Apuleius • 1 nap
Sam Dawson az én emberem! Igen, ő!
Bár nem rohan haza minden nap Perpatvart nézni és nem csap balhét a Keymark gatyák környékén sem, mégiscsak megérintette a szívemet a története – még akkor is, ha ugyanolyan fazonú és árnyalatú ruhákat is hord, mint Raymond „Rainman” Babbitt!
Sam (Sean Penn) ugyan nem szereti a juharszirupot, de teljesen odavan azért, hogy a kávézóban, ahol dolgozgat, nyolc év után végre ő főzhesse az illatos koffeinbombákat. Ezen kívül megőrül a Beatles zenéjéért, Dr. Seuss Zöld tojás és sonka című könyvéért, de leginkább nyolc éves kislányáért, Lucyért (Dakota Fanning) – és Sam észre sem veszi, hogy kettejük közül éppen a korához képest meglepően intelligens lányka kis családjuk vezetője. Sam Dawson ugyanis egy furcsa pszichiátriai betegségben szenved, melynek következtében értelmi szintje soha nem haladja meg egy hét éves gyermekét.
Ez az alapfelállása Jessie Nelson filmjének. A hölgy korábban már szerzett némi tapasztalatot a belső családi konfliktusok és érzelmek kezelésében, hiszen ő rendezte a Corrina, Corrina című filmet és többek között ő írta az Édesek és mostohák, valamint a Velem vagy nélküled forgatókönyvét is. A Nevem: Samben az eddigiekhez hasonló témát jár körül, azzal a különbséggel, hogy a szülői szeretetet és a gyermekneveléshez való jogot most egy fogyatékos ember szemszögéből láttatja. Samet egy véletlen félreértés következtében letartóztatják, majd alacsony mentális szintjére hivatkozva bírósági úton megpróbálják elvenni tőle a kislányát. A szerető apa azonban nem adja fel és barátai unszolására keres egy sztárügyvédet (Michelle Pfeiffer), hogy az ő oldalán szálljon harcba az igazáért.
A film az Esőemberrel a háta mögött nem hoz elő új fordulatokat és karaktereivel – sikeres, de katasztrofális magánéletű ügyvéd, a maga módján szerető apuka, túlérett kislány – is találkoztunk már korábban, kellemes, kedves humorú hangulata – amit nagyban erősít a Beatles és a korábban tempósabban dübörgő John Powell (Ál/Arc; Z, a hangya; Csibefutam; Shrek) filmzenéje – és remek színészi alakításai azonban emlékezetessé teszik a filmet. Az örök kívülálló Sean Penn Oscar-jelölése önmagáért beszél és Michelle Pfeiffer is a tőle megszokott szintet hozza, de rajtuk kívül meg kell említeni Sam segítőkész barátait – elsősorban Stanley DeSantist (Ed Wood, Boogie Nights) és a Halálsoron gonosz őrét játszó Doug Hatchinsont – is. A legjobb alakítást azonban mégis a csak nyolc éves Dakota Fanning, Lucy életre keltője nyújtja: már most nyilvánvaló, hogy a kislány Haley Joel Osmenthez hasonlóan a legfiatalabb korosztály legjobbja – szerepéért egyébként már begyűjtött három rangos díjat és két jelölést. Dakota két évesen már olvasott és az elmúlt két évben olyan menő sorozatokban szerepelt, mint a Kerge város, a Vészhelyzet, az Ügyvédek és a Helyszínelők. A Nevem: Sam a második filmje, idén azonban három további moziban és egy mini-sorozatban lesz látható, a jövőre elkészülő két filmjéről – az egyik egy Dr. Seuss feldolgozás – már nem is beszélve.
A Nevem: Sam egy kellemes lelki túra az egyszerű emberek a miénknél semmivel sem lebecsülendőbb szeretetének világába, egy érzelmi-jogi kaland, melyből még azt is megtudhatjuk, hogyan képes a Kramer kontra Kramer szövegkönyve egy bírósági tárgyalás megfordítására!
(2002, Filmcsillag)
