1908 és 1976 között egyetlen európai győztese volt a legklasszikusabb úszószámnak, a 100 méteres gyorsúszásnak az olimpiákon: Csik Ferenc. Az 1936-os berlini olimpia legnagyobb szenzációja az ő diadala volt. A „fehér faj” becsületének megmentőjét ünnepelték benne. A kormányzó fia ölelte ki a medencéből. A világháború utolsó magyarországi bombatámadása ölte meg 1945 márciusában.
Pesti Napló Képes Melléklet, 1936. augusztus 2.
Az Arcanum szerzőjének tollából a "Régi idők sportolói" című, érdekes és ritkán látott, hallott - többnyire tragikus történeteket felvonultató - sorozat friss, tizedik részét olvashatjátok a fehér faj felsőbbrendűségének hirdetőjéről, Csík Ferencről, akit sorsszerűen az utolsó magyarországi bombázás ölt meg.
A mai bejegyzés is az Arcanum adatbázisa segítségével készült!
Az Arcanum számunkra kimeríthetetlen tudástár.
Somogy vármegye aljegyzőjének, Lengváry Ferencnek három fia volt. A második kapta az apja keresztnevét, aki 1913. december 12-én született Kaposváron. Még egészen kicsi volt, az öccsét még szíve alatt hordta az anyja, amikor az apa önkéntesként elment harcolni a Nagy Háborúba. Éppen Ferkó fia első születésnapja után, 1914. december 13-án esett el Szerbiában.
Anyja testvére, Dr. Csik László, aki gyógyította és betegségében gondozta a kisbabát, szintén bevonult. Hadifogsága idején megfogadta, hogy egyik unokaöccsét a saját gyerekei mellé örökbe fogadja. Négy év múltán keveredett haza a fogságból.
Özvegy Lengváry Ferencné hadiözvegyként trafikot kapott. Keszthelyre költözött a fiaival, a keszthelyi „nagytrafik” lett az övék. A nagybácsi Ferkót választotta örökbe fogadásra, így lett ő Csik, míg testvérei Lengváryként játszottak szerepet a magyar úszósportban. Az özvegy egyáltalán nem mondott le a fiáról, fönntartotta természetes gyámságát, és ő is kivette a részét a fia neveléséből.
Minderről részletesen beszélt a fia olimpiai győzelme után készült interjúban. (Új Somogy, 1936. augusztus 18.)
A címlapos interjú címsoraiból nem hiányzik az utalás a „fehér faj becsületét” megmentő „somogyi virtusra”:
Ferkó ötéves korában tanult meg úszni. Elég nehezen ment neki, de aztán nagyon belejött. Keszthelyi gyerek lévén a Balatonban élt, és versenyezni is imádott.
Katolikus mintagyerek volt. A premontreiek keszthelyi gimnáziumába járt. Bár volt olyan év, amikor leromlottak a jegyei és még testgyakorlásból is hármast kapott (Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1925/1926-os évkönyv), de aztán összeszedte magát, és az érettségi évében már jeles tanuló volt.
Lelkesen cserkészkedett. Hatodikos korában ő volt a Mária Kongregáció missziós szakosztályának az elnöke a gimnáziumban. Dicséretben részesítették a „Mit köszönhet Magyarország a katholicismusnak?” című önképzőköri dolgozatát. Ő szavalta el Gyula diák (azaz Somogyvári Gyula): Szent Imre királyfi sírja előtt című versét, amely akkoriban az iskolai ünnepségek obligát műsorszáma volt. Ő mondta el – immáron a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre felvett orvostanhallgatóként – az öreg cserkészek üzenetét gimnáziuma ifjú cserkészeinek. (Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928/1929-es és 1930/31-es évkönyv)
Orvostanhallgatóként gyorsan bekerült az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség vezetőségébe. (Budapesti Hírlap, 1931. október 31.)
Utolsó gimnáziumi évében lett igazolt versenyúszó a Keszthelyi Törekvésben. Öccse, Lengváry György is ott versenyzett. Csik Ferenc budapesti diákként az egyetem sportklubjához, a BEAC-hoz igazolt, és ott kezdett komolyabban versenyezni.
1932 tavaszán nyerte első versenyeit. Ekkor főiskolai bajnok lett 1:07 mp-es idővel, ami egy 19 éves úszó esetében egyelőre nem ígért nagy karriert. (Nemzeti Sport, 1932. május 23.)
Élversenyzői pályafutása későn kezdődött, korán lezárult, érdemben hat évig tartott, 19 éves korától 25 éves koráig.
Először nem is gyorsúszóként, hanem mellúszóként tűnt fel. Amikor egy soproni versenyen 3 percen belüli idővel győzött a 200 méteres mellúszásban, azt írták a lapok, hogy „új mellúszó tehetség tűnt föl”. (8 órai újság, 1832. szeptember 3.) Legjobb éveiben mellúszásban is nyerte az országos bajnokságokat.
1932 nyarán Csik „lebukott”. Egy másodosztályú vízilabda meccsen a Keszthelyi Törekvés nagy meglepetésre döntetlent ért el a sokkal esélyesebb Pécsi AC ellen, ám a pécsi klub feljelentést nyújtott be, mert a keszthelyi csapat szerepeltette Csikot, aki ekkor már rég a BEAC versenyzője volt. (Sporthírlap, 1932. július 21.)
Mint az ekkori úszók jelentős része, Csik is rendszeresen vízipólózott. Már rég nem versenyzett úszóként, amikor 1944 nyarán Dr. Csik Ferenc főorvos még beszállt a BEAC magasabb osztályba igyekvő vízilabda csapatába (Képes Sport, 1944. június 20.).
A vízipólózást edzői, Vértesy József és Bárány István aligha vethették a szemére, hiszen Vértesy vizipólósként lett olimpiai bajnok, az olimpiai ezüstérmes Bárány pedig szintén lelkesen pólózott. Halassy Olivér pedig, akiről már írtunk, mindkét sportágban az élvonalhoz tartozott.
Csik számos kiegészítő sportot űzött. Síelt, evezett, vitorlázott, jégvitorlázott, evezett, motorozott, teniszezett. Még teniszoktatást is vállalt.
Dr. Csik Ferenc evezni készül. (Képes Sport, 1944. június 13.)
1933-ban Csik betört az élvonalba. Magyar bajnok lett 100 gyorson, ezüstérmes a főiskolai világbajnokságon, bekerült az úszóválogatottba. Az egyesülete még ekkor sem látta benne a jövő emberét. Talán azt gondolták, hogy az 1933-as bajnoki győzelem csak kifutott eredmény volt, amikor Bárány István visszavonulása után egy új nemzedék törekedett a megüresedett trónra. Előfordult, hogy az országos bajnokság helyett egy vidéki versenyre akarták elküldeni. (Reggel, 1936. augusztus 10.)
Az 1932-es olimpián a 11 úszószámból 5-öt japánok nyertek. Öt másik számban övék volt az ezüstérem, több érmet szereztek úszásban, mint a házigazda Egyesült Államok. Európának egy arany sem jutott. Mindenki a japán úszók titkát kutatta. Csik olimpiai győzelme után Balogh László, a Magyar Úszószövetség (MÚSz) alelnöke egy interjúban jelentkezett a titok megfejtőjeként: „Balogh László dr. volt az első, aki a los angelesi olimpia után megállapította, hogy a japánoknak nincs külön stílusuk, csak különleges edzésrendszerük. Azután ő volt az, aki észrevette, hogy Csik háromnapos versenyek első napján tudja elérni mindig a legjobb eredményét. Erős munkára fogta Csik Ferit, és neki lett igaza. Ma már ott tart Csik, hogy az egynapon leúszott három százmétere közül biztosan a harmadik lesz a legjobb./…/ Vértesy… aki szintén valóságos fanatikusa volt Csiknek, kezdte meg vele azt a megerőltető japán munkát. /…/ Csik megváltozott, versenyről versenyre javult. Boroszlói átlaga is ezt bizonyította. Idén április 13-án új Európa-rekordot úszott (57,4), úgy, hogy előtte megjavította a magyar 200-as rekordot s nevelőapja, Csik László dr. nem akarta megengedni, hogy utána 100 méteren elinduljon. Az olasz portyán egymás után úszott ki 57-es időket, ekkor egyes lapokban megtámadták, hogy Csik túl korán jött formába s az olimpián letörik majd. Visszatérve kiúszta 57 mp-es Európa-rekordját, előtte itt is erős bemelegítőket úszott. Most már Gróffal és Lengyellel állandó maratoniedzést tartottak, 1-1.5 kilométereket úsztak erős tempóban és közben minden lehető versenyen elindultak.” (Nemzeti Sport, 1936. augusztus 10.)
Nemzeti Sport, 1936. augusztus 10.
Csik 1934-ben már Európa-bajnokságot nyert 100 gyorson és a 4x200-as váltóval, Európa-csúcsot úszott, amely 0,6 másodperccel maradt el Peter Fick 1936 februárjában felállított 56,4-es világrekordjától. Ez a 0,6 mp akkoriban nem számított olyan soknak. A japán úszók legjobb eredményei az 1936-os olimpia előtt ismeretlenek voltak, csak a hírük volt félelmetes.
A Pesti Napló (1936. január 1.) az újévi előrejelzésében azt írta, hogy az olimpián „Csik Ferenc a döntőbe jutással megteszi kötelességét”. Csak a 4x200-as gyors váltónak reméltek érmet: bronzot az Egyesült Államok és Japán mögött.
Az év során megjavított Európa-rekordokkal azért a legmerészebbek már azt is lehetségesnek tartották, hogy Csik felúszik a dobogóra, de ennél többet senki nem remélt. A Pesti Hírlap Vasárnapja (1936. augusztus 2.) közvetlenül az úszók kiutazása előtt is ezt írta: „Az egyéni úszószámokban úgyszólván lehetetlen még csak jó helyezést is várni versenyzőinktől. A japánok olyan erőt képviselnek, hogy velük legfeljebb csak az amerikaiak tudják felvenni a versenyt a győzelem reményében, míg az európaiaknak ebben a nagy versengésben aligha marad egy-két gyenge helyezés, sőt még az is nagy eredménynek számít egy európai úszó részére, ha sikerül bejutni a döntőbe. Legjobban bízhatunk Csik Ferenc részleges sikerében. Hiába Európa leggyorsabb úszója, a japán és amerikai konkurenciában aligha fog érvényesülni. Ha mégis ott lesz a döntőben, annál nagyobb örömmel fogadja mindenki és annál jobban meg tudjuk becsülni eredményét.”
Maga Csik is így nyilatkozott: „Fehér úszó nem előz meg... de a Japánokkal reménytelen versenyezni.” (Reggel, 1936. augusztus 10.)
A 4x200-as váltó mint Európa legjobbja, az Európa-rekord birtokosa számíthatott a bronzra Japán és az USA mögött, és azt meg is szerezte. (Pesti Hírlap Vasárnapja, 1936. augusztus 2.)
A hazai edzési lehetőségekre jellemző, amit Csik két nappal az elutazás előtt nyilatkozott: „Vasárnap korán reggel lemegyek a fedettbe, ott fogunk egy kicsit gyakorlatozni, amíg nem lesz sok a közönség.” (Nemzeti Sport, 1936. augusztus 2.) Vagyis az olimpikonoknak sem járt a strandolóktól elzárt medence.
100 méteres gyorsúszásban 51-en indultak az olimpián. Ez akkor nagyon soknak számított. Volt elő- és középfutam. Heten jutottak be a döntőbe. Két amerikai, köztük Fick, a világrekorder, három japán a német Fischer, akitől Csik az Európa-rekordot elhódította, és Csik. A magyar versenyző a szélső „surranó” pályán úszott.
A végeredmény: 1. Csik Ferenc 57,6 mp. 2. Yusa, japán 57,9 mp., 3. Arai, japán 58 mp., 4. Tagusi, japán 58,1 mp., 5. Fischer, német, 59,3 mp., 6. Fick, USA 59,7 mp., 7. Lingren, USA 59,9 mp. (Brassói Friss Újság, 1936. augusztus 12.)
Pluhár István közvetítette a döntőt a rádióban: https://www.youtube.com/watch?v=FdOQ83TIFRA
A közvetítést hallgatta egy kilenc éves kislány, Székely Éva Csillaghegyen: „1936 nyarán, a berlini olimpia idején, Csillaghegyen nyaraltunk. Trópusi hőség volt. Az uszodában a népszerű sportriporter, Pluhár István harsogva közvetítette a férfi százméteres, szabadon választható úszásnem döntőjét. Még most is hallom: Csik! Csik! Csik! Utána hivatalosan bejelentették a magyar Csik Ferenc győzelmét, s a zsúfolt lelátók elcsendesedtek. Több ezren meghatódva, könnyekkel a szemükben hallgatták a honfitársuk tiszteletére felhangzó nemzeti himnuszt. Akkor és ott elhatároztam - én is olimpiai bajnok szeretnék lenni, s hasonló dicsőséget hozni igazságtalanul kirekesztett hazámnak. Apám Erdélyből származott, anyám a Felvidékről, Magyarország északi részéről. Otthon szintén erősödött bennem az a meggyőződés, hogy igazságtalanul vették el tőlünk, magyaroktól, ami a miénk volt.” (Múlt és Jövő, 1994/2.)
Ez a győzelem még a zsidóként meghurcolt úszónő számára is történelmi elégtételt jelentett, amit felnőttként, idős asszonyként is magától értetődőnek tartott.
A díjátadó ünnepségeket a százezer nézőt befogadó olimpiai stadionban tartották. „A közönség Csiket, mikor a győzelmi dobogó felé indult, csupán udvarias tapssal üdvözölte, amikor azonban a hangosan beszélő kihirdette, hogy Csik koszorúzása következik, azé a Csiké, aki megmentette Európa becsületét Amerikával és Ázsiával szemben, az egész közönség lelkesen ünnepelte.” (Budapesti Hírlap, 1936. augusztus 12.)
Aki látni akart valamit az olimpiai győzelmekből, moziba ment. (Magyarország, 1936. augusztus 14.)
Ezzel Csik győzelmének ideológiai jelentése kvázi hivatalossá vált, és ennek megfelelően Berlinben is kitüntetett jelentőséget tulajdonítottak az ő győzelmének.
Magyarországon kiváltképp. A Magyarság (1936. augusztus 11.) „Győztes magyarok” című vezércikke is ebben a szellemben íródott: „Nem emberek, világrészek küzdelme volt a vasárnapi olimpiai úszóverseny, és húszezer ember már jó előre megadta magát annak tudatnak, hogy ebben a küzdelemben csak a fehér fajta maradhat alul. És a berlini úszóstadionban vasárnap, amikor egymás után véreztek el az ádáz küzdelemben Amerika és a nagy Németország legjobbjai, amikor úgy látszott, hogy nincsen már élő erő és akarat, amely a japánok győzelmét megakadályozhatná, egyszerre előre tört az egyetlen magyar, Csik Ferenc, és mintha magasabb rendű elhivatottság adta volna neki az erőt, fölvette az egyenlőtlen harcot…”
Csik Ferenc a dobogó tetején a két japán között, akik pont olyan fehérek voltak, mint ő. (Nagy Zoltán et al: Kaposvár. Várostörténeti kalauz.)
Csik Ferenc a célban, a partról ifj. Horthy Miklós, a Magyar Úszószövetség elnöke gratulál neki, aki aztán a parton át is ölelte a vizes bajnokot. (Az Est, 1936. augusztus 11.)
Amikor az olimpiáról hazaérkező bajnokokat Hóman Bálint üdvözölte a pályaudvaron, a hatalmas tömeg előtt Csik Ferenc köszönte meg az üdvözlést az olimpiai küldöttség nevében. Keszthelyen is, Kaposváron is óriási ünneplésben részesült a bajnok. Kaposváron ültette el a bajnokoknak kijáró tölgycsemetét, és ott állították fel az úszó szobrát is tizenötezer lelkes kaposvári jelenlétében.
Nagy vita folyt arról, szabad-e egy embernek, egy sportolónak szobrot állítani életében. Egy beszédében Bethlen István exminiszterelnök is rosszallólag utalt a szoborra. (Új Somogy, 1936. november 8.)
A szobrot azelőtt adták át, hogy rendesen elkészülhetett volna: „Műkőből kifaragják Csik Ferenc mellszobrát. Tudvalevőleg Csik Ferenc mellszobrát a szept. 8-i leleplezés idejére csak gipszből lehetett annak idején hirtelen elkészíteni. A bronzzal bevont gipszszobrot ma levették talapzatáról, mert a bronzozás már lepattogzóban volt és a téli időjárást aligha bírta volna ki. A szobor egyelőre műkőből készül el, állóképesebb állapotban, addig is, míg majd bronzból kiöntethető lesz.” (Új Somogy, 1936. október 20.)
Csik Ferenc ünneplése már Hegyeshalomnál elkezdődött. (Az Est, 1936. augusztus 19.)
Olimpiai győzelme idején Csik orvos gyakornokként dolgozott a MÁV-kórházban nevelő apja mellett, aki főorvos volt a MÁV-nál. 1937 novemberében a bajnokot doktorrá avatták, és ezután a MÁV Betegbiztosítójánál és az egyetem belgyógyászati klinikáján gyakorolta hivatását.
1938 januárjában még így nyilatkozott: „Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ott legyek én is a tokiói olimpián. Ezzel nem azt mondom, hogy csak a stafétában, hanem 100-on is akarok még úszni, hacsak nem jön addig valami új csillag s én itthon maradok.” (Virradat, 1938. január 10.)
Új csillag nem jött, 1951-ig senki nem úszta le Csiknél gyorsabban a 100 métert a magyar úszók közül. A bajnok mégis bejelentette 1938-ban a visszavonulását. 1939-ben már csak az egyesülete váltóját segítette országos bajnoki címhez. Nem tudjuk, miért változtatta meg az elképzeléseit. Hiszen még 1942-ben is ezüstérmet szerzett a magyar bajnokságon, amikor - rég kiesve a rendszeres edzésből - beugrott a váltóba és, ha már ott volt, 100 gyorson is elindult. Csupán 0,2 mp-cel előzte meg őt az akkori elsőszámú sprinter, Tátos Nándor.
A Virradat újságírója valamit tudhatott a háttérről, mert 1939 május elsején, amikor Csikot kinevezték az úszóválogatott kapitányának ezt írta: „A MÚSz-nak ebben az esetben az lett volna a kötelessége, hogy a 26 éves Csiknek mindent megtegyen, hogy hivatala mellett még edzeni is ráérjen, nem pedig felfelé buktatni úszókapitánynak.”
Ennek a hónapnak a végén elindult az új sportlap, a Képes Sport, melynek felelős szerkesztője Csik lett, „a fehér emberiség olimpiai hőse”. (Képes Sport, 1939. május 31.)
A felelős szerkesztő beköszöntője a Képes Sport első számában (Képes Sport, 1939. május 31.)
A felelős szerkesztőnek nyilván nem volt ellenére, hogy a „fehér emberiség hősének” nevezzék, mert ez nyilván nem kerülhetett volna bele a lapba, ha nem akarja. Módjában állt volna politikai jellegű állásfoglalásokat is megfogalmazni a hetilapban, azonban ilyeneket nem jegyzett a nevével. Amikor a magyar válogatott 5:1-re elkalapálta Németország válogatottját, akkor ezt írja: „A mérkőzésről megnyugvással és egyben büszkeséggel távoztam, hogy a hatalmas Német Birodalomnak, annak az országnak válogatottját győztük le, amely éppen nemrégiben egymillió nyilvántartott játékosról adott számot.” (Képes Sport, 1939. szeptember 26.)
Egy jelzős szerkezetet önmagában nem értékelhetünk túl. Viszont annak sincs semmi jele, hogy bármilyen politikai ütközése lett volna a nevelő apjával, aki igazi sportapaként kísérte a pályafutását, Berlinben is vele volt. Vitéz Dr. Csik László pedig a nyilas mozgalom közismert alakja volt, aki a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete egyik vezetőjeként harcolt a zsidó orvosok kirekesztéséért.
Szálasi Ferenc letartóztatásakor kiállt a nyilas vezér mellett: „Vitéz Csik László Szálasi Ferenc előállítása alkalmával egy nyilas lapban hosszabb nyilatkozatot tett, melyben azt állította, hogy a Szálasi Ferenc által írt körlevélben nincs lázítás. A továbbiakban Csik László nagy elismeréssel és dicsérettel nyilatkozott Szálasi Ferenc egyéniségéről és szerepléséről. A nyilatkozat miatt bűntett és bűntevő feldicsérésének vétsége címén vitéz Csik László ellen eljárás indult.” (Magyar Nemzet, 1938. október 15.)
Louise O. Vasvári visszaemlékezéseiben szerepel egy történet, miszerint 1944-ben egy sárga csillagát levetett, inkognitóban lévő zsidó nőnek, aki megkérdezte tőle, miért ölik a zsidókat, Csik László doktor így válaszolt: „a zsidók 2000 évig szolgaságban tartották az árjákat, ezért itt az ideje annak, hogy a nem zsidók bosszút álljanak”. (Múlt és Jövő, 2022/2.)
Dr. Csik Ferenc 1939 novemberében eljegyezte, 1940 februárjában pedig feleségül vette Philippovich Feda keszthelyi úrleányt.
Philippovich Feda elsőbálos leányként a jogászbálon. (Színházi Élet, 1937. január 14.)
1940 decemberében megszületett ifj. Csik Ferenc, négy évvel később pedig húga, Katalin.
A bajnok első időszaka az úszóválogatott élén nem tartott sokáig. 1940-ben véget ért.
1943 júliusában új vezetőség állt a Magyar Úszószövetség élére. Az ügyvezető Lengváry Ákos lett, Csik Ferenc testvére, Csikot pedig újra kinevezték úszókapitánynak. (Képes Sport, 1943. július 20.)
A bajnok ekkor a Testnevelési Főiskolán tanított anatómiát és ő adta ki az Orvosi Közleményeket.
1944 augusztusában, szeptemberében azzal foglalkoztak a sportlapok, hogy az úszókapitány többeket vitatott módon kizárt versenyekről. (Képes Sport, 1944. augusztus 22. és szeptember 4.
Szeptember érkezett a hír, hogy Lengváry Ákos eltűnt a keleti hadszíntéren. (Képes Sport, 1944. szeptember 4.).
Az apa után a fia és néhány hónap múlva a másik fia is háború áldozata lett.
1944 októberében Csik Ferencet behívták katonának. Tartalékos orvos-őrmesterként szolgált Szolnokon. A szolnoki kórházat a front elől elmenekítették. Sopronig jutottak. Csik Ferenc feleségét és gyermekeit kimenekítette Svájcba. Ő 1945. március 29-én a bombázás sebesültjeit mentette, és eközben maga is a bombatámadás áldozata lett.
Elképzelhető lett volna, hogy a világháború után a legutóbbi olimpia legnagyobb szenzációját szolgáltató bajnokot, tekintettel a nevelőapjára és arra, hogy a német megszállás alatt is vezető szerepet vitt a sportéletben, kiejtik a nyilvánosságból.
A Népsport 1945. május 11-én így adott hírt a haláláról: „Az úszók veszteséglistája bővült. Sopronból jött a hír, hogy Csik Ferenc dr., a 100-as olimpiai bajnok légitámadás áldozata lett. Csik legutóbb már nem versenyzett, ő volt a fasiszta MÚSz úszókapitánya.”
Ezután azonban soha nem esett szó sem a „fasiszta” úszószövetségről, sem a Dél-Amerikába távozott nevelőapáról.
Csikot éppenséggel a fasizmus áldozatainak sorába állították be: „A rohamosan terjedő fasizmus és nyomában a háború az olimpiák aranyérmes bajnokai közül is tömegesen szedte áldozatait. A németek esztelen magyarországi pusztításának lett az áldozata a berlini olimpia két aranyérmes bajnoka, Kabos Endre. Munkatáborba került és ott tűnt el sok győzelmes olimpiai vívócsata hőse, Petschauer Attila. A fasizmus elleni harcban vesztette életét a lengyel olimpiai bajnok, Jan Kusocinszky. A németek gyújtotta világégésben pusztult el Csik Ferenc.” (Köznevelés, 1964. augusztus 21.)
Az Út és Cél (1997/1) című nyilas lap viszont, amikor megemlékezett a 103 éves korában Argentínában elhunyt hungarista hazafiról, Vitéz Dr. Csik Lászlóról, a „Budapest védelmében hősi halált halt” nevelt fiúként említette Csik Ferencet, akit történetesen Sopronban ért a halál.
Nagy Zoltán et al: Kaposvár. Várostörténeti kalauz.
- hacsa -
