Néhány találmány, amelyet mi itt, Kelet-Európában csak a 70-es, 80-as években ismerhettünk meg, jóval régebbi, mint gondolnátok. Ezek közül mutatok be most egy csokorra valót.

Hűtőszekrény

Az elpárologtató rendszerű, kompresszoros hűtőgép legkorábbi leírása Oliver Evans amerikai feltalálótól származik, 1805-ből, de az első működőképes gépet csak Jacob Perkinsnek sikerült elkészítenie 1834-ben. A sorozatgyártás beindítása James Harrison nevéhez fűződik, aki 1854-től árulta jégkészítő gépeit és 1861-től telepített húsipari hűtőkamrákat.

Hűtőszekrény hirdetés 1905-ből
Ez az 1887-ben alapított vállalat még ma is létezik.

Kezdetben a hűtőszekrény és a hűtőgép még külön egység volt, utóbbit általában az alagsorban helyezték el, és csöveket építettek ki odáig, hasonlóképpen, mint a mai split klímáknál. Az első teljesen egybeépült, háztartási hűtőgépet az amerikai Alfred Mellowes fejlesztette ki, és 1916-tól volt megvásárolható. Vállalatát 1918-ban felvásárolta William C. Durant, és bevezette a "Frigidaire" márkanevet a piacra, ami aztán a hatvanas években nálunk "fricsiderré" torzult.

General Electric háztartási hűtőszekrény 1927-ből
több mint egymillió darab készült belőle

Európában az Electrolux vállalat ismertette meg a háztartási hűtőgépet a széles közönséggel. Az amerikai gyártókkal szemben ők nem kompresszoros, hanem a Baltzar von Platen és Carl Munters által 1922-ben kifejlesztett elven alapuló abszorpciós gépeket gyártottak. Ezek mozgó alkatrészt nem tartalmaztak, működtetésükhöz csupán melegre volt szükség, amely nem csak elektromos árammal, hanem gáz- vagy petróleumégővel is biztosítható volt. 

Electrolux hűtőszekrény 1930-ból

Magnetofon

Az első mágneses hangrögzítő eszköz Valdemar Poulsen, az 1890-es évek végén kifejlesztett Telegraphone-ja volt. Ebben még a felvételi médium hajszálvékony acélhuzal volt.

A készüléket diktafonnak lehetett használni, illetve telefonbeszélgetéseket lehetett rá felvenni.

Utána hosszú-hosszú idő telt el, mire az első szalagos magnetofonkészülék 1935-ben elkészült. Hol máshol, mint a náci Németországban? ;-) Ez még nagyon primitív készülék volt, 100 cm/sec sebességgel futott benne a szalag (vagyis a compact casette sebességének hússzorosával), és mivel előmágnesezés sem volt benne, nem csoda, hogy amikor az AEG mérnökei 1936-ban felvették vele Mozart 39. Szimfóniáját a Londoni Filharmonikusok előadásában, mind a karmester (Sir Thomas Beecham), mind a zenészek nagyon csalódottak voltak, amikor visszahallgatták a torz és zajos felvételt. (Ez a szalag egyébként még a kilencvenes években is megvolt, de azóta rejtélyes körülmények között nyoma veszett. Valószínűleg egy magángyűjteménybe került. :))

Gyorsan sikerült a készüléket tökéletesíteni. 1939-ben új fajta szalagot fejlesztettek ki, 1941-ben alkalmazták az előmágnesezést, 1943-ban elkészítették az első sztereó készüléket.

A negyvenes években számos sztereó felvételt készítettek a Bécsi Operában, Richard Strauss és Furtwängler vezényletével, ezek közül a szalagok közül sok fenn is maradt, néhányat ki is adtak CD-n.

Ezeknek a magnetofonkészülékeknek a létéről azonban nem tudott a világ, csak Németország megszállásakor fedezték fel a majdnem minden rádióállomásban felszerelt csodálatos készülékeket.

Az első közhasználatú magnetofonok 1947 körül kerültek a piacra, és olcsósága miatt ismét visszatért az acélhuzal, mint a jelek hordozója.

Mivel a nyávogásmentesítés és a többsávos felvétel nem volt megoldható, viszont az ötvenes évek a szalagok ára jelentősen esett, ezek a készülékek nagyon hamar kiszorultak a közhasználatból, és a polgári életben is elterjedtek a szalagok.  1963-ban pedig elindult világhódító útjára a Philips féle Compact Casette.

(Megjegyzem az acélhuzalos magnókat sokáig még a repülőgépek fekete dobozaiban használták, mivel ez a technológia könnyedén túlélt tüzet-vizet, ami egy repülőgépkatasztrófa esetén előfordulhatott.)

Kontaktlencse

Bár mi csak a hetvenes években ismertük meg, a kontaktlencse mégis 126 éves. Adolf Flick találta fel 1888-ban.

Amint a képen látható, lencséje még a teljes szemet fedte, és persze vastag, nehéz üvegből készült. Pár óránál tovább aligha lehetett viselni. 1902-ben fel is adta a kísérletezést.

Legközelebb az 1930 Augusztus 4-én olvashatunk róla a  New York Times-ban. A cikk szerint elkezdődött a Németországban gyártott "szemre illeszthető lencse" tesztelése. A teszt sikerülhetett, mert egy 1937-es felmérés szerint már négyezren viseltek kontaktlencsét Amerikában. Egy pár ára 50 dollár volt, ami kb. 650 mai dollárnak felel meg.

Légkondicionáló

Az első ilyen rendeltetésű gépet Willis Carrier tervezte egy nyomda számára, 1902-ben.

Carrier gépe. Figyeljük meg, hogy a ventilátort egy kis dugattyús gép hajtja :)

Noha a berendezéseknek kapacitástól függően $10,000-től $50,000-ig ment az ára, a légkondicionálás a harmincas évekre általánosan elterjedt az amerikai középületekben, munkahelyeken, filmszínházakban. Számos kísérlettel bizonyították, hogy a hűtött légtér növeli a munkahatékonyságot. Pl. Gail Cooper légkondicionáló vállalata gépírónőket tesztelt, és méréseik szerint átlagosan 24%-al növekedett a leütések száma, amikor légkondicionált szobába ültették át őket. Egy 1957-es felmérés szerint már a munkáltatók 90%-a már úgy vélekedett, hogy a légkondicionálás a hatékony munkavégzés legfontosabb feltétele.

Az első (légcsatornás) háztartási légkondicionálót 1914-ben hozták forgalomba, de ez még nem talált piacra. Túlságosan nagy épületszerkezeti átalakításokat igényelt a felszerelése. 1935-re viszont megszületett az első kompakt, ablak alá beépíthető légkondicionáló berendezés, amely a negyvenes évekre olyan "ablakklímává" zsugorodott, aminőt mi csak a nyolcvanas évek végén ismerhettük meg:

Az első légkondicionált automobilt pedig a Chrysler készítette 1933-ban:

 Telefax

Az első, távíródróton keresztül képet továbbító berendezést egy Alexander Bain nevű skót fejlesztette ki 1843-ban.

Az ötlet lényege az, hogy a továbbítandó képet savval írták a papírra, majd az így átlyukadt papirost egy fémhenger palástjára vonták, a hengert megforgatták, miközben egy letapogató érintkező tengelyirányban haladva szépen felvette az alakzatot. A vevőkészülék ugyanígy nézett ki, csak tapintó érintkező helyett egy irónt nyomott a papírra, ha az adónál záródott az áramkör.

Persze igazándiból hasznossá a készülék akkor vált, G.R. Carey feltalálta a fotocellát (1875) és így már akár fotókat is tudtak továbbítani. Továbbítottak is, még az Osztrák-Magyar Monarchia rendőrsége is használt ilyen készülékeket kőrözési képek továbbítására, Amerikában pedig a századfordulóra minden újság szerkesztőségében éppúgy ott volt ez a készülék, mint három emberöltővel később a hőpapíros faxok.

Görkorcsolya

Noha már egy 1743-as londoni feljegyzésben is említés történik róla, a görkorcsolya feltalálójának mégis John Joseph Merlin belga órásmestert tekintjük, aki 1760-ban mutatta be találmányát. Ez a görkori egysoros volt, és feljegyezték róla, hogy manőverezni nem nagyon lehetett vele. Nem is terjedt el, de azért "szöget ütött az emberek fejébe." Folyt a kísérletezés, 1819-ben M. Petitbled szabadalmat is jelentett be Franciaországban, 1823-ban John Tyers egy másik eszközre Londonban, utóbbi öt darab, cipőtalp alá egy sorba rendezett kerekével már egészen hasonlított a mai görkorikra. 1857-ben még görkoripályát is építettek hozzá Londonban.

A domináns dizájn mégis a négykerekű görkori lett, amelyet 1863-ban talált föl egy James Leonard Plimpton nevű new yorki. Hatalmas siker lett.

Még sokan és sok mindent tettek hozzá a görkorihoz, de 1979-ig, a Rollerblade megalapításáig lényegében változatlan maradt az eszköz..

Sugárhajtású repülőgép

Ha eddig azt hitted, hogy a Messerschmitt Me 262 volt az első sugárhajtású repülőgép, akkor itt az ideje, hogy megtudd az igazat.

Az első sugárhajtású repülőgépet egy Henri Coandă nevű román aviátor építette 1910-ben. A fenti foto egy párizsi kiállításon készült róla.

A gépben egy négyhengeres dugattyús motor hajtott egy kompresszort, amely a gépet meghajtó légáramot hozta volna létre. *Volna* - merthogy repülni e gépet nem látta a széles közönség, egyesek kétségbe vonják azt is, hogy egyáltalán képes lehetett-e valaha repülni. Állítólag repült, és állítólag egy próbakörön lezuhant és ripityára tört. Így volt, nem így volt, nem tudhatjuk, annyi azonban bizonyos, hogy ugyanezen az elven működő sugárhajtóművet épített Secondo Campini 1932-ben egy csónakba, és sikeres bemutatója után minden támogatást megkapott a fasiszta kormánytól ahhoz, hogy repülőgépbe is beépíthesse. A gép két prototípusa 1940-re el is készült, és ezeket már rengeteg hiteles szemtanú látta repülni is:

Caprioni C.C.2

Mikrohullámú sütő

Az első, besugárzással melegítő készüléket Dr. Percy Spencer építette 1945-ben. Két évi kísérletezés után vállalata, a Raytheon, bemutatta a "Radarange" fantázianevű készüléket, a világ első kereskedelmi forgalomba kerülő mikrohullámú sütőjét:

A szekrény méretű masina ára $3000 volt ($25.000-nek felelne meg vásárlóparitáson átszámítva). Ezt persze magánszemély még nem nagyon engedhette meg magának. Viszont az éttermek, közintézmények az ötvenes években elkezdték vásárolgatni a készüléket, léte és előnyei bekerültek a köztudatba, és 1965-re megszületett a háztartási változat is.

MP3 lejátszó

1979 közepén került piacra az első Sony Walkman, és még ugyanebben az évben megszületett a teljesen elektronikus, cigarettás doboz méretű zenelejátszó ötlete is Kane Kramer és James Campbell fejében.

A készülékből öt működő prototípus is készült, amelyeket a potenciális befektetőknek mutogattak. A feltalálók úgy képzelték, hogy a zeneszámokat a hanglemezboltokban lehetne letölteni rájuk dial-up modemeken keresztül (ekkoriban a modem sebesség 1200 bit/szekundum körül volt). Végül is azért nem lett semmi az egészből, mert a felhasznált memóriachipek csupán 3,5 percnyi zene tárolására voltak elegendő kapacitásúak.

A tengeralattjáró

Legtöbbünk számára a tengeralattjáró az első világháborúhoz, esetleg Verne Gyula munkásságához kötődik.

Valójában az ötlet William Bourne-től származik 1580-ból, és az első működőképes tengeralattjárót egy Cornelius Drebbel nevű hollandus készítette.

Búvárhajóját 12 matróz hajtotta előre, és 4-5 méter mélységre tudott lemerülni.

Az első hadi célokra szolgáló tengeralattjárót 1776-ban készítették, fegyvere -torpedó helyett- egy kézzel kurblizott furdancs volt.

Videojáték

Sokan talán úgy tudjátok, hogy az első videojáték a Pong volt 1972-ben:

Nos, valójában az első videojátékot Thomas Goldsmith Jr professzor készítette, és 1948-ban szabadalmaztatta az utolérhetetlenül pocsék Cathode Ray Tube Amusement Device néven.

A készülék lelke egy katonai selejtezésből származó radarernyő volt, a játék a Space Invadershez volt hasonló - persze lényegesen szerényebb grafikai megvalósítással. Néhány prototípus készült, de végül is kereskedelmi forgalomba nem került.

Viszont alig három évvel később a Ferranti nevű angol elektronikai gyár előállt egy kifejezetten játék céljára tervezett, és csak erre alkalmas számítógéppel, a NIMROD-dal.

A rajta futó játékprogram pedig a még ma is ismert NIM volt.

Később mégiscsak a Mark-1-es kompjuterük lett a sikertermék, kilenc darabot is el tudtak adni belőle.

Konzerv

A széles közönség szintén az első világháború idején ismerte meg a konzerveket, de azok már sokkal korábban is léteztek. Az első konzerveket a holland hadsereg megrendelésére gyártották 1772-ben.

A konzervipar első szabadalma 1810-ből származik, az első konzervnyitó szabadalom pedig 1855-ből. (Azelőtt a véső+kalapács volt a konzervbontás metódusa. :))

Mosógép

Az elektromos mosógépek nálunk csak a hatvanas években kezdtek elterjedni. Pedig a találmány nagyon régi, elsőnek Hamilton Smith szabadalmaztatta 1858-ban. Hamarosan a gőzgéppel, később stabilmotorokkal meghajtott gépek általánosan elterjedtek az angliai és amerikai mosodákban, és a századforduló környékén, amikor a nagyobb városokban elkezdték kiépíteni az elektromos erőátviteli hálózatot, megjelentek a villanymotorral hajtott háztartási mosógépek is:

 A századforduló mosógépei

Egy 1940-es felmérés szerint az amerikai háztartások 60%-ában volt már mosógép.