Balatoni kompok

avagy Bergendy a viharban

2022. április 05. JTom

A közel ötven év után megújuló balatoni átkelőhajózás ürügyén olvashatjátok a mai bejegyzést. A BAHART 2030-ig tartó modernizációs programjának részeként idén két új komp érkezik a komáromi hajógyárból a Magyar Tengerre, ilyen utoljára 1976-ban történt. Az erről szóló képes cikket ITT elolvashatjátok. Ebben a bejegyzésben régi fotókat és történeteket hoztam a balatoni kompok hazai aranykorából.

1962_julius_3_a_balatoni_kompra_felhajto_ikarus_autobuszt_nezik_az_emberek_a_tihanyi_kikotoben_mti_foto_sziklai_dezso.jpg

1962. július 3. A balatoni kompra (KOMP II., később Kisfaludy Sándor) felhajtó Ikarus autóbuszt nézik az emberek a tihanyi kikötőben. MTI Fotó: Sziklai Dezső

Már a római korban is járt átkelőhajó a tó legkeskenyebb részén, a mai Tihany és Szántód között, az északi parton, a víz mentén haladó hadiút elérése céljából. Természetesen ez egy evezővel ellátott vitorlás volt csupán, és jelentősége is kisebb volt, lévén kevés személyt szállíthatott csak, némi áruval együtt. A tihanyi apátság felépülte után lett fontosabb a vízi út fejlesztése, lévén az apátság birtokainak jó része a déli parton helyezkedett el. A 12. században már mindkét oldalon létesült egy-egy révfalu. A komp nagyobb lett, szekeret is elbírt, de folyamatos közlekedésről még ekkor sem beszélhettünk. Az ideje nagy részét a védett tihanyi öbölben töltő vitorlás átkelőhajó csak akkor indult útnak, ha utas érkezett. Ezt a déli partról füstjelekkel adták a tudtára. Külön tudták jelezni, ha gyalogos vagy fogat érkezett, de azt is, ha sietős az átkelés, ekkor a több pénz reményében gyorsan átkeltek a révészek Szántódra.

Ez a gyakorlat tulajdonképpen a 19. század végéig fennmaradt, ám a múlt század húszas éveire már kellőképpen megnövekedett a forgalom. 1927-ben, a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. budapesti telephelyén megtervezték és legyártották a KOMP I. nevű motoros hajót, amelyet darabokban szállítottak le a Balatonig. Balatonfüreden, a Balatoni Hajózási Rt. hajóépítő műhelyében szerelték össze. Ez az átkelőhajó kb. 8 autót tudott szállítani. Érdekessége volt hogy a motorja középen helyezkedett el, kihajtással a hajó mindkét végére. A hajó lapátja leszerelhető volt, így a kompnak nem kellett megfordulnia, a lapátot az átkelés után egyszerűen átvitték a másik oldalra. A KOMP I. karrierje akkor sem ért véget, amikor 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották és elsüllyesztették, mert 1946-ban sikerült kiemelni és helyreállítani. Sőt a növekvő utasforgalom miatt 1958-ban kiszélesítették, ekkor egy erősebb, 176 lóerős Ganz motort szereltek bele.

f_b19600605021.jpg

1960. június 5. Az I-es számú komp kiköt a szántódi révnél. MTI Fotó: Bojár Sándor

f_b19600605027.jpg

1960. június 5. Kiköt a KOMP I. a tihanyi révnél. MTI Fotó: Bojár Sándor

A tovább növekvő idegenforgalom miatt 1960-ban határoztak egy újabb átkelőhajó építéséről (egy év múlva átadták), aminek először a KOMP II. nevet adták, majd 1969-től Kisfaludy Sándorra keresztelték, ez már egy35 méteres, nagy teherbírású hajó volt, alkalmas volt Ikarusz autóbuszok szállítására is. A nyolcvanas években a hajótestbe további 5 métert toldottak a kapacitás növelésére.

c_ny196604240001.jpg

1966. április 24. Utasokkal és járművekkel tele közlekedik Tihany és Szántód közötti a Balatonon a kompjárat, a tavaszi napsütéses vasárnapon. MTI Fotó: Fényes Tamás

cgone19640731007.jpg

1964. július 31. A járművekkel és utasokkal teli Tihanyból érkezett komp köt ki a szántódi révnél. MTI Fotó: Gere László; Németh József

c_ja19640805028.jpg

1964. augusztus 5. Járművekkel és utasokkal teli komp fut ki a szántódi kikötőből Tihany felé a Balatonon. MTI Fotó: Járai Rudolf

Közben, 1964-ben megépült a következő, nagyon hasonló, KOMP III. nevű hajó, amit 1966-ban Kossuth Lajos-ra kereszteltek. Ekkor selejtezték le az legrégebbi KOMP I.-et, amit a tervek szerint Balatonboglár és Révfülöp közötti közlekedésre szántak, ám anyagi okok miatt elvetették az ötletet.

f_la19640720001.jpg

1964. július 20. Indul az új komp: a Komp III. a tihanyi révből. A Balatonfüredi Hajógyárban határidő előtt elkészült a Komp III. nevű révhajó, amely tehermentesíti a másik két kompot. A négy nagy autóbusz, illetve 30 kocsi és 375 személy szállítására alkalmas távvezérlésű kompot július 17-én próbálták ki, szombaton már közlekedett a két part között. MTI Fotó: Lajos György

1968-ban épült meg a KOMP IV., amit egy évvel később Széchenyi Istvánra kereszteltek, majd a mindeddig utolsóként, 1976-ban érkező Baross Gábor átkelőhajó. Így, a már leselejtezett KOMP I. nélkül négy hajó járt - és jár mai is - ingázva a két part között, sok száz és -ezer fordulót megtéve, utasok millióit és járművel százezreit szállítva. A kompokat jobbára a nyolcvanas évek közepén felújították, átépítették. Legjelentősebb átalakítás a fent is leírt 5 méteres betoldás, az új, nagyobb teljesítményű motorok, valamint - a Kossuth Lajos és Széchenyi István kompon - a test felett átívelő hajóhíd féloldalassá alakítása.

f_or19680523018.jpg

1968. május 23. Az épülő Komp IV. a Magyar Hajó és Darugyár balatonfüredi gyáregységében. A jármű a két nagy balatoni komp mása, kocsik nélkül 374 utast képes szállítani. MTI Fotó: Bajkor József

f_cso19680706080.jpg

1968. július 6. A Komp IV, az új balatoni komphajó befut a tihanyi révbe. MTI Fotó: Kovács Sándor

f_cso19690622063.jpg

1969. június 22. Forgách Emil (sötét szemüvegben), a Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) vezérigazgató-helyettese ünnepi beszédet mond a Kossuth Lajos nevét felvevő komp keresztelő ünnepségén a tihanyi révben. MTI Fotó: Kovács Sándor

És hogy szenvedett-e balesetet már valamelyik komp a sok ezer átkelés közben? Csak egyetlenegyszer, és szerencsére nem volt nagyon komoly az incidens. A történetet a balatonihajok.hu oldalán találtam, és most megosztom veletek:

"1972 vagy 73 nyarán a Balatonföldvárról rendszeresen a hét több napján koktélhajó indult este 9 órakor, melyen a Bergendy együttes játszott. A koktélhajó a Kossuth Lajos komp volt, de még a rövidebb, átalakítás előtti - eredeti - formájában, két oldalán két utasfolyosóval és az autószállító rész feletti híddal. Az együttes a hajó egyik végén volt felszerelve, felettük esővédő ponyva volt kihúzva. Nagyon nagy volt akkoriban az érdeklődés a koktélhajó iránt és induláskor majdnem mindig tele volt, azaz 300-400 ember is volt a fedélzeten.

Tehát a hajó 9 órakor indult Balatonföldvárról, tele fiatalokkal. Az általános útvonal úgy nézett ki, hogy először a komp Tihany-révtől kissé nyugatra lévő szállodák elé ment el, majd ott megfordulva az északi part mellett Akali felé, majd onnan vissza Balatonföldvárra. A időtartam kb. 3 óra volt.

Indulás után 10 óra körül elkezdett erősödni a szél, és néhány percen belül hatalmas vihar érkezett. A balatoni viharokra jellemző, hogy hirtelen jönnek, rendkívül nagy széllökésekkel, mindössze pár óra időtartamúak és hirtelen levonulnak. Itt is így történt, a hajó Tihany-rév közelében volt, amikor hirtelen felerősödött a szél. A kapitány már a vihar első jelénél a Tihany-rév felé vett az irányt, hogy vihar előtt kiköthessen egy zárt kikötőben. Sajnos túl gyorsan jött a vihar, nem sikerült. A hajó orra már a Tihany-révi kikötő molófejben volt, amikor olyan széllökést kapott, hogy vissza kellett jönni a kikötőből, mert különben a molófejnél fordul keresztbe a hajó és nekicsapódik a köveknek. Ekkor már a szél olyan erős volt, hogy hajó szinte irányíthatatlan lett. A komp két motorja a széllel szemben tehetetlen volt, még szélirányba sem lehetett állítani a hajót. A komp oldalsó felülete elég nagy, ami nagy szélben nem előnyös tulajdonság. A kormányozhatatlansághoz az is hozzájárult, hogy a vihar hatására erős folyás indult meg nyugati medencéből a keleti medencébe, ami a hajót erősen sodorta kelet felé. Nagyobb viharok esetén a Tihanyi szorosban a Balaton két medencéje közötti vízfolyás sokszor a Duna folyási sebességénél is nagyobb. A vízszint-emelkedés ilyen esetben 10-15 cm is lehet a szorosban.

A hajó tehát kormányozhatatlan volt, utolsó kísérletként a kapitány ledobatta a horgonyt, de az is hatástalan volt, csak a feneket szántották fel vele, a hajót nem fogta meg. Nem volt mit tenni, hagyták a hajót sodródni a vihar levonulásáig. A gond az volt, hogy nem a keleti medence közepe felé - a nyílt vízre - sodródott a hajó, hanem a Tihanyi félszigeten a révtől keletre lévő nádas felé, ahol a hajó a kis vízben fel is ült, nem sodródott tovább. A kapitány jól tudta, hogy nagy baj nincs, mivel egyrészt a hajó alja lapos, a Voith-Schneider propellerek nem sérülhetnek meg, mert nem lógnak a hajófenék alá, valamint a vihar után visszafele induló folyás 10-15 cm-t emel majd a hajón, ami már elég a fenékbuckáról való lejövetelhez. A hajót akkor már a horgony is fogta, tehát stabilan állt.

A megfeneklés és a kis víz következményeként a hűtővízrendszer és a jégszekrény megtelt homokkal, így a motorokat és a segédgépet is le kellett állítani. Szerencsére időben észrevették a homokosodást, így a motorokba nem jutott homok. A hűtővízrendszer csöveit viszont szét kellett szerelni és megtisztítani a homoktól. Ezzel a gépészek a vihar levonulásáig végeztek is. A segédgép leállítása után át kellett állni vészvilágításra.

A vihar hajnali 2-3 óra magasságban elvonult. Közben érkezett segítség is, a rendőrség egy Varsó típusú hajója jött menteni, de - a kapitány utasítása ellenére - szakszerűtlenül, nem a ledobott horgonylánc irányába kezdték el húzni a hajót, ami persze nem mozdult, így a kapitány nem tartott igényt a további mentőakcióra. A vihar után elindult a folyás visszafele és növekvő vízszint emelt a hajón, ekkor a horgonyt is elkezdték felhúzni, ami lehúzta a felült hajót a buckáról. A motorokat is beindították, a hajó utána már saját gépeivel tudott közlekedni és 4 óra körül visszaértek a balatonföldvári kikötőbe.

Az utasokat illetően a szél felerősödését követően mindenki az utasfolyókra ment, a személyzeti kabinokba is engedtek le embereket, és a leszakadt zenekari ponyva alatt is jó páran voltak. A nyitott fedélzeten a szél miatt nem lehetett tartózkodni. A Bergendy zenekar felszerelése az eső és a hullámzás hatására elázott, de ez szerencsére nem törte meg a banda kedvét, a folyosókon szórakoztatták akusztikus hangszerekkel a közönséget. A hajón pánikhangulat egyáltalán nem volt, a többség jól szórakozott, élvezte a helyzetet. A kormányállásban is elázott néhány dolog, mivel az ablakok bepárásodtak, kilátni csak úgy lehetett, ha le voltak húzva az ablakok, amin a szél befújta az esőt.

Végeredményben tényleges veszélyhelyzet szerencsére nem alakult ki, mindenki mindvégig biztonságban volt, csak a koktélhajózás egy kicsit tovább tartott. Az utazás meglehetősen kalandos volt.

A forgalmi szolgálat tudott a viharról az előrejelzés alapján, de ezt nem jelezték a kapitánynak. Viharos idő esetén el sem indul a hajó, vagy nem megy messze a kikötőbejárattól. Baleset, személyi sérülés, jelentősebb anyagi kár - zenekar felszerelését leszámítva - nem történt, így a dolog a forgalmi személyzet kapitány általi a dorgálása kivételével nem került magasabb szintre. Valószínű, hogy az eladott jegyek visszafizetése miatt nem jelezték a vihart. Hibáztak, mivel történhetett volna baleset is, ha pl. nem iszapos fenekű helyen feneklik meg a hajó."

c_ja19640805027.jpg

1964. augusztus 5. Járművek várakoznak a révnél, hogy felhajthassanak a Szántód és Tihany között közlekedő kompjáratra. MTI Fotó: Járai Rudolf

bfalu20170106163.jpg

2017. január 6. A szántódi komp kikötőben pihennek a Tihany és Szántód rév között menetrendszerűen közlekedő komphajók. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre

 

Szöveg forrás: Végh János: A balatoni kompközlekedés története és balatonihajok.hu

 

Köszönet az MTI Fotóarchívumának a képekért. Ahogyan az állandó olvasók már tudhatják, az archívum fotói falra akasztható vászonképként, nagy méretekben is megrendelhetőek!

Az archívumról bővebben:

Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt. 

Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.

 

Az MTI Fotóarchívumról:

Közép-Európa egyik legnagyobb fotótára, amely alapvetően az MTI (Magyar Távirati Iroda) és jogelődjei által készített és gyűjtött közel 13 millió fotónegatívot őriz. Az archívum két részből áll: a film tárból (negatív és diapozitívok), valamint a papírképek tárából. Ez utóbbiban mintegy 4 millió nézőkép található, melyek az elkészült riportokból kiszerkesztett nagyítások. Ezenkívül az archívum része a 781 db, a fotóriportok leírását tartalmazó eredeti szövegeket őrző szövegkönyv és a 131 db, csupán a riportok címét rögzítő, úgynevezett negatív beíró könyv is.

A gyűjtemény 1993 óta védett muzeális érték, ezért a kifejezetten az erre a célra átalakított mélypincében tároljuk, állandó hőmérsékleten 18 Celsius-fokon és 60%-os relatív páratartalom mellett. Külön speciális biztonsági helyiséget kaptak a tűz- és robbanásveszélyes, az ’50-es évek végéig használatban lévő nitrocellulóz-alapú filmek. Az archívumot 24 órás ipari kamerás megfigyelés is védi.

A gyűjtemény még a Magyar Televízió egykori, mintegy 1 millió darabos fotógyűjteményével is gyarapodott!

A digitális fényképezésre áttéréssel egy időben elkezdődött a negatív felvételek értékmentő, retrospektív feldolgozása, a szabadszavas visszakeresést biztosító digitális adatbázisba rendezése. Digitális fotóarchívumunk, a Fotóbank jelenleg már csaknem kétmillió digitális fotót tartalmaz.

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr3217797565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZON 2022.04.06. 20:22:45

Mindenki vasárnapra várta az új bejegyzést ? Azért ekkora a csend ?
Vagy mindenki ünnepel/gyászol ? :)

¿Qué tapas hay? 2022.04.07. 02:15:08

Hm. Kiváncsi lennék, hogy milyen lapátot lehetett a hajó egyik végéről a másikra vinni a Komp I-en. A Komp II-vel kapcsolatosan, a képen a bizonyíték, hogy nemcsak Ikarus buszok szállítására volt alkalmas. Mondjuk a 706 RTO rövidebb volt, mint az Ik-55, bár cserébe magasabb is.

lomposfarkas 2022.04.07. 21:50:02

Koktálhajó 1972-ben, ilyen dekadens csökényvre volt igénye a nyaraló dolgozóknak :)) Bár a Bergendy a beat korszakában remek zenéket alkotott, jópár világszinvonalú, vegytiszta beatzenét.

gigabursch 2022.04.08. 17:30:10

Jó, hogy az újrol nem került be kép. Az egy kotvány!

@¿Qué tapas hay?:
Biztos nem egy Voith-Schneider propellert.
Kicsit zavarosan írta le @JTom.
Helyesen itt:
www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/komp_i_/133

¿Qué tapas hay? 2022.04.09. 01:05:59

@gigabursch: Köszönöm szépen, most már értem.

Ha már ott jártam a Hajóregiszteren, utánanéztem egy régebbi beszélgetésünk kapcsán a cs. és kir. Duna-flotilla lobogóhasználatának. Találtam néhány egyértelmű képet pl: SMS Szamos (pozsonyi képeslap), SMS Bodrog (Ogyessza), SMS Temes (Újpest), SMS Viza (címkép); mindegyik hajón az 1895-ös cs. és kir. piros-fehér-piros hadilobogó, árpádsávos pajzs/kiscímer nélkül.

gigabursch 2022.04.09. 06:26:04

@¿Qué tapas hay?:
Ha már ott jártam...

Végülis cipőt a cipoboltból.
:-)

gigabursch 2022.04.09. 06:29:28

@ZON:
Felmerült bennem, hogy:
- más dolga volt
- egy halom választásos képet szedett össze, de nem akart kampánycsendet törni.

bioLarzen 2022.04.09. 11:19:45

@¿Qué tapas hay?: Modern hadviselés - mi már egy évszázaddal ezelőtt SMS-ben torpedózgattunk ;)

hátramozdító 2022.04.10. 09:31:57

Köszönjük szépen! Kár, hogy az alagútról nem volt szó :)

daneel1976 2022.04.10. 17:45:22

Jó lehetett azt a lapos testet egy hajócsavarral kormányozni.....

TAYFUN 2022.04.12. 17:45:19

Szeretem ezt a blogot, érdekes, igyekszik szakszerű, pontos lenni. ez most kicsit kommerszre sikerült, néhány pontosítás:
A Kisfaludy sándor ( Komp II.) a mai napig 35 méter körüli hosszúságú (www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/kisfaludy_sandor_exkomp_ii_/132) a TÖBBI kompba toldottak bele ill. ez mára az egyetlen amelyiken a keresztben elhelyezett hídon található a kormányállás.
A kis színes történet számomra a tudományos fantasztikum kategóriájába esik a (védett helyről) kihátráló kompról, a gyorsan eltömődő csőrendszerről, de az azt szétszerelő ( !), gyorsan kitakarító személyzetről a Tihany keleti parti nádasával együtt ahová a szél kisodorta a ledobott horgonnyal együtt a kompot... No ez kicsit tán sok még igaz hajós történetnek is.. Azért ne hagyd abba !

hullámpara 2022.04.12. 20:37:13

A KISFALUDY komp műszaki adatait tekintve a szerző egyértelműen tárgyi tévedés áldozata. A kompkisodródás sztorijában viszont én semmiképpen sem hibáztatnám őt: egy delegált, hajózással foglalkozó honlap "hajós történetek" rovatából szedte ki, a szerző Rill Tamás, aki a balatonihajok.hu-t szerkesztette régen, s talán most is, bár mostanában visszafogottan jelentkezik. A történet igazságtartalmát nem szeretném vitatni, de felhívnám a figyelmet arra, hogy annak idején járták az országot filmesek, akik szájhagyomány útján terjedő sztorikat vettek szalagra. Ezek a szalagos felvételek a mai napig kikutathatók. Arról nem a filmrögzítő tehet, hogy pl. egy Alsótold nevű településen egy néni arra emlékszik vissza, hogy a "told" kifejezés Toldi Miklóstól származik, hiszen Toldi Miklósnak effektíve semmi köze sem Alsótoldhoz, sem Felsőtoldhoz, márpedig, a Másfélmillió lépés Magyarországon c. nagysikerű sorozat stábja már a rögzítéskor is kétkedéssel kommentált. Valószínűleg soha nem derül ki a teljes igazság, de a hajós nép, ha kap egy kis égetett szeszt, megered a nyelve. A Jóisten sem fogja tudni bebizonyítani az ellenkezőjét annak, amit egy olyan ember mond, aki volt már hajón. Minden hazatérő igaz ajkú hajós embertől az Úr óvjon meg bennünket!
süti beállítások módosítása