” becenevet, ami arra utal, hogy rendkívül aktív volt a szervezetben, a kapott parancsokat azonnal teljesítette. A „Quex” a német Quecksilber, vagyis a higany szóra utal. Német szófordulattal „még a higanynál is gyorsabb volt”.

02.jpg

Herbert Norkus középen

A német ifjú 1932. január 24-én Berlin egyik negyedében bajtársaival egy náci pártrendezvény szórólapjait osztogatta, amikor egy felnőttekből álló kommunista csoport meggyilkolta. Mindössze 15 éves volt. A hír nagy felháborodást váltott ki a nemzetiszocialisták körében. A propaganda felkarolta az ügyet és határozott, felfokozott hangvétellel bírálták a kommunistákat, akik képesek voltak egy 15 éves fiatal fiút megölni. A Goebbels által irányított propaganda azonnal mártírt csinált a fiúból és meghatározó „hősi” halottja lett a Harmadik Birodalomnak.

Az előbbiek vonatkozásában készült egy nemzetiszocialista propagandafilm, mely 1933-ban került bemutatásra Hans Steinhoff rendezésében. A filmet Karl Aloys Schenzinger "Hitlerjunge Quex" című könyve alapján készítették, így a film is ezt a címet kapta. A cselekmény a megtörtént eseményeken alapszik.

03.jpg

A film korabeli plakátja

 

 

A film története a következő (SPOILER):

A főszereplő Heini Völker (Herbert Norkus) 15 éves nyomdásztanuló. Édesapja egy lecsúszott munkás, aki elveszítette megélhetését. Ezt nagyon nehezen dolgozza fel, ami a családi életükben is meglátszik. Az apa nézetei már a film elején kiderülnek, egyértelműen kommunista szimpatizáns. Édesanyja dolgos, politikailag semleges. Látszólag elég frusztrált, hiszen minden eszközzel a fia védelméért küzd, akit nagyon szeret. Férjével rossz a viszonya, a férfi állandó stresszben tartja, folyamatosan pénzt követel sörre a gondoskodó asszonytól. Jól látszik, hogy a vörösökkel szimpatizáló apát a náci propaganda gonosznak, iszákosnak, primitívnek és kövérnek mutatja be, aki a fiát is többször megveri.

Heini hamarosan megismerkedik apja egyik kommunista barátjával Stoppellel, aki barátságos vele és megígéri neki, hogy tagja lehet a kommunisták ifjúsági szervezetének. Néhány nap múlva el is viszi egy ilyen közösségbe, azonban a közelben éppen Hitlerjugend tábor van, amit egy magaslatról figyel. Azonnal lenyűgözi az egyenruhás fiatalok fegyelmezett menetelése, a zászló és természetesen az éneklés. Ekkor csendül fel először a filmben a Hitlerjugend induló a „Vorwärts, vorwärts!” vagyis az „Előre, előre!”. A fiú első hallásra megjegyzi a dalt és mikor hazaér elénekli anyjának. A másik szobából azonban meghallja az apja, aki ezért jól megpofozza és rákényszeríti, hogy a kommunista indulót énekelje.

A későbbiekben fel is keresi a náci ifjak közösségét, hogy szeretne beállni közéjük. Szívesen, kedvesen fogadják, így tagja lesz a szervezetnek. Édesanyjának elmondja, akit ez nagy félelemmel tölt el, azonban apjának nem mer szólni. Stoppel továbbra is próbálkozik a fiúnál, hogy álljon a vörösök közé és megosztja vele, hogy este robbantani fognak a nácik gyűlésén. Heini azonnal értesíti telefonon bajtársait, így megakadályozta a merényletet. Ugyanakkor ezzel kivívta a kommunisták haragját is. Stoppel el is megy a lakásukra, ahol elmondja Heini édesanyjának az esetet, aki nagyon megijed. Fia hamarosan hazaér, majd este az anya megvárja míg elalszik és nyitva hagyja a gázcsapot, közös öngyilkosság elkövetése céljából.

A fiú azonban túlélte és másnap a kórházban ébred. Anyja sajnos nem volt ilyen szerencsés. Bajtársai meg is látogatják és visznek neki egy egyenruhát ajándékba, hogy meghálálják a merénylet megakadályozását. Hamarosan megérkezik az apja is, aki a váróteremben ül egy náci egyenruhás társaságában. El is ül mellőle kifejezvén unszimpátiáját. Amikor bemondják a váróba Heini Völker nevét nagy meglepődésre mindkét férfi feláll és elindul. Ekkor derül fény a fiú Hitlerjugend tagságára. Ideológiai vita bontakozik ki az egyenruhás és Heini apja között, amit természetesen az intelligens karakterként ábrázolt büszke náci árja fiatal nyer meg. Sőt, olyannyira, hogy sikerül meggyőznie az apát a nemzetiszocialista eszme mellett.

Később egy kocsmában az apának Stoppelt az elkötelezett kommunistát is sikerül megnyernie szimbolikus módon ugyanazokkal a szófordulatokkal egy sört felhasználva. A történet végén az ifjú Heini egyenruhában náci szórólapokat osztogat közvetlenül a választások előtt. Egy felnőtt kommunista csoport meglátja és rövid üldözés után megölik. Amikor társai rátalálnak a fiúra utolsó szavai a Hitlerjugend induló refrénjének első mondata az „Unser Fahne flattert uns voran” vagyis „Zászlónk előttünk lobog”. A 15 éves Heini Völker egyenruhában indulót énekelve büszkén halt hősi halált. Ezzel a propagandisztikus momentummal ér véget a film. A Herbert Norkus életének emléket állító film és könyv mellett a náci rezsim iskolákat, utcákat, tereket és egy hajót is elnevezett róla Németország-szerte.


04.jpg

1933-tól a náci párt hatalomra jutásától kezdve a Hitlerjugend minden évben megemlékezést tartott Herbert Norkus halálának évfordulójáról. A képen Baldur von Schirach a Hitlerjugend vezetője tart beszédet 1935. január 1-jén Berlinben Herbert Norkus sírjánál.

Forrás: Jay W. Baird: From Berlin to Neubabelsberg: Nazi Film Propaganda and Hitler Youth Quex. Journal of Contemporary History 18. (1983:3 sz.) 495-512.

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr4312484875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Namely 2017.05.10. 11:29:56

Nekem tetszett a film, köszönöm.

Bár ez egy propagandafilm, de az 50-es évekbeli filmekhez (Állami áruház, Kis Katalin házassága, stb - a Kis Katalin házassága kötelező darab) képest egy visszafogott alkotás, bár az ellenség alkati, kulturális ábrázolása nagyon hasonló....

Kis Katalin házassága örökzöld mondata, amelyben a feleség a férjnek kiáltja oda:

"Úgy viselkedsz, mint egy reakciós!" :DDDDDDDDDDD

Nyiri 2017.05.10. 13:30:47

@Namely: Nekem a kedvencem ezek közül a "Dalolva szép az élet" hogy ott milyen csodás munkásmozgalmi és brigád elmélkedések vannak :D

Namely 2017.05.10. 14:42:41

@Nyiri:
Nem tudom megvan-e az a jelenet, amikor a melós leteszi a reszelőt, a kérges kezével igazgatja a munkapadját, majd mondja a társának:
"Itt a munka vége, megyünk az operába!"
Majd' hanyatt estem..... :D
Apám meg odavetette, hogy "biztosan a helyi kocsmát csúfolták operának"......

Nyiri 2017.05.10. 15:19:41

@Namely: Az is csodás mikor a csávó azért nem megy el szórakozni, mert "Hogy érezhetném jól magam mikor a brigádversenyben csak másodikak vagyunk"... Életszerű :D

2017.05.10. 17:58:00

Poszt +1
Film (mint filmtorteneti erdekesseg) +1
Kommentek +1 + :DDD

Jakab.gipsz 2017.05.10. 18:10:02

Állami Áruház és a selejt bosszúja is mulatságos volt.

dr. mesterséges színezék 2017.05.10. 19:10:50

@Nyiri: Édesanyám élettársára a Buda-Flaxnál rálőcsölték a kollégái az egyik szocialista brigád brigádvezetői posztját. Kb. semmit se jelentett az egész, azt leszámítva, hogy vezetnie kellett a brigádnaplót, amelyből ki kellett tűnnie annak, hogy ők egységben milyen öntudatosak, milyen magasságokban járnak erkölcsileg, kulturálisan... Gurultam a röhögéstől: mi a kisdobos/űtörő őrsi naplót amőbázásta használhattuk, de náluk a dolog komolyabb volt... ha lehet komolyságnak nevezni, hogy rendszeresen szedtük össze a szentendrei művház/mozi/múzeumok közelében elszórt jegyeket, amelyek beragasztása volt hivatott igazolni a történeteket arról, hogy a brigád a szabadidejében is egységben szívja magába a legjobbat abból, amit a szocialista élet adhat.

Édesanyám felvetette, hogy ha már úgyis villantani kell, miért nem adnak neki (valós) tartalmat, és hoznak ki egy-egy hétvégi csavargásra pár gyereket Fótról; a nem létező családi vagyonoknak már úgysem árthat.
Az ötlet nagyon tetszett a brigádnak és a vezetőjének: Fóton ugyan nem járt senki, de preparált családi fotók és újságkivágások segítségével szívfájdítóan szép történetek kerültek a brigádnapló pár oldalára.

Mindez nem az '50-es, hanem a '80-as évek elején.
Egy kis valóságon túli világ.

Tuschinger elvtárs vagyok 2017.05.10. 20:06:44

De ez hogy kerülhetett index címlapra? Vagy ez már az új tulaj keze nyoma?

David Bowman 2017.05.10. 20:25:25

@dr. mesterséges színezék: Én a Fóti Gyerekvárosban éltem. Hozzánk tényleg jöttek valami csempegyárból.

dr. mesterséges színezék 2017.05.10. 20:30:32

@David Bowman: Úgy látszik, az építőipar lelkesebb/tisztességesebb volt, minta textilipar.

Pootj 2017.05.10. 20:43:24

Ilyen filmek ma is készülnek és a nép kajálja őket a moziban meg díjakat kapnak. A hollywoodi filmek sem szólnak másról, mint az amerikai álomról, meg az amerikai katona hősiessége. Ld. Sólyom végveszélyben, Harag, Amerikai mesterlövész. Semmivel nem jobb a mostani világ ebből a szempontból. Ráadásul újabb frontjai nyíltak az agitpropnak a Facebook és társai illetve a manipulált híroldalak megjelenésével. Meg lehet nézni milyen híreket osztanak meg egyesek...

David Bowman 2017.05.10. 20:45:25

Csak ebben a vacak minőségben van? Az Internetarchívban is ez a kópia lelhető fel.

Gringo 2017.05.10. 20:54:18

@Pootj: Az almát próbálod a körtéhez hasonlítani.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2017.05.10. 22:26:27

@Tuschinger elvtárs vagyok: máskor is voltak hasonló témájú cikkek és akkor is címlaposak voltak. na, ebből vezess le valami összeesküvést ;)
a (magyar) aktuálpolitikai szarságot meg hagyjuk, hányok tőle és amúgy is tilos a blogon.

gigabursch 2017.05.11. 07:45:51

Érdekes írás volt. Köszi!

eq2 2017.05.16. 09:29:15

A felmegyek a miniszterhez is egy propaganda film de egyrészt kimondottan vicces vagy legalábbis a családommal mi mindig vizesre röhögtük rajta magunkat másrészt a dán mintát igen nehéz kikezdeni a nagy gazdaságok vs. egyéni gazdákból nem az utóbbiak jönnek ki győztesen gazdaságilag. Ez a gondja pl az itthoni bortermelésnek is hogy picik vagyunk.

pitcairn2 2017.05.16. 09:44:00

@Gringo:

nem feltétlenül, mivel még a primitív propaganda technikák is New Yorkból indultak...

Propaganda (book)
en.wikipedia.org/wiki/Propaganda_%28book%29

Goebbels kedvenc szerzője is Bernays volt...

en.wikipedia.org/wiki/Edward_Bernays

még a mester zsidó származásán is felülemelkedett...

pitcairn2 2017.05.16. 09:46:34

@Gringo:

"In the 1920s, Joseph Goebbels became an avid admirer of Bernays and his writings – despite the fact that Bernays was a Jew. When Goebbels became the minister of propaganda for the Third Reich, he sought to exploit Bernays' ideas to the fullest extent possible. For example, he created a “Fuhrer cult” around Adolph Hitler."

uk.businessinsider.com/this-man-is-considered-one-of-the-creators-of-advertising-and-public-relations-2015-7

vino-et-veritas 2017.05.20. 10:52:46

@eq2: OFF És ez csak egy az ágazat bajai közül...
süti beállítások módosítása