Mostani adásunkban egy bátor lengyel hazafit ismerhetünk meg, aki az ellenálló mozgalom tagjaként bejuttatta magát az auschwitzi táborba, hogy onnan küldjön jelentéseket és megszervezze az ottani ellenállást. Witold Pilecki több alkalommal is kockáztatta az életet a hazájáért, neve mégis csak a rendszerváltás után lett ismert.
A teljes történetet meghallgathatjátok a fenti linken, alább pedig egy rövid, képes összefoglalót láthattok:
A II. világháború elején a németek lerohanták Lengyelországot és bombázták a jelentősebb városokat. A képen egy fiatal fiú ül házuk romjain, Varsóban
A lengyel lakosság és katonák egy része Magyarország, illetve Románia területére menekült, amit később a németek diplomáciai úton keresztül megtiltottak. A két országba befogadott menekültek száma 100-140 ezer főre tehető. A képen Magyarországra menekült lengyel katonák kártyáznak.
A megszállás első hónapjaiban a németek megkezdték az értelmiségi réteg nagyszámú, módszeres megölését és a faji alapú tisztogatásokat. A képen német katonák nőket visznek kivégzésükre a Palmyra nevű lengyel falu közelében.
Witold Pilecki látta, hogy a közvetlen fegyveres védekezésnek már nincs értelme a németekkel szemben, ezért csatlakozott az akkor megalakuló ellenálláshoz. Egyre több koncentrációs tábor nyílt a megszállt Lengyelország területén, így az ellenállók úgy vélték, hogy jó lenne, ha egy ember be tudna jutni a táboron belülre és tájékoztatni tudná az ellenállást és a szövetségeseket a németek által elkövetett bűntettekről és akár megkísérelne egy táboron belüli fegyveres felkelést. Witold önként jelentkezett a feladatra, majd odament egy német razzia helyszínére, aminek pontos helyéről és idejéről korábban értesült. A német katonák Witoldot sok más emberrel együtt összeterelték és Auschwitzba szállították.
Auschwitz I. tábor látképe, ahol Witold Pilecki is raboskodott.
Később az I-es tábor közelében új táborokat hoztak létre. A birkenaui haláltábor az, amit a legtöbb ember Auschwitzcal azonosít; ott voltak a legbrutálisabbak a körülmények és ott haltak meg a legtöbben.
Az Auschwitz I-ben található foglyokkal sokszor kemény fizikai munkát végeztettek vagy a környező településen és gyárakban dolgoztatták őket. A képen egy úthengert húznak a rabok, amit üzemszerű használat esetén 2-4 lónak kellene húznia.
A táborban kegyetlen körülmények uralkodtak. Witold Pilecki ennek ellenére sikeresen létrehozott egy földalatti mozgalmat, aminek eleinte az volt a célja, hogy több ételt tudjanak szerezni a rabok számára. Emellett Pilecki rendszeresen küldött jelentéseket a varsói ellenállásnak, amiben ismertette a tábor kegyetlenkedéseit és a magas halálozási arányt. A kép 1940. karácsonyát mutatja, amikor a németek ajándék helyett halott zsidók holtestét fektették az alakulótérre felállított karácsonyfa alá.
A tábort többször bővítették az évek során. A képen Max Faust mutatja Himmlernek a bővítés terveit 1942. nyarán. A birekanui tábor eleinte azzal a céllal épült, hogy szovjet hadifoglyokat tartsanak ott és csak később vált a zsidó népirtás helyszínévé.
Witold Pilecki és a földalatti szervezet tagjai sikeresen ellopták az új krematórium terveit. Jobbra fent a kéményjáratok láthatók, amik egy közös gyűjtőkéménybe érkeznek.
A főtáborban található krematórium belülről, ami 24 óra leforgása alatt 70 áldozat elégetésére volt tervezve.
A krematórium falát később földdel vették körül, hogy jobb "hatásfokot" érjenek el. A földmunka elvégzésében Witold Pilecki is részt vett és pár nap alatt nagyon legyengült, mivel nagyon keveset kapott enni és a munka sok energiát igényelt.
A tábori ellenállás több sikeres szökést is szervezett; akik meg tudtak szökni, azokkal Pilecki üzenetet küldött a varsói ellenállásnak. Witold Pilecki egyik célja az volt, hogy elérje, hogy külső támogatással egy fegyveres felkelést szervezzenek a táboron belül, de ez sajnos sosem valósult meg. Egy alkalommal úgy szökött meg négy rab, hogy német egyenruhákat szereztek és Rudolf Höss táborparacsnok autóját (Steyr 220) ellopva egyszerűen csak kihajtottak a táborkapun, úgy, hogy az őrök mindenhol átengedték őket.
Pilecki félt attól, hogy áthelyezik más táborba, illetve a sokadik üzenete után is azt érezte, hogy a kint lévők nem veszik elég komolyan a tábori jelentéseket, ezért úgy döntött, megszökik. Azzal számolt, hogy majd személyesen biztosan jobban meg tudja győzni a lengyelországi ellenállást arról, hogy segítsenek egy fegyveres felkelés megszervezésével. A képen a tábor melletti pékség látható, ahonnan Witold Pilecki és két társa egy éjszakai műszak során megszökött, 1943. áprilisában.
A szökést követően a képen látható pajtában húzták meg magukat ideiglenesen.
Az auschwitzi tábor távirata Witoldék szökéséről.
A három szökött rabról már biztonságban készült fotó, középen Witold Pileckivel.
Witold Pilecki részletes jelentése és visszaemlékezése a táborban uralkodó körülményekről. A jelentés hiába jutott el a Honi Hadsereghez, végül a tábori ellenállók nem kaptak külső segítséget a fegyveres felkeléshez az Auschwitz I. táborban. (A Sonderkommando felkelése Birkenauban volt.)
Witold Pilecki fontos szerepet vállalt az 1944-es varsói felkelésben, amit végül levertek a németek. Ezt követően különböző német hadifogoly-táborokban is megfordult, végül a háború után tért vissza a szovjetek által megszállt Lengyelországba. A hatóságok "államellenes" szervezkedés miatt elfogták és megkínozták. A kép a kínzások után nem sokkal készülhetett.
Egy kirakat per keretében golyó általi halálra ítélték, melyet 1948. május 25-én hajtottak végre. Witold Pilecki nemzeti hős utolsó szavai ezek voltak: “Éljen a szabad Lengyelország!”
Története csak a rendszerváltást követően vált ismerté hazájában, de példaértékű életének híre most már egyre több országba jutott el.
Most, hogy a képek végére értetek, hallgassátok meg a teljes történetet is! Az adást eléritek a fenti linken keresztül vagy meghallgathatjátok Apple Podcasten, Spotify-on és a többi podcast alkalmazásban.
További érdekességeket itt olvashattok és itt hallgathattok a Hihetetlen Történelem Podcast csapatától.
Képek forrása: hikersbay.com; theholocaustexplained.org; tyrconnellheritagesociety.blogspot.com/; twitter; artsandculture.google.com; Wikimedia; dailynewshungary.com; culture.pl; biogramy.ipn.gov.pl; facesofauschwitz.com
