Már az 1868-ban tartott országgyűlésen döntés született egy központi pályaudvar létesítéséről, amit először a Rákóczi és a Nagykörút találkozásánál képzeltek el. Sok minden közbejött, amire végül 1881-ben elkezdték építeni, és végül 1884-ben csendben, minden felhajtás nélkül egy meleg augusztusi napon átadták a Központi pályaudvarnak nevezett épületet.
A mai bejegyzés ismét az MTI Fotóarchívumának segítségével készült. Ahogy mindig, úgy most szívesen látjuk a hozzászólásaitokat, szóljon az egykori élményekről vagy legyen kiigazítás, ne fogjátok vissza magatokat. Ha hibát észleltek vagy pontosítanátok a képek aláírását, úgy azt a fotókra kattintva azok linkjein megtehetitek, az MTI-s szerkesztők örömmel fogadják a hozzáértők javításait.
Ne feledjétek hogy akár ezekből a képekből, de akár az archívum csaknem háromszázezer fotója közül bármelyikből is rendelhettek nagy méretű, vászonra nyomott faliképet kereten, otthonotokba vagy esetleg ajándékba az MTI Fotóarchívumából!
Ezen a néven hat évig működött, majd 1892-ben változtatták nevét Keletire. Ennek oka teljesen egyszerű, a forgalmát az ország keleti irányába bonyolította le és addigra a MÁV bekebelezte az Osztrák-Magyar Vasúttársaságot, amelynek főépülete a Nyugati volt. A Rochlitz Gyula főmérnök által tervezett épület hatásaiban sok rokonságot mutat a berlini Lehrter pályaudvarral, lévén a mérnök úr ott járt tanulmányúton. Persze ez egyáltalán nem tett rosszat neki, a Feketeházy János hídépítő mérnök által megálmodott vasszerkezet és a belsőt díszítő Than Mór és Lotz Károly festmények és freskók európai színvonalú építményt eredményeztek, amelynek csodájára járt a korabeli sajtó. Impozáns 16 800 négyzetméteres területe, 180 méter hosszú, 42 méter széles fedett csarnoka - amelynek magassága 31,4 méter -, megnyitáskor napi 52 vonat forgalmának lebonyolítására volt alkalmas. Az első szerelvény Miskolc felé gördült ki 1884. augusztus 16-án.
A "Központi Indóház" rajza a Vasárnapi Újság 1884. augusztus 31-i számából - Forrás: arcanum
Az első évtizedekben nem sok változtatás történt a pályaudvaron, az első világháború után forgalma az elcsatolt területek hiányában megcsappant és majd 15 év kellett hogy elérje forgalmának csúcspontját a harmincas évek második felére. 1940 december 17-én történt a pályaudvar történetének talán legemlékezetesebb balesete, ekkor egy csarnokba betolató szerelvény fékhiba miatt nem tudott megállni és a bakot kiütve a bejárati kapun keresztül kigurult a Baross térre, ahol a bejárati lépcsősoron állt meg. Csodával határos módon senki sem sérült meg.
A II. világháborút követően történtek a jelentősebb bővítések és átalakítások, először a károk helyreállítása során, hiszen komoly háborús károk érték az épületet. Romokban hevertek a várótermek és csarnokok, teljesen kiégett az érkezési oldal. Az évekig tartó munkálatok során építették többek között a mai nemzetközi jegypénztárakat.
A háborús sebeket sokáig javítgatták, a Keleti egészen a hetvenes évekig kénytelen volt erőn felüli utasforgalmat bonyolítani. Az ismert órát a hatvanas években illesztették a homlokzatba. A 2-es metró érkezésekor azt aluljárórendszerrel kötötték össze a pályaudvarral.
A csarnokban eredetileg meglévő öt vágányt az 1980-as évekbeli tervszerűsítésnél négyre csökkentették az időközben műemléki védettség alá helyezett épületben. 2004-re végeztek a teljes födémszerkezet-cserével és a tető felújításával, 2008-ra pedig belső felújításon is átesett a Keleti. A 4-es metró építése alatt épülethomlokzati felújítást is végeztek, a zöld metróvonal állomásának átadására 2014. március 28-án került sor.
Az alábbi képsorok a Keleti egy napját mutatják be 1948 májusában. Köszönet jár a szakmai kiegészítésekért Porpáczy Richard szerzőtársunknak!
A Magyar Államvasutak (MÁV) Konzum Szövetkezet gomba árudája a Keleti pályaudvar előtt. MTI Fotó/Magyar Fotó: Kozacsek Elek
1883-ban jött létre a MÁV alkalmazottainak fogyasztási szövetkezete, a MÁV Konzum. 1948-ban ebből hozták létre az Utasellátó Nemzeti Vállalatot.
Utasok és vonatok a csarnokban. MTI Fotó/Magyar Képszolgálat: Valner
Munkások dolgoznak a Keleti pályaudvar tetőszerkezetén. MTI Fotó/Magyar Képszolgálat: Valner
Utasok isznak egy mozgóbüfénél a Keleti pályaudvar peronján. MTI Fotó/Magyar Képszolgálat: Valner
Újságárus a peronon a Keleti pályaudvar csarnokában. MTI Fotó/Magyar Képszolgálat: Valner
Utasok a peronon. A 3. kocsiosztályt csak 1951-ben szüntette meg a MÁV
Kocsirendező a tolatást végző szerelvény végén.
A mozdonyvezető átveszi a menetokmányokat egy 328 sorozatú gyorsvonati mozdonyon
A fűtő feladata volt a mozdony ablakainak tisztítása is
A Keleti pályaudvar központi csarnoka. MTI Fotó/Magyar Képszolgálat: Valner
Köszönet az MTI Fotóarchívumának a képekért. Ahogyan az állandó olvasók már tudhatják, az archívum fotói falra akasztható vászonképként, nagy méretekben is megrendelhetők!
Az archívumról bővebben:
Az elmúlt években nagyszabású digitalizáció kezdődött az MTI Fotóarchívumában, aminek eredményeképpen több százezer fotót szkenneltek be és láttak el a készítés körülményeiről szóló metaadatokkal. 2018 nyarára egy online felülettel készül a Fotóarchívum, hogy közgyűjteményként jelenjen meg a kibertérben, ahol nem csak fotók, de múltszázad elejéről származó régi hírek mellett hanganyagok, kották is megjelennek majd, mindehhez pedig egy közös kereső felület is társul. Ebbe a nagy munkába enged most betekintést a mai poszt.
Mindig is szerettük volna, hogy minél több magyar vonatkozású képet publikáljunk, így amikor - még ebben a hónapban - elindul majd a bárki számára hozzáférhető és szabadon böngészhető MTI Fotóarchívuma, a Ritkán Látható Történelem blogon lesznek láthatóak a legérdekesebb képek, aktualitások, tematikus válogatások, segítve ezzel, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg ritkán látható történelmünket.
Az MTI Fotóarchívumról:
Közép-Európa egyik legnagyobb fotótára, amely alapvetően az MTI (Magyar Távirati Iroda) és jogelődjei által készített és gyűjtött közel 13 millió fotónegatívot őriz. Az archívum két részből áll: a film tárból (negatív és diapozitívok), valamint a papírképek tárából. Ez utóbbiban mintegy 4 millió nézőkép található, melyek az elkészült riportokból kiszerkesztett nagyítások. Ezenkívül az archívum része a 781 db, a fotóriportok leírását tartalmazó eredeti szövegeket őrző szövegkönyv és a 131 db, csupán a riportok címét rögzítő, úgynevezett negatív beíró könyv is.
A gyűjtemény 1993 óta védett muzeális érték, ezért a kifejezetten az erre a célra átalakított mélypincében tároljuk, állandó hőmérsékleten 18 Celsius-fokon és 60%-os relatív páratartalom mellett. Külön speciális biztonsági helyiséget kaptak a tűz- és robbanásveszélyes, az ’50-es évek végéig használatban lévő nitrocellulóz-alapú filmek. Az archívumot 24 órás ipari kamerás megfigyelés is védi.
A gyűjtemény még a Magyar Televízió egykori, mintegy 1 millió darabos fotógyűjteményével is gyarapodott!
A digitális fényképezésre áttéréssel egy időben elkezdődött a negatív felvételek értékmentő, retrospektív feldolgozása, a szabadszavas visszakeresést biztosító digitális adatbázisba rendezése. Digitális fotóarchívumunk, a Fotóbank jelenleg már csaknem kétmillió digitális fotót tartalmaz.
