Megint egy érdekes téma. Én már több száz képet néztem a mai állapotokról. Mindig is érdekelt az akkori élet, a történelem, a múlt, valamint az elhagyott épületek, amikben megállt az idő. Tökéletes kombináció az érdeklődési köreimnek.

@Hátrányos helyzetű kaviár: Sosem szabad a történelmet mai szemmel megítélni. A hatvanas-hetvenes évek SZU-jában nem volt könnyekben oldott romantika sem a sztálini állapotok, sem a polgárháború, sem a cári önkény iránt. Nekik akkor és ott éppen eljött a kánaán, amikor a múlt bilincsei sorra estek le róluk, a penészes társbérletekből vadonat új, összkomfortos, modern lakásokba költözhettek stb stb. Dehogyis kellett őket a Pártnak odaparancsolni... örült, aki mehetett!

@Ditpet: ajánlom figyelmedbe: www.youtube.com/watch?v=_PxJfCTxU2E

@Andrassy Gabor: Biztosan a többségük így volt vele, de azért emlékszem otthonról pár ilyen semmiből lett iparvárosra. Igaz, sokan szívesen költöztek, de voltak, akiknek nem volt választásuk, pláne, ha egy nagyobb városból kellett a semmibe költözni, hátrahagyva mindent és mindenkit.

@Hátrányos helyzetű kaviár: Olyan rendszert még soha senki nem tudott kitalálni, ami mindenkinek maradéktalanul megfelelt volna. És mindig vannak, akik betegesen ragaszkodnak a megszokásaikhoz. Akkor is, ha semmi értelme. Anyám például nem fogadta el az ajándékba vett mosogatógépet, merthogy ő mindig is kézzel mosogatott, és ezután is úgy fog blablabla.

@Andrassy Gabor: Mna, azért a tágabb családod, a barátaid, a szülővárosod nem önkéntes hátrahagyásának összehasonlítása egy mosogatógéppel kissé merész ... A vidéki, nem túl jó körülmények között élő, illetve a városi szegényebb rétegeknek valszeg tényleg maga volt a kánaán egy ilyen dobozváros, no de nemcsak róluk volt szó.

@Hátrányos helyzetű kaviár: Kikről volt szó? Odamentek a moszkvai értelmiséghez a davajgitárral, és lefüggönyzött autóval Pripjatyba szállították? (Mielőtt válaszolnál, vedd figyelembe, hogy én három évig éltem Moszkvában. ;-))

Gyönyörű város lehetett fénykorában.

Főleg, ha abból indulok ki, hogy 2011-ben is teljesen lenyűgözött, mikor láthattam élőben.

@Andrassy Gabor: Nem olyan sokan haltak meg pajzsmirigyrákban, mint gondolnád. A lakosok többsége Szlavuticsba költözött, ami várost a baleset után, hasonló módszerrel építették fel. Sokan Kijevbe kerültek, és sokan szétszórva az országban. Én találkoztam olyan személlyel, aki a romeltakarításban részt vett, és kutya baja.

továbbá egyetlen egy kézipoggyászt vihettek magukkal. Az egy kicsit túlzás, hogy még egy fényképet _se_

"Egyébként a város még sokáig nem volt lakatlan, az erőmű ugyanis az ezredfordulóig tovább működött"

A mai napig laknak Csernobilban, az erőművön dolgozók. 3G mobilhálózat, bankautomata, minden van, ami kell. Csernobil városa mellesleg kívül esett a kihullási területen, nem is lett volna teljesen indokolt a kitelepítése.

1997-ig üzemelt az Azúr uszoda az akkor már rég kihalt Pripjatyban.

Érdekes még azt is hozzátenni, hogy Pripjaty mintaváros volt. Itt a SzU többi városához képest átlagon felüli életük volt az embereknek. Boltok polcain mindig volt áru, semmiből nem volt hiányuk. Érdekesség, hogy találtunk 80-as évekbeli üres, cirill betűs diétás pepsi üveget is a városban. Pepsi kóla is elképzelhetetlen volt akkoriban a SzU-ban, nemhogy a diétás.

Hát igen, a "nehézfém városba" is elmennek az emberek mert az orosz átlaghoz képest brutális pénzeket kapnak. Más kérdés, hogy mennyi ideig tudják élvezni.

@KeMa: Én úgy tudom, hogy ugyan kézipoggyásszal indultak, de aztán a zóna szélén dekontaminálás címén pucérra vetköztették őket, és kaptak új ruhát, új bankjegyeket, a kézipoggyászukat meg soha többé nem látták. De lehet, hogy tévedek, szerencsére nem voltam ott.
Pepsi kóla volt a SZU-ban. mert kóla az kellett az enyhüléshez... lehetett volna coca cola is, mint Mo-n, de a korábbi propaganda annyira a kapitalizmussal azonosította, hogy az elvtársak úgy vélték, hogy az már nyílt meghátrálás lenne, és csak a Pepsit engedték be. Lásd Pelevin Generation "P" c. könyvében.
Én ugyan '82-ben jöttem el a SZU-ból, de akkoriban még a mintaváros fogalma nem nagyon volt értelmezhető, mindenhol volt minden. Nem azt mondom, hogy néha elő ne fordult volna, hogy mondjuk tejért vagy wc papírért át ne kellett volna menni a második vagy épp a harmadik Arbatba, de aki 2-3 napra bespejzolt, annak nem kellett nélkülöznie semmit. Akkoriban még vígan működött a Gum, a Gyeckij Mir meg a többi nagyáruház, szó sem volt üres polcokról. Hát nem mondom, nem úgy volt, hogy bármikor volt bármi, amit az ember szeme s szája megkívánt, bizonyos cikkekre várólistát vezettek (pl. az Elektronika VM-12 képmagnóra :)), de előbb-utóbb volt a boltban, vagy ha a boltban nem, akkor valamelyik feketézőnél, nagyon ritkán kellett elmennünk a magyarboltba, általában csak akkor, ha valami nagyon spéci magyar dolgot megkívántunk, mondjuk pilótakekszet akartunk venni, vagy unikumot, vagy ilyesmit.

@KeMa: @Andrassy Gabor: Ja, Pepsi kóla volt már hetvenes évektől.
1974-ben készült el az első pepsi kóla gyár Novorosszijszkban.

@Andrassy Gabor: És diétás pepsi is?

A dugig rakott polcokat kábé szó szerint kell érteni. Közelebb állt a nyugati színvonalhoz, mint a keletihez.

Érdekes volt még, hogy a várost úgy tervezték, hogy amikor a gyermek iskolába megy, maximum 2 nagyobb forgalmú utat kelljen kereszteznie. Azaz volt 4-5 iskola is.

@KeMa: A fene se emlékszik, én különbenis kvászt ittam, nem kólát, mert si fueris Romae... ;-)
Gondolom, csupa fiatal pár kapott kiutalást az új városba, kellettek az iskolák. Bár öt talán mégiscsak sok egy ilyen méretű helyre... de hát a SZU-ban mindig és mindenre bőségesen elég ember volt.

@Andrassy Gabor: Igen, az átlagéletkor az huszonpár volt.

Érdekesség: átlagon felüli volt még a telefonokkal rendelkezők száma is.

Mátrix-zene és Pripjaty, érdekes kombináció...

@Andrassy Gabor: A Coca-Cola az 1980-as Moszkvai-olimpia idején, az USA elnökének nyomására felbontotta a szállítási szerződéseit a Szovjetunióval. A hiányzó üdítőital mennyiségének pótlására többek között a Szobi Szörpgyárnak szinte a teljes kapacitását lefoglalták, és még ez sem volt elég.
Gondolhatod, hogy a Coca-Cola ezek után nemkívánatossá vált a Szovjetunióban.

@KeMa: Gondolom, hogy főleg azért, hogy ha zűr van, akkor a bentiek tudjanak kommunikálni a szabadnapos kollégákkal... a nyolcvanas évek SZU-jában az interurbán kapcsolás nem volt olyan triviális... ugye Viszotszkij dalt is írt róla:
www.myfreemp3.cc/music/vladimir+vysotsky+07

@Andrassy Gabor: Nem, de nagyon megnehezítették annak az életét, aki esetleg nemet mondott. A karrierjéről alapból lemondhatott, például. Szóval, az a kitörő öröm nem minden esetben volt jelen az arcokon. És ezen az sem változtat, ha 30 évig éltél Moszkvában ...

@Hátrányos helyzetű kaviár: Ez csak a rendszerváltás után, íróasztal mögül kitalált rémtörténetekben volt így. A valóságban pont fordítva volt: a rendszer a legkisebb mértékben sem szerette, ha mozogtak az emberek. Mindenkit igyekeztek bebetonozni, röghöz kötni, annyira, hogy a SZU-n belüli mozgáshoz, mondjuk egy vacak odesszai víkendhez is útlevelet kellett kiváltani, és azt a párttitkárral ellenjegyeztetni. Nagyon nélkülözhetetlennek kellett lennie valakinek ahhoz, hogy kiküldetésbe _kényszerítsék_, és nagyon potens személynek kellett ezt akarnia ahhoz, hogy korábbi gazdái el is engedjék.

@Tudományos libsizmus: a rendszer jó, az emberek nem alkalmasak még arra, h benne éljenek. ma a svédek vannak legközelebb ahhoz, h megvalósítsák a kommunista rendszert.

@Aaron Yanoschka T: azért vannak a gulágok, hogy az alkalmatlanokat el lehessen távolítani.

@Dzsala elnök: Arra gondolsz, ahol a víz partján áll valaki a víz felé fordulva félmeztelenül? Nem biztos hogy az Bruce Lee, csak legfeljebb hasonlít rá, persze kérdés az is, mikor készült a kép.

Pepsivel először 1972-ben találkozhattak a szovjet emberek, az elhíresült Pepsit Sztolicsnaja vodkáért barterügylet révén.

blog.stickyrice.net/archives/2009/the-stoli-pepsi-barter-deal/

Ezután a Pepsi mintegy polgárjogot nyert, majd elkezdték helyben is gyártani a Pepsi liszencével. A Coca-Cola fő terméke hivatalosan nem volt jelen a SZU-ban, viszont Fantát már a 80-as években is lehetett kapni.

zseniális képek, köszönöm!

@Tejinashi: igen, természetesen biztosan nem ő az, de vicces a hasonlat :)

Ha 70-ben, akkor akár lehetne is...

Nagyon szép város még most is, így is. Kétszer volt szerencsém ott lenni, megfogott, biztosan visszatérek még egyszer.

Akit érdekel és nem hallott még róla ukrán játék fejlesztők (2004-2007) között készítettek eg akciójátékot S.T.A.L.K.E.R. Shadow of Chernobyl néven. Később több része is lett.
Ebben a játékban az egyik helyszín Pripjaty. Az eredeti képeket elnézve borzongatóan jól másolták le az eredeti épületeket. Egy pár kép a játékból.
Az óriáskerék
jawnesny.pl/wp-content/uploads/2011/12/prypec-diabelski-mlyn.jpg
A szobor
i1-games.softpedia-static.com/screenshots/STALKER-Call-of-Pripyat-Weight-Fix-for-1-6-01_1.jpg
Az áruház
media.moddb.com/images/mods/1/16/15209/5493217216.jpg

a második kép, ami az uszodát mutatja előtérben a motorosokkal meg a zebrával, az kétszer van benne (vagy hátulról a hatodik, nézőpont kérdése)

egyébként erőteljesen megidézte fiatalságomat, tényleg mintha bármelyik vidéki városban lettünk volna - ez a szocreál stílus nagyon ismerős...

így van. a kommunizmus bástyái a panel lakótelepek mai napig köztünk élnek.

a különbség az hogy régen ezeket a panelokat ingyen kapták az emberek ma meg a gatyád is kifizeted egy ócska panelért

én gyerekként emlékszem a kommunizmusra a iskolaév kezdetekor a magyar és a ruszki himnuszra a május1 felvonulási gyakorlásokra. akkor mindenkinek volt egy közös ellensége. ma már mindenki mindenki ellensége.

Ha valakit érdekel, Szatmáry Zoltán és Aszódi Attila írt egy könyvet Csernobilról.
Aki nem járatos a nukleáris tudományokban és a magkémiában, az is nyugodtan elolvashatja.

@slowmotion: direkt van kétszer. először a főképen látható, mint kedvcsináló. máshol is találhatsz ilyet a blogon. talán nem olyan zavaró.

@warrant officer: én pedig többedmagammal egy modot készítettem az Operation Flashpoint nevű 2001-es játékhoz.
már ott is ezzel a zenével promóztuk:
www.youtube.com/watch?v=9YVnU_sbGTo
és nézd a képeket:
erőmű:
incubus1972.webs.com/117_cr.jpg
incubus1972.webs.com/117_true_cr.jpg
városkapu:
incubus1972.webs.com/116_cr.jpg
incubus1972.webs.com/116_true_cr.jpg
Hotel:
incubus1972.webs.com/115_cr.jpg
incubus1972.webs.com/115_true_cr.jpg
Kúltúrház:
incubus1972.webs.com/111_cr.jpg
incubus1972.webs.com/111_true_cr.jpg
Óriáskerék:
incubus1972.webs.com/112_cr.jpg
incubus1972.webs.com/112_true_cr.jpg
Látkép a szögesdróton túlról:
incubus1972.webs.com/113_cr.jpg
incubus1972.webs.com/113_true_cr.jpg
Nagy meló volt... A térképen Kopacsi és néhány kitelepített kis falu is megtalálható, meg a radioaktív járműtemető és a Ditjatki-kapu.

@Andrassy Gabor:
"Egyébként a város még sokáig nem volt lakatlan, az erőmű ugyanis az ezredfordulóig tovább működött, és a személyzet bizony ott is lakott. "

Nem laktak ott. Építettek egy új várost, Szlavuticst, onnan vitték busszal az atomerőmű dolgozóit naponta, egy részét ma is, mivel a leállás óta is szavatolni kell a reaktorok biztonságosságát.

Ahol átmenetileg laktak/laknak emberek, az Csernobil, ami ugyan a zónában van, de sokkal kevésbé szennyeződött, mint Pripjaty. Szlavutics megépülése előtt átmenetileg innen járt be az erőmű személyzete, és itt volt a közigazgatási központ is, de a zónában dolgozók, leszámítva az atomerőmű maradék személyzetét, ma is itt laknak átmenetileg, azaz X napig ott vannak, X napig a zónán kívül.

Azért a 30as évek lakáshelyzetéhez képest, meg a 3 millió zselléres/puszták népés rendszerhez képest a gulyáscocializmus a többségnek tényleg szinte paradicsomi állapotokat teremtett...igaz, nyugaton kb kétszer akkora volt a termelékenység (erről volt egy nagyon jó gazdasági kutatás, hogy a szovjet nyersanyag- és munkaerőbőségből mit tudott volna kihozni egy hatékony jóléti rendszer)

Tudtak ezek azért relatíve élhető várost is építeni, nem biztos, hogy a maga idejében egy levegős, jól épített, 4-5 emeletes szalagházas negyed olyan sokkal élhetetlenebb volt, mint ma egy lakópark. 50 év múlva sztem azoktól is hányiger lesz

Szép, modern város, tágas utcákkal, terekkel. Vajon mivé lettek, hogyan élnek a képen látható kisgyerekek, és az anyukák. Ma így, holnap úgy, tartja a népi bölcsesség, nem elfelejteni, a maiaknak sem.

Na a zenét azt elindítottam, ki is kapcsoltam, SEMMI köze a matrix soundtracknak Pripyat-hoz.

Cserébe indítsd el alá ezt: www.youtube.com/watch?v=pNlI26MEUBQ

Mégha butus dalocska is, de jobban passzol hozzá, és szívszorítóbb hangulata lesz a képsorozatnak!

@Blindmouse: ízlések és pofonok vértunner...

@JTom: Hát ez szuper! :-)

@slowmotion:
"ez a szocreál stílus nagyon ismerős..."
Ez nem szocreál, az a stílus másképp néz ki, és kicsit korábban véget is ért.

"Erősen archaizáló és eklektizáló irányzat volt.
...a köznyelv gúnyosan "sztálinbarokk" jelzővel illeti."
Forrás:
hu.wikipedia.org/wiki/Szocialista_realizmus

Így néz ki egy tipikus szocreál épület:
upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/4/43/Mome_homlokzat_1_kicsi.jpg

A pripjatyhoz hasonló beton, illetve előre gyártott, paneles lakótelepeket a világ minden részén találhatunk Angliától kezdve Németországon, Ausztrián át sokfelé. Kedvelt városépítési forma volt mindenhol.

Elég csak a hazánkban is alkalmazott Larsen-Nielsen típusú dán panelházakra gondolni.

@HTünde: Miért nem tekered le a hangerőt?

@Andrassy Gabor: Akkoriban nem a kereslet-kínálat alapján tartottak készletet. Az volt készleten, amit éppen szállítottak a boltba. Ha a tangóharmónika gyár az évekre előre kiadott terv alapján legyártott mondjuk 100.000 tangóharmónikát, akkor azt bizony szétszórták az üzletekben, akár kellett a jónépnek, akár nem. Akkoriban a gyárak sem a kereslet szerint gyártottak, hanem azt és annyit, amit az 5 éves tervben a minisztériumban meghatároztak.

www.youtube.com/watch?v=KUppy1h6QXE

@fairlane: ja, a tervet pedig az igények alapján állították össze. Pontosan úgy, mint ahogy egy mai multi üzleti tervét sem az ujjából szopja ki a vezetőség. ;-)
Az ellátási zavarok inkább oly módon jelentkeztek, hogy az elosztás nem volt jó. Egyik üzletbe a kereslethez képest túl sok, a másikba túl kevés jutott az adott termékből. Kezdetben üzletről-üzletre jártak az oroszok, aztán a nyolcvanas évek vége felé átálltak arra, hogy azt vegyék meg, ami éppen kapható volt, aztán egymással elcsereberéljék. Ez a mentalitás viszont totálisan összezavarta a rendszert, hiszen látszólag bármiből, bármekkora mennyiséget bárhol el lehetett volna adni, vagyis látszólag súlyos hiány volt. De ez persze csak egy csalóka látszat volt, ami abból adódott, hogy mindenki szükségletein felül vásárolt, készletezett. Nagyon furcsa anomália volt az egész, szerintem egy diplomamunka simán kiférne az analizálgatásából. :) Ugyanaz a bolt egyik nap eladott tízezer tekercs wc papírt, másik napra berendelt egy másik tízezeres szállítmányt, abból meg alig ment el néhány guriga, mert már mindenkinek volt. De harmadnapra jöttek a város másik végéből olyanok, akik hírét vették, hogy itt wc papír kapható, és megint kisepertették a raktárat... üzletvezető legyen a talpán, aki ilyen viszonyok között kitalálja, miből mennyit hozasson!

Érdekes időutazás. Köszi!
Bár én inkább ezt a zenét tettem volna hozzá:
www.youtube.com/watch?v=01tb0ywBveM

kedvem támadt egy kis stalkerezéshez :-) .. egyëbként el nézegetve a képeket sztem minősëgi volt az élet

@Andrassy Gabor: Nem nagyon dolgozhattál még abban a korban, ha ezt így gondolod. A szocialista tervezés alapvetően másképpen működött. A termelési tervszámokat 1-5 éves periódusokra osztották le. A tervezett mennyiségeket az adott gyár elméleti kapacitása, ill. az adott ágazat érdekérvényesítő képessége szabta meg. A terv szent volt, akkor is le kellett gyártani a kiadott mennyiségeket, ha a kutyának sem kellett a termék. Ha viszont új igény jelentkezett, akkor arra nem tudtak reagálni, hiszen az semmilyen téren (kapacitás, anyagszükséglet, munkaerőszükséglet stb.) nem szerepelt a tervekben. Így az igény és a termelés ritkán találkozott.

@vargham:

Így van, ez nem szocreál, hanem modern funkcionalizmus. Azért keverik a kettőt sokan, mert mifelénk ez utóbbinak is a szocializmusban (annak második felében) volt a csúcspontja.

Magam részéről amúgy a szocreál és a modernizmus (sőt talán a posztmodern) is elfogadható, ha ilyen stílustisztán, alaposan megtervezve, egységesen jelenik meg. Engem sokkal inkább az irritál, amikor bele*nak a Vár 16. századi házai közé egy betonkockát, vagy a Belváros 19. századi házai közé egy üvegkalickát, miközben a külsőbb kerületekben túlkorlátozzák az építést pl. a magassági megkötésekkel.

Ez a Pripjaty város se csúnya, sőt. Sok a zöld, sok a levegő, van vízpart, és még a lakótelep is változatosnak mondható a lehetőségekhez mérten. Amitől mégis kissé nyomasztónak hat (eltekintve a későbbi történésektől), az az, hogy a mi felfogásunk szerinti pezsgő élet mintha hiányozna belőle. Tudom, ezek egy része megtalálható a kockaházakban, de mintha direkt el lennének dugva, mondjuk összehasonlítva 70-es évekbeli budapesti, vagy akár salgótarjáni/miskolci/ózdi/dunaújvárosi képekkel:
- hol egy kocsma?
- egy kiülős vendéglő sok-sok vendéggel?
- egy szórakozóhely?
- egy cukrászda/fagyizó/kávéház?
- egy utcazenész?
- egy szökőkút?
- nekem egy valamirevaló településtől a templom(ok) is elválaszthatatlan(ok), persze tudom, ez itt a Szovjetunió...
- a város méretéhez, lakosságszámához képest határozottan túl kevés az ember (az autókról nem is beszélve), épp csak lézengenek, kivéve amikor valahol valamit körüláll a tömeg
- lerí az egész településről, hogy itt bizony mindenki az erőműben vagy a közintézményekben dolgozik, mert sehol egy cipész, egy autószerelő, egy kozmetikus, egy akármilyen más kisüzlet vagy szolgáltatás, persze megintcsak tudom, ez a Szovjetunió
- és végül, "természetesen" színes csilivili reklámok sincsenek, ami nem lenne akkora baj, na de helyettünk minden négyzetcentiméteren ott van az embernagyságú vörös betűkkel írt propaganda... egy-két helyen elmenne, de itt szinte minden egyes ház tele van vele

Na hát azt hiszem ezek tesznek egy alapjaiban jól megtervezett életteret a mai magyar mércénkkel mérve mégis nyomasztóvá. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy az ott élőknek nyomasztó lett volna!

@Andrassy Gabor: "Én ugyan '82-ben jöttem el a SZU-ból, de akkoriban még a mintaváros fogalma nem nagyon volt értelmezhető, mindenhol volt minden. "
Ez hazugság!

Nagyszerű összeállítás, igazán köszönöm! Pár újdonsággal is találtam a képek között, ami remek.

Egy megjegyzés: "Legelsőnek az erőműhöz legközelebb eső városrészek készültek el: az adminisztrációs épületek, az étkezde és a diákszálló."

A diákszálló itt valószínűleg fordítási hiba, az "общежитие" szó jelent munkásszállást is, még a családos szállót is, amik valóban az első lakóépületek voltak a város keleti szélén.

@Andrassy Gabor: Többen is írták: az erőművi személyzet nem maradt Pripjatyban. Először Csernobilban kapott ideiglenes lakást az a pár ember, aki az átmeneti üzemszünet alatt az erőművet felügyelte, majd nyáron épült egy átmeneti város a zóna déli határán: Ziljonij Misz. Onnan pedig Szlavuticsba költözött a személyzet. Az expozíció szerinti munkabeosztás a mentesítő személyzetre volt jellemző őket váltották 20 REM (200 mSv) dózis elérése után.

@KeMa: Hát nem tudom, hogy a 78 vonal/1000 lakos az akkor jó volt-e, de nekem épp az volt a furcsa, hogy relatíve kevés embernek volt telefonja.

@Girhes Joe: Azért volt minden, ha elsőre nem is látszik.
- kiülős vendéglő: igazából az éghajlat nem nagyon támogatta, de kerthelysége volt a Pripjaty kávéháznak, illetve a bevásárlóközpont cukrászdájának. Rendes vendéglőnek ott volt a Poleszje a szálloda és a kultúrház között (kép is van róla a posztban)
- szórakozóhely: ott volt az ifjúsági klub a mozi mellett, illetve a kultúrházban volt még lehetőség ilyesmire,
- templom nem volt,
- autó kevés volt (mint a SZU-ban általánosan) és java részét a város melletti garázstelepen tartották,
- kisipari szolgáltatások (cipész, fodrász, kisgép-javító stb.) a két szolgáltatóházban (КБО)(Kurcsatov u. és Lazarjev-Sport sarok) voltak elérhetők (mind a kettőről van kép a posztban)

Van egy hangulata ezeknek a betonszörnyeknek, de attól még ocsmány, embertelen paneldzsungel az egész.

Mintha nem lett volna elég hely, nyersanyag, ember hogy ezeket a kis alapterületű betonkockákat egymás mellé és ne egymásra helyezzék el, kis kertel, udvarral...

@GERI87: Ezt a várost a szükség hozta létre, nem azért készült, hogy csilivili legyen. A panel olcsó és hamar kész van, így a szocialista vezetésnek teljesen megfelelt. Szerintem az emberek is örültek neki, hogy van hol lakniuk.

@Xezs: Az oroszok a franciáktól vették át a rendszert. Mi meg tőlük - meg a dánoktól. (Az ablaktalan lépcsőházú panelok az orosz licensz alapján készültek, az ablakos lépcsőházú panelok a dán licensz alapján készültek.)

@GERI87: Laktál már kertesben? Napi nyolc óra munka után egy jó gyomlálás az utolsó dolog, amire az ember vágyik. Ez az otthonideál még a háztartásbeli feleségek idejéből való, akiknek más dolguk sem volt egész nap, mint a házi- és háztáji munkát végezni. A kétkeresős család életmódjához a tömbház a megfelelő környezet. Nem csak a SZU-ban, hanem mindenütt a világon ilyenek készültek. Torinóban, Párizsban, Koppenhágában... lehet, hogy nem előregyártott betonelemekből, hanem mondjuk csúszózsaluval vagy téglablokkokból, de ez részletkérdés... a lényeg a lényeg: a prolit már elevenen berakták az "urnafalba", a LeCourbusier féle minimális élettérből a széles tömegek számára maximum lett. Kaptak tévét, hogy nézzék, oszt szevasz.

@BelAmi: Ott éltem. Évekig. Másoknak bebeszélheted, hogy hazudok, de nekem soha sem fogod tudni azt bebeszélni, hogy nem úgy volt, ahogy láttam, tapasztaltam. :-p

@GERI87: Összehasonlítva mondjuk egyes budapesti lakótelepekkel (Békásmegyer I-IV, Újpalota I, Kőbánya-Újhegy), Pripjaty csöppet sem volt embertelen betondzsungel. Ez egy tudatosan tervezett város volt, olcsó, értéktelen földre épített zöldmezős beruházás. Szóval a hellyel nem spóroltak, nem lógtak egymásba a házak.

Az alapkoncepció jól látható a maketten, bár a város kicsit eltér a maketten ábrázolt tervtől. Alapjában az úthálózat által körbefogott, szabálytalan négyszögű lakónegyedekből (rajonok) áll a város. A lakónegyedek széleit sorházak, vagy sorszerűen rendezett pontházak zárják le, így egy körülkerített parkszerű térséget hozva létre. Ahol a park kiterjedése megengedi, törttengelyű sávházak nyúlnak be a parkokba. A körülzárt területek közepén vannak a gyermekintézmények (óvoda, iskola, gyermekkórház). A területet kiszolgáló üzletek jellemzően a lakónegyedet határoló házsor külső oldalán vannak.

A lakónegyedek széles U-alakban fogják körbe a városközponti parkot. A központi park szélén, L-alakban helyezkednek el a városi közintézmények és kiszolgáló létesítmények (mozi, zeneiskola, tanácsház, szálloda, étterem, bevásárlóközpont, posta, technikum, szolgáltatóházak).

Alapvetően klassz. Nagyon sok háztípus-tervet itt építettek meg elsőként, egészen meglepő dolgok is vannak, mint például ötszobás, kétszintes lakás. Az érem másik oldala, hogy elég igénytelenül lettek kialakítva a lakások (hajópadló, enyves falfestés, olajlábazat csempézés helyett), illetve a lakások kiszolgáló helyiségei (konyha, fürdőszoba) eléggé aprók mindenütt.

ez az egész (sorozat) lényegtelen,
pripjatyról nem beszélnénk, ha nem lett volna csernobil. ENNYI.

[amúgy egy átlagos/érdektelen szoci/komcsi mintavárost láthatunk]

@szorokin: És ez miért fontos most? Vagy ez mitől új információ?

@Xezs:

Tudom, de akkor is embertelen.
Dolgozó droidoknak készült nem "élni".

@Andrassy Gabor:

Nem kell gyomlálni, csak példa volt, bevetheted fűvel is, a lének hogy a saját udvar mindig jobb mint a közös téren rohadni.

"A kétkeresős család életmódjához a tömbház a megfelelő környezet."

Miért? Mert dolgozol 12 órát és aludni mész haza?
Kurva jó tényleg.

@¿Qué tapas hay?:

"Ahol a park kiterjedése megengedi, törttengelyű sávházak nyúlnak be a parkokba"

A park is közös ugye.
Semmimagánszféra nincs ezeknek.

@GERI87: Mondom én, hogy panelproli vagy... kell gyomlálni. Meg locsolni. Meg füvet vágni. És ha netán haszonnövényeid is vannak, akkor még metszeni, permetezni is. A közösben mindezt megcsinálja a Főkert meg a közmunkások. Otthon ez egy második műszak.
Igen, pontosan ez volt az életideál: a proli egész napját a munkahelyén tölti, haza csak aludni megy. Ezek az épületek erre valóak. A konyha is azért olyan pici bennük, mert az volt a koncepció, hogy a lakó úgyis a munkahelyén/iskolában eszik meleg ételt, otthon legfeljebb egy szendvicset ken magának.
Akinek még ma is ilyen az életmódja, az még ma is jól elvan a panellakásokban. Más kérdés, hogy egyre kevesebb ilyen személy van, és egy napi 24 órában otthon ülő munkanélkülinek már tényleg nem jó ez úgy, ahogy anno a hatvanas években elképzelték.

@Andrassy Gabor:

Kertes házban lakom te szerencsétlen.

Az hogy ki mit kezd az udvarral az egyéni dolog: ezért írtam hogy nem kell "gyomlálni", ha nem akarsz kertészkedni akkor nem kell, pl befüvesíted és annyi.
(locsolod, nyírod, kész)

Az udvar lényege a magánszféra, a saját tér, a "friss levegő" és napsütés.
A panelban meg kinyitod az ablakot vagy lemész a kutyaszaratóba, parkba.

"Ez az otthonideál még a háztartásbeli feleségek idejéből való, akiknek más dolguk sem volt egész nap, mint a házi- és háztáji munkát végezni."

Persze, az amerikai kertváros is a disznó és háztáji gazdaságok iránti nosztalgia terméke:)

"A kétkeresős család életmódjához a tömbház a megfelelő környezet. "

Nem, csak ők pl ezt tudják megfizetni, ez van közel a munkahelyhez stb.

Van persze akinek elég a lakás a belvárosban vagy bárhol...de tízmilliók számára nem ez volt a vágy, csak ezt kapták, vagy ez is előrelépés volt a falvak vezetékes víz, áram, szennyvíz csatorna nélküli vályogházaihoz képest.

@Andrassy Gabor:

"Igen, pontosan ez volt az életideál: a proli egész napját a munkahelyén tölti, haza csak aludni megy. Ezek az épületek erre valóak."

Magyarán nem életre valók, csak robotolni.
Ebből a bezártságból, heringlétből lesz a gyakori kocsma látogatás, a plázában flangálás, a köztér szétbaszása, alkoholizmus stb.
Persze, ideiglenesen bírható (mint a kolesz) de amikor már család van, meg magasabb igények, akkor szar lesz.

"Akinek még ma is ilyen az életmódja, az még ma is jól elvan a panellakásokban."

"jól elvan"...max megszokta, ebbe született, nem ismer mást.

"Más kérdés, hogy egyre kevesebb ilyen személy van"

Egyre több személy van, aki panelba kényszerül, mert nincs más ha bérelni akarsz...ez a megfizethető akkor is ha venni akarsz.
Vagy van a közelben munka stb.

A "kertes ház" nem azért ideál mert "anyunak nem kell dolgozni és unatkozna" hanem mert jobb mint egy lukban lakni, zajban, büdösben stb.

@GERI87: És a fű között mitől nem nő ki neked a gyom? Őszintén érdekelne, mert én 7 év alatt már kétszer kiglialkáztam az egész kertet, és egyszer talajcsere is volt, oszt mégis égig nő a parlagfű meg a pásztortáska meg a fene tudja még miféle gizgaz, a fű meg köztük kidöglik.
Én nem sokat vagyok kint az udvaron, mert ott vagy az eső esik a nyakamba, vagy az ultraviolett sugaraktól terhes napfény égeti le rólam a bőrt. Úgyhogy inkább itt bent ülök a kereszthuzatban. Ezt akár egy panelban is megtehetném... meg is tenném, hogyha egy téli panelrezsi nem volna egy havi fizetés.

@GERI87: Azért ha kapnál egy ilyen lakást tök ingyen Budapesten, gondolom nem utasítanád vissza.

@Xezs:

Persze hogy nem, kiadnám:)

@Andrassy Gabor:

"És a fű között mitől nem nő ki neked a gyom?"

Nem nő nekem ki, max lóhere van, de az nem zavar, meg moha.
locsolni kell ha dögszárasság van (esővízet kell gyűjteni vagy kút) meg fűmag.

"Én nem sokat vagyok kint az udvaron,"

hát az te vagy.

@GERI87: Az életre valók a közösségi terek. Kultúrház, uszoda, mozi, stb. Akinek meg mindez nem elég, vegyen dácsát. Ez volt a koncepció. Így éltünk még az én gyerekkoromban is. Iskola után hazamentem a negyedik emeletre, lekúrtam a táskát, zabáltam valamit a hűtőből, aztán mentem játszani a közparkba, vagy beültem a mozi délutáni előadására 18Ft-ért, vagy elmentem a kölcsönkönyvtárba megkérdezni, jött-e valami új Nemere István könyv... a szocializmusban az ilyesmi agyon volt dotálva, és simán meg lehetett finanszírozni, nemhogy bérből és fizetésből, hanem még zsebpénzből is (pedig nem voltunk túl gazdag család, színes tévénk is nekünk lett utoljára a tömbben). Akkor, ott, abban a gazdasági és társadalmi helyzetben egyáltalán nem éreztem, hogy nekem a két szoba összkomfortnál nagyobb élettér kellene.

@GERI87: Értem én a gondolatmenetedet, de ha Pripjatyról beszélünk akkor kár a XXI. szd-i (vagy akár a korabeli) magyarországi elvárásokat a hetvenes-nyolcvanas évek Szovjetuniójával összehasonlítani.

Ha jól emlékszem, városi bérlakásban egy emberre jutó alapterület-norma 9 négyzetméter volt, az önálló lakás meg luxus. Általános volt a társbérleti rendszer, ahol egy lakásba több, vadidegen embert, akár házaspárt és családot is beköltöztettek, közös konyha és fürdőhasználattal. Ott a magánszfére még a lakáson belül sem volt biztosított. Ehhez képest egy pripjatyi garzonlakás a családos szállón, vagy egy önálló lakás a panelban óriási elörelépés volt a "magánszféra" kiterjesztésére. Amúgy a Szovjetunióban tömeges lakásépítés keretében - ha jól emlékszem - éppen Szlavuticsban, az erőmű új alvóvárosában építettek először kertes családi, sor- és ikerházakat. (Ennek ellenére - mint város - nekem Szlavutics sokkal kevésbé tetszik, mint Pripjaty.)

@Andrassy Gabor:

Erre írtam hogy aki nem ismer mást annak ez is elég lehet.
Én is állandóan a szabadban voltam, de hogy a magánszféra egy luk legyen, azon kívül meg minden teret meg kelljen osztanom másokkal, az nem lett volna jó.

@¿Qué tapas hay?:

Persze, ott ez volt és nyilván ott már a saját lakás is haladás volt, ahhoz képest hogy hogyan éltek generációk mondjuk a 20-as 30-as években, ahogy írod is: társbérleti rendszer volt.

De ez mennyivel jobb azért:

vu.ua/uploadfiles/fckeditor/image/JULIJA/slavutich/slavutich_007.jpg

www.smolgazeta.ru/uploads/posts/2011-10/1319620027_smolensk_gorod-sputnik-slsvutich.jpg

@GERI87: Azért én ismertem mást is, nagyfatertől örököltünk falusi házat, ami nyáron víkend üzemben működött. Mindig halálra untam ott magam. Egyszerűen semmi szórakozási lehetőség nem volt, ott csak gályázni lehetett látástól mikulásig. A többi szomszéd is azt csinálta. "Jajj, most nem érek rá, Gáborka, mert meg kell etetnem a nyulakat" stb. a pénzt meg berakták a takarékba, mert igazándiból nem volt rá semmi szükségük, nem tudtak vele semmit sem kezdeni, de azért hülyére gürizték magukat, hogy legyen.

@Andrassy Gabor:

Ezért nem kell háziállat, meg nem kell "túrni a földet".
Akkor sok előnye van.
családi ház meg nem csak faluban van ugye, akkor meg nincs "dögunalom sem" bár a gyerek az feltalálja magát, a felnőtt meg bemegy a városba.

@GERI87: Most külvárosib kertesben lakom, nem a kert miatt, hanem hogy a rezsit kordában tudjam tartani. Negyedévente ha egyszer tudom magam rászánni, hogy bemenjek a belbe színházba/moziba. Autobusszal idegesítően hosszú az idő (éjjeli busszal meg kétszer olyan hosszú visszafele), kocsival meg a parkolás a gond... pedig ez még nem is amerika. Mert ott aztán egészen őrületes méretű a sub-urbanizáció. Vannak helyek, ahol akár 50km-et is autózhatsz, és még mindig a bodegák között jársz, és még csak egy vacak wallmart sincs sehol.

@Andrassy Gabor:

Igen, ez az amerikai kertváros átka, hogy minden messze van: nem egy önálló kis városként funkcionál, hanem tényleg egy nagyobb város külső lakóparkjaként, ahol lakni lehet csak, megkapod a csendet, nyugalmat, zöldet...de másért messze kell menni.

Nálunk azért jobb a helyzet, igazán nagyváros és körülette négykiterjedésű agglomeráció nincs is, csak Pest.
Tizen kilométer meg nem sok, ha meg nem tudsz parkolni, akkor ez panelból is probléma lenne.

@GERI87: annyiból igen, hogy a paneleket is a város szélére szarták ki. Ez volt a szocializmus ős-bűne. Azóta szopik mindenki a napi 2-3 óra buszozással pesten. Szorozd ezt fel csak egymillió munkavállalóval és csak 600 Ft órabérrel! Napi 1.500.000.000 Ft kárt okoz a Népgazdaságnak az elbaszott várostervezés! Ez azért baromi durva, nem?
Ja, nálunk jobb a kertvárosi helyzet, ahol én lakom (Pesterzsébet) az pl. tele van kisiparral. Plusz van két zöldségpiac, kultúrház, stb. És vannak benne villamosok, autobusz járatok. Amerikában mindez nincs, csak a bódék végeláthatatlan sora. Nálunk mondjuk Érd meg a hasonló helyek ilyenek.

@Andrassy Gabor:

Az a 2-3 óra nem munka lenne azért:)
Az a te szabadidőd, amit elvesz a buszozás.
Pont ezért jobb kertes házban lakni: ha a belvárosban laksz is, akkor is elveszi az idődet a közlekedés.
2 óra út BKV a panelba, vagy 2 óra a családiba, melyik a jobb? Nyilvánvaló.

@GERI87: Azért ha a belben laksz, az egy teljesen más világ. 5-10 perc alatt elérsz villamossal vagy biciglivel mindent: színház, mozi, üzlet, zabálda... kivéve persze, ha logisztikus vagy valamelyik M0 melletti kamiondepóban. :)
Úgy általánosságban érdemes az embernek a munkahelye közelében lakni, mert az ingázás az bizony sem nem pihenés, sem nem szórakozás, hanem munka, amit nem fizet meg senki.
De a városszerkezet ezt nem nagyon teszi lehetővé. Ott van pl. Békásmegyer, 10 emeletes házak tömkelege, és sehol egy munkahely. De ugyanez elmondható szinte bármelyik lakótelepről. Ilyen helyen legfeljebb a lakás-káeftézés segíthet, akinek nincs hozzá hangulata, azt örökös utazgatásra kárhoztatták a komenyista városépítészek.

@Andrassy Gabor: dejszen pontosan leírod a hiánygazdaság működését. ha wc-papírért át kell menjek a város túlfelére, akkor bizony nem igaz, hogy mindig van minden. érdekes módon ha itt pesten leugrok bármelyik boltba, mindenütt többféle wc-papír is van.
amúgy a kommunista rendszer pontosan figyelt arra, hogy a nagyobb városokban nagyjából legyen, aminek muszáj, de legalább az adott ország viszonyaihoz képest "árubőség" legyen. ők tudták, hogy a sok elégedetlen melós együtt nem jó ómen.

@milliliteratura: Neeem... a hiány az, amikor a város túlfelén sincs. És holnap sem lesz sem egyik, sem másik boltban. Az a hiány. Az, ha valahol éppen kifogy valami, de másnap hoznak... na bumm, vazze, legfeljebb kitörlöd a Pravdával, vagy papírzsepivel, vagy egy ócska ronggyal, és legközelebb nem várod meg, amíg az utolsó centi is elfogyik, hanem tartasz otthon 2-3 guriga tartalékot, ami hetekig elég.

@Tudományos libsizmus: mutasd meg neki Észak-Koreát, ugyanez a képsor, csak színesben. :(

@röf: igen és ajánlatos Frederik Pohl - Csernobil c. könyvét is elolvasni, zseniális!

@Andrassy Gabor: Long Islanden laktam New Yorkban, tényleg sokat kellett menni ha boltot akartam, de nem kocsival, hanem mondjuk gyalog. Kocsival minden közel van, ami csak kell. A bodega szót meg nem is értem. (?) Persze északabbra, mondjuk Poughkeepsie környékén már tényleg sokat kell menni egy plázáért, vagy egy teljes bevásárlásért, de azért a bodega szó az maradjon már meg Rionak, meg a magyar cigánynegyedeknek.

@GERI87: neked is leírom: nem kell messze menni. Minden lakókörnyéknek van bevásárló része, ahol kb. mindent megvehet. Javaslom, hogy nézz körül egy ilyen helyen mondjuk Street View-ban és látod, hogy azért mert nem a kocsma van szemben, vagy nem a helyi ABC, attól még sokat nem kell menned, ha vásárolni akarsz. Keress rá mondjuk Woodbury NY-ra, vagy Wading River részekre, ami az igazi kertváros, amit mondjuk a Született Feleségekben is látsz. milyen 50 km? kb 4-5 és már a boltban vagy!

@itchap: Gyorsan hozzá kell tenni, hogy a Pohl-féle könyv az egy regény, mely valóságon alapul.
Én Piers Paul Read - Uramisten, mit tettünk? illetve Szergej Mirnij - Az élőerő című könyvét ajánlom.

Közvetlen dr. Aszódi Attila - Csernobil, tények okok hiedelmek után.

@KeMa: Így van. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a Pohl-könyv egy ál-dokumetumregény, többé-kevésbé a valós események kronológiájára felhúzva. De így is csak kitalált történet, fiktív szereplőkkel, egy képzeletbeli környezetben.

@murray:

Mi 1976-ban nem ingyen kaptunk panellakást . Ki tudtuk fizetni, és részletfizetést kértünk.

@chilis csokoládé: Volt ilyen is. Un. "öröklakás" meg "tanácsi". Előbbiért kellett fizetni, utóbbi elvileg albi volt, de gyakorlatilag a bérleti díja az átlagos fizetéseknek csak töredéke volt, nem úgy, mint mostanában. Természetesen ezekre várólista volt, amelyen a többgyerekes családokat előrébb sorolták, mint a szingliket, úgyhogy ahol nem volt két-három gyerek, azoknak a zsebükbe kellett nyúlni egy öröklakásért. Vagy volt még a harmadik út: a szolgálati lakás. Bányászoknak, katonáknak, atomerőművi munkásoknak stb. béren kívüli juttatás gyanánt adták a panellakást.

@Andrassy Gabor:
Mi tanácsi lakást kaptunk 76-ban. (Háromgyerekes családban voltam gyerek akkor.) Volt egy díj, amit ki kellett fizetniük a szüleimnek. Bizonyára nem volt túl nagy, mert részletekben ki tudtuk fizetni. Anyukám azt mondta, egyben is ki tudta volna fizetni, de inkább függönyt, ágyneműt vett. (Nylonfüggönyt, mert sötétítőfüggöny volt a lakáshoz.)

@chilis csokoládé: Az volt a használatbavételi díj, a lakás nyilvántartási értékének kb. 5%-a. Ez amúgy nagyban függött a lakás komfortfokozatától, az összkomfortos panellakások voltak a legdrágábbak. Egy példa: 53 m2-es újpesti panel használatbavételi díja 1980-ban 12000,- Ft volt.

@¿Qué tapas hay?:
Köszi. Most már legalább tudom a nevét.

Nagyon érdekes összeállítás!

Csernobilban tett látogatásom leírása: alitraveling.blog.hu/2012/07/29/csernobil_150
képek: - rengeteg előtte-utána képpel: picasaweb.google.com/109857297080254977899/Csernobyl?noredirect=1

Oroszul vagy ukránul beszéltek a városban?

@exlex: én is ezt nézem éppen :) vannak tuti orosz és ukránnak tűnő feliratok is. valószínű az "egyszerű melós" inkább környékbeli ukrán bevándorló volt, a távolabbról jöttek meg többnyire oroszul beszélhettek.

@exlex: A hivatalos nyelv, ahogy az egész Szovjetúnióban az orosz volt. A rendszerváltás után cseréltek ki mindent, amit lehetett ukránra (így alakult át a profilképemen is látható Csernobil tábla Csornobillá). Az erőműben viszont a hivatalos nyelv továbbra is az orosz maradt, az utosítások, és feliratok lecserélése bonyoult és felesleges is lett volna.

@milliliteratura: Így van, bár a környékről nem sok "egyszerű melós" települt oda. Ukránul leginkább a környékbeli falvak lakói beszéltek. A város alapításakor még az oroszosítás időszakát élték, az ukránnyelvű feliratok a nyolcvanas években jelentek meg nagyobb számban, de az elsődleges nyelv az orosz maradt. (Az erőmű irodaépületén lévő jelmondatot pl. 1982-ben cserélték le ukránra).

A nagy ukranizáció a kilencvenes évek elején volt, egészen elképesztő alapossággal, pl. a teljesen lakatlan falvak helységnévtábláit is ukranizálták (jó példa Kopacsi, ahol nem csak lakosság, de házak sam voltak). Az orosz nyelv kis szigete csak az erőmű maradt, mind a mai napig, mert elképesztő költség lett volna a töméntelen dokumentációt ukránra fordítani. (NB, az Ignalina-erőmű (Litvánia) hivatalos nyelve is az orosz maradt mindmáig)

Mennyire q jó ez a Szlavutics falu, simán hozza egyXXI. századi nyugati lakóterület szintjét...
Mi a frászért nem kapásból ilyet építettek??? :D

Ja, és bloggazda, a kitelepítés képei hol láthatók?

@geegee: hát nálunk. hamarosan ;)

@JTom: Tényleg, "megérkeztek" azóta a képek?

@SLes: Hát, szegény JTomnak most inkább az időhiány, mint a témahiány a gondja, bár mondjuk április 27. 12:00 tökéletes időzítés lenne egy ilyen posztnak.

@¿Qué tapas hay?: Abszolút semmi rosszindulat nem volt a kérdésben. Csak ez egy régebbi poszt, gondoltam, hátha valahol én nem vettem észre azokat a képeket.

@¿Qué tapas hay?: megírhatnád. van hozzá egy rakás képem, videóm és GIF-em. ;)

@JTom: Nagyon szívesen, ápr. 27-ig még sikerülhetne is. Van valami kialakult koncepció a posztról?

@¿Qué tapas hay?: dobj egy mailt a KAPCSOLAT-ban a címemre és megbeszéljük :)