Amikor 1917. április 6-án az Egyesült Államok belépett a háborúba, a világ legnagyobb utasszállító hajója, az SS Vaterland éppen átellenben New Yorkkal, Hoboken kikötőjében tartózkodott, rajta több mint 2300 "ellenséges" némettel, azaz az utasokkal és a személyzettel. 1918 elejére őket és több más német kereskedelmi hajó személyzetét az észak-karolinai álmos üdülővárosba, Hot Springsbe deportálták.
A körülbelül 650 lakosú település egyáltalán nem volt felkészülve az idegenekre, és nem is fogadták kitörő lelkesedéssel az "ellenség" érkezését, akik első csoportját a városka legnagyobb szállodájában a Mountain Park Hotelben helyeztek el. Elsősorban a nők és a gyerekek maradtak a hotelben, és a kor szokásához híven a tehetősebb férfiak is. Érdekességként hozzáteszem, hogy néhány családegyesítés is itt történt, hiszen 27 asszony és 19 gyermek is érkezett Németországból idegenbe ragadt férjükhöz, apáikhoz, amolyan önkéntes száműzetésbe. Hogy a ki- és beutazást hogyan kivitelezték a háborús körülmények mellett, azt nem tudom.
A Mountain Park Hotel az észak-karolinai Hot Springsben
Akik nem fértek el a hotelben, azoknak a barakkváros felépítésén kellett dolgozniuk, ami hónapról hónapra egyre nagyobb lett. Egy-egy ilyen hosszú barakképületben százan laktak, és a telet is ezekben az ideiglenes építményekben kellett átvészelniük.
A népes német társaságnak volt saját zenekara (kettő a hajóról), színtársulata, és tulajdonképpen egész jól eltöltötték azt a 19 hónapot a festői kisvárosban. A helyiek megkedvelték a jövevényeket és - ahogy a krónikák mondják - semmilyen ellenségeskedés, vagy konfliktus nem volt a két közösség között. Az őrök meghívták otthonukba a "foglyokat", főztek egymásnak, barátságok szövődtek. Ám a táborlakók nem elégedtek meg a mindennapi semmittevéssel. A tábor közelében folyó French Broad Riveren úszó uszadékokból és a főzéshez felhasznált rengeteg konzervdoboz segítségével, amolyan mini nosztalgiafalut alakítottak ki, főutcával, templommal, alpesi és német stílusú házikókkal. Lássuk hogy sikerült a falucska, amit szemétből fabrikáltak!
A "főutca"
A kis házak tulajdonképpen folyóparti bungalóknak épültek, de megadták a módját, mindegyik különböző lett
A templom teljes pompájában. Az összes tetőfedés bádog konzervdobozokból készült
Körhinta. Az Oktoberfest elmaradhatatlan kelléke
Az áradás hatalmas volt, a folyó egyik hídja is odalett
Azonban nem sokáig örülhettek munkájuk gyümölcsének. A következő tavasszal a szeszélyes folyó hatalmas áradással elsodorta a falucskát, és még a hotelben is kárt tett.
Néhányan ott haltak meg a fogság idején. Német sírok Hot Springsben
1918 nyarán az amerikai kormány elkezdte az államok területén található négy tábor központosítását, így a Hot Springs-i németek a georgiai internálótáborban várták ki a háború végét. Sokan közülük a boldog békeévekben is visszalátogattak Hot Springsbe.
És hogy mi van a poszt elején látható "krokodillal", amelyik megtámadta derék német bürgereinket? Megtudhatjátok a
című újonnan induló weboldalunkon, ahol fenti cikkhez további képeket és hetente friss bejegyzéseket találhattok! Kérlek kövessetek, lájkoljatok bennünket ott is!
