18+!

Az 1970-ben alapított Vörös Hadsereg Frakció, kommunista, városi gerilla csoport volt és az európai baloldali terrorizmus legmeghatározóbb szervezetévé nőtte ki magát. Mi motiválta őket? Kik voltak, mit akartak? Most mindent megtudhatsz róluk dióhéjban.

Út a terrorba

A csoport létrejötte nem egy "nagy ötlet" eredménye, ami egy alkoholgőzös és cigarettafüsttel átitatott éjszakán fogant elkényeztetett és magukkal mit kezdeni nem tudó nyugatnémet fiatalok fejében. Sokkal inkább egy hosszabb folyamat eredménye, amit egy szikra robbantott be. De még inkább érdekes lesz a dolog, ha tudjuk hogy a gyufát a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi tartotta a kezében. De mikor is kezdődött ez az egész?

A hatvanas évek közepére a nyugat-európai ifjúság szembesült a kapitalizmus munkásságot kizsákmányoló kegyetlenségével és a vietnami háború is napi téma volt a médiában és a közbeszédben. Az amerikai háborúellenes- és hippimozgalmak hatásaként Nyugat-Európában is megjelent a diákság körében a hasonló, valamint a kommunizmus felsőbbrendűségét hirdető eszme és az elégedetlenség. A vietnami háború befejezését követelő - általában békés - tüntetések nem hoztak eredményt, nem elégítették ki a fiatalság elképzeléseit. A Szovjetunió és általában a kommunizmus idealizálása volt a következő lépés, hiszen mit tudott egy átlag nyugati fiatal róla? Hogy a Szovjetunióban rend van, nincsenek faji, gazdasági ellentétek, tüntetések, a megtermelt javak közösek és "a bőség kosarából" mindannyian egyformán részesülnek. A Che Guevara-féle fegyveres gerillaharcok különböző latin-amerikai és afrikai országokban, a humanista forradalmár, aki fegyverrel vívja ki az elnyomott munkások millióinak a szabadságot valamiféle romantikus képzeteket keltettek a fiatal fejekben. Ha tudtak is a sztálini terrorról, a félresikerült kollektivizálásról vagy az európai szabadságharcok kegyetlen eltiprásáról, meg voltak győződve róla hogy lehet ezt jól is csinálni és ebbe az irányba kell a világot vezetni. A neomarxista vonalat követték és az volt a meggyőződésük, hogy az elnyomó ipari államok kizsákmányolása elleni fegyveres harcuk, kirobbantja majd a forradalmat.

Az útkeresésben olyan emberek voltak segítségükre, mint például Rudi Dutschke baloldali diákvezér, aki az NDK-ból pedig éppenhogy a kommunizmus elől menekülve érkezett az NSZK-ba, ám későbbi szocialista eszméinek keresztény gyökerei is voltak, szerinte "Jézus Krisztus volt a legnagyobb forradalmár". Dutschke elutasította a fegyveres erőszakon alapuló forradalmat, véleménye szerint az államot az intézményein keresztül kell megváltoztatni egy hosszú folyamatban.

Rudi Dutscke (középen, mikrofonnal) egy egyetemi gyűlésen

Természetesen a Szovjetunió és a szomszédos keletnémet kommunista állam alig titkolt elégedettséggel figyelte a Nyugat-Európában és ezen belül az NSZK-ban zajló eseményeket.

Ebben a zavaros időszakban 1967. június 2-án érkezett az iráni diktátor, Reza Pahlavi sah baráti látogatásra Nyugat-Berlinbe, ami aztán mindent megváltoztatott...

1967. június 2. Reza Pahlavi iráni sah Nyugat-Berlinben

A sah ellen tüntetők a Bismarckstrassén

A sah ellen felvonuló csendes tüntetők kordon mögött várták az uralkodó érkezését, de a kordonon belül álló sah-párti "feketezakósok"- akik ránézésre sem tűntek németnek - a tétlenül álló rendőrök szeme láttára válogatás nélkül ütlegelni kezdték a tüntetőket. Hogy pontosan mi történt az máig nem derült ki, de az tény hogy az események eldurvultak és a rendőrség a német fiatalságot vette üldözőbe és a fekete zakós provokátorok közül egyet sem tartóztatott le.

Pahlavi mellett tüntető "feketezakós" provokátorok az ellentüntetőkre támadnak

Egy sérült vérző nőt látnak el a vöröskereszt szanitécei

A nagy kavarodásban az est leszálltával rendőrök csoportjai vették üldözőbe a környező utcákba, kapualjakba és udvarokba menekült fiatalokat, amikor egy lövés dörrent és Benno Ohnesorg, 26 éves főiskolás élettelenül terült el. A koponyája hátulját ért sérülésbe nem sokkal később belehalt. A későbbi vizsgálat szerint Karl-Heinz Kurras rendőrtiszt fegyveréből származott az életét kioltó golyó.

Benno Ohnesorg a földön

Karl-Heinz Kurras nyugat-berlini rendőrtiszt a bíróságon

A rendőrtiszt vallomása szerint Ohnesorg rátámadt és ő védekezésképpen használta szolgálati fegyverét. Kurrast első és másodfokon is felmentették így a baloldali ifjúság egyik leggyűlöltebb figurájává vált.

Ám a kétezres évekre kiderült az igazság.

Kurras 1955-ben kereste meg a keletnémet kommunistákat, hogy dezertálni szeretne. Rábeszélték, hogy maradjon Nyugat-Berlinben, és adjon információkat a Stasinak a városi rendőrségről. Titokban belépett a keletnémet állampártba, a Szocialista Egység Pártjába. A rendőrségre beépített ügynökök segítettek eltitkolni az eset részleteit, egészen a boncolási jegyzőkönyvig, amiben nem volt pontosítva a golyó behatolásának a helye (hátulról), így fent lehetett tartani az önvédelem látszatát és ürügyet is szolgáltattak a baloldalnak a további radikalizálódásra.

Ebben a politikai és társadalmi környezetben Andreas Baader egy radikalizálódott és erősen kallódó fiatalember megismerkedett Gudrun Ensslin atomfegyver-ellenes aktivistával, majd két társukkal együtt 1968 április 2-án éjjel felgyújtottak két frankfurti áruházat.

Andreas Baader és Gudrun Ensslin

Az egyik felgyújtott áruház. Baader első nagystílű bűncselekménye volt. Előtte is követett el kisebb kihágásokat, ezek a sportkocsikhoz való vonzódásával voltak kapcsolatban (lopás, forgalmi engedély- és adásvételi szerződések meghamisítása)

A tetteseket a rendőrök gyorsan elfogták és bíróság elé állították. Ott a vietnami háború elleni tiltakozással magyarázták tettüket. A másodfokú ítéletig szabadlábra helyezték őket, de Baadert 1970-ben újra letartóztatták.

Andreas Baader és Gudrun Ensslin (jobbról) két társukkal a bíróságon Che Guevarát utánozzák a szivarokkal

Ulrike Meinhof a fiatal újságíró még az egyetemen csatlakozott a baloldali Német Szocialista Diákszövetséghez majd több atomfegyver-ellenes megmozduláson vett részt és titokban már 1958-ban belépett a betiltott és illegálisan működő Német Kommunista Pártba a KPD-be. 1957 és 1969 között a Konkret című baloldali újságnak dolgozott, 1964-67 között már főszerkesztőként. Országosan ismert arc lett aki baloldali elkötelezettként atomfegyver-ellenes és számos egyéb tüntetésen vett részt. 1968-ban a Rudi Dutscke elleni merénylet hatására megszülető cikkeiben már konkrét erőszakos fellépést sürget a rendszer ellen. 1969-ben bírósági tudósítóként ismerkedett meg Baaderrel és Ensslinnel, akik akkorra már egy párt alkottak.

Ulrike Meinhof

RAF v1.0

Meinhof 1970 tavaszán megszervezte hogy a börtönben lévő Baaderrel egy interjút készíthessen a Társadalomtudományi Intézetben, ahová gyenge kísérettel érkezett az akkor még nem igazán veszélyesnek számító Baader. Az interjú közben fegyveresek rontottak be az épületbe és az egyik alkalmazottat meglőve kiszabadították Baadert. Meinhof ekkor döntött úgy hogy életét és két kisgyermekét is hátrahagyva csatlakozik a csoporthoz, aminek aztán azonnal legfőbb ideológusa lett. Tulajdonképpen ekkortól beszélhetünk a Vörös Hadsereg Frakcióról, amit sokáig a német hatóságok csak Baader-Meinhof bandaként emlegettek, kerülve a szovjet vörös hadseregre utaló elnevezést.

Baader szabadulása után a csoport tagjaival együtt külső támogatókat keresett és talált a palesztínok személyében, akikhez 1970 nyarán elutaztak és a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet) táborában fegyveres képzésen vettek részt Jordániában. Hazautazva - a pénzhiányt enyhítendő - az ősz folyamán három berlini pénzintézetet fosztottak ki, aminek eredményeként egyik alapító társukat Horst Mahler korábbi ügyvédet letartóztatták. Mahler 14 éves börtönbüntetése során kimaradt (és így életben maradt) a RAF legsúlyosabb cselekményeiből. Mahler amúgy szélsőbalosból 2000-re szélsőjobbossá vált (mert ugye a legszélén a bal és jobb összeér mint tudjuk :)) és csatlakozott egy német neonáci párthoz. Antiszemita propaganda terjesztéséért megint börtönbüntetésre ítélték. A jobboldali magyar kormányban bízva Orbán Viktortól kért menedékjogot. 2017 májusában Magyarországra szökött, azonban Sopronban a rendőrség elfogta és átadta a német hatóságoknak.

A Sopronban elfogott Mahler 2017-ben

1971 januárjában újabb két bankot raboltak ki Kasselben majd decemberben még egyet Kaiserslauternben, ahol az akció közben megöltek egy rendőrt. Közben az év júliusában a csoport egyik palesztinoktól kiképzést kapott tagját, Petra Schelm-et egy közlekedési ellenőrzés elől menekülve - mivel fegyvert használt - a rendőrök megölik.

Rendőrségi útzár a RAF tevékenysége idején

Schelm egyik társával Werner Hoppéval Hamburgban autózva belefutott egy útlezárással járó közúti ellenőrzésbe. A BMW-jüknek gázt adva próbáltak meg egérutat nyerni, de egy rendőrautó eléjük vágott, így kiugorva az autóból két irányba menekültek Hoppét helikopteres üldözés után fogták el, de Petra Schelm még sarokba szorítva is inkább rálőtt a rendőrökre, akik közül egyikük fejbe lőtte a fiatal nőt, egészen pontosan a szemgödrén át hatolt a golyó az agyába. Hoppe 10 év börtönt kapott, 1979-ben szabadult, megszakította kapcsolatát a frakcióval, most 70 éves, Hamburgban él.

Petra Schelm

Petra Schelm és Werner Hoppe a rendőrségi ellenőrzőpontnál a 2008-ban készült A Baader-Meinhof csoport című német filmben:

(Sajnos a YT azóta letiltotta a beágyazható tartalmat, de megtekinthető 1:02:16-tól itt)

Mivel többször is BMW-t használtak a RAF tagjai, a köznyelv az autót viccesen Baader Meinhof Wagen-nek kezdte nevezni.

1972. május 11-én a vietnami kommunistákkal szimpatizálva Frankfurtban az amerikai tiszti kantin, a Terrace Club ellen követnek el robbantásos merényletet, amelyben egy amerikai katona halt meg és többen súlyosan megsebesültek.

A Terrace club a robbanás utáni napon

Másnap Augsburgban a rendőrségen három bombát robbantanak (az épületben és a parkolóban) és további egyet Münchenben. Négy nappal később egy szövetségi bíró autóját robbantják fel, amelyet éppen felesége indít be, aki súlyos sérülésekkel de túléli a támadást.

Az augsburgi rendőrség elleni merénylet után

Robbantás robbantást követ. Még mindig májusban pokolgép robban a hamburgi Axel-Springer kiadó épületében, ahol 17-en sebesülnek meg és az amerikai katonaság heidelbergi bázisán, itt három embert megölve.

1972. Körözési plakát a Baader-Meinhof csoportról. Sorrendben a személyek: Ulrike Meinhof, Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Holger Meins, Jan-Carl Raspe, Ilse Stachowiak, Klaus Jünschke, Ronald Augustin, Bernhard Braun, Ralf Reinders, Ingeborg Barz, Irmgard Möller, Brigitte Mohnhaupt, Axel Achterath, Katharina Hammerschmidt, Rosemarie Keser, Siegfried Hausner, Heinz Brockmann, Albert Fichter

1972 nyarára már az egész csoport nyaka körül szorult a hurok és a nagy számú rendőri jelenlét meghozta a várva várt sikert. Június 1-jén rajtaütésben, rövid tűzharc után elfogták Baadert és a vele együtt bújkáló Jan-Carl Raspe-t és Holger Meins-t.

Letartóztatásuk egy dokumentumfilmben, korabeli híradófelvételekkel (20 mp):

Két héttel később egy vidéki tanár tett bejelentést a rendőrségen hogy kiadó lakását valószínűleg a Vörös Hadsereg Frakció tagjai bérelték ki, így Ulrike Meinhof is rendőrkézre kerül június 15-én, majd hamarosan Gudrun Ensslin is rács mögé jut, őt egy divatüzletben ismerték fel és amíg a próbafülkében volt értesítették a rendőrséget.

Ulrike Meinhof letartóztatása

Irmgard Möller a bíróságon

Irmgard Möllert július 9-én veszik őrizetbe, ő az augsburgi merénylethez használt bombákat juttatta be a rendőrség épületébe. 1972-ben elítélik, 1994-ben szabadult, 72 éves, jelenleg anonimitásban él. De a többiek sem úszták meg a letartóztatást:  Bernhard Braun, Gerhard Müller, Klaus Jünschke is börtönbe került. Összesen végül 26-an.

Ingeborg Barz

Ingeborg Barz-ot (a körözési plakáton a harmadik sorban az első) hiába keresték a hatóságok, neki egyszerűen nyoma veszett. A későbbi vizsgálatok azonban megállapították hogy nagy valószínűséggel Baader lőtte le a lányt, mert szakítani akart a szervezettel. Holtteste sosem került elő.

A börtönben lévő terroristák kiszabadítására tett sikertelen kísérletet az elhíresült müncheni olimpiai falu, azon is belül az izraeli sportolók szállása ellen elkövetett támadásban a palesztin Fekete Szeptember szervezet a bajor fővárosban rendezett olimpián. A német rendőrség felkészületlensége - nem voltak különleges erői - és hibái miatt az összes túsz meghalt, a terroristák közül ötöt megöltek, kettőt pedig elfogtak. Így Baaderék börtönben maradtak és várták a tárgyalást. Az NSZK ezek után döntött egy speciális egység a GSG9 felállításáról, akik nem sokkal később kapnak majd főszerepet a RAF vezetőinek életében és halálában.

Sportolónak öltözött német rendőrök az olimpiai falu épületén

A terroristák perét több törvénymódosítás előzte meg, hogy zökkenőmentesítsék és felgyorsítsák a tárgyalás menetét, így is 1975. május 21-én kezdődött meg, csaknem három évvel a letartóztatási hullám után. Egyikük, Holger Meins (a fenti letartóztatási videóban a bajuszos férfi alsónadrágban) nem érte meg ezt sem, ő ugyanis éhségsztrájkba kezdett a fogva tartása során és 1974. novemberében, 58 napnyi éhezés után a 186 centiméter magas férfi, mindössze 39 kilóra fogyva szívelégtelenségben meghalt.

A Stuttgart-Stammheim-i börtön ahová a RAF tagjai kerültek és a tárgyalást tartották

Az ítéletet végül 1977. április 28-án hozták meg, bűnösnek találva a vádlottakat életfogytiglanra ítélték őket. Az ítélethirdetést Ulrike Meinhof már nem várta meg, Ő 1976. május 9-én a törölközőjének a széléről letépve az erősebb szegést az ablakrácsra akasztotta fel magát.

RAF v2.0 - A "német ősz"

A letartóztatottak között volt még Brigitte Mohnhaupt is, akit csak az akciókhoz használt fegyverek beszerzésével vádoltak meg és öt évre ítéltek. Mohnhaupt 1977-ben szabadult és azonnal újra illegalitásba vonult és a frakció ún. Második generációjának vezetője lett.

Brigitte Mohnhaupt

A RAF szabadlábon maradt tagjai elkeseredésükben - hogy társaikat kiszabadítsák -, 1975 áprilisában megtámadták a stockholmi nyugatnémet nagykövetséget és ott túszokat szedtek, követelve Baaderék szabadon bocsátását. Azonban a német vezetés nem kötött alkut. A svéd rendőrség megostromolta az épületet és megölt két terroristát. Közben a német gazdasági és a katonai attasé is meghalt a lövöldözésben.

1975. április 24. Túszejtés a stockholmi nyugatnémet nagykövetségen

Hiába voltak a RAF első generációjának tagjai a börtönben és a temetőben, a legdurvább dolgok még csak akkor voltak készülőben. A szabadlábon maradt tagok - már Mohnhaupt vezetésével - még abban az évben, 1977-ben terrorhullámot indítottak. A "német ősz" (Deutscher Herbst) néven elhíresült időszakban senki sem érezhette magát biztonságban az országban, milliók rettegtek elhagyni otthonukat, repülőre ülni vagy étterembe, szórakozóhelyekre menni.

Az a "német ősz", ami valójában már tavasszal kezdődött: Karlsruhe-ban április 7-én meggyilkolták a terroristák elleni vádat képviselő Siegfried Buback szövetségi főügyészt kíséretével együtt Mercedeszében.

A merénylet (nagyon pontos) rekonstrukciója a 2008-ban készült A Baader-Meinhof csoport című német filmben (49 mp): 

(Sajnos a YT azóta letiltotta a beágyazható tartalmat, de megtekinthető 1:56:30-tól itt)

A Buback merénylet képei a korabeli filmhíradóból (10mp):

A terroszervezet célpontjai immár az államapparátus felsőbb tagjai és a gazdasági kulcsszereplők lettek. A következő áldozatuk a Dresdner Bank vezérigazgatója Jürgen Ponto volt (1977. július 30.). Őt személyesen jól ismerte a RAF második generációjának egyik kulcsfigurája Susanne Albrecht, mert húgának, Juliának ő volt a keresztapja. Így könnyen bejutottak a házba, ahonnét Pontót először el akarták rabolni, majd - mivel a férfi dulakodni kezdett velük - inkább megölték.

Jürgen Ponto bankár és támadói (Brigitte Mohnhaupt, Christian Klar, Peter-Jürgen Boock, Susanna Albrecht)

Albrecht 1979-ben még részt vett az amerikai Alexander Haig, NATO-főparancsnok elleni sikertelen merényletben Belgiumban, de aztán forró lett a lába alatt a talaj és 1980-ban az NDK-ba szökött ahol Ingrid Jäger néven új személyazonosságot kapott. A német újraegyesítés után fogták el és végül hat évet ült börtönben.

Susanne Albrecht azaz akkor Ingrid Jäger (jobbra) tanárkollégái társaságában a keletnémet Köthe település iskolájában a nyolcvanas évek közepén

Ponto meggyilkolása után alig egy hónappal - szeptember 3-án - bombát robbantottak a szövetségi ügyész irodájában, majd újabb két nappal később szeptember 5-én egy rajtaütésben elrabolták Hanns-Martin Schleyert, a német gyáriparosok szövetségének elnökét, akit pedig rendőrök védtek.

Schleyert autójából rabolták el (középső kocsi) az elé tolató Mercedest a terroristák vezették, a mögötte beleütköző másik Mercedesben a kísérő rendőrök ültek. Mindannyiukat megölték az emberrablók

Schleyer már több mint egy hónapja fogságban az emberrablók által készített fotón

A gyáriparos szövetség elnökét soha nem látott rendőri erővel keresték, de nem bukkantak a nyomára, pedig a rendőrök be is csengettek a házba ahol Schleyert őrizték, de az emberrablók nyugodt válaszaival megelégedve távoztak. A terroristák foglyukért cserébe természetesen a bebörtönzött társaik szabadonbocsátását követelték. Miután ez nem történt meg Schleyert október 19-én kivégezték. Holttestét Franciaországban találták meg egy autó csomagtartójában.

Hanns-Martin Schleyer holttestét a német határhoz közeli, francia Mulhouse-ban találták meg ebben a kék Audiban

Hogy miért volt biztos Schleyer halála október 19-én? Mert a RAF bebörtönzött felsővezetése egyetlen utolsó szalmaszálba kapaszkodva várta a szabadulást.

Ugyanis október 13-án palesztin radikálisok eltérítették a német Lufthansa "Landshut" nevű, a spanyol Palma de Mallorca-ról Frankfurtba tartó menetrend szerinti járatát 86 utassal a fedélzeten. A géppel először Rómába repültek, majd tovább Ciprusra, Bahreinbe, Dubajba, Jemenbe (itt a terroristák lelőtték a kapitányt), végül a szomáliai Mogadishuba, mindezt öt napon át. A végállomáson október 18-án a német GSG 9 különleges egység tagjai megrohamozzák a gépet, megölik a gépeltérítőket és kiszabadítják a túszokat. A RAF börtönben lévő vezetői azt remélték hogy a megbeszéltek szerint, amennyiben sikerrel járnak a palesztinok, úgy az ő szabadon bocsátásukért adják csak át a túszokat a németeknek.

A Landshut Rómában

Miután az akció balul sült el, Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe még aznap éjjel, 1977. október 18-án celláikban öngyilkosok lesznek. Baader és Raspe az ügyvédjük által az iratokban becsempészett magyar gyártmányú FÉG pisztollyal végez magával, Ensslin kötelet használ és cellája ablakrácsaira akasztja fel magát, pontosan ugyanúgy és ugyanoda, ahová Ulrike Meinhof másfél évvel korábban. Ez később találgatásokra adott okot, hogy valójában megölték őket az öngyilkosság látszatát keltve, a legvalószínűbbnek látszó időpontban. Ezt erősíti a negyedik "öngyilkos" - fentebb már említett - Irmgard Möller vallomása, akit egy késsel négyszer mellbe szúrva találtak cellájában. Szerinte sem társai, sem ő nem akart öngyilkos lenni, hanem a többieket megölték, őt pedig álmában szurkálta meg valaki...

Baader, Ennslin, Raspe és Möller öngyilkosságával az első generáció végleg a múlté

Ebben az iratkötegben jutott be a fegyver az ügyvéd tudta nélkül. Fotó: Hanno Böck

A vezetők halála után a gyáriparos Schleyer-re sem volt tovább szükség, így - ahogyan fentebb olvashattátok - likvidálták és az Audi csomagtartójába rejtették holttestét. Schleyer és persze Baaderék halálával a RAF első generációjának korszaka végleg lezárult és a német ősz is véget ért. Azonban a szervezet még legalább kétszer újraszervezi magát...

A frakció tagjai immár Christian Klarral (1976-ban lépett be a szervezetbe, többek között ő lőtte le Jürgen Pontót) az élükön lassabb tempóban, de tovább folytatják a támadásaikat. Hogy pénzhez jussanak, ismét bankokat rabolnak.

Brigitte Mohnhaupt közben többet tartózkodik ebben az időszakban a Közel-Keleten, mint Európában és szervezi a tagok fegyveres kiképzéseit a térségben, de a nagyobb akciókra hazautazik. Így történt ez 1978. május 11-én is, amikor három társával (Sieglinde Hofmann, Rolf Clemens Wagner és Peter-Jürgen Boock) együtt Jugoszlávián keresztül kíséreltek meg Nyugat-Európába jutni. A zágrábi repülőtéren felismerték őket a hatóságok és letartóztatták a társaságot. A jugoszláv kormány azonban csak nyolc, az NSZK-ban politikai menedékjogot kért horvát menekültért cserébe adta volna át őket a németeknek, akik megtagadták az alkut, így Mohnhaupték újra szabadlábra kerültek és ott folytatták, ahol abbahagyták.

A zágrábi reptér 1978-ban. Jugoszlávia kedvenc tranzitállomása volt a terroristáknak. Se nem kelet, se nem nyugat de mégis Európa

1979-ben - ahogyan a Ponto-gyilkosságnál már utaltam rá korábban - Belgiumban megpróbálják felrobbantani Alexander Haig európai NATO-főparancsnok autóját, de a kísérlet nem sikerül. Ezután hosszú, két éves hallgatás következik, amikor is 1981. augusztus 31-én bombát robbantanak a ramsteini amerikai légibázisnál, majd nem sokkal később Frederick Kroesen amerikai tábornokot próbálják megölni Heidelbergben egy - az NDK-ból becsempészett - szovjet RPG gránátvetővel. Bár ezek az akciók sikertelenek maradtak, tisztán látszott hogy újra számolni kell a szervezettel.

A ramsteini robbantás. Fotó: US Air Force

A RAF nyolcvanas évek elején kiadott közleményében megfogalmazták a vietnami háború után kialakult helyzetben az irányvonalukat, ami sok vitát váltott ki a bal oldalon. A keményvonalasok is kezdték úgy érezni, hogy a frakció nagy mértékben kezd eltérni a korábban megfogalmazott "értékeiktől", így elfordultak tőlük.

Végül aztán a német hatóságok 1982-ben - felfedezett, titkos, erdei RAF-fegyverraktáraknál lesben állva, hatalmas szerencsével (vagy valaki dalolt?) szinte egyszerre, öt nap különbséggel -  letartóztatták a szervezet korábbi és akkori vezetőjét Brigitte Mohnhauptot és Christian Klart, így fejezve le a RAF második generációját.

Brigitte Mohnhaupt 2007-es szabadlábra helyezésekor

Klar egészen 2008-ig börtönben maradt, Mohnhaupt egy évvel korábban szabadult.

RAF v3.0, a Harmadik generáció

Így nem csoda hogy csaknem három és fél évet kellett várni a következő akcióra. 1984. decemberében autóbombát akartak robbantani a NATO továbbképzőiskolájában Oberammergauban, de a pokolgépet idejekorán felfedezték és hatástalanították.

A szervezet harmadik generációja jellemzően Mohnhaupt segítségével a Közel-Keletre jutott és ott fegyveres kiképzést kapott fiatalabb tagokból szerveződött újra. 

1985 elején otthonában meggyilkolják Ernst Zimmerman hadiipari gyárost.

Az Ernst Zimmermann-gyilkosság helyszíne

1986. július 9-én - egy út mentén elhelyezett bombával - felrobbantják a Siemens gyár vezérét Karl Heinz Beckurts fizikust, akinek gyára technológiai segítséget nyújtott Reagan amerikai elnök úgynevezett csillagháborús programjához. Még az év augusztusában megindultak a vélt RAF-tagok és szimpatizánsaik letartóztatásai. Erre válaszként a Vörös Hadsereg Frakció október 10-én megölte Gerold von Braunmühlt, a külügyminisztérium politikai igazgatóját.

1986. július 9. Karl Heinz Beckurts Siemens-vezér felrobbantott autója München közelében

1988. szeptember 20-án a RAF sikertelen merényletet követett el Hans Tietmeyer államtitkár ellen, aki az NSZK-t képviselte a Valutaalapnál és a Világbankban.

Utolsó akcióik között tartják számon a Deutsche Bank elnökének, Alfred Herrhausennek meggyilkolását 1989. november 11-én, majd 1991. április 4-én Detlev Karsten Rohweddert, a kelet-német állami vagyonkezelő hivatal vezetője elleni merényletet, amit mesterlövészpuskával hajtottak végre, a weiterstadti épülő börtön felrobbantását és az egyetlen Magyarországon végrehajtott akciót.

A budapesti Ferihegyi gyorsforgalmi úton 1991. december 23-án bombamerényletet követtek el a volt Szovjetunióból Izraelbe kivándorló zsidók egy csoportja ellen.

A Ferihegyi úton felrobbantott és kiégett rendőrautó és Ikarusz busz

A RAF-tagjai bizonyíthatóan korábban is több ízben jártak Magyarországon és találkoztak az akkor két évet itt töltő terroristával, Carlos-szal azaz a Sakállal is. Az 1991. decemberi robbantást is jó előre eltervezték, valószínűleg több hónapig időzött Budapesten az akcióig a RAF két tagja: Horst Ludwig Meyer és Andrea Klump.

Napokkal korábban béreltek két Fiat Tipo személygépkocsit az Autótaxi Vállalattól. Az egyiket a gyorsforgalmi út mellett állították le, ebben volt a robbanószerkezet, a másik autóból 150 méterrel arrébb figyeltek és hozták működésbe távirányítással a bombát. Ám az időzítésbe hiba csúszott, már a busz és az azt kísérő rendőrautó is elhaladt, mire a detonáció bekövetkezett. Az így is kigyulladó járműveket mindenki el tudta hagyni, ám a rendőrségi Lada négy utasa súlyos égési- és repeszsérüléseket szenvedett, további négyen könnyeben sérültek a busz utasai közül.

A merénylők sikeresen elhagyták az országot és sokáig rejtve is maradtak a hatóságok előtt, amíg 1999-ben Bécsben egy nyugdíjasnak feltűnt hogy egy férfi és egy nő napszemüvegben és sapkában napok óta lődörög és figyel egy pénzintézet környékén. Értesítette a rendőrséget, majd igazoltatták a párost akik fegyvert rántottak. A kialakult tűzharcban Meyert agyonlőtték, Andrea Klumpot pedig elfogták, kiadták és hosszú börtönbüntetésre ítélték Németországban. Az elfogásuk után vett DNS-mintáikkal tudták összekapcsolni a budapesti bérelt lakásban 1991-ben levett mintákkal a páros hazai tevékenységét és valószínűsíthető részvételét a Ferihegyi úti robbantásban.

Horst Ludwig Meyer és Andrea Klump a Ferihegyi úti robbantók

A nyolcvanas évek végére, kilencvenes évek elejére az NDK és az egész keleti blokk összeomlása, valamint a Szovjetunió felbomlása hatalmas arculcsapás volt a baloldali terroristaszervezeteknek, köztük a RAF-nak. Nem csak az ideológiai változások, hanem az elmaradó anyagi támogatások is ellehetetlenítették a működésüket, végül nagy sokára 1998. április 20-án, közel harminc év után egy - a Reutersnek elfaxolt -  közleményben erősítették meg feloszlásukat. Végső soron a szervezet 34 ember haláláért felelős, a tagjaik közül 27-en haltak meg az akcióikban, öngyilkosságot elkövetve vagy a börtönéveik alatt.

Források, illusztrációk: 3sat, Der Baader-Meinhof Komplex (német film, r.: Uli Edel, 2008), Spiegel online kiadás, Deutsche Bundesarchiv, Wikipedia magyar, német és angol nyelvű szócikkei