Támogatott tartalom (x)

Több mint ötezer év kellett hozzá, hogy eljussunk a korszerű mágnestábla megjelenéséig, amiket iskolákban vagy irodákban használunk. Ez a bejegyzés ebbe a fejlődésbe enged rövid betekintést.

A tábla megjelenése

Már az emberiség hajnalán is mindig voltak tapasztaltabb emberek a közösségekben. akiknek tanításait hallgatóság követte. Ők jobb híján az ujjukkal, a homokba karcolva mutatták be a mondandójukat. Pedig a tábla, mint illusztrációt segítő kellék már akár 4-5000 éve is megjelenhetett, hiszen egy i. e. 1700 tájáról származó ősi sumér forrásban találkozhatunk az iskola leírásával. Ebben is megjelent a tábla:

„A tábla házának fia: hová jársz réges-régóta? A tábla házába járok. A tábla házában mit csináltál? Tábláról tanultam, leckémet faltam."

Az iskolába járó diákot egyenesen a tábla házának fiának nevezik, tehát az iskola maga volt a tábla háza.

Hogy mivel és hogyan írtak ekkoriban a táblára, arról csak sejtéseink vannak, ahogyan arról is, hogy milyen anyagból készülhetett. Azt sem tudjuk, hogyan érték el, hogy újra és újra tiszta legyen a felület. Az biztos, hogy sok idő telt el, mire a görög tanítók és tudósok palatáblára írtak krétával.

Táblák a vidéki Magyarországon

Érdemes megnézni azt, hova jutott el az oktatás a 17-18. századra a vidéki Magyarországon. A ma ismert iskolatábla gyakorlatilag nem létezett, a gyerekek a kezükben tartott palatáblákra írtak.

A tanulók az egy teremből álló iskolában gyűltek össze, ahol életkortól függetlenül, vegyesen foglaltak helyet. Oktatás csak akkor folyt, amikor már nem volt munka a mezőkön, s a kicsikre nem volt szükség otthon.

Az elsődleges cél az volt, hogy a tanulók legalább alapszinten megtanuljanak írni és számolni, így az idő nagy részében csoportosan magolták a szorzótáblát és a hittan alaptételeit. Ezeket dallamokba szedték, melyeket mondókaszerűen lehetett ismételni, amíg az összes gyerek fejében nem rögzültek az információk.

A tanár a sok egybegyűlt gyereket testi fenyítéssel rendszabályozta meg, kedvelt eszköz volt a mogyorófavessző, melyet nem sajnált használni. Az oktatás egészen a 20. századig így folyt Magyarországon.

Mágnestábla megjelenése

Amerikában a gazdasági fejlődés hamar magával hozta az irodák megjelenését, ahol a megbeszéléseken gyakran mutatták be a terveket és eredményeket a táblák segítségével. Ezeknek több nagy hátránya is volt, amelyek a sokszor nagyon gazdag üzletemberek között komoly ellenérzéseket váltottak ki.

A hagyományos táblákon használt krétáktól minden krétaporos volt, ez meglátszott az elegánsabb ruhákon. A papíralapú prezentációs eszközöknél pedig állandó gondot okozott a lapok eltávolítása, a keletkező szemét, és a kényelmetlen használat.

Ezeken a problémákon segített a mágnestábla, vagy angol nevén a whiteboard. A kifejlesztését két emberhez is kötik.

Martin Heit fotósként dolgozott, s amikor az ügyfeleivel telefonon tárgyalt, gyakran a megmaradt fotó negatívokra jegyzetelt. Ezekről könnyen le lehetett törölni az írást, mely adta neki az ötletet, hogy akár táblát is lehetne készíteni hasonló megoldással.

Így néz ki egy modern mágnestábla ma, legyen szó akár az oktatásról, akár az irodáról

K is fejlesztette az első whiteboardot a telefonja mellé, majd, amikor az bevált, el akarta adni az ötletét. Elvitte egy kereskedelmi kiállításra, de az épület a megnyitó előtti éjjelen leégett. A csalódott feltaláló eladta a találmányát a Dri-Mark nevű vállalatnak, mely sikerre vitte a mágnestáblát az oktatási szektorban.

Egy másik embert is gyakran említenek a mágnestábla feltalálójaként. Albert Stallion egy olyan vállalatnál dolgozott Amerikában az 1960-as években, melynek fő profilja a tűzzománc termékek gyártása volt. Albert a zománc csillogását figyelve jött rá, hogy az anyagot akár az irodai prezentációknál is lehetne használni, tábla formájában.

Akkor senkit sem érdekelt az ötlete, így elindította a saját vállalkozását, ami a MagiBoards nevet kapta. Az igazi áttörés viszont akkor következett be, amikor egy újabb feltaláló, Jerry Woolf 1975-ben kijött a táblafilcével. Ennek tintája nem volt mérgező, s könnyen le lehetett törölni a mágnestábláról.

A hagyományos prezentációs eszközök kora ekkor kezdett leáldozni, s a mágnestábla az 1990-es évekre már mindenhol ott volt. Napjainkra szinte egyeduralkodónak számít, nem számítva a más célra használt digitális táblákat.