A teljes történetet meghallgathatjátok a fenti linken, alább pedig egy rövid, képes összefoglalót láthattok:

A gyilkosságok London Whitechapel városrészében történtek, ami az East Endhez tartozott,és egy túlzsúfolt, szegény régiónak számított Londonon belül. Whitechapelben a gyerekek 55%-a nem élte meg a 6 éves kort. (Képen: Whitechapel 1905-ben.)

A zsúfolt városrészben a lakhatás volt az egyik legnagyobb probléma, mivel az alacsony fizetések mellett lehetetlen volt lakást bérelni. Nem egy esetben előfordult, hogy családok béreltek 8-10 négyzetméteres szobákat, mivel nem tudtak megengedni maguknak tágasabb lakhelyet. A képen is egy ilyen szoba látható.

Ha valakinek arra sem volt pénze, hogy ideiglenes szállást béreljen magának, akkor vagy az utcán aludt vagy a dologházban keresett magának "menedéket". A dologházak (leggyakrabban) olyan szállások voltak, ahol egy ágyért és nagyon szegényes étkezésért cserébe egész nap dolgoztatták az embereket. Tehát aki bekerült egy ilyen rendszerbe, az gyakran nehezen jutott ki belőle, mivel pénzhez nem tudott jutni, csupán a szállása és az étkezése volt biztosított. Pénz nélkül viszont gyakorlatilag a rendszer rabjává vált, a dologházban rekedt, ahol a lelküket is kidolgozták az emberek.

Hasfelmetsző Jackhez általában öt nő meggyilkolását kötik, akikre a legtöbb forrás prostituáltként hivatkozik. Az egyedülálló nők helyzete nagyon nehéz volt; ha egy nőnek meghalt a férje, elvált vagy alapból egyedül élt, akkor a megélhetése szinte lehetetlen volt. Egy nő többnyire csak olyan munkát tudott vállalni, amiért olyan kevés pénzt kapott, hogy gyakran szállást sem tudott bérelni. Ha valaki egyszer-egyszer rákényszerült arra, hogy áruba bocsássa a testét, az még nem jelentette azt, hogy az illető hivatásos prostituált lett volna, ebben a kiszolgáltatott helyzetben előfordult, hogy valaki havonta egyszer-kétszer bevállalta ezt, csak azért, hogy ne az utcán kelljen aludnia. (Kép: rátalálnak Mary Ann Nichols, az első áldozat holttestére.)

A második gyilkosság helyszíne. Annie Chapmant vérbe fagyva találták meg, alhasi tájékán egy vágás húzódott, a belső szerveit eltávolították és a válla fölé helyezték. Mivel nem találták meg a nő összes szervét, ezért arra lehet következtetni, hogy a gyilkos ezeket elvitte magával, habár egyes vélemények szerint miközben a nőt beszállították a halottasházba kivizsgálásra, útközben veszíthették el ezeket a szerveket.

A két gyilkosságot követően másról sem szóltak az újságok, mint a két gyilkosságról és a rendőrség alkalmatlanságáról, akiknek egyébként alapból elég rossz volt a megítélésük ezekben az években. A rendőrség alkalmatlansága miatt a helyi emberek, kereskedők és üzletemberek egy George Lusk nevű férfi vezetésével összefogtak és létrehoztak egy szervezetet, ami gyakorlatilag úgy működött, mint egy polgárőrség. Az este folyamán csoportokba szerveződve járták az utcákat, illetve a tagdíjakból embereket bíztak meg arra, hogy éjszakai járőrözést végezzenek. (Kép: korabeli ábrázolás a rendőrség alkalmatlanságáról, ami az egyik újságban jelent meg.)

A nyomozás zsákutcába jutott, viszont az állóvizet felkavarta a híres “Kedves Főnök” című levél, amit 1888. szeptember 27-én, azaz három héttel a második gyilkosság után kapott kézhez a londoni Központi Hírügynökség.  Sokak szerint maga Hasfelmetsző Jack írta piros tintával a levelet. Idézet a levélből: "Pikkelek a kurvákra, és nem fogom abbahagyni a vagdalásukat, hacsak el nem kapnak. Az utolsó munkám nagyszerű mestermű volt. Sikításra sem hagytam időt a nőnek. Hogy fognak most így elkapni? Imádom a munkámat, és újra akarom kezdeni. Hamarosan megint fog hallani rólam és a vicces kis játékaimról."

A 4. gyilkosság helyszínéről nem messze találtak egy véres ruhadarabot, ami az elhunythoz tartozott. Ez önmagában is érdekes tény, viszont a ruhadarab fölött a házfalon a következő krétával írt szöveg volt olvasható: “A zsidók azok, akiket sosem hibáztatnak semmiért.” A kiérkező rendőrök nem tudták eldönteni, hogy a feliratnak van-e bármi köze a gyilkosságokhoz vagy csupán véletlen egybeesésről van szó. Az antiszemita megnyilvánulások nem voltak ritkák akkoriban, ezért a helyszínre érkező rendőrfőnök elrendelte a felirat letörlését, nehogy zsidóellenes zavargások törjenek ki.

Korabeli rendőrségi rajz Catherine Eddowesról, a negyedik áldozatról, ahogy a helyszínen megtalálták.

A "Kedves Főnök" levélen után következett a "Pimasz Jack" levél, de talán a leghíresebb Hasfelmetsző-levél a "Pokolból" címet viseli és a feladó egy emberi vesét is mellékelt a levélhez. A címzett az a George Lusk volt, aki létrehozta és vezette a whitechapeli önkéntes polgárőrséget. Az, hogy egy emberi vesét küldött (feltételezhetően) a gyilkos,az önmagában is hátborzongató volt, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Catherine Eddowes egyik veséjét a gyilkos eltávolította és magával vitte. A postán elküldött szervet a korabeli orvosok megvizsgáltak, és arra jutottak, hogy az valóban egy emberi vese, ráadásul egyes vélemények szerint hasonló elváltozások voltak rajta, mint Eddowes megmaradt veséjén.

Az utolsó gyilkosság, amit Hasfelmetsző Jackhez kötnek, az bő egy hónappal történt a kettős gyilkosságot követően. Mary Jane Kelly felkoncolt, súlyosan megcsonkított holttestére a nő saját szobájában találtak rá. A lakbérért kiérkezett férfi hiába kopogtatott az ajtón, senki nem nyitotta ki, ezért benézett az ablakon, ahol vérfagyasztó látvány tárult a szeme elé.

Az öt áldozat közül ő volt az egyetlen, akiről még a gyilkosság helyszínén, a megtalált állapotában készítettek fotót, sőt legtöbben ezt a fotót tartják az első rendőrségi helyszínelési fotónak, ami Angliában készült. (A felkoncolt holttest fotóját itt tudjátok megnézni. 18+!)

Különböző pletykák alapján gyanúba fogtak bárkit, akire igaz volt egy-egy személyleírás, amit a kétes megbízhatóságú újságokban tettek közzé. A rendőrség a sötétben tapogatózott, annak ellenére, hogy a nyomozás során több mint kétezer embert kihallgattak, a gyanúsítottak száma elérte a 300-at, és 80 embert őrizetbe is vettek a gyilkosságok kapcsán, de aztán bizonyítékok híján szabadon is engedték őket. (Kép: korabeli újságrészlet.)

Mint minden gyilkosságnál, itt is vannak elrugaszkodottabb ötletek arra vonatkozóan, hogy ki lehetett a rejtélyes gyilkos. Az egyik ilyen elmélet szerint Viktória királynő unokája, Albert Viktor herceg lehetett a gyilkos, akit azért nem kaptak el sosem, mert a királyi család összejátszott a rendőrséggel. Az elmélet szerint a szifilisze miatt beszámíthatatlan herceg éjszakánként a várost járta, és gyilkosságokat követett el.

Egy másik meghökkentő történet szerint az 5 nő egy fekete mágiában hívő férfi áldozatai voltak, aki alaposan kitervelte a gyilkosságokat, amiknek helyszínei a térképen bejelölve kiadnak egy keresztet (máshol egyenlő szárú háromszögeket), ahol a pontok majdnem mindenhol 850 méterre vannak egymástól. Az elmélet több helyen is sántít, például valahol a gyilkossági helyszín nem pont a képzeletbeli, szimmetrikus keresztre esik, hanem 100 méterrel arrébb, amit azzal magyaráz az elmélet kitalálója, hogy csak azért nem ott hajtották végre a gyilkosságot, mert az egy forgalmas tér közepe, ahol mégsem lehet feltűnésmentesen felkoncolni az áldozatot.

A gyilkos kiléte mind a mai napig rejtély, de az utóbbi években történt egy-két felfedezés, ami lázban tartotta a "ripperológusokat". Például előkerült egy James Maybrick nevű ember naplója, amiben arról ír, hogy valójában ő volt a gyilkos. Aki előállt a naplóval és az elmélettel, végül nem tudta bizonyítani a napló eredetiségét.
Alighanem a közeljövőben is számolhatunk hasonló meghökkentő felfedezésekkel.

Most, hogy a képek végére értetek, hallgassátok meg a teljes történetet is! Az adást eléritek a fenti linken keresztül vagy meghallgathatjátok Apple Podcasten, Spotify-on és a többi podcast alkalmazásban.

További érdekességeket itt olvashattok és itt hallgathattok a Hihetetlen Történelem Podcast csapatától.

Képek forrása: fr.de; wikimedia.com; zodiackillersite.com; jack-the-ripper-tour.com; wikimedia.com; whitechapeljack.com; historyextra.com; specialx.net