A 45-60 év körüli olvasóinknak talán megdobban a szíve a mai téma hallatán, hiszen a "legendás" magnókazettáról szól a mai mese. Ezen korosztály tagjainak szinte kivétel nélkül van valamilyen sztorija ami összefügg a kazettával azaz hivatalos nevén a compact-cassette-tel. Ki ne tekerte volna vissza ceruzával az elejére, hogy a walkman ne fogyassza az elemet erre vagy ne bosszankodott volna akkor, amikor a magnó bezabálta a kedvenc számnál a kazit? Remélhetőleg a már a CD-korszakba érkezett olvasóinknak is érdekes lesz a mai utazás a - már nem is annyira - közelmúlt technikatörténetének ebbe a szegmensébe.

PaZo azaz Palády Zoltán írását olvashatjátok ma, aki a téma komoly tudója, és ahogy kiderült egy évben születtünk, ami a honlapján olvasható sztorikból rögtön átjött...

A kezdetek

A 60-as 70-es évékben az audióformátum-versengést a Philips cég által kifejlesztett compact-cassette nyerte meg. Legnagyobb ellenfelei a Grundig-féle DC International, a négysávos kazetta (Muntz stereo pak), a 8-track cartridge vagy akár az RCA szalagos kazetta próbálkozása, illetve az Elcaset rendszerű hangkazetta.

A riválisok: RCA cartridge, Grundig DC-International, Muntz Stereo Pak, SONY Elcaset (katt a nagy képekért!)

Az eltelt évtizedek bizonyítják a „kazetta” sikerét, még mindig rengeteg háztartásban akad egy doboznyi belőle, műsoros és más darabok vegyesen (leggyakrabban tapasztalataim szerint Hofi és Záray-Vámosi van a toplista élén). A korábbi szalagos rendszerekhez képest a magnókazetta elhozta a hordozhatóság szabadságát, a könnyű kezelhetőséget minden felhasználó számára annak ellenére, hogy időnként a szalag meggyűrődött, és alkalmanként ceruzával tekertük a szalagot ide-oda. Mindez iparszerű sorozatgyártásban 1964-ben kezdődött. A gyors minőségi javulás vitte magával az ehhez kapcsolódó technikai háttér forradalmi változásait, a műszaki eszközök egyre jobb minőségben adták vissza a kazettára felvett hanganyagot. Az elkövetkezőkben pár érdekesség következik a több mint fél évszázados magnókazetta már-már ritkán látható történelmében.

Reklámplakát a compact-cassette első évének dátumával

1964. Philips EL3300

Szalaghossz

Az első kazetták 60, illetve 90 percesek voltak, örültünk, ha ilyenhez hozzájutottunk. Pár éven belül megjelentek a 120 perces darabok is. Az AGFA például grátisz felvételi lehetőséget adott, +6 perc extra szalaggal toldotta meg kazettáit. Az évtizedek alatt a felhasználói igények változásával ez kibővült, a legrövidebb 10 perc, a leghosszabb 180 perces. Ezen időintervallumon belül a 90-es évek végére jelentős versengésbe mentek át a gyártók, rengeteg változat került piacra. Ezek között érdemes kiemelni a többi audioformátumhoz igazított kazettákat. A hanglemez 2x23 perces maximális LP-kapacitása megfelelt a 46 perces kazettáknak, ideális lehetőséget biztosítva a felvételhez. A 80-as évek technikai fejlődése elhozta a CD-formátumot, amit kezdetben a 74 perces, majd később a 80 perces kazettákkal követte le a kazettapiac. Némi apró megjegyzés, hogy sok CD-lejátszó képes volt idő kalibrációra, vagyis megadott adatok alapján összerendezte a CD lemez számait, kiszámolva az ideális sorrendet, hogy minden zeneszám a szalagra kerülhessen.

Különböző szalaghosszú magnókazetták: 10, 30, 46, 100 és 180 percesek

Szalagtípusok

Négy szalagtípus ismert: Type I/Normal, Type II/Chrom, Type III/Ferrochrom és a Metal, ami a type IV. A ferrochrom egy köztes szalagfajta, nem is mindegyik gyártó mert belevágni ebbe a szegmensbe. Ezek miatt a ferrochrom nem is nagyon volt ismert idehaza, bár a Polimer gyártott import nyersanyagból ilyen portékát is. Kezdetben csak a normal szalagok voltak és később a minőségi igények változásával fejlesztették ki a jobb hanghűséget biztosító chrom és metal változatokat.

1969-71. Type I AGFA low noise 60

1984. Type II BASF chromdioxid super II 60

1988. Type II TDK SA-X90

1977. Type III BASF c-box ferrochrom 90

1986-87. Type IV MAXELL MX46

Csomagolás/tokozás

Jellemzően 10 db kazetta került egy egységcsomagba, az első pár évet leszámítva egyesével is fóliázva. Előfordult 12 db-os kiszerelés is (Hitachi) illetve 15 db-os bolti dekoratív gyűjtőcsomagolás (AGFA), ahol külön kis jelölés figyelmeztette a boltost, hogy fogytán a kazi, után kell rendelni! A drága, felső kategóriás gyártmányok gyakran csak öt darabos dobozban kerültek forgalomba. Az évtizedek alatt a tokozás is jelentősen megváltozott. A korai, részben fekete műanyag tokot felváltotta az esztétikusabb áttetsző változat. Későbbiekben megjelent a slim, extraslim tok (FUJI), az oldalról becsúsztatható slim slide (SONY), illetve voltak próbálkozások a környezetbarát papírdobozos csomagolással is (TDK). A Memorex semmivel sem pótolható egyedi tokja egy külön műszaki rejtély, a BASF által elkezdett c-box rendszer is hamar vakvágányra futott. A 80-as és 90-es  években a Ladákban viszont gyakori kiegészítő volt ez a fajta műanyag kazetta tároló megoldás, természetesen idehaza legyártott változatban.

Hazai kazettagyártás

Magyarországon kazettát először a BRG, majd később a Polimer gyártott. Ezek minősége gyakorta elmaradt a nyugati és tengerentúli gyártmányokétól. A hatlapfejű csavarral összeszerelt kazettatest minden bizonnyal egyedülálló a világon. A BRG-nek volt Kecskeméten kazetta gyáregysége, a papír címkén a Made In Hungary felirat közelében helyet kapott a város címere is. A másik hazai nagy márka a Polimer. Fénykorában évi közel nyolcmillió volt a gyártott mennyiség, műsoros és üres kazetta összesen. Hősiesen próbálta tartani a fejlődést a vetélytársakkal,  de a szocializmus éveiben, a külföldről csak valutáért beszerezhető nyersanyag megnehezítette a termékfejlesztést. A cég a nehézségek ellenére korszerűsítette gyártósorait és még type IV / metal kazettát is biztosított a hazai hi-fi-rajongóknak, majd idejekorán többek között a digitális formátumok térnyerése miatt befejezte a gyártást.

Reklámok

Mint minden újdonságot, így a magnókazettát is szinte a kezdetektől fogva reklámozták. Akkoriban a nyomtatott sajtó és a szakirodalmi kiadványok adtak helyet az új hangrögzítési lehetőségnek. Világszerte rengeteg hirdetés jelent meg, a '70-es évek közepétől már ismert zenészek, együttesek is szerepeltek a nagy márkák kazettareklámjaiban. Idehaza rengetek kazettatesztet publikáltak például a Hi-Fi Magazin oldalain. Később a szintén hazai Sztereó szaklap is foglakozott időnként a témával. A kazetta reklám célokat is szolgált, termékek és márkák zenéit a szalagra felmásolva hozzácsomagolták az eladni kívánt dologhoz. Említést érdemel az egykori zenei lemezlovas tudástár a Disco Info, aminek néhány száma magnókazetta melléklettel jelent meg (ne feledjük: ekkor még nem volt internet!).

Szerviztechnika

Jó munkához jó szerszám szükséges! Így volt ez régen is. A '80-as évek közepére a magnókazettás eszközök jelentős elterjedésével együtt megnőtt az igény a magasabb igényeket kiszolgáló berendezések szakszerű és pontos beállítására, karbantartására. Nem is gondolnánk, hányféle beállítást kell végrehajtani egy komplett szervizelés során. Ezen feladatok nélkülözhetetlen eszközei szervizes, mérő és beállító kazetták, amik esetenként sorszámozott darabok voltak, és mérési adatokat tartalmazó feljegyzés is tartozott hozzájuk. Napjainkban ezek a darabok a szakik féltve őrzött kincsei közé tartoznak (külön köszönet a pécsi Gyimesi Jánosnak, aki egy fényképezés erejéig kölcsönadta régi munkaeszközeit, ezeket rendszeresen használja is).

Zárszó

A fenti írásban az magnókazetta elmúlt 55 évének szerény áttekintése történt néhány alapismeret és érdekesség megemlítésével. Rengeteg dologról nem tettünk említést, például a PC-korszak számítástechnikai kazettáiról, az üzenetrögzítőben használatos végtelenített szalagról, műsoros kazettákról, a pár percnyi szalagot tartalmazó demódarabokról, vagy akár a fejtisztító kazikról. Ezekről sok fényképpel illusztrálva majd a folytatásban olvashattok.

Gyenes Dávid készülő ceruzarajza visszahozza az ifjúságunkat

Szöveg: Palády Zoltán - magnokazetta.hu

A szalagtípusok fényképgaléria: Kalmár Lajos / Omniphoto