A párizsi kommün (párizsi községtanács, franciául: Commune de Paris) egyfajta szocialista államszervezet volt, melyet - a mai napon 143 éve - 1871. március 28-án kiáltottak ki Párizsban, és május 28-ára vertek le.

Barikád a Rue de la Bonne-on, a Montmartre-on

A kommün kikiáltását sok munkástüntetés előzte meg. Március 28-án megválasztották a kommün (Párizsi Községtanács) tagjait (a tagok nem mind voltak kommunisták és marxisták, mert voltak köztük radikálisok, republikánusok is). A kormány kilenc bizottságból állt (a magyar Frankel Leó volt a közmunkabizottság elnöke). Úgy gondolták, hogy Franciaország a „községtanácsok szövetsége” lesz majd. Számos szociális intézkedést hoztak (például nyolcórás munkaidő), és államosították a gyárakat. A porosz hadsereg és a versailles-i kormánycsapatok együttes túlereje azonban felülkerekedett a párizsi munkásság erőin, így a kommünt leverték, az elfogott kommünárdokat kivégezték.

Barikád a Hôtel de ville előtt

A párizsi városháza romokban

Barikád és kommünárdok a Voltaire és Richard-Lenoir utca kereszteződésében

Utcai kockakövekből emelt barikád a Place Vendôme-ön

Óriási barikádkomplexum a Rue de Rivoli és a Place de la Concorde kereszteződésében

Rue Victoria barikád

Barikád a Rue d'Allemagne-on

Rue de Castiglione-i barikád és védői

Barikád a Hôtel Crillon előtt

Pantheon barikád

Colonne Vendôme

Lecomte és Clément-Thomas tábornokok kivégzése a Montmartre-on.

Kommünárdok közszemlére tett holttestei.

Bár Karl Marx és számos kommunista vezető az első proletárdiktatúrának, így az első kommunista államnak nevezte a párizsi kommünt, a községtanács szándéka különbözött a valódi kommunizmustól. A kommün alapelvei Louis Auguste Blanquitől és Pierre-Joseph Proudhon-tól, a francia szocializmus kiemelkedő alakjaitól származtak. Blanqui szerint a jogi és vagyoni egyenlőséget gyors államcsínnyel érheti el az összeesküvők egy csoportja, mely aztán diktatórikus eszközökkel kormányoz, Proudhon pedig az anarchisták előfutárának számított, és szerinte a társadalom működését szabadon együttműködő emberek közössége biztosítja. A kommün szocialista intézkedései is ezek szellemében fogantak, azonban kimaradt belőlük a tulajdon kisajátítása, így nem nevezhetőek kommunistának.