A tárgyalás első fokon egy napig, másod fokon pár óráig tartott. "megállapította a bíróság, hogy a súlyos ítélet kiszabását a társadalom felháborodása is indokolta, mert népi demokráciánkban nemcsak a hatóságok, de az egész társadalom feladata az élet védelme. A gyilkos kegyelemért folyamodott, ezért a népbírósági tanács kegyelmi tanáccsá alakult át. A kegyelmi tanács a kegyelmi kérelmet elutasította." (Népszava, 1958. július 29.)

Az ügyet tehát a forradalom utáni megtorlás jogszabályai szerint, a statáriális bíráskodás keretei között tárgyalták, noha erre semmilyen ok nem volt. Népbíróság ítélkezett, normális kegyelmi eljárás helyett maga az ítélkező bíróság bírálta el a kegyelmi kérvényt. Az nem is kerülhetett az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István elé, aki szülőfalujáért, Szőnyért és a szőnyiekért mindent megtett, amit csak tudott, de ennek a földijének aligha kegyelmezett volna meg. 

Pente Bélát 1958. július 30-án felakasztották, a másnapi lapok erről is beszámoltak. 

Pente Béla a helyszíni szemlén az áldozatot "játszó" gyerek társaságában megmutatja, hol történt a gyilkosság. (Rendőrségi Szemle, 1960/7-8.)

Az ügy nyilván azért kapott akkora nyilvánosságot, mert ekkor már javában zajlott a homoszexualitás dekriminalizációjának a folyamata a nagyvilágban, és a rendpártiak tartottak attól, hogy ez nálunk is bekövetkezhet. Ezért ragadták meg a lehetőséget, hogy a homoszexualitást a leghevesebb ellenszenvet kiváltó bűncselekménnyel kapcsolják össze, mintha a pedofil vágyak nem irányulnának ugyanúgy ellenkező nemű gyerekekre is. (1961-ben nálunk is kikerült a Btk-ból a homoszexualitás.)

Pente felakasztásával az ügy a nyilvánosság előtt le is zárult. Az ország népét meghagyták abban a tudatban, hogy rendünk és biztonságunk derék őrei szépen teljesítették a feladatukat, gyorsan ártalmatlanná tették a tettest. Egy szót sem írtak a lapok arról, hogy két pedofil kéjgyilkos követte el a szőnyi gyermekgyilkosságot, s a második soha nem került volna a rendőrök kezére, ha Pente Béla közvetlenül a felakasztása előtt a kezükre nem adja. Arról sem tudott Kádár-ország népe, hogy mennyi baklövést követtek el a nyomozása során.

Erről csak a zárt terjesztésű Rendőrségi Szemlében olvashatták, akik olvashatták, 1960 júliusában Dr. Szilágyi József ügyész és Csillag György rendőrszázados tanulmányát.

Pente Béla a helyszíni szemlén az áldozat "dublőrével". (Rendőrségi Szemle, 1960/7.8. sz.)

Pente "Közvetlenül a halálos ítélet végrehajtása előtt azonban vallomásra jelentkezett s elmondta és írásos önvallomásában rögzítette, hogy a gyilkosságot Varga Miklós, Győr, Mártírok útja 5. sz. alatti lakossal közösen követte el." Varga és Pente szexuális kapcsolatban állt egymással. Megbeszélték, hogy június 15-én Varga Szőnybe érkezik, és megpróbálják kielégíteni pedofil vágyukat. 

A tanulmányból az is kiderül, hogy a nyolcéves szomszéd lány látta a gyilkosság estéjén együtt Pintér Palikát és Pente Bélát, de az ő tanúvallomását egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ezenkívül is számos hibát követtek el. Pentének ellenőrzés nélkül elhitték, amikor tanúként kihallgatták, hogy a gyilkosság estéjén a közelben sem volt. A tanulmány pontokba szedi a járási rendőrség által elkövetett hibákat: "Álláspontunk szerint hibát követett el a Komáromi Járási Rendőrkapitányság, amikor a) a sértett felkutatása végett a megfelelő intézkedéseket elmulasztotta, b) a nyomozást késedelmesen vezette be és c) figyelmen kívül hagyta Pulai Anna vallomását, amely önmagában is elegendőnek mutatkozott Pente Béla gyanúsítására, d) elmulasztotta Pente alibijének megfelelő ellenőrzését, barátainak kihallgatását a mócsai útra vonatkozóan./.../

Az alant részletezett nyomozati hiányosságokat azonban sem a gyorsaságra való törekvés, sem más ok vagy indok nem mentheti. 1. Bár tanú volt arra, hogy a kérdéses napon Pente Bélát a sértettel látták, csak a hetedik napon hallgatták ki tanúként és utána elbocsátották. 2. Elhanyagolták Pente Béla homoszexuális voltának tisztázását és társainak részletes felkutatását, baráti körének ilyen irányú elemzését, valamint szórakozási helyeinek megállapítását. 3. A nyomozás Pente Béla holtartózkodását csak felületesen, hézagosán állapította meg s az egyes állításokat nem ellenőrizték le vagy nem megfelelően ellenőrizték. 4. A sértett szülei a sértett feltalálása után — de Pente elfogása előtt — Budapestről egy géppel írott levelet kaptak, amelyben az álneves levélíró nyugtatja a szülőket sértett hollétére vonatkozóan. A levél írójának felkutatása érdekében mindössze Pente Bélát hallgatták ki s minden egyéb eszközt elhanyagoltak. /.../ Nem tisztázta a nyomozás Pente Béla budapesti baráti körét sem. Adatok voltak ugyanis arra, hogy Pente kapcsolatot tartott fenn egy budapesti személlyel — akinek személyi adatai is ismertek voltak, és feltehető volt, hogy az említett levél megírásához köze lehetett. E vonatkozásban alapvető hiányosságként állapítható meg az is, hogy az eljáró nyomozó a levél borítékáról a postabélyegzővel ellátott bélyeget leszakította." (A nyomozó vagy a gyereke nyilván bélyeggyűjtő volt.) "A levél feladásának ideje megállapítást nem nyert./.../  Nagy hibának ítéljük meg annak a megállapításnak elmulasztását is, hogy Pente szökése alatt hol és kikkel érintkezett, az egyes helyeket mikor hagyta el és a birtokában levő kerékpárt kinek és milyen körülmények között adta el. Így pl. elmulasztotta a nyomozás annak a személynek a kihallgatását, akinek a házában Pentét elfogták. E személynek a kihallgatását pótolni nem lehetett, mert baleset következtében meghalt./.../ A nyomozás nem derítette fel a sértett összes ruhadarabjait. A sértett ruháinak egy részét: a mackónadrágot, két darab zoknit, valamint sapkáját a falu szélén, Pentéék lakásának irányában egy bokor tövében találta meg Bihari Lajos kisfiú 1958. novemberében, tehát több hónappal a bűncselekmény elkövetése után. A gyermek állítása szerint azon a részen máskor is megfordultak, gyakran kutattak ott tojás után, de korábban nem látták sértett ruhadarabjait.
A ruhát a megtaláló személy átadta a rendőrségnek, azonban a rendőrség intézkedés nélkül visszajuttatta a sértett szüleinek. Az újból bevezetett nyomozás az eltelt hosszabb időre tekintettel képtelen volt megállapítani, hogy a ruha ki által került a megtalálás helyére és mennyi ideig lehetett ott. E vonatkozásban a valóságos helyzet megállapítását akadályozta az a körülmény is, hogy Pente elfogása után alapos házkutatást lakásán nem tartottak, hanem tudomásul vették azt, hogy Pente átadta a bűncselekmény elkövetéséhez felhasznált eszközöket. Az újból bevezetett nyomozás során beszerzett szakvélemény szerint nem állapítható meg az sem, hogy a sértett ruhái mennyi ideig voltak a szabadban./.../ A helyszínről és a helyszínelésről készült fényképes dokumentáció komolytalansága. A nagy számban készített felvételek bemutatják a helyszínelésen részt vevő személyeket, kedélyes mosolyukat, de a tényállás tisztázását, bizonyítását ezek a felvételek nem teszik lehetővé.
A kifejtettekből megállapítható, hogy már az alapügy nyomozása során megfelelő adatok álltak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy Pente Béla a bűncselekményt nem egyedül követte el, azonban tettestársának a felderítését a nyomozás során elkövetett mulasztások megakadályozták./.../ Az ítélet végrehajtására kiküldött bíró és ügyész Pente Bélát az önvallomásban foglaltakra vonatkozóan jegyzőkönyvileg is meghallgatta. A jegyzőkönyvet azonban a vallomást tevővel nem íratták alá, de a jegyzőkönyv tartalmi és formai hiányosságaiból következtetve a kihallgatásnak és jegyzőkönyvezésnek a felvevő elvtársak nem is tulajdonítottak jelentőséget. A jegyzőkönyv igen szakszerűtlen és több ellentmondást is tartalmaz. Ezek a mulasztások is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a tettestárs ügyének nyomozása elhúzódott, továbbá gyengítette a bűncselekmény bizonyításának dokumentációját. /.../ A nyomozás elrendelésére csak 1959. szeptember 26-án került sor, amelynek alapját lényegében azok az adatok képezték, amelyek 1958. júliusban, Pente Béla ítéletének végrehajtása idején, de már előtte is rendelkezésre álltak." 

Varga Miklós bemutatja, hogyan dobták be a kútba a holttestet. Ekkor már persze a kivégzett Pentét is "dublőr" helyettesíti. (Rendőrségi Szemle, 1960/7-8.sz.)

Tehát hiába dobta föl a tettestársát Pente a kivégzése előtt, csak 14 hónappal később kezdtek el nyomozni utána. A rendőrök annyira megnyugodtak, hogy van egy tettesük, hogy a lehető legfelületesebben nyomoztak, ezért aztán a tettestárs bűnösségének bizonyítása jelentős nehézségekbe ütközött, kivált, amikor a tárgyaláson visszavonta beismerő vallomását. A végén azért csak sikerült őt is halálra ítéltetni. Varga ütötte le a fiút, Pente fojtotta meg, de már az ütés is halálhoz vezetett volna. Mindketten öltek, mindketten megerőszakolták az eszméletlen gyereket. 

1989 májusában, Nagy Imre és társai újratemetése előtt pár héttel az Igazságügyi Minisztérium közzétette az 1956. december 20-a és 1961. december 13-a között halálra ítéltek és kivégzettek listáját. Ezt a 277 névből álló listát általában úgy kezelték, mint a forradalom utáni megtorlás áldozatainak névsorát, noha a más okból kivégzettek neveit is tartalmazta. A listán a fent idézett tanulmány közlésének idején, 1960 nyarán, legalábbis első fokon már halálra ítélt Varga Miklós neve érdekes módon nem szerepel. Lehetséges lenne, hogy másodfokon megváltoztatták az ítéletet vagy kegyelmet kapott? Erre nézve nincsenek információink.

Azt viszont tudjuk, hogy Pente Béla jelöletlen sírja a híres 301-es parcella 17. sorában a 12. (Magyar Nemzet, 1989. június 9.). Mellette a 13. sírban már egy valódi '56-os hős, a pestlőrinci szabadságharcosként Pente után öt nappal kivégzett Molnár Károly nyugszik. 

A 301-es parcella. (Rendszerváltó archívum, 2016. október)

- hacsa -

arcanum