Kis szaloncukor-történelem

2021. december 22. JTom

Hogy mi volt előbb, a karácsonyfa vagy a szaloncukor, már erre is nehéz válaszolni, hiszen a karácsonyra történő apró édesség készítésére már a 14. századi Franciaországból is van feljegyzés, míg a karácsonyfa-állításra csak az 1500-as évekből vannak emlékek, miszerint a Német-római Birodalomban a gazdag családok ünnepeltek így.

f_kf19570107002.jpg

1957. január 7. Gyerekek bontják a karácsonyfát a SZOT Szabadság-hegyi üdülőjében, ahol kibombázott, vagy rossz szociális körülmények között élő szülők gyermekei számára biztosítanak üdülési lehetőséget. MTI Fotó: Kovács Ferenc

A mai bejegyzés ismét az MTI Fotóarchívumának segítségével készült. Ahogy mindig, úgy most szívesen látjuk a hozzászólásaitokat, szóljon az egykori élményekről vagy legyen kiigazítás, ne fogjátok vissza magatokat. Ha hibát észleltek vagy pontosítanátok a képek aláírását, úgy azt a fotókra kattintva azok linkjein megtehetitek, az MTI-s szerkesztők örömmel fogadják a hozzáértők javításait.

Ne feledjétek hogy akár ezekből a képekből, de akár az archívum több mint háromszázezer fotója közül bármelyikből is rendelhettek nagy méretű, vászonra nyomott faliképet kereten, otthonotokba vagy esetleg ajándékba az MTI Fotóarchívumából!

Magyarországra Bécsből érkezett a szokás, és Pesten az első karácsonyfát nagy valószínűséggel Brunszvik Teréz grófnő, a magyar óvoda megalapítója állíthatta fel otthonában 1824-ben. A nemesi családok segítségével terjedt el a szokás hazánkban, de annyi biztos, hogy addigra a szaloncukor már létezett! Az eredetileg fondantból készült édesség német cukorművesek közvetítésével került az országba már a 19. század elején. Kugler Henrik udvari cukrász cége 1865-től már készítette, ahogyan később Gerbeaud Emil már a Stühmer csokoládégyárban előállított szaloncukrokat árulta cukrászdájában. A szaloncukor-gyártás nagyüzemben a szocialista Magyarországon indult be az 1940-es évek végén. Az 1980-as évekre már a szokásos, csokoládés édesség mellett hódított a Konzum szaloncukor és megjelent a zselés is, ami hamar a legjobban fogyó szaloncukorrá vált. Magyarország igazi szaloncukor-nagyhatalom, fejenként 1 kilót is megeszünk az ünnepkör alatt, míg máshol alig vagy egyáltalán nem ismerik ezt a remek édességet!

fmafi19498619022.jpg

1948. április 8. Sok asszony foglalkozik a szaloncukor csomagolásával. A karácsonyi készülődés egyik legfontosabb mozzanata a szaloncukor beszerzése. Ebben segítenek az édességet előállító gyártók. Magyar Fotó: Bauer Sándor és Kotnyek Antal

f_mu19541123009.jpg

1954. november 23. Egy asszony szaloncukrot vesz a móri földműves szövetkezet áruházában, ahol elkezdődött a karácsonyi vásár. MTI Fotó: Munk Tamás

f_ti19601015006.jpg

1960. október 15. A cukormasszából egy 20 méteres munkapálya végére lesz szaloncukor a Győri Keksz- és Ostyagyárban. A gyártásban jelentős újítást vezettek be, amely a termelést mintegy 40 százalékkal növeli, így ebben az évben a gyárból 129 mázsa szaloncukor kerül a fogyasztókhoz. MTI Fotó: Tormai Andor

f_ev19550719025.jpg

1960. október 15. Színek szerint szortírozva csomagolják az automata gépekből kikerült szaloncukrot a Győri Keksz- és Ostyagyár dolgozói. A gyártásban jelentős újítást vezettek be, amely a termelést mintegy 40 százalékkal növeli, így ebben az évben a gyárból 129 mázsa szaloncukor kerül a fogyasztókhoz. MTI Fotó: Tormai Andor

f_ti19601015004.jpg

1960. október 15. Automata gépekkel csomagolják a szaloncukrot a Győri Keksz- és Ostyagyár dolgozói. MTI Fotó: Tormai Andor

f_pad19601221017.jpg

1960. december 21. Zana Gizi és Morócz Vera úttörő szaloncukrokat kóstol az Országházban. A fiatalok hagyományos fenyőünnepére 16 méter magas fenyőfát díszítenek a Parlament kupolacsarnokában a Kenyeres Juli általános leányiskola tanulói és a Kazinczy Ferenc úttörőcsapat tagjai. MTI Fotó: Birgés Árpád

f_cel19651109002.jpg

1965. november 9. Ízesítőt kevernek a készülő cukormasszához a Budapesti Csokoládégyárban. Az üzemben előreláthatólag november huszadikára teljesítik az 1965-ös évre tervezett kétmillió-hatszázhetvenezer kilogramm szaloncukor előállítását. MTI Fotó: Percze Lajos

f_cel19651109014.jpg

1965. november 9. Automata gépsoron csomagolják a termékeket a Budapesti Csokoládégyárban. MTI Fotó: Percze Lajos

f_cel19651109021.jpg

1965. november 9. Dolgozók pakolják a becsomagolt termékeket a Budapesti Csokoládégyárban. MTI Fotó: Percze Lajos

f_ibi19781103023.jpg

1978. november 3. A Magyar Édesipar már felkészült a karácsonyra. Az év végéig a tavalyinál többet, több mint ötezer tonna szaloncukrot készítenek a Budapesti Csokoládégyárban. A közkedvelt zselés szaloncukorból is nagyobb mennyiséget gyártanak, ebből ezerkétszáz tonna kerül az üzletekbe. A képen: készül a szaloncukor. MTI Fotó: Pintér Márta

f_aro19810724011.jpg

1981. július 24. 1923. február 25-én írták alá a Szerencsi Csokoládégyár üzembe helyezéséről szóló okmányokat, miután 1921 végén már megkezdődött a termelés. 1991-től a svájci Nestlé cég a tulajdonos. A képen: megkezdődött a szaloncukor gyártása Szerencsen. MTI Fotó: Kozma István

 

Köszönet az MTI Fotóarchívumának a képekért. Ahogyan az állandó olvasók már tudhatják, az archívum fotói falra akasztható vászonképként, nagy méretekben is megrendelhetőek!

Az archívumról bővebben:

Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt. 

Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.

 

Az MTI Fotóarchívumról:

Közép-Európa egyik legnagyobb fotótára, amely alapvetően az MTI (Magyar Távirati Iroda) és jogelődjei által készített és gyűjtött közel 13 millió fotónegatívot őriz. Az archívum két részből áll: a film tárból (negatív és diapozitívok), valamint a papírképek tárából. Ez utóbbiban mintegy 4 millió nézőkép található, melyek az elkészült riportokból kiszerkesztett nagyítások. Ezenkívül az archívum része a 781 db, a fotóriportok leírását tartalmazó eredeti szövegeket őrző szövegkönyv és a 131 db, csupán a riportok címét rögzítő, úgynevezett negatív beíró könyv is.

A gyűjtemény 1993 óta védett muzeális érték, ezért a kifejezetten az erre a célra átalakított mélypincében tároljuk, állandó hőmérsékleten 18 Celsius-fokon és 60%-os relatív páratartalom mellett. Külön speciális biztonsági helyiséget kaptak a tűz- és robbanásveszélyes, az ’50-es évek végéig használatban lévő nitrocellulóz-alapú filmek. Az archívumot 24 órás ipari kamerás megfigyelés is védi.

A gyűjtemény még a Magyar Televízió egykori, mintegy 1 millió darabos fotógyűjteményével is gyarapodott!

A digitális fényképezésre áttéréssel egy időben elkezdődött a negatív felvételek értékmentő, retrospektív feldolgozása, a szabadszavas visszakeresést biztosító digitális adatbázisba rendezése. Digitális fotóarchívumunk, a Fotóbank jelenleg már csaknem kétmillió digitális fotót tartalmaz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr216783656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RTB 2021.12.22. 09:35:55

A 80-as évek közepén osztálykiránduláson voltam a Budapesti Édesipari vállalat egyik üzemében, ott ahol a sportszelet, kapucíner, autos szelet stb termékek készültek. Teljesen visszahozták a képek az emlékeket, még az émelyitő cukromassza illatot is. Ugyanilyen fejkendős nők dolgoztak akkor is.

hátramozdító 2021.12.22. 12:23:24

Köszönjük szépen! Lesz habkarika is? Azt mindig lezabáltuk a fáról, pedig papíríze volt, viszont a szaloncukrokat a nagyszüleim évről-évre újrahasznosították, ezért mind betonkemény volt.

lomposfarkas 2021.12.22. 14:27:45

Mai szemmel már fura, hogy a dolgozók csupasz kézzel fogdosták a cukrokat. Kölökkori emlékeim szerint a zselés volt örömmel ehető, de többféle kemény, és ízre is elég ócska gyártmány volt a boltokban. A "régen minden jobb volt" elmélet itt jócskán orra bukik :) És persze a fán lógó szaloncukrokból kilopkodtuk a cukrot és visszacsomagoltuk a levegőt... szüleink sajnos elég mérsékelten voltak nagyvonalúak, ebből mindig cirkusz volt :(
Viszont az omlós lengyel tejkaramella a mai napig lelkesedéssel tölt el, az valami hihetetlen csoda volt :)
És végre megvilágosodott, hogy "mire gondolt költő", mikor a 12 éves kiskölök 5 forintért akart kuglert zabálni :)

¿Qué tapas hay? 2021.12.22. 16:04:48

@hátramozdító: A szaloncukor nem azért volt ehetetlen, mert évekig újrahasznosították, hanem azért rakták évekig ugyanazt a fára, mert ehetetlen volt.
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján háromféle szaloncukor volt: a sima konzum, ezüstszínű csomagolásban. Ez volt az újrahasznosítható szaloncukor, már vásárláskor kőkemény volt. A vállalati mikuláscsomagok kötelező tartalmi eleme. Volt a csokoládéba mártott konzum, ez egy fokkal jobb volt, mert a csokoládébevonat miatt nem száradt ki olyan pogányul. A csúcs akkoriban a tán' "Budapest" nevű mártott szaloncukorka volt, kék-ezüst és arany-rózsaszín csomagolásban, gyertyákkal és fenyőgallyakkal ékítve. Ez frissen ehető volt, bár az ízével lehetett vitatkozni. A rózsaszín (eper?, málna?) ízesítésű, meg a fehér vaníliás jobb volt. Vízkeresztre ugyan ezek is megkeményedtek, de ez kezelhető volt.

A zselés, meg a marcipános már a hetvenes évek közepe-végének újítása volt, az első igazán ehető szaloncukrok. A korai szaloncukor-élmények alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a fondant-töltésű édességek ehetetlenek. Nemrégiben kaptam egy skatulya Jacquot-féle fondantgolyót (boules crème), no az már valami remek, gondolom a magyar édesipar is ilyet akart, de nem sikerült.

@lomposfarkas: Az a bizonyos kugler, amit József Attila kívánt nem más, mint a ma minyonként ismert cukormázas édesség. Megjegyzem öt forintért (10 korona) több gyomorrontásra való mennyiséget lehetett kapni belőle.

gigabursch 2021.12.22. 16:42:37

Alkalomhoz illő poszt! Szupi!

motoroskonyhaja 2021.12.22. 18:40:58

@¿Qué tapas hay?: Lehet le fogsz sajnálni, de nekem a csupasz konzum választék volt anno ('70-es évek vége - '80-as évek eleje) a legkedveltebb. Persze emlékszem még a keménypapírdobozba csomagolt zselésre is, de az - szerintem - meg sem közelítette a konzumot.
Amit a mai szaloncukor-választékból hiányolok, az az igényes csomagolás. Csicsás (vagy egyszerű) egyenfólia mindenen, aztán annyi, vedd paraszt, aranyárban, mert Karácsony van, és ez kell hozzá.
Nem is vettem szaloncukrot vagy 10-12 éve, a fámhoz sem illik. Sokkal elegánsabb nélküle a kézzel festett ezüst üvegdíszekkel (nem a gagyi műanyag kínaiakkal), és a Párom által horgolt, keményített gömbökkel, hópelyhekkel ;)

ZON 2021.12.22. 18:47:04

@lomposfarkas: "Mai szemmel már fura, hogy a dolgozók csupasz kézzel fogdosták a cukrokat."
Kicsit sántítani fog amit mondok, (mert a nyers húst szerintem illik megmosni/leöblíteni tiszta vízzel feldolgozás előtt, míg az édességet nem ), de amíg a sp@r húspultos eladói csak kesztyűben szolgálhatják ki a kedves vevőt, addig a cég reklámhentese csupasz kézzel fogdosva kínálgatja a karajt a tv-reklámban.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2021.12.22. 20:26:18

A hatvanas években voltam kisgyerek, a szaloncukrot akkor még csak elszopogatni lehetett, még tapintásra is olyan volt, mint a beton. Feltételezem, országszerte számos tejfog bánta az óvatlan harapási kísérleteket. Később már volt olyan év, amelyben a csokimártású, fondant-töltésű szaloncukor elrághatóan puha volt, a zselés pedig tényleg népszerű volt, úri huncutság.

@lomposfarkas: "Mai szemmel már fura, hogy a dolgozók csupasz kézzel fogdosták a cukrokat."

Ez igaz. Pedig valójában nincs vele baj. Ha az illető csak egy kicsit is igényes, rendesen meg tudja mosni a kezét a munka előtt. És az ember érzi, ha a keze bepiszkolódik, tudhatja, hogy mikor mit fogott meg, és mikor kell újra kezet mosnia. Nekem legalábbis "emlékszik" a kezem, és igénylem a kézmosást. Ha viszont kesztyűt húz, azon keresztül nem érzi a kezét piszkosnak akkor sem, ha a kesztyű már szennyeződött valamivel – hiszen nem fogja például egy gyors orrfújáshoz levenni a kesztyűjét –, ezért én nem vagyok a fóliakesztyűk és gumikesztyűk feltétel nélküli pártolója.

"Viszont az omlós lengyel tejkaramella a mai napig lelkesedéssel tölt el"

Érdekes véletlen, tegnap éjjel én lengyel tejkaramelláról álmodtam! Az idejét sem tudom, mikor találkoztam vele utoljára.

bioLarzen 2021.12.22. 20:49:14

@Androsz: Sok helyen lehet kapni ma is Krówkát. Leginkább a kisebb boltokban szerintem, de pl. Tescóban is találkoztam már vele.

Grgabácsi 2021.12.22. 21:00:30

Ó, a konzum, az mekkora királyság volt. Szerencsére ma is lehet néha szerezni belőle a bevonat nélküli verziót. A csillió féle ízű közül ez, meg a zselés a király.

Club Sandwich 2021.12.23. 00:01:12

@¿Qué tapas hay?: @motoroskonyhaja: @Androsz: Emlekszem egyszer valami szilveszteri Hiperbolaban(?) volt egyszer egy konzum szaloncukor reklamparodia: valami presgep se birta szetnyomni meg ilyen hianyos fogazatu manoken vigyorgott a kameraba hogy milyen finom es puha :D

Division 2021.12.23. 10:03:09

Nekünk a zselés mellett a Desszert szaloncukor volt a kedvencünk, három féle íz volt benne, csokis, meggyes, meg tán vanília.
A Konzumot én az emberiségellenes bűntett kategóriába sorolom :-) Iskolai Mikulás csomagokban bukkant fel, mindig hatalmas csalódást okozva... még a kutya is kiköpte, olyan rossz volt. maximum csúzli lövedékként lehetett hasznosítani :-)

bioLarzen 2021.12.23. 12:45:00

Érdekes ez az ízlés dolog... A jelek szerint mindenkinél a zselés volt az ász - én meg pont azt szerettem legkevésbé... Valahogy olyan samponszerű utóíze volt - legalábbis ahhhoz hasonló kicsit, amit akkor éreztem, ha a számba ment a samponhab :)
Monduk, eleve nem voltam soha nagy szaloncukorpusztító. Nem is tudom igazából, miért... semmi bajom nem volt soha se az édességekkel, se a csokival, de a szaloncukor valahogy sose keltette fel annyira az érdeklődésemet. Ettem persze, de szerintem mindig én voltam nagyjából a sereghajtó szaloncukor-fogyasztásban :)

bioLarzen 2021.12.23. 12:49:45

Amúgy, még az 50-60-as években rendszeres szokás volt, hogy az üres szaloncukros papírt eltették, aztán jövőre kavicsot tettek bele, és úgy tették fel a fár - a korabeli vicces történetekben időnknt fel is bukkan a mtívum, hogy valaki nem tud róla, aztánn beleharap a kavicsba, és nem jön rá, hogy kavics, nem szaloncukor :) Tán a Szamárköhögés c. filmben is szerepel szalonkavics? Bár erre a filmre mindenki Hernádi Judit mellei miatt emlékszik :)

Rollende Landstrasse 2021.12.23. 13:05:54

Latom, megosztó a Konzum szaloncukor. Én szerettem. :)

BiG74 Bodri 2021.12.23. 17:00:09

Akkor nem számított, hogy kőkemény volt, azt is elpusztítottuk, ha nem volt más.
A munkahelyemen az egyik kolléga, olyan szemérmetlenül pusztította a közös karácsonyfa szaloncukrait, ráadásul ott hagyva a kicsomagolt papirosokat, hogy szappanból faragtunk újjakat. Egyet azokból is megevett... félig.

MIG-31 2021.12.24. 00:23:13

@bioLarzen: a bevonat nélküli konzum szaloncukorra még én is emlékszem, egyik nagymamám amíg lehetett kapni addig olyat vett. Jó kemény volt, sokáig kellett szopogatni, de elvásott mindig. Lehet rosszul emlékszem, de fehér papírban volt, maga a cukor körül meg ezüst alufólia. A cukor meg piros és sárga volt.
Otthon csak a bevonatosra emlékszem már, a zselés volt a sláger, fehér papírban piros vagy sárga alufóliával. És igen, az alufóliából mi is volt hogy elraktunk pár darabot, kipréselve. Nemrég rendrakáskor találtam is ilyen elrakottat.
Tényleg mekkorát változott a világ, akkoriban még dobozban árulták. Ezeket a dobozokat szerintem rendre hasznosították később, fényképek, iratok, levelek tárolására, legalábbis ismeretségi körömben. Aztán lett olyan doboz, aminek az a tetejére egy "ablakot csináltak".
Másik emlék a szaloncukor kötözés. Mikor már nagyobb lettem, de még elhittem hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát, akkor a szaloncukrokat már előre felkötöztük (elláttuk őket fonallal), hogy a Jézuska hamarabb végezzen nálunk, és mehessen a következő házhoz.

¿Qué tapas hay? 2021.12.24. 01:15:58

@bioLarzen: Offtopik és régen is láttam már a filmet, de emlékeim szerint abban Fehér Anna melleit lehetett megtekinteni a fürdőkádas jelenetben. Hernádi művésznő kebleit a "Holnap lesz fácán" c. blődliben tették közszemlére, mely alapján megállapítottam, hogy a művésznő felöltözve sokkal jobb bőr.

2021.12.24. 12:23:03

csak a szopogatás

az.atti 2021.12.25. 11:19:05

Jók a hozzászólások is ... "teccet" ! :)

háromx 2021.12.25. 16:22:02

A jó kemény konzum szaloncukor. De megettük.

¿Qué tapas hay? 2021.12.25. 20:35:19

@bioLarzen: Valóban. Mondtam, régen láttam már. Mindazonáltal jól látható, hogy egy jól szabott melltartó csodákat tudna tenni. Mondjuk pár hónappal a szülés után azért ez sem rossz.
süti beállítások módosítása