Állandó olvasóink biztosan tudják már hogy blogunk az MTI Fotóarchívumával kötött együttműködése révén mutat be képeket ebből az egyedülálló magyar gyűjteményből.
Az archívum publikus, szabadszavasan is kereshető felülete június elejétől mindenki számára elérhető, szabadon böngészhető és a digitalizált fotókat meg is lehet vásárolni úgy magán-, mint céges felhasználásra. Az archívumról bővebbet a cikk végén tudhattok meg.
Három korábbi cikkünk mellé sorakozik a ma induló és a tervek szerint kéthetente jelentkező sorozat, amely Színes mindennapok címen 1958-től minden évet érintve igyekszik bemutatni a magyar mindennapokat sosem látott archív, színes felvételeken. Mivel az MTI akkori fotósai jórészt megrendelésre dolgoztak ezért sok úgy nevezett "termelési riportkép" is látható lesz. Ez a szocialista Magyarország és tágabb értelemben az egész szocialista blokk sajátos fotográfiai stílusa volt. Jellemzői a részletesen, hosszadalmasan beállított kompozíció és az egyének valamint a társadalom problémáit figyelmen kívül hagyva, az eredményeket felnagyítva ábrázoló - jobbára a széles rétegek valóságát csak nyomokban megközelítő - képek amik a szocialista rendszer vívmányait voltak hivatottak bemutatni.
Szerencsére persze nem csak ilyen jellegű fotók készültek, így a teljes képsorokból azért szépen kirajzolódik a korszak Magyarországa.
Lássuk az első évet, ami az 1958-as. A sorozat pedig a nyolcvanas évekig folytatódik majd, tartsatok velünk folyamatosan!
A fotókra kattintva az eredeti képhez juthattok, ahol hasonló találatok között is böngészhettek!
BHG Híradástechnikai Vállalat: elődje az 1896-ban létrejött Egyesült Villamossági Rt. (EVIRT). 1924-ben kezdte gyártani az automatikus telefonközpontokat. 1928-ban az ITT leányvállalata lett. 1938-ban költözött a XI. kerületi, Fehérvári úti telephelyére. Rádió vevőkészülékeket, telefonközpontokat, adóberendezéseket (Lakihegy) gyártott. 1949-ben államosították. 1952-ben vette fel a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár nevet. 1978-ban változtatta nevét BHG Híradástechnikai Vállalatra.
A Weiss-család 1882-ben megalapította a Globus elődjének tekinthető Első Magyar Konzerv- és Ércárugyárat. Kezdetben a katonai kincstár megrendelésére hús- és kávékonzerveket, a lakosság részére pedig gyümölcs- és zöldségkonzerveket gyártott. A Globus márkát zöldség- és gyümölcskonzervekre jelentették be 1924-ben. Azóta a világ több mint 50 országában regisztrált, védett márka.
Hajdúszoboszló, 1958. május 19. A hajdúszoboszlói gyógyfürdő MTI Fotó: Jármai Béla
Budapest, 1958. július 1. Fürdőzők, napozók a Palatinus Strandfürdőben. MTI Fotó: Seidner Zoltán
A strandot 1919-ben nyitották meg az akkor még meglehetősen rendezetlen Duna-part közelében. Egy évvel később a fürdőt bezárták és megkezdték a fürdő kiépítését. 1921 augusztusában adták át az új fürdőt a nagy-medencével, és további hideg és meleg vizes medencékkel. A második világháború után a fürdőt helyreállították, 1958-ban 10 000 négyzetméteres füves napozóval bővült a strand, 1965-ben új étterem nyílt.
Baja, 1958. július 5. Halászathoz készülnek a bajai halászati tsz tagjai. MTI Fotó: Jármai Béla
Vörös Csillag Traktorgyár: a Kispesti Mezőgazdasági Gépgyárat 1900-ban alapította Hofherr Mátyás. A nagy múltú Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Gépgyári Művek Rt. kispesti gyárát 1948-ban államosították, és 1950-re épült újjá, majd Vörös Csillag Traktorgyár (VCST) néven működött egészen 1973-ig, amikor a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz (ma Rába Járműipari Holding Nyrt.) csatolták.
A Berva, az egyetlen nagyobb sorozatban gyártott hazai moped másfél lóerős, kétsebességes motorját a Csepeli Motorkerékpárgyárban tervezték, és a székesfehérvári Vadásztölténygyárban állították elő. A futómű tervezése és gyártása, valamint a kis jármű készre szerelése az Egri Finomszerelvénygyár feladata volt. 1968 és 1962 (a hazai robogógyártás beszüntetése) között 60-70 ezer példány készült. Földműves-szövetkezet: Az ötvenes évek elején a falvak ellátása a területi alapon szervezett földműves-szövetkezetek (az áfészek jogelődjei) feladata lett, amelyek eszközei kezdetben túlnyomórészt az államosítással párhuzamosan átszervezett szövetkezeti kereskedelemből származtak. Az összevonások következtében egy faluban csak egy földműves-szövetkezet működött, s gyakori volt a szomszédos települések szövetkezeteinek összevonása is. E szervezetek irányítását a Szövosz végezte. A Szövosz ugyan elvileg társadalmi szervezet volt, gyakorlatilag azonban egy középirányító szervezetre jellemző feladatokat látott el.
A Duna parti 2-es villamos 1942-ben indult el a mai Jászai Mari tér és Március 15. tér között 1944 második felében megszűnt a viszonylat a háborús károk miatt, majd 1945. augusztus 26-án indult újra a Jászai Mari tér és az Eötvös tér között. A Boráros térig 1951 óta jár, majd 1973 őszére elérte mai formáját (Jászai Mari tér - Közvágóhíd).
A fővárosi tömegközlekedésben 1959-ben megjelent az Ikarus 66, az új, farmotoros típus, a nagy reménység. Kialakításakor elsősorban a fővárosi alkalmazhatóság lehetőségeit vették számításba. Az előzetes felmérésekből az tűnt ki, hogy a Fővárosi Autóbuszüzem utasforgalmi igénye kb. száz ülő és álló utast szállító járművek gyártását követeli meg. Az Ikarus gyár az Ikarus 66 fő méreteit az ún. GF 100-as prototípus alapján alakította ki. A tervezés már 1955-ben megkezdődött. Az alváz nélküli, önhordó kivitelben, 1-2-1 ajtóelrendezéssel készült kocsi szerkesztésében újdonságnak számított a farban elhelyezett motor A kocsi méreteinek kialakítását végeredményben két körülmény korlátozta: az egyik a fordulási kör sugara, ami a tíz métert nem haladhatta meg, hogy a főváros legszűkebb kanyarjában is megbízhatóan közlekedjék, a másik a rendelkezésre álló Csepel 613 D típusú hathengeres 91,5 kW-os motor teljesítménye volt. A hátsó motor elrendezési előnye abban rejlik, hogy a hozzáférhetősége minden eddiginél kedvezőbb volt, a tömegelosztás pedig terheletlen állapotában is alacsonyabb padlószintet biztosított. A 11 375 mm hosszú és 5550 mm tengelytávú autóbusz befogadóképességét végül is 39 ülő és 52 álló utasra méretezték.
Köszönet az MTI Fotóarchívumának a képekért! A fenti felvételekre kattintva a Fotóarchívum eredeti képeihez juthattok. További kereséseket indíthattok és a talált képeket meg is vásárolhatjátok, csomagban akár 1000 forintért darabját.
Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt.
Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.
Az MTI Fotóarchívumról:
Közép-Európa egyik legnagyobb fotótára, amely alapvetően az MTI (Magyar Távirati Iroda) és jogelődjei által készített és gyűjtött közel 13 millió fotónegatívot őriz. Az archívum két részből áll: a film tárból (negatív és diapozitívok), valamint a papírképek tárából. Ez utóbbiban mintegy 4 millió nézőkép található, melyek az elkészült riportokból kiszerkesztett nagyítások. Ezenkívül az archívum része a 781 db, a fotóriportok leírását tartalmazó eredeti szövegeket őrző szövegkönyv és a 131 db, csupán a riportok címét rögzítő, úgynevezett negatív beíró könyv is.
A gyűjtemény 1993 óta védett muzeális érték, ezért a kifejezetten az erre a célra átalakított mélypincében tároljuk, állandó hőmérsékleten 18 Celsius-fokon és 60%-os relatív páratartalom mellett. Külön speciális biztonsági helyiséget kaptak a tűz- és robbanásveszélyes, az ’50-es évek végéig használatban lévő nitrocellulóz alapú filmek. Az archívumot 24 órás ipari kamerás megfigyelés is védi.
A gyűjtemény még a Magyar Televízió egykori, mintegy 1 millió darabos fotógyűjteményével is gyarapodott!
A digitális fényképezésre áttéréssel egy időben elkezdődött a negatív felvételek értékmentő, retrospektív feldolgozása, a szabadszavas visszakeresést biztosító digitális adatbázisba rendezése. Digitális fotóarchívumunk, a Fotóbank jelenleg már csaknem kétmillió digitális fotót tartalmaz.
