De mi van a WC-vel?

2017-ben megjelent cikkem utánközlése

2024. március 28. JTom

Gyakori kérdés volt a 19. század végi amerikai nagyvárosokban, amit a bérlők tettek fel a háziúrnak. A válasz kétféle lehetett.

Most a rosszabbik lehetőséget vizsgáljuk.

new-york-city-before-indoor-toilets-2.png

New York-i szegények lakta bérház WC-i

Szinte felfoghatatlan, hogy a 19. század végén mekkora fejlődésen mentek keresztül az amerikai nagyvárosok. A lakosok száma ugrásszerűen nőtt, a települések hatalmas ütemben terjeszkedtek. Az újonnan érkezettek – jellemzően szegény alsóbb osztályok tagjai – elhelyezésére ezrével épültek a bérházak. Ezek 5-6 emeletes, 70-80 lakásos, rendkívül alacsony színvonalon megvalósított épületek voltak, a kornak megfelelően WC és fürdő nélkül épültek. Míg a fürdés kérdését elintézhették a lakók a családi lavórral és az esetleges közeli közfürdő heti, vagy havi egyszeri meglátogatásával, addig a WC kérdése mindig Achilles-sarka volt a bérházaknak. A lakóépületek döntő többsége udvari WC-vel volt „felszerelve”, ami 4-5 „pottyantóst” jelentett a földszinten, amihez reggel-este, hóban, fagyban bizony le kellett ballagni (és néha sietni). Reggeleken hosszú sor kígyózott előttük és a tisztaságuk minimum kétségbeejtő volt. A kosz és a bűz mellett a betegségek terjesztői is megbújtak bennük. Patkányok és rovarok melegágya volt az udvari budi. 

70eb404202308950f9555f81e9781a80-768x565.jpg

A washingtoni Massechussets Avenue egyik bérházának udvara a WC-kkel. Ne valami eldugott külvárosi utcára gondoljunk, ez a főváros szíve, alig pár száz méterre a Capitoliumtól, vagy a Kongresszusi Könyvtártól

new-york-city-before-indoor-toilets-1.jpg

New York, 1900

A WC-ken átlag 25-30 ember osztozott. Ezek az udvari WC-k persze nem voltak végtelen kapacitásúak; a gödör, ami fölé települtek, egy idő után megtelt, és üríteni kellett. Ezt ló vontatta kocsikon szállították el, miután kimerték tartalmuk nagy részét. A nemes egyszerűséggel csak „Night Soil”-nak (kb. éjszakai termés) nevezett anyagot a 19. század végéig elsősorban az Upper West Side környékére hordták az épülő Central Park északnyugati felére, felhasználva azt a park növényeinek trágyázására is, vagy szimplán beleborították az East Riverbe és a Hudson folyóba a kikötők környékén.

new-york-city-before-indoor-toilets-3.jpg

„A szagot nem örökítheted meg.”- írja a kép alá készítője és azt hiszem nyugodt szívvel hihetünk neki. 

A helyzet eldurvulásával – a parti vizekben felgyülemlő bűzzel főleg – egyre több helyen uszályokra rakodták az „anyagot” és a parttól messzebb igyekeztek megszabadulni tőle. A huszadik század elején az igények és az életszínvonal növekedésével a WC-helyzet is javult. A lakásokat igyekeztek ellátni a „legkisebb helyiséggel” is, de az udvari WC még sokáig megmaradt az igazán szegényeknek.

a-tenemant-toilet-in-douglass-flats-in-washington-circa-1908.jpeg

Egy korszerűbbnek számító WC-sor. Vízöblítés itt sincs, az anyag az utca felől üríthető tartályba kerül

 

a-package-of-toilet-paper-circa-1887-1900.jpg

WC-papír az 1880-as évekből. Csak a tehetősebbek kiváltsága volt

 

Nem csak az emberek

A nagyvárosok teljes ellátáshoz szükséges cikkeket árucikkek szállítását, a szolgáltatások nagy részét autók híján lovak segítségével végezték. Az 1880-as évekre az Egyesült Államokban 30 milliós volt a városi lakosság létszáma. Az őket kiszolgáló lovak hihetetlen létszáma komoly válsághoz vezetett a 19. század végi New Yorkban és Brooklynban. Az 1880-as évek végére az utakon dolgozó lovak napi 2 millió kilogramm trágyával és 1 millió liter vizelettel szennyezték a várost!

Az 1898-ban New Yorkban megrendezett első nemzetközi várostervezési konferencián, melyre a világ minden tájáról érkeztek résztvevők, a legfőbb téma nem a helykihasználás, a gazdasági fejlődés, a lakhatási, vagy infrastrukturális problémák megoldása volt, hanem valami sokkal prózaibb: a trágya.

rosszallapot.jpg

New York, Ludlow street és Houston street sarka, 1880

1880-ban New York lóállománya 180 ezer állatra volt tehető, ami elképesztő szám. A trágya elszállításának egyetlen eszköze a lovaskocsi lett volna. Az egekbe szökő lólétszámok miatt pedig a trágya gyorsabban gyűlt, mint ahogy el lehetett szállítani – kialakult egy ördögi kör. A 19. század elején még virágzott a trágyakereskedelem, a farmerek ugyanis jó pénzt fizettek a trágyáért, amit felhasználhattak földjeiken. Az 1800-as évek végére azonban már az istállótulajdonosoknak kellett fizetniük a trágya elszállíttatásáért.

A belvárosi utcák leginkább trágyadombra hasonlítottak. Az utcasarkokon utcaseprők jelentek meg, akik némi aprópénzért a lehetőségekhez mérten megtisztították az utat a járókelők előtt. A száraz trágya pora irritálta a légutakat, és vastag rétegben ráült az épületekre, de az esőzések sem javítottak sokat a helyzeten. Közterület-fenntartó vállalatok ekkoriban még nem léteztek.

Egy átlagos városi ló mindössze két évet töltött munkában, mert a kövezett utakon a patkolt lovak könnyen elcsúsztak, elestek, különösen nedves vagy fagyos időben. Átlagosan minden 160 kilométer megtett útra jutott egy esés. Ilyenkor, ha lehetett talpra állították az állatot, de sajnos nem volt ritka a halálos baleset. A végeredmény így is, úgy is forgalmi dugó lett. Az elpusztult lovakat a rendelkezésre álló technológiákkal igen nehéz volt elszállítani. 1880-ban évente 15 000 lótetemet kellett elvinni New York utcáiról, naponta tehát 41-et! A késlekedés újabb forgalmi akadályt és persze a trágyához hasonlóan egészségügyi kockázatot jelentett.

Szerencsére a gépkocsik megjelenése megmentette a nagyvárosokat a saját szennyükbe fulladástól. A századforduló után rohamos ütemben váltották le a lovakat az autók.

A keretes cikk forrása: lovasok.hu,  Magyar Dorottya engedélyével

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr2718362583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZON 2024.03.28. 15:12:07

" A WC-ken átlag 25-30 ember osztozott " Az 1980-as évek végén - egy úri helynek számító - bp-i laktanyában 110 emberre jutott 3
WC-fülke. ( Plusz 6-8 piszoór)

savaz 2024.03.29. 15:01:40

Nem kellett leballagni, volt bili az ágy alatt, azt aztán reggel kivitték az udvariba.

fkv.119 2024.03.29. 20:54:33

Az 1. képen levő kullantó, ilyen volt nálunk általánosban is. Meg hozzá tartozó falrahugyozós csövelde. Csak hugyozni jártunk oda, a szarást inkább megoldottuk otthon. Mondjuk otthon is pottyantós volt a kert végében, bár volt wc is, szarni mindig ki kellett járni, talán csak télen volt "kegyelem", arra nem emlékszem hogy minuszban odafagytunk volna.

fkv.119 2024.03.29. 20:57:33

@savaz: Jó, de ha úgy kell fosnod hogy jut a perem alá is a toilet kacsának, azt egy bilivel hogy oldod meg? Ott jut a függönyre is. :)

omron 2024.03.31. 12:49:46

Nyolcvanas évek közepe, VSZ hadgyakorlat, Börzsöny, január, sátor. Mi voltunk a híradósok, a konyhások megneszelték, van városi vonalunk. Kedves, drága hirres kolégák, felhívhatnám a barátnőmet? Hát persze, ha tudsz hozni valami kaját, ami után nem kell mosogatni a csajkámat. Hoztak is, csak egyre sűrűbben kellett elővenni a gyalásót.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2024.04.06. 17:51:17

Nem valami gusztusos poszt, de nyilván valóban életszerű és érdekes is lehet ettől még.
A magam részéről én fent a lakásban gitteltem volna egy vödörbe (mint a lavóros mosdás megoldása), és utána ráérősen vittem volna csak le a végterméket.
Vagy ha láttam volna az ablakból, hogy sokan vannak, várni kell, akkor csak kitettem volna az ablakpárkányra a vödröt addig, mindenki negy örömére.
:D
Keretes részhez: olvastam már máshol is, hogy az 1900-as évekre micsoda rettenetes káosz uralkodott a csilliárd ló által kibocsátott fekália miatt.Abban tapicskoltak az emberek, behordták mindenhová a talpukon a hivatalokba, épületekbe, stb.
És hogy egy megváltás volt a robbanómotoros korszak eljövetele.
Ebből is látszik, hogy a környezetszennyezés is csak egy relatív, mihez képesti állapot mindig.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2024.04.06. 17:55:24

@omron: Hehh, lol, részemről szintén zenész, de már kicsit később.Telefonközpontos voltam a 90-es években, a konyhásokkal nagy spanok voltunk oda-vissza, városi vonalért, extra kajaadag, vagy plusz gyíkhúskonzerv, vagy bármi, ami ehető...
:-))
A Börzsöny közepére hogyan húztátok ki a városi vonalat?
:D
süti beállítások módosítása