1966-ban indult és 10 évig tartott a Mao Ce-tung által meghirdetett kínai kulturális forradalom, aminek eszköze a fanatizált fiatalság volt és célpontja a Mao által veszélyesnek ítélt vélt, lehetséges belső ellenfelei, a párt funkcionáriusai és a főiskolai, egyetemi tanárok, de úgy általában az értelmiség.
A forradalom elsősorban városi jelenség volt, a múzeumokat felforgatták, százezer számra semmisítettek meg régi műtárgyakat, műemlékeket. A feltüzelt ifjak tanáraik ellen fordultak, nyilvánosan megszégyenítették és bántalmazták őket. Az utca embereit is terrorizálták, a viselkedési normáikat száz százalékosan a Mao idézetekből összeállított kis vörös könyvben leírtakhoz próbálták hozzákényszeríteni. Sokan vidékre vonultak, önkéntes tanítóként és a parasztoknak mutattak be kommunista előadásokat, valamint monumentális kampánymunkákban vettek részt. Az alábbi fotók teljesen visszaadják a fent leírtakat.
Mintegy félmillió ember esett áldozatául a tíz évig tartó ámokfutásnak.
Mao szempontjából a forradalom elérte célját, ugyanis a forradalom keretében sikerült eltávolítania hivatalaikból a legtöbb ellenfelét és kritikusát, és újra saját kezében összpontosítania a párthierarchia fölötti uralmat.