Linda Morvai • 7 nap
Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 115. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Kovrig Károlyt és gyűjteményét mutatja be.
Kovrig Károly portréja, Reschner Gyula alkotása. A kép forrása: Lengyel András: Egy ismeretlen Dsida-levél, Forrás, 2012/5. sz., 101. – Elektronikus Periodika Archívum
Kovrig Károly (1888–1969*) a maga idejében és körében jól ismert tordai irodalom- és művészetpártoló értelmiségi, az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt. A húga révén a Gross famíliával is rokonságban állt, mivel Gross Arnold neves grafikus- és festőművész Gross Károly és Kovrig Ilona házasságából született.
Kovrig Károly kenyérkereső foglalkozása szerint a helyi cementgyár tisztviselőjeként dolgozott, emellett a helyi lapok, az Aranyosszék és az Aranyosvidék munkatársaként, grafikusként is tevékenykedett. Munkahelyének neve és címe olvasható az alábbi ex librisen: „Turda, Romania, Zementfabrik” [Torda, Románia, Cementgyár].
Kovrig Károly ex librise. Jelzet: Exl. K/696 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Bágyoni Szabó István író azt vallotta vele kapcsolatban, hogy tordai szomszédjaként többet tanult tőle, mint négy év alatt az egyetemen. Művészetkedvelő emberként Kovrig szorgalmazta egy helyi művésztelep létesítését, mely a Tordai-hasadékban kapott volna helyet. A telep végül nem jött létre.
Jó kapcsolatban, levelezésben állt Dsida Jenő (1907–1938) költővel. Egy 1928. augusztus 20-án kelt levélben Dsida megköszöni a szíves vendéglátást, melyben Kovrigék őt és Tamási Áront Tordán részesítették.
„Kedves Károly Bátyám!
Ne nehezteljetek reám, hogy ezideig nem adtam életjelt magamról, de az volt a tervem, hogy Gyula tisztelendő urral küldök pár sort s az ő útján teljesítem kéréseidet is.
Gyula azonban legfájdalmasabb meglepetésemre nem jelentkezett, sem sürgönyileg, sem írásban, legkevésbbé pedig személyesen. Ezt igen-igen sajnálom és nagyon kérlek: szíveskedjél ennek oka felől póstafordultával tájékoztatni. Kicsit aggódom is: hátha beteg?
Monostori Kamilló verseit, a Pásztortűz évfolyamát és saját fércelményeimet jelen soraimmal egyidejüleg expediáltatom utánvéttel. Hiszem, lesz annyi báreszed, hogy kiválthatod. Nekem nem lenne, sajnos...–
Könyvembe szerettem volna valami meleg, hálás dedikációt írni, de sajnos, nekem példányom nincsen, megfizetett könyvbe dedikálni pedig »elveimmel« ellenkezik. Ezért szorítkozom autogrammra.
Áronka jól érzi magát, jómagam is, leszámítva egy kis kedélybetegséget. Hálásan gondolunk rátok, akik olyan kellemes két napot szereztetek nekünk.
Ismét kénytelen vagyok afölött siránkozni, hogy Gyula nem adott alkalmat arra, hogy legalább mégegyszer elmondhassam neki mindezt. Most szép az idő itt s nagyon örvendenék, ha előzetes bejelentéssel lerándulnátok Kolozsvárra, – közel van és itt is lehet ám olyan nagy szabású kirándulást csinálni, mint a mienk volt a Tordai Hasadékba.
Hogy állsz a gyufaskatulyákkal, akarom mondani az ex librisekkel?
Soraidat várom.
A Nagyságos Asszonynak hálás kézcsókom a kedves vendéglátásért, a jányoknak emlékező üdvözlet.
Kedves Mindnyájatokkal egyetemben barátsággal és szeretettel ölellek
Jenő”
Lengyel András: Egy ismeretlen Dsida-levél, Forrás, 2012/5. sz., 102. – Elektronikus Periodika Archívum
A levélből kiderül, hogy „Áronka” (Tamási Áron) és Dsida Jenő két napig Tordán vendégeskedtek Kovrigéknál. Dsida, aki pályakezdő költő volt ekkoriban, megküldte vendéglátóinak Monostori Kamilló Múlnak nyarak, telek című, 1926-ban Kolozsvárott megjelent verseskönyvét; a Dsida közreműködésével készülő folyóirat, a Pásztortűz egyik évfolyamát és saját verseskötetét, a Leselkedő magányt (1928). Dsida egyúttal rákérdezett Kovrig ex libris irányú tevékenységére.
Dsida Jenő: Leselkedő magány, Cluj-Kolozsvár, Minerva (1928) – a verseskötet címlapja. A címtáblát és a négy ciklusfejet Debreczeni László rajzolta – Törzsgyűjtemény
Kovrig Károly szenvedélyes kultúrkincsgyűjtő volt: könyvek, képzőművészeti alkotások, festmények, bélyegek, ex librisek egyaránt szerepeltek a kollekciójában. Folyamatosan gyarapodó ex libris gyűjteménye 10 ezres nagyságrendűre nőtt, benne megközelítőleg 300 grafikus alkotásaival. Aktív gyűjtőként cserelistákon hirdette duplumpéldányait, például a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) cserejegyzékein Debreczeni László, Reschner Gyula, Göllner Miklós és Keresztes József alkotásait. A jelen cikk nyitóképét, a Kovrig-portrét alkotó Reschner Gyula több ex librist, újévi lapot készített neki és családjának. Kovrig így jellemezte őt egy 1937-ben kelt levelében:
„Él köztünk itt Erdélyben egy művész. Azért mondom, hogy itt Erdélyben, mert lakását nehezen lehetne közelről meghatározni, mivelhogy jóformán ő maga sem tudja, mikor hol lakik, bár művészi képessége és teljesítménye biztosíthatna neki pazar életmódot, ha nem volna fanatikusa az országútnak, a hegyeknek, a függetlenségnek, az örökös harcnak önmagával és embertársaival, […] akire ma, nyolcvankét évesen is szinte szó szerint ráillik [...] a Tamási Áron gyártotta kedves iróniájú elkeresztelése: Reschner Vagabundus”.
Kolozsi Gergely István: Emberek és embersorsok. Egy művész élete és halála: Reschner Gyula (1891–1974), Művelődés, 2013. június, 22. – Törzsgyűjtemény
Reschner Gyula grafikája. A kép forrása: A Debreceni Egyetem elektronikus Archívuma (DEA)
A Kovrig nevére szóló ex librisek visszatérő motívuma a könyv. Az építészettel, műemlékvédelemmel foglalkozó Debreczeni László erdélyi grafikus alkotásának felirata tanúskodik arról is, hogy Kovrig az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt („Ez a könyv Kovrig Károly számára készült, aki az Erdélyi Szépmíves Céh tagja”). A céh a két világháború között az erdélyi magyar könyvkiadással foglalkozott. Debreczeni dekoratív kisgrafikáján indák közt, fa alatt olvasó nőalak látható, balra lenn egy templom tornyai rajzolódnak ki.
Debreczeni László grafikája. Jelzet: Exl.K/697 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Az erdélyi származású, majd Debrecenben és Budapesten élő Petry Béla a II. világháború után vándorolt ki családjával az Amerikai Egyesült Államokba. Ex librise Kovrig Károlyt a „zarándok” szerepben mutatja be.
Petry Béla grafikája (1938). Jelzet: Exl.K/698 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A családban többek részére is készült ex libris. Kovrig Károly lánya, Nagy Györgyné Kovrig Emma, a népművészet mestere egyik könyvjegyén kalotaszegi varrottas formaelemeit, virágmotívumokat mutat be Imre Lajos grafikája. Kalotaszeg az erdélyi magyarság hímzésekben leggazdagabb vidéke, itt leggyakrabban az alábbi képen is látható piros színű cérnával hímeznek, de jellemző még a kék és a fekete is. Kovrig Emma Tordán, a szülői házban ismerte meg a népművészetet. Házasodásakor települt át Kecskemétre, bekapcsolódott a hímzőszakkörök munkájába, népi iparművészként számos díjban részesült – ezért készült a számára ilyen motívumvilágú ex libris.
Imre Lajos fametszete. Jelzet: Exl.K/695/v2 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Kovrig Károly maga is alkotott ex librist, fennmaradt például Nappendruck Kálmán kolozsvári egyetemi gyakornok és a saját részére készített könyvjegye. Kedvelt tája a Tordai-hasadék volt, ez számos ex librisén szerepel, és ez látható Gy. Szabó Béla emlékkönyvjegyén is, melyet Kovrig halála után metszett.
Gy. Szabó Béla fametszete. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye
A Kovrig-gyűjtemény Kovrig Károly halála után örökösei birtokába került. Az értékes kollekció gondozója ma az unoka, Nagy Ádám (1945–) szegedi történész-muzeológus, numizmatikus, aki gyűjtő- és érdeklődési körei kialakulásában sokat köszönhetett erdélyi nagyapjának, kisgrafikák iránti szeretetét is tőle örökölte.
Kovrig Károly síremléke Tordán a központi temetőben. A fotót készítette: Keszeg Vilmos romániai magyar néprajzkutató, egyetemi tanár
*Kovrig Károly halálozási éve helyesen 1969 (a korábbi szakirodalmakban szereplő 1968-as év Lengyel András cikkéből ered, de Kovrig síremlékén 1969 szerepel).
Irodalom:
Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)
A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.
Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész
A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész
