Kamupártok nem csak a választások kimenetelének manipulálására vagy százmilliós állami támogatások elsíbolására használhatóak. Hollandiában a hírszerzés alapított egyet a hidegháború alatt, egészen speciális célra.
1968-ra a globális kommunizmus nagy veszélyt jelentett a nyugati világra, és ezen belül Nyugat-Európára is. Csehszlovákiában a Varsói Szerződés haderejének inváziója számolta fel napok alatt a békés forradalmat. Közép- és Dél-Amerikába, illetve Afrikába Che Guevara exportálta a marxizmust; az egész vörös fenyegetés globálisnak és megállíthatatlannak tűnt.
Választási hirdetőfal Rómában. A kommunista párt plakátjai is jól láthatók. Forrás: Wikipedia, szabadon felhasználható CC: BY-NC-SA
Az erősödő kommunista pártok addigra már felbukkantak csaknem mindegyik nyugat-európai országban, így Spanyolországban, Finnországban, és elsősorban Olaszországban, ahol a kereszténydemokraták mögött soha nem látott mennyiségű szavazattal az olasz kommunisták stabil második helyet szereztek 1953-tól 1987-ig minden választáson. Kínában Mao Ce-tung elutasította a Teng Hsziao-Ping által javasolt reformokat, és politikájában a tragikus, sok millió ember halálát okozó kulturális forradalomhoz vezető elnyomó politikát indította el ebben az évben. Az amerikaiakkal ellenben, akik páros lábbal szálltak bele a kommunistaüldözésbe úgy az Államokban, mint a világ más pontjain (akkor éppen még Vietnamban), Hollandiában valakinek egy zseniális ötlete támadt. Hatalmas hadsereg és infrastruktúra híján csalafintasággal próbáltak az ellenség közelébe jutni. Egészen pontosan a Vörös Kínát célozták meg.
KULTURÁLIS FORRADALOM KÍNÁBAN
1966-ban indult és 10 évig tartott a Mao Ce-tung által meghirdetett kínai kulturális forradalom, aminek eszköze a fanatizált fiatalság volt és célpontja a Mao által veszélyesnek vélt, lehetséges belső ellenfelei, a párt funkcionáriusai és a főiskolai, egyetemi tanárok, de úgy általában az értelmiség.
Kínai propagandaplakát a forradalom idejéből
A forradalom elsősorban városi jelenség volt, a múzeumokat felforgatták, százezerszámra semmisítettek meg régi műtárgyakat, műemlékeket. A feltüzelt ifjak tanáraik ellen fordultak, nyilvánosan megszégyenítették és bántalmazták őket. Az utca embereit is terrorizálták, a viselkedési normáikat száz százalékosan a Mao-idézetekből összeállított kis vörös könyvben leírtakhoz próbálták hozzákényszeríteni. Sokan vidékre vonultak, önkéntes tanítóként és a parasztoknak mutattak be kommunista előadásokat, valamint monumentális kampánymunkákban vettek részt.
Mintegy félmillió ember esett áldozatául a tíz évig tartó ámokfutásnak.
Mao szempontjából a forradalom elérte célját, ugyanis annak keretében sikerült eltávolítania hivatalaikból a legtöbb ellenfelét és kritikusát, és újra saját kezében összpontosítania a párthierarchia fölötti uralmat.
Amikor a holland MLPN kommunista párt elnöke Kínában járt, a díszes vacsoraasztal mellett csak ő és kísérete tudta, hogy ha vendéglátójuk rájönne a svindlire, már biztosan nem utazhatnának haza az országból, hanem egy hideg börtöncella lenne otthonuk rövid életük hátralévő napjaiban.
Az igazi holland kommunista párt választási hirdetése egy bárkán 1949-ben. Forrás: Flickr
Akinek biztosan kicsit gyorsabban vert a szíve a kínai látogatás alatt nem volt más, mint Pieter Boevé aki a holland hírszerzésnek dolgozott és 1968-ban - már korántsem baloldali meggyőződésből - alapította meg az MLPN-t azaz a Hollandiai Marxista-Leninista Pártot. A szervezet nevéből szándékosan hagyta ki a kommunista szót és tette bele Marxot és Lenint.
A holland MLPN párt plakátja
Kína ugyanis ezekre az évekre szakított az aktuális szovjet baloldali ideológiával, elutasította a hruscsovi retorikát, a sztálini személyi kultuszról, valamint a generalisszimusz által elkövetett bűnökről, és az alapoknál maradva Marx, illetve Lenin téziseit, valamint Sztálin kérlelhetetlen gyakorlatát igyekezett követni. Az újonnan gründolt holland szélsőbalos pártocska havi kiadványaiban rendre az aktuális szovjet vezetés hibáira rámutatva igyekezett a kínai ideológiát magasztalni. Ez a kínai pártvezetésnek olyannyira tetszett hogy többek között a lapkiadáshoz is felajánlották segítségüket, sőt a párt vezetőjét meghívták országukba, ahol személyesen az ország második embere, Csu En-laj miniszterelnök adott számára fogadást. A kínaiaknak persze fogalmuk sem volt róla, hogy a párt többezres támogatói létszáma fiktív emberekkel van feltöltve és valójában csak 12 tagja van, ők is mindannyian holland kémek, akik csak információt akartak a kínai szándékokról.
Pieter Boevét - miután balos érzelműként 1955-ben egy kommunista ifjúsági szemináriumon vett részt Varsóban - a holland hírszerző szolgálat, a BVD szervezte be, amit elfogadva hamarosan ellátogatott Pekingbe egy hasonló kongresszusra. Így már a kínai-szovjet ideológiai szakadásról közvetlenül a BVD számolhatott be. Korábbi baloldali szervezetekben betöltött pozíciói mellett 1966-ban indította el "saját" újságját a De Kommunistot, amit kizárólag a BVD szakemberei írtak.
Sajnos nem leltem nagyobb felbontású képet
A pártalapítás után már "ismert holland kommunistaként" juthatott be újra Kínába, már felsőbb körökbe. A hollandok így sok mindent megtudtak Kína titkos működéséről, ráadásul a kínaiak fizettek is Boevének, hogy pártját fejleszthesse. Mindezt ráadásul úgy tehette meg hogy hivatalosan nem volt BVD-alkalmazott, ugyanis ekkoriban egy általános iskolában volt matematikatanár. Kína mellett Albániával is szoros kapcsolatot ápolt a holland kamupárt, de az ország politikailag a keleti blokkban annyira súlytalan volt, hogy sok esetben nehéz volt lerázni őket, hogy a nagy halra koncentrálhassanak az ügynökök.
Pieter Boevé a kétezres években. Forrás theguardian.com, státusz: kérdéses
A pártot végül a Szovjetunió összeomlása után oszlatta fel a BVD. A titkot 2001-ig őrizték, amikor egy volt ügynök írt könyvet az ügynökség titkos műveleteiről. Boevé a brit The Guardiannek 2004-ben adott interjújában így nyilatkozott: "Meghívtak minden nagy eseményre minket - a néphadsereg napjára, az állami évfordulókra, mindenre. Ünnepségeket tartottak nekünk a Népi Nagyteremben és hosszú cikkeket írtak a párt napilapjaiban. No és sok pénzt kaptunk tőlük..."
