Szász Béla könyvét olvasom azokból az időkből. Örülök, hogy csak könyvből ismerem milyen világ volt az...

Ez a katarzis. Szeretnék egy bakelit telefonkagylóval a kezemben személyesen elbeszélgetni a szerzővel. Lángragyúlt arccal.

Ez izgi volt! És a csavar a végén, hogy az elnök egy nő! Hollywoodban nem tudnak ilyen fordulatos sztorit kitalálni! :)

Miközben olvastam, arra gondoltam, hogy meleg mosoly önti el az emberek képit az ilyen történetektől. Erős volt ez így kávé mellé ma reggel...és én is örülök, hogy csak innen ismerem ezt a világot.

És nemcsak termelési meg begyűjtési versenyek voltak: a könyvelők, tanítók, óvónők is versenyeztek mindenféle versenyszempontok alapján (pl. ki tud több verset megtanítani a gyerekeknek, kinek a diákjai érnek el jobb tanulmányi eredményt, stb.)... Őrült világ lehetett...

Egy ilyen versenyfelhívás 2 Vas megyei falu között 1949-ből korabeli újságcikk alapján: kugi.blog.hu/2014/10/20/448_rabahidveg_es_puspokmolnari_osszemerik_eroiket

Bús voltam reggel, de aztán felvidultam legott.

Mire a végére értem az olvasásnak az egészségügyi határértéket legyalázta a kiakadásjelző;-)

Volt egy hasonló diafilm is a "BODRI" lesz az is?
Abban a Bodri kutya az ellenőr, és jól feljelenti-bebünteti-figyelmezteti a helytelenkedőket, oszt' rögtön jó leszesz minden, s paradicsomu házoá, meg tszcs visszatérítés!;-)

Nem volt szabad verseny - ugyanakkor az emberek megélhetése, foglalkoztatása biztosított volt. Aki nem hőbörgött, annak egyszerűen nem kellett aggódnia a jövőjéért, a "tisztes" megélhetés biztosított volt. Most azon lehet vitatkozni, hogy az az életszínvonal mennyire volt jó - az én emlékeim szerint az volt. Nem volt minden háztartásban autó, telefon, nem volt nagy választék a boltokban, de alapvetően mindenkinek megvolt az, ami a szomszédjának is. Márpedig az igényeket a környezet határozza meg. Édesanyám visszatérő emléke, hogy kezdő gépíróként találkozott a tanácselnök fizetési cetlijével és mennyire megdöbbentette az, hogy a tanácselnök KÉTSZER annyit keresett, mint ő. Teljesen felháborodott ezen az igazságtalanságon... Szóval lehet szidni az előző rendszert - még csak azt sem mondom, hogy alaptalanul, de egy biztos: létbiztonság az volt. Mindenkinek. Ilyen körülmények között viszont - érthető módon - a létbizonytalanság veszélye nem sarkallt a hatékonyabb munkavégzésre. Nem csak a termelést nem jellemezte a szabadpiaci verseny, de a munkaerő piacot sem! Ezekre a munkaversenyekre egyszerűen ezért volt szükség. Nyilván nem olyan hatékony, mint annak a kockázata, hogy csődbe megy a TZSCS (nem tudott csődbe menni) vagy hogy az utcára kerülsz és nem találsz munkát (ilyen egyszerűen nem fordulhatott elő), de a semminél azért több.

No persze az ilyen versenyeknek és a sztahanovista mozgalomnak megvoltak persze a vadhajtásai is. Nemtom mennyire anekdota, de úgy hallottam, hogy a Szovjetunióban egyszer izzó hiány alakult ki ennek a mozgalomnak az eredményeként. Történt ugyanis, hogy a gyár betervezte, hogy a köv. évben pontosan mennyi watt teljesítményű izzót fog gyártani. Nem darabszámot, wattot tervezett. Aztán amikor látták, hogy ez nem fog összejönni (holott illdomos lett volna túl is szárnyalni a tervet) leálltak a kisebb teljesítményű izzók gyártásával és kizárólag 100w-osokat kezdtek ontani. Így viszont darabra kevesebb lett, mint az igény lett volna. Így fordulhatott elő, hogy az új izzó olcsó volt (hisz nem volt szabad verseny, ami hiány esetén emelte volna az árat, ellenben volt szabadpiaci ár), de nem lehetett kapni. A fekete piacon viszont lehetett kapni kiégett izzót - drágán. Az ok a következő volt: Jómunkásember fogta a kiégett izzót, bement dolgozni és ott kicserélte a munkahelyén lévő jó izzóra...

@szita szita péntek: "ellenben volt szabadpiaci ár" - helyett "ellenben volt hatósági, szabott ár)"

@szita szita péntek: Jéézusom.... :(

Én 73ban születtem, tehát a legdurvább (50-60as évek) kimaradtak, de gyerekként, kamaszként sok mindent láttam a "működő coclizmusból" És a hátam közepére nem kívánom vissza!

NE vedd személyeskedésnek, de az a rendszer egyedül a lustáknak, középszerűeknek, szolgalelkű meghunyászkodóknak kedvezett, akik tudomásul vették, hogy ha befogják a pofájukat, akkor nem fognak éhen halni. Abban a környezetben viszont hiába vágyott valaki többre-szebbre-jobbra, esélye nem volt sem itt megvalósítani, sem olyan helyre menni, ahol a teljesítményt értékelik.

Aki akkor gyári melós volt, az elb*szta a napját a gyárba, hazament, beverte a két lóbányait, aztán nézte a köldökét. Most bemegy a gyárba, utána vesz az aldiba' két sört, aztán butul a valóvilágn, meg a barátokköztön. Semmi baja, ugyanolyan az élete, mint 20-40-60 évvel ezelőtt. Plusz vehet tapismobilt, lapostévét, meg opellel járhat, nem trabanttal.

a pártkatonák ugyanúgy dőzsölnek, csak most kicsit kifakult a zászló (nem piros, csak narancs).

Aki viszont haladni/fejlődni/kitörni akar, az régen nem tanulhatott, nem mehetett külfödre, a nyelvhossz meg a rokonság sokkal fontosabb volt, mint bármilyen szaktudás és/vagy képesség. Ennek szerencsére vége. Az a pár %, aki hajlandó képezni magát, képes üzleti kockázatot vállalni, az most sokkal jobban meg tud élni, mint az átkosban bármikor. És anélkül teheti ezt, hogy ki kellene váltania a párttagkönyvet.

A nagy baj csak annyi, hogy orbánisztánban megint egyre inkább előjön az, hogy ha az eftársaknak valami megtetszik, akkor államosítják. (trafik, kiskereskedelem, Manyup....) Ez az elmúlt 25 évben annak összes hibája ellenére sem volt jellemző. A sok kádárista birka meg még tapsol is neki. :(

@protézisesh: Szerinted nem ezt mondtam én is? Az akkori idő mindenkinek "langyos víz" volt. A kiemelkedésre nem igazán volt komoly esély - csak a pártvonal... És igen, a verseny hiánya tényleg köldökbámulást eredményezett. Nem lehettél sokkal több/jobb másnál - de azért ne feledjük el azt sem, hogy nem lehettél sokkal rosszabb sem... Egyenlősdi volt. Az egyéni kreativitásnak, képességeknek kevésbé volt becsülete, mint ma, de az is tény, hogy (a munkaképesek körében) segélyezés sem igen volt -> egyszerűen nem volt rászoruló...

@szita szita péntek: Ja még annyit, hogy a rendszer látványosan beteg volt és nyilvánvaló, hogy gazdasági bukáshoz kell vezetnie. De egyszerűen nem tudok azzal azonosulni, hogy az általános közérzet akkor rosszabb volt, mint most. A kevesek, akik igazán talpraesettek nem bontakoztathatták ki magukat - nyilván őket ez frusztrálta. A többség viszont buta és lusta - nos, ők akkor jobban élte. Mármint itt nem arra gondolok, hogy akkoriban több java volt az egységsugarúnak, mint most, hanem inkább azt mondom: Megvolt mindene amire reálisan vágyott és nem jellemezte a életét a létbizonytalanság. Szal' átlagban szerintem akkor nagyobb volt az elégedettség. (Persze, persze, tudom... Felélték a jövőt, adósság, blabla - nem erről beszéltem, hanem az átlag elégedettségről.)

nő tanácselnökök voltak vajon igazából is, vagy ez csak az idealizált történet írójának kedveskedése lehet a nők felé? én ez utóbbira tippelek...

@Flashy7: Akadtak.

"Elvtársak, kulákot akasztunk!" - Ezt telefonálta diadalittasan Szegedi Albertné békéscsabai tanácselnöknő a pártközpontba, mikor megszületett a köröstarcsai Molnár Sándor ellen a halálos ítélet 1950-ben.

Hát ez borzasztó. De legalább jó hosszú...

@Flashy7: voltak azért.

még mindig van két olyan polgármester aki nő és tanácselnökként kezdte :)

Engem a "cséplőbrigadéros" kifejezésnél veszített el ez az alkotás.

@Sam. Joe: Ami azt illeti, az ötvenes években még az akkor sorkatonaként szolgáló férfirokonaimat is elengedték "arató szabadságra", mert kellett a kaszával bánni tudó ember. Akkoriban még hagyományos módon arattak, nem volt sok kombájn. Faterom is dolgozott cséplőgépnél részes aratóként 12 éves korában.
A mezőgazdaság modernizálása Kádár alatt zajlott le, akkor értük el a világszínvonalat.

"ha valaki nem hoborgott " 1953 ban egy nem hoborgo parasztnak kigyuladt a haza a jo minosegu rezsotol. Legett a haz meg a fel kornyek. Nemi termes is... halal bunretes amit 20 ev bortonre mersekeltek. Par ev utan az emberek mar feltek nehogy felkerjek oket vezeto beosztasra mert ha valami nem ugy sul el ahogy az megvan irva akkor tabor...

Az 50-es évek szerintem kicsit más rendszer volt mint a 60-70-es (pláne a 80-as). Valahol olvastam hogy 75-ben Kádár simán nyert volna még egy szabad választáson is. Meg szerintem aki valami falusi vályogházból került egy panelbe ezt simán fejlődésként érte meg. A gyerekeinek persze már a panel volt az alap.Amúgy van olyan Urban-legend, hogy a mezőgazdaság gépesítése már Horthy alatt tervbe volt véve csak leállították, mert nem volt ami felszívja falusi munkanélküliséget,és féltek, hogy kapnak a nyakukba egy parasztháborút.

Azt hittem sose lesz meg az elnök :D

Egyszerű és tiszta nóta,
Gólyafészek, háztető -
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.

@szita szita péntek: Én úgy tudom, szegénység nagyon is létezett, csak tilos volt beszélni róla, és így a sajtóba sem került bele, emiatt alakult ki az az illúzió, hogy nincsenek rászorulók.

@Aureliano Buendía:
Kicsi hunyhó, szerető sziv,
Messze égbolt, tiszta, kék -
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.
:)

@peti papagáj: Mit nevezünk szegénynek? Én egy szegény családot sem ismertem - most meg igen. A szüleim átlag emberek voltak, középiskolai végzettséggel vidéki kisvárosban. Kölcsönből építkeztek, tudták azt fizetni, került étel az asztalra, megoldott volt a ruházkodás, minden évben elmentünk nyaralni - no persze itthonra. Amikor az egyikük felszívta magát és kilépett a cégtől ahol dolgozott másnap már egy új helyen kezdett. Nem volt kocsi és telefon - ám a környezetünkben az emberek 99%-ának sem volt - ez volt a normális. A legnagyobb probléma ami a mindennapokat jellemezte, az a hiánygazdaságból eredt. Olyasmi, mint hogy a suliba sötétkék köpeny kell a gyerekre, de nem lehet kapni a méretében.

@peti papagáj: Rákerestem a relatív jólét mértékére. 1975-ben a bruttó átlagkereset 3018 Ft volt, ami emlékeim szerint kb megfelet a nettónak is, hisz az elvonásokat az állam jellemzően más rendszerben kezelte. De _mondjuk_ 2500 Ft volt a nettó. (És a jövedelem különbségek lényegesen kisebbek voltak mint ma, szal' ha az átlagot 2500-ra becsülöm, akkor szerintem a legkisebb sem volt 1500 alatt.) Árak: Bezin 3 Ft, mozi 2 Ft, fagyi 1 Ft, 4.6 1 kg liszt.
Tehát az átlagbérből élő becslésem szerint meg tudott venni 1 havi jövedelméből:
- 833 l benzint vagy (kevés a kocsi - ezért talán nem jelentős ez a tétel, de a benzinár korellál más fűtőanyag árával, szal' valamit mégis jelent)
- 1250 mozijegyet vagy
- 2500 gombóc fagyit avgy
- 543 kg lisztet.

Ehhez képest 2014-ben az átlag nettó bét 150.000 Ft volt. Ezért ma lehet venni:
- 441 l benzint vagy (és most _ideiglenesen: igazán olcsó a benzin)
- 89 mozijegyet vagy
- 600 - 1000 gombóc fagyit (nagy az ár szórás) vagy
- 1000 kg lisztet.

És amire nem találtam adatot, de emlékszem rá: A gyógyszer árak annyira alacsonyak voltak, hogy folyamatosan azzal viccelődtünk, hogy a pénztáros bére magasabb, mint amit egy nap beszed. És nem túloztunk, a gyógyszerek gyakran _tényleg_ filléres tételek voltak.

Olyan pedig nem volt, hogy munkanélküli. A közveszélyes munkakerülés büntetőtörvénykönyvi kategória volt. (Mármint pusztán attól volt közveszélyes valaki, hogy nem volt munkája - ám munkahely mindig volt.) A szociális ellátórendszer fejletlen volt, hisz munkajövedelemből mindenki megélt. Mondjuk igaz, azok akik valami okból mégsem tudtak dolgozni (pld. sérült családtagot láttak el otthonában) pórul jártak.

@szita szita péntek: Hibás a kiindulásod. 1975-ben még nem volt se személyi jövedelemadó, se áfa. Az a 3018 Ft-os fizetést az utolsó fillérig megkaptad és el is költhetted. Adó se sok volt, a szüleim talán évi 100 Ft. körüli összeget fizettek egy jókora telek és az azon épült családi ház után évente, és kb. ennyi volt az összes adójuk. A személyi jövedelemadóval Bokros csak a nyolcvanas években örvendeztetett meg bennünket.

Így átszámolva egyszerre egy kissé mások a vásárolható mennyiségek:

833 l benzin helyett 1006 litert,
1250 mozijegy helyett 1509-et
2500 gombóc fagyi helyett 3018 gombócot
543 kg liszt helyett 656 kiló lisztet vehettél.
Általánosságban a műszaki cikkek kissé drágábbak, az élelmiszerek és a mindennapi fogyasztási cikkek olcsóbbak voltak mint most

Bizonyos szempontból sokkal többet ért a fizu, és persze ott volt még az is hogy mindig volt munka, bátran tervezhettél hosszútávra. Az se volt olyan probléma, hogy miből fizeted ki például a lakásépítésre felvett hitelt, és persze az ilyen hosszútávú hitelek kamatairól is csak ábrándozhatunk mostanában.

Voltak akkor is szegények, nem is kevesen, csak nem lehetett róla beszélni. A '80-as évek elején volt olyan munkatársam (egy helyen dolgoztunk, én mint szerelő, ő meg mint állatgondozó) aki egy fóliasátorban lakott a közeli falu szélén a gyerekeivel. Mi annyival voltunk előrébb nála, hogy az állami gazdaságtól bérelhettük egy korábban birkaistállóként szolgáló épület egy hatodát, mint lakást. Ne az akkori pesti, városi életmódból és lehetőségekből indulj ki. Azokon a területeken, ahol most a legtöbb a szegény és kilátástalan ember, akkor is igen sok volt a nagyon rosszul fizetett, épp csak egyik napról a másikra megélő. Nekünk pl az a havi 50 Ft néha életet mentett, amit a nejem azért kapott, mert elvállalta, hogy a helyi boltos szabadnapján szétosztja az előre megrendelt tejet és kenyeret, amit reggel lerakott a szállító a bolt elé. Helyben nem lehetett kitörni ebből, utazni is csak nehezen, mert naponta három busz jött menetrendszerűen. Pedig még viszonylag közel is van Budapesthez, most épp Mészáros Lőrinc uralja azt a területet... Göböljáráspuszta...
Persze éhen halás nem fenyegetett, mert volt egy kis nyúltenyészetünk, kis "házikert" (vagy 30 négyszögöl), de a havi 2200 Ft meg az 1050 Ft gyes a 3 gyerekért pont arra volt csak elég, hogy nekik legyen ruha, kaja, nekünk új cipőre csak akkor futotta, mikor már szó szerint nem lehetett elmenni a régiben sehova, mert kilyukadt valahol. Helybe jó volt a saru meg a gumicsizma is.
Az tény, hogy munkát bárhol találhattunk volna, de lakást már nem. Pedig még a szénbányászatot is felvállaltam volna Pécsen, csak az orvos nem engedett le a fejtéshez, fent meg nem fizettek annyit, amiből ki tudtuk volna fizetni a bányász fizetésekhez mért albérleti díjakat. És nekem irigyelt szakmám volt, autószerelő. Épp csak akkor is kellett a jó kapcsolat, hogy olyan helyre kerülhess, ahol eleget fizetnek. Mindenki megélt, persze úgy ahgyo, és nem kellett attól fizetni, hogy nem lesz semmilynen munka, de aki akkor lent kezdte, és a szülei nem tudták finanszírozni a taníttatását, ez akkor is lent maradt élete végéig. Vagy évtizedekig két-három állása volt, esetleg munka mellett kellett tanulni hozzá. És most a '70-es, '80-as évekről beszélek. A fordulat '80 körül jött, amikor megengedték a gmk-kat... Persze az is másodállás, de 4 óra alatt össze lehetett hozni a főállásban megkeresett bért. Ráadásul a legtöbbször sumákság volt az is, mert a cég normális, munkaidőben elvégzendő feladatainek egy részét szervezték ki a gmk-knak, hogy a pixisben lévők (jobb esetben a tényleg értékes szakik, akiket normálisan nem tudtak megfizetni, de elveszíteni sem akartak) legalább így kereshessenek valamennyit.

@SaGa: "a havi 2200 Ft" - Egy vagy két kereső volt a családban?

@szita szita péntek: Annyi volt a fizetésem (19.20 órabér, '84-re felment 21.10 Ft-re), a nejem meg mint írtam, 900, majd 950, végül 1050 Ft-ot kapott, gyest. Ennyi járt 1, 2, majd 3 gyerekért. Amikor sikerült elhelyezkednem egy akkori (ma is létezik) nagyvállalatnál ('83-ban), az addigi munkahelyemen nem akarták elhinni, hogy kétszer annyi lesz a fizetésem, mint addig volt. Ennek persze meg volt az ára, hetente egyszer láttam a gyerekeket, ebből havonta egy volt a hétvégére eső szabadnap... Megérte, mert nem egész egy év után az új helyen lakást adtak, tekintettel a 3 gyerekre (szövetkezetit, azaz a fizetésem harmada törlesztésre ment el, a nejemnek is új állást kellet kerítenünk, a gyerekek mehettek böcslibe oviba), beköltözhettünk a cég székvárosába, Onnan már könnyebb volt, és akkor a bölcsi, ovi nem volt akkora gond, mint mostanában, de még így is kellett másfél évtized , egy rendszerváltás és egy félállású magánvállalkozás '90 után, mire azt mondhattuk, már nincsenek napi filléres gondjaink... Megtakarításunk nem volt, de amit meg akartunk venni, azt meg tudtuk. Persze az igényeinket a legetőségeinkhez szabtuk, így nem a milliós autó és az évenkénti nyaralás volt a cél. Inkább a gyerekek tanulása, könyvek, számítógép, a lakás csinosítása...
Az biztos, hogy ha most lennék a '78-as önmagam, mikor a fiam született, ma nem vállalnám. Vagy maximum egyet, hármat semmiképp. Az akkori és amostani helyzet között az a különbég, hogy aki akkor szegény volt, annak is biztos volt, ha akar, tud valahol melózni, lesz valamilyen jövedelme. Ma ez nem igaz, és aki lecsúszott, vagy el sem tudott indulni felfelé, annak reménye sincs a kilábalásra. Hiába szépen csattogó hivatalos önmelldöngetés, a közmunka nem emel fel senkit, sehová. A tengődésre is csak módjával elegendő és nincs lehetőség kitörni belőle.

@SaGa: Javítok: '83-ra lett 21.10 az órabérem, és ez után kb egy hónappal váltottam munkahelyet egy véletlennek köszönhetően. Ha az a véletlen nincs, lehet még ma is ott élünk és nem az interneten olvasgatással, irogatással kötném le a fölös időmet, hanem épp a fát hasogatnám a fűtéshez, a kisebbik lányom nem járja ki a főiskolát, hanem örül, ha állatgondozó lehet a Mászáros és Mészáros sertéstelepen, vagy közmunkás Alcsúton vagy Etyeken...
Sokszor egy véletlenen múlik, hogy ki hová jut, de manapság sokszor egy ilyen véletlen mellé még a becsületet is be kell áldozni...

Nem igaz, hogy nem lehetett beszélni a szegénységről. Lehetett. Rengeteg szociográfia jelent meg a hatvanas-hetvenes években, melynek a vidéki szegénység volt a témája.

mno.hu/migr_1834/elvtarsak-kulakot-akasztunk-744379

@teddybear01: "Bokros"
Pontosabban kupa mihaly, 88-ban. Bokros a horn komany alatt orvendeztetett, 95-96-ban.

@adg [Au, Darwin]: Igazad van, összekevertem a két vérszívót.

Tudtam hogy jön egy ven komcsi és megmagyarázza hogy de fasza volt.
A belem kifordul.

A posztolónak meg gratula, nem tudom honnan találta ezt is, de nagyon jó korrajz, köszönöm!

@enpera: Minden 80-as években született ember is"vén komcsi" neked? :)

Nem értem mi az üzenete annak, hogy régen mi volt jobb, vagy mi látszott annak. Nem visszasírható egy rendszer, ami élhető volt az emberek egy részének, de csak ideiglenesen, mert nem volt fenntartható, halálra és bukásra volt ítélve.

Sonic: én a 70-es években születtem :)

Nagyon beteg:
szaktárs, népbolt, munkaverseny, tszcs, tanács.....az emberek meg a munkaversenyről, beadásról, cséplőgépekről beszélgetnek...

De jó hogy nem kellett ebben a beteg, nyomorult rendszerben mindezt a marhaságot átélnem!
Most is van baj elég (a fejekben), de ez azért mindent visz.

@teddybear01:

Ez alapján az akkor fizetés - csak a benzin árat nézve - mai áron számolva 250-300.000 Ft-nak felel meg.
Persze az 50-es években amikor ez a dia készült még jegyrendszer volt, meg alultápláltság, lakáshiány stb. A háború, majd a beszolgáltatás, tervgazdaság pusztított rendesen.

Meg aztán itt vidéken, egy nem olyan kis városban sem volt se telefon, se gáz, se szennyvíz, sőt aszfalt se...ezek csak a ö0-es években jöttek be.

Lehet mondani hogy alacsonyabb volt az igényszint, de azért a telefon, aszfaltozott út nem akkora luxus igény szerintem 80 akárhányban, na meg az áruhiány se normális dolog.

Mindez a "jólét" a KGST szűk, belterjes áruhiányos piacának meg a külföldi hiteleknek volt köszönhető.
Nem az egyén volt eladósodva, hanem az állam.

A szegénységet nem lehet felszámolni, csak csökkenteni.
A fejlett kapitalista gazdaságban is 3% körül tartható, széles középosztállyal, anélkül hogy a lusta/szerencsétlen réteg miatt a többség is egy alacsonyabb szinten vegetáljon.
A szocializmus minden volt csak nem igazságos: a legalsóbb rétegek mesterséges felemelése miatt mindenki szívott, korlátozva volt.