DDQ szerzőtársam legújabb írása egy kevéssé ismert incidenssel foglalkozik a hetvenes évek Jugoszláviájából.

 (Sanjin Dumsic és Giulinao Marinkovic irásai nyomán)

1977 augusztus 16-án hajnali 01:40 perckor a Pan Adria 77-es járata Zágrábból egy rutinrepülésnek számító útra indult. Az úticél Podgorica (akkoriban Titograd) volt, ide szándékozott a Fokker 227 Fairchild eljutni. A gép aznap 56 utast vett a fedélzetére, felpakoltak rá némi postát és áruküldeményt is. A felszállás rendben ment, az emelkedés is sima volt, s már Sremska Mitrovica felett repültek, majd hirtelen minden megváltozott.

A járat 2400 méteres magasságon haladt, amikor a fedélzeten lévők szokatlan dolgot tapasztaltak. A  személyzet felfigyelt egy fényes tárgyra, mely lassan felzárkózott a gépükhöz, azzal egy magasságban, de kissé oldalt, a bal oldalon repülve. Olyan fényes volt a tárgy, hogy igazából nem tudták megállapítani, mi is lehet. A kezdeti sárga fény lassan vörösre váltott, s így is maradt. A pilóták, a hajózó mérnök, az utasok és a személyzet több tagja is saját szemével látta a különös tárgyat. A vizuális kapcsolat után rövid időn belül a légi irányítás radarján is megjelent az ismeretlen repülő eszköz.

Az érintett repülőgéptípus

A repülő folyamatos kapcsolatban volt az irányítással, s azt a közös döntést hozták, hogy  Belgrádban leszállítják.

A Fokker minden baj nélkül leszállt a Belgrádi Surcin, a mai Nikola Tesla repülőtéren, az ismeretlen tárgy pedig 300 méteren lebegett a reptér felett.

A leszállást követően a pilóták az irányítótoronyba mentek, ahol folyamatos volt a kapcsolat a légvédelemmel is. A toronyban volt már a polgári légiforgalmi irányítók főnöke, Zlatko Veres, akit sürgősen berendeltek az eset miatt. Rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy gép felszáll és folytatja az útját. (Ebben a döntésben valószínűleg szerepet játszott a katonai vezetés is, akik arra voltak kiváncsiak, mi lesz az ismeretlen objektum reakciója. Azzal nem foglalkoztak, hogy ez tulajdonképpen veszélyeztetheti a civil utasokat is.)

A háttérben azért felizzottak a vonalak, a polgári irányítás radarkezelői, a légiforgalmi irányítók, a légvédelem parancsnokai mind jelentéseket küldtek és fogadtak, s közben a döntést várták a katonai felsővezetéstől.

Jugoszláv Mig-21

A helyzetet az is bonyolította, hogy amíg a tárgy mozgott, látták a radaron. Amint megállt, egy idő után eltűnt a radarok képernyőjéről. Ezt később azzal magyarázták, hogy a mozdulatlan objektumok a radar 5. körbefordulása után törlődnek a képernyőről a program beállításai miatt, noha ezzel egyidőben a reptér felett lebegő dolog szabad szemmel is látható volt.

Időközben a Fokker felszállt, és folytatta a repülését, az ismeretlen objektum egy darabig még a reptér közelében maradt. A légi irányítás, feltehetően a légvédelem utasítására az ismeretlen repülő tárgy felé irányította az utasszállítót. A pilóta Dobroslav Dzeba követte az utasításokat, és a vörösen izzó tárgy felé fordult. A tárgy nem tért ki, hanem úgy látszott, hogy ütközés lesz a manőver vége. Az irányítás ekkor kitérő manővert rendelt el, majd a gépet távolodó irányra állította az eredeti célja felé. Ezt követően az  UFO ismét utánuk eredt.

Időközben egy készültségi elfogóvadász géppárt rendeltek az utasszállító védelmére, amelyek a közeli Batajnica légibázisról felszállva gyorsan felzárkóztak a Fokkerhez és fura kisérőjéhez. Amint a MiG 21-esek az ismeretlen objektum közelébe értek, azt jelentették, hogy zavar keletkezett a műszerek működésében, és a kapcsolat is akadozott a vezetési ponttal. Eközben a Fokker minden gond nélkül haladt, csak az okozott feszültséget a gépen lévőkben, hogy nem tudták, mi követi őket.

A MiG-ek érkezésére a vörös gömb hirtelen irányt váltott, és a katonai támaszponthoz ment. A sebességét kb. 7 machra emelte, így nem tudták követni, csak a radaron. A jugoszláv katonai és politikai vezetés ekkorra már nagy nyomás alatt volt, ugyanis Tito erről a támaszpontról tervezte indulását a következő napon Pekingbe és Moszkvába. Nem is haboztak tovább, kiadták a legmagasabb riasztási fokozatot, és rögtön egy négygépes kötelék bevetését rendelték el. A négy elfogóvadász felszállására reagálva az ismeretlen objektum távozott a légibázis légteréből.

Az esettel kapcsolatban az akkori szokásoknak megfelelően teljes zárlatot rendeltek el. Senki nem mondhatott semmit, nem is beszélhetett az esetről. Teljes titoktartásra köteleztek mindenkit, súlyos következményeket kilátásba helyezve. Mivel a tűzgömb a földről is jól látható volt, többen is észlelték, magyarázatként előálltak a már jól ismert meteorológiai léggömb történettel. (Persze ezt már akkor sem hitte el senki, ugyanis egy léggömb nem képes egy több száz kilométeres sebességgel repülő gépet követni.)

Az eseményről több verzió is létezett, persze nem hivatalos formában. A nagy nyilvánosság csak 1990-es évek elején szerzett tudomást az ügyről, Jugoszlávia szétesése után.

Ekkor derült ki az is, hogy a repülő objektum a légibázist elhagyva Magyarország felé tartott, majd az igen gyors, a hangsebesség tízszeresére becsült sebességű vízszintes repülésből Eszék térségében függőleges repülésbe váltott át, és a radarok 80 km-es magasságban elveszették.

Többen is ráálltak a téma kutatására, dokumentumfilm is készült az esetről, Giuliano Marinkovics ufókutató vette rá a szemtanúkat arra, hogy álljanak a nyilvánosság elé. A pilóták 2012-ben nyilvánosan is beszéltek az eseményről.  

Az esettet kutató prof. Milan K. Pesich igen érdekes dolgokat tárt fel!  Ő úgy vélte, a katonai bázisról felszállt harci kötelék nem sokkal a magyar határ előtt harcba keveredett az idegen objektummal. Az összecsapás során három MiG-21-es került veszteséglistára, egy pilóta életét vesztette, egy súlyosan megsebesült, egy pedig karcolások nélkül megúszta az esetet.

Zlatko Veres , akit már említettünk, így emlékszik:

 „Engem is riasztottak akkor, hajnalban már az irányítótoronyban voltam. Az általam vezetett repülésirányítás az akkor modernnek számító berendezéseket használta. Így az egész eseményt végig követtük. Amikor a tárgy a repülőtér felett lebegett, kocsiba ültünk és a lehető legközelebb mentünk hozzá. Akkor úgy láttuk, hogy egy repülő tárggyal van dolgunk. Az elsődleges radar mellett egy másodlagos radarral is dolgoztunk. A radarok adatai alapján tudtuk az objektum sebességét, mozgási irányát, magasságát. Csak akkor veszettük a radaron szem elől, amikor a reptér felett lebegett. De akkor meg szabad szemmel is láttuk, a felhők között.”

Aldo Matic, radarállomás szakaszparancsnok visszaemlékezése:

„Mi a radaron, és szabad szemmel is követni tudtuk a mozgását. Lenyűgöző volt, ahogy mozgott. Egy repülőgép sem volt képes akkora sebességre, és olyan manőverekre, mint amiket akkor láttunk. Később minden anyagot titkosítottak, és a parancsnokságra kellett szállítani az az archívumot. Amikor leadtam az anyagot, még külön egy nyilatkozatot is kellett tennem, hogy nem beszélek az esetről. Azt már én is csak később, az 1990-es évek végén tudtam meg, hogy akkor egy pilóta meghalt, de részleteket nem tudok.”

Az esetnek sok szemtanúja volt, akik hol pontosan, hol zavarosan adják elő a történteket, de a MiG-ek és az UFO összecsapására nincs hivatalos bizonyíték.

A jugoszláv pilóta, Suad Hamzic (aki többször is találkozott UFO-val, és a jugoszláv hadsereg egykori vadászpilótája volt) közzétette emlékiratait, melyben  hitet tesz az UFO-k mellett, s elbeszéli az azokkal történt találkozását.

Ezekből néhány összefoglalt részlet:

• 1972 tavaszán időjárás-felderítő repülésen volt, egy MiG-21-es kétüléses géppel, a hátsó kabinban Stipic Dusan kapitány ült. Az irányítástól azt a feladatot kapták, hogy egy adott koordinátákon található részen végezzenek egy azonosítást. A megadott ponton egy világító objektumot láttak, amiről nem tudták megállapítani, hogy mi az. Úgy ítélték meg, hogy jóval magasabban helyezkedik el a tárgy, mint az magasság, melyet a géppel elérhetnének. Ezt jelentették is, mire arra kérték őket, hogy amennyire lehet, menjenek közel. A gépük csak időjárás felderítésre volt felkészítve, nem viseltek magasági ruhát sem, ennek ellenére emelkedni kezdtek, elérték a 13 000 métert, de az objektum ennél magasabban 17-24 000 méter magasan lehetett. Az UFO hirtelen elmozdult, nagyon gyorsan távolodni kezdett, és a fénye lassan kihunyt. A sebességét 4-6000 km/h közé saccolták, esélyük sem volt követni. A látottakat csak Dusánnal beszélte meg, másnak nem mondták el. Mindenki hallgatott az eseményről, sem az irányítás, sem a parancsnokok nem hozták szóba az eseményt a kiértékelés során, és később sem.
• Még ez év nyarán, szolgálat előtti pihenésüket töltötték a repülőtéren a 352-es felderítők. Kint heverésztek a fűben, amikor egy kerek, ezüstös valamit látott meg a kifutó felett. Elsőnek időjárási léggömbnek gondolta, de azt ilyenkor még nem szokták felküldeni, s nem is a kifutónál eregetik az ég felé. A kerek valami csak lebegett, s ekkor szólt a többieknek, hogy szerinte UFO-t lát! Néhányan az égre néztek, pár poén is hallatszott az idegenekkel kapcsolatosan, de nagyon nem hozott lázba senkit. Az UFO pár pillanat múlva nyugat felé elrepült.
• 1973 végén kiképzőrepülésen volt, éjszakai repülést gyakorolt. A kiképzési feladat végrehajtása után az irányítás rákérdezett arra, mennyi üzemanyaga maradt. Megadtak egy koordinátát, és megkérdezték, hogy a rendelkezésére álló üzemenyag mennyiséggel ellenőrizni tudja-e a célt. Gyors számítás után jelentette, hogy végrehajtja a feladatot. A folyamatos rávezetés során a céltárgyhoz ért, amit elsőnek utasszállítónak azonosított, annak ellenére, hogy a szokásos navigációs fényeket nem látta. Közelebb ment, mert az ablakok fényeit sem látta, így ellenőrizni akarta, hátha egy tehergépet követ. Ekkor a tárgy fényleni kezdett, zöld majd sárga színű lett, később lilásra változott a színe, majd elhúzott tőle. Nem tudta követni, sem pontosan azonosítani.

Jugoszláv pilóták bevetés után

• Leszerelése után még két esetben volt észlelése, 2008-ban és 2011-ben. Ekkor fényeket látott hirtelen felizzani, majd eltűnni.

Suad Hamzic, ezredes – 1945. 06. 16-án született Szarajevóban, apja cipész volt, anyja háztartásbeli. Mostraban indult repülős pályafutása, repülős diplomát 1966-ban Jugoszláv Légierő Akadémiáján szerzett, majd F-84 Thunderjet, F-86 Sabre és a MiG-21 összes változatán repült mint vadászpilóta és felderítő. Lehetőséget kapott arra 1977-ben, hogy a RAF egyik képzésén is részt vegyen. 1980-ban az Egyesült Államokba küldték, itt az F5–ös vadászgép tesztelésében vett részt. 1986-1990 között mint katonai attasé Törökországban szolgál. 1993-ban szerelt le, ezredesként. 2013-ban jelentek meg emlékiratai. 2019. május 2-án hunyt el.  

A Wow! signal, az UFO, és az atomrobbantások

Van egy közös pontja a fent említett dolgoknak. Azt már tudjuk, hogy a Fokker és utasai 1977. 08. 16-án találkoztak a később UFO-ként megnevezett dologgal. Érdekes, hogy a Wow! jelet egy nappal korábban, 15-én észlelték. Igazából, alig több mint pár óra eltérés volt a jel vétele és az UFO megjelenése között, ha az időzónák eltéréseit levesszük. Az már csak hab a tortán, hogy az USA 16-án 3 atombomba tesztet is végrehajtott, a szovjetek meg 17-én a sajátjukat. A nukleáris tevékenység meg rendszerint felkeltette az UFO-k figyelmét…

A szignál nyomtatott bizonylata

- DDQ -