A Vörös Hadsereg Frakció igaz története

2019. november 30. - JTom

18+!

Az 1970-ben alapított Vörös Hadsereg Frakció, kommunista, városi gerilla csoport volt és az európai baloldali terrorizmus legmeghatározóbb szervezetévé nőtte ki magát. Mi motiválta őket? Kik voltak, mit akartak? Most mindent megtudhatsz róluk dióhéjban.

_01_2.jpg

A mai napon induló "...igaz története" sorozatunk első részében a német Rote-Armee-Fraktion-ról, röviden RAF-ról olvashattok, de több olyan témát, szervezetet is körüljárunk a jövőben, amiről sok információ van a fejünkben, de ha el kellene mesélnünk az elejétől a végéig mi és hogyan történt, bizony bajban lennénk. Ígérem nem lesz hosszú, csak amennyit az élvezetes olvashatóság és a kellő részletesség megkíván, de azért az átlagnál több betűre számítsatok (olvasási idő kb. fél óra). Képek? Hiszen ismerhettek, lesz belőlük is bőven. Vágjunk is bele!

 

Út a terrorba

A csoport létrejötte nem egy "nagy ötlet" eredménye, ami egy alkoholgőzös és cigarettafüsttel átitatott éjszakán fogant elkényeztetett és magukkal mit kezdeni nem tudó nyugatnémet fiatalok fejében. Sokkal inkább egy hosszabb folyamat eredménye, amit egy szikra robbantott be. De még inkább érdekes lesz a dolog, ha tudjuk hogy a gyufát a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi tartotta a kezében. De mikor is kezdődött ez az egész?

viet2.jpg

 

A hatvanas évek közepére a nyugat-európai ifjúság szembesült a kapitalizmus munkásságot kizsákmányoló kegyetlenségével és a vietnami háború is napi téma volt a médiában és a közbeszédben. Az amerikai háborúellenes- és hippimozgalmak hatásaként Nyugat-Európában is megjelent a diákság körében a hasonló, valamint a kommunizmus felsőbbrendűségét hirdető eszme és az elégedetlenség. A vietnami háború befejezését követelő - általában békés - tüntetések nem hoztak eredményt, nem elégítették ki a fiatalság elképzeléseit. A Szovjetunió és általában a kommunizmus idealizálása volt a következő lépés, hiszen mit tudott egy átlag nyugati fiatal róla? Hogy a Szovjetunióban rend van, nincsenek faji, gazdasági ellentétek, tüntetések, a megtermelt javak közösek és "a bőség kosarából" mindannyian egyformán részesülnek. A Che Guevara-féle fegyveres gerillaharcok különböző latin-amerikai és afrikai országokban, a humanista forradalmár, aki fegyverrel vívja ki az elnyomott munkások millióinak a szabadságot valamiféle romantikus képzeteket keltettek a fiatal fejekben. Ha tudtak is a sztálini terrorról, a félresikerült kollektivizálásról vagy az európai szabadságharcok kegyetlen eltiprásáról, meg voltak győződve róla hogy lehet ezt jól is csinálni és ebbe az irányba kell a világot vezetni. A neomarxista vonalat követték és az volt a meggyőződésük, hogy az elnyomó ipari államok kizsákmányolása elleni fegyveres harcuk, kirobbantja majd a forradalmat.

Az útkeresésben olyan emberek voltak segítségükre, mint például Rudi Dutschke baloldali diákvezér, aki az NDK-ból pedig éppenhogy a kommunizmus elől menekülve érkezett az NSZK-ba, ám későbbi szocialista eszméinek keresztény gyökerei is voltak, szerinte "Jézus Krisztus volt a legnagyobb forradalmár". Dutschke elutasította a fegyveres erőszakon alapuló forradalmat, véleménye szerint az államot az intézményein keresztül kell megváltoztatni egy hosszú folyamatban.

1967_aprilis_rudi_dutschke_bei_einem_sit-in_an_der_fu_berlin.jpg

Rudi Dutscke (középen, mikrofonnal) egy egyetemi gyűlésen

rudi_dutschke_1976_cr.jpg

Rudi Dutschke 1976-ban

Dutschkét 1968-ban Josef Bachmann, egy kommunistaellenes fiatal építőmunkás a nyílt utcán háromszor mellbe és fejbe lőtte, ám az áldozat csodával határos módon felépült belőle. Újra tanult beszélni, írni, olvasni. Az Egyesült Királyságba költözött, majd kiutasítása után Dániába.

Ott először visszavonultan élt, ám a hetvenes évek közepére újra aktivizálta magát, és német atomenergia-ellenes tüntetéseken jelent meg. A merényletéből adódó szövődményekbe halt bele. 1979 karácsonyán a fürdőkádban epilepsziás rohamot kapott, és megfulladt. Vagy...?

Természetesen a Szovjetunió és a szomszédos keletnémet kommunista állam alig titkolt elégedettséggel figyelte a Nyugat-Európában és ezen belül az NSZK-ban zajló eseményeket.

Ebben a zavaros időszakban 1967. június 2-án érkezett az iráni diktátor, Reza Pahlavi sah baráti látogatásra Nyugat-Berlinbe, ami aztán mindent megváltoztatott...

ohnesorg_schah_72543a-768x432.jpg

1967. június 2. Reza Pahlavi iráni sah Nyugat-Berlinben

1967--demonstranten-in-der-bismarckstrasse_gegen_schah.jpg

A sah ellen tüntetők a Bismarckstrassén

A sah ellen felvonuló csendes tüntetők kordon mögött várták az uralkodó érkezését, de a kordonon belül álló sah-párti "feketezakósok"- akik ránézésre sem tűntek németnek - a tétlenül álló rendőrök szeme láttára válogatás nélkül ütlegelni kezdték a tüntetőket. Hogy pontosan mi történt az máig nem derült ki, de az tény hogy az események eldurvultak és a rendőrség a német fiatalságot vette üldözőbe és a fekete zakós provokátorok közül egyet sem tartóztatott le.

1967_junius_2_schah.jpg

Pahlavi mellett tüntető "feketezakós" provokátorok az ellentüntetőkre támadnak

1967_junius_2.jpg

Egy sérült vérző nőt látnak el a vöröskereszt szanitécei

A nagy kavarodásban az est leszálltával rendőrök csoportjai vették üldözőbe a környező utcákba, kapualjakba és udvarokba menekült fiatalokat, amikor egy lövés dörrent és Benno Ohnesorg, 26 éves főiskolás élettelenül terült el. A koponyája hátulját ért sérülésbe nem sokkal később belehalt. A későbbi vizsgálat szerint Karl-Heinz Kurras rendőrtiszt fegyveréből származott az életét kioltó golyó.

1967_junius_2_benno_ohnesorg.jpg

Benno Ohnesorg a földön

1967_karl-heinz-kurras.jpg

Karl-Heinz Kurras nyugat-berlini rendőrtiszt a bíróságon

A rendőrtiszt vallomása szerint Ohnesorg rátámadt és ő védekezésképpen használta szolgálati fegyverét. Kurrast első és másodfokon is felmentették így a baloldali ifjúság egyik leggyűlöltebb figurájává vált.

Ám a kétezres évekre kiderült az igazság.

Kurras 1955-ben kereste meg a keletnémet kommunistákat, hogy dezertálni szeretne. Rábeszélték, hogy maradjon Nyugat-Berlinben, és adjon információkat a Stasinak a városi rendőrségről. Titokban belépett a keletnémet állampártba, a Szocialista Egység Pártjába. A rendőrségre beépített ügynökök segítettek eltitkolni az eset részleteit, egészen a boncolási jegyzőkönyvig, amiben nem volt pontosítva a golyó behatolásának a helye (hátulról), így fent lehetett tartani az önvédelem látszatát és ürügyet is szolgáltattak a baloldalnak a további radikalizálódásra.

Ebben a politikai és társadalmi környezetben Andreas Baader egy radikalizálódott és erősen kallódó fiatalember megismerkedett Gudrun Ensslin atomfegyver-ellenes aktivistával, majd két társukkal együtt 1968 április 2-án éjjel felgyújtottak két frankfurti áruházat.

image-1284344-860_poster_16x9-tjok-1284344.jpg

Andreas Baader és Gudrun Ensslin

1968_aprilis_frankfurti_aruhazrobbantas.jpg

Az egyik felgyújtott áruház. Baader első nagystílű bűncselekménye volt. Előtte is követett el kisebb kihágásokat, ezek a sportkocsikhoz való vonzódásával voltak kapcsolatban (lopás, forgalmi engedély- és adásvételi szerződések meghamisítása)

A tetteseket a rendőrök gyorsan elfogták és bíróság elé állították. Ott a vietnami háború elleni tiltakozással magyarázták tettüket. A másodfokú ítéletig szabadlábra helyezték őket, de Baadert 1970-ben újra letartóztatták.

1968_franfurt_gyujtogatoi_a_targyalason_gudrun_ensslin_es_andreas_baader_jobbra.jpg

Andreas Baader és Gudrun Ensslin (jobbról) két társukkal a bíróságon Che Guevarát utánozzák a szivarokkal

Ulrike Meinhof a fiatal újságíró még az egyetemen csatlakozott a baloldali Német Szocialista Diákszövetséghez majd több atomfegyver-ellenes megmozduláson vett részt és titokban már 1958-ban belépett a betiltott és illegálisan működő Német Kommunista Pártba a KPD-be. 1957 és 1969 között a Konkret című baloldali újságnak dolgozott, 1964-67 között már főszerkesztőként. Országosan ismert arc lett aki baloldali elkötelezettként atomfegyver-ellenes és számos egyéb tüntetésen vett részt. 1968-ban a Rudi Dutscke elleni merénylet hatására megszülető cikkeiben már konkrét erőszakos fellépést sürget a rendszer ellen. 1969-ben bírósági tudósítóként ismerkedett meg Baaderrel és Ensslinnel, akik akkorra már egy párt alkottak.

meinhof.jpg

Ulrike Meinhof

 

RAF v1.0

Meinhof 1970 tavaszán megszervezte hogy a börtönben lévő Baaderrel egy interjút készíthessen a Társadalomtudományi Intézetben, ahová gyenge kísérettel érkezett az akkor még nem igazán veszélyesnek számító Baader. Az interjú közben fegyveresek rontottak be az épületbe és az egyik alkalmazottat meglőve kiszabadították Baadert. Meinhof ekkor döntött úgy hogy életét és két kisgyermekét is hátrahagyva csatlakozik a csoporthoz, aminek aztán azonnal legfőbb ideológusa lett. Tulajdonképpen ekkortól beszélhetünk a Vörös Hadsereg Frakcióról, amit sokáig a német hatóságok csak Baader-Meinhof bandaként emlegettek, kerülve a szovjet vörös hadseregre utaló elnevezést.

Baader szabadulása után a csoport tagjaival együtt külső támogatókat keresett és talált a palesztínok személyében, akikhez 1970 nyarán elutaztak és a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet) táborában fegyveres képzésen vettek részt Jordániában. Hazautazva - a pénzhiányt enyhítendő - az ősz folyamán három berlini pénzintézetet fosztottak ki, aminek eredményeként egyik alapító társukat Horst Mahler korábbi ügyvédet letartóztatták. Mahler 14 éves börtönbüntetése során kimaradt (és így életben maradt) a RAF legsúlyosabb cselekményeiből. Mahler amúgy szélsőbalosból 2000-re szélsőjobbossá vált (mert ugye a legszélén a bal és jobb összeér mint tudjuk :)) és csatlakozott egy német neonáci párthoz. Antiszemita propaganda terjesztéséért megint börtönbüntetésre ítélték. A jobboldali magyar kormányban bízva Orbán Viktortól kért menedékjogot. 2017 májusában Magyarországra szökött, azonban Sopronban a rendőrség elfogta és átadta a német hatóságoknak.

019_horst_mahler2.jpg

A Sopronban elfogott Mahler 2017-ben

1971 januárjában újabb két bankot raboltak ki Kasselben majd decemberben még egyet Kaiserslauternben, ahol az akció közben megöltek egy rendőrt. Közben az év júliusában a csoport egyik palesztinoktól kiképzést kapott tagját, Petra Schelm-et egy közlekedési ellenőrzés elől menekülve - mivel fegyvert használt - a rendőrök megölik.

020_roadblock.jpg

Rendőrségi útzár a RAF tevékenysége idején

Schelm egyik társával Werner Hoppéval Hamburgban autózva belefutott egy útlezárással járó közúti ellenőrzésbe. A BMW-jüknek gázt adva próbáltak meg egérutat nyerni, de egy rendőrautó eléjük vágott, így kiugorva az autóból két irányba menekültek Hoppét helikopteres üldözés után fogták el, de Petra Schelm még sarokba szorítva is inkább rálőtt a rendőrökre, akik közül egyikük fejbe lőtte a fiatal nőt, egészen pontosan a szemgödrén át hatolt a golyó az agyába. Hoppe 10 év börtönt kapott, 1979-ben szabadult, megszakította kapcsolatát a frakcióval, most 70 éves, Hamburgban él.

petra_schelm.jpg

Petra Schelm

Petra Schelm és Werner Hoppe a rendőrségi ellenőrzőpontnál a 2008-ban készült A Baader-Meinhof csoport című német filmben (30 mp):

Mivel többször is BMW-t használtak a RAF tagjai, a köznyelv az autót viccesen Baader Meinhof Wagen-nek kezdte nevezni.

1972. május 11-én a vietnami kommunistákkal szimpatizálva Frankfurtban az amerikai tiszti kantin, a Terrace Club ellen követnek el robbantásos merényletet, amelyben egy amerikai katona halt meg és többen súlyosan megsebesültek.

1972_majua_bombenanschlag_der_raf_auf_den_terrace_club_offizierkasino_des_v_us-korps.jpg

A Terrace club a robbanás utáni napon

Másnap Augsburgban a rendőrségen három bombát robbantanak (az épületben és a parkolóban) és további egyet Münchenben. Négy nappal később egy szövetségi bíró autóját robbantják fel, amelyet éppen felesége indít be, aki súlyos sérülésekkel de túléli a támadást.

1972_majus_car_bomb_goes_off_outside_police_station_in_augsburg.jpg

Az augsburgi rendőrség elleni merénylet után

Robbantás robbantást követ. Még mindig májusban pokolgép robban a hamburgi Axel-Springer kiadó épületében, ahol 17-en sebesülnek meg és az amerikai katonaság heidelbergi bázisán, itt három embert megölve.

1970_majus_korozesi_plakat.jpg

1972. Körözési plakát a Baader-Meinhof csoportról. Sorrendben a személyek: Ulrike Meinhof, Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Holger Meins, Jan-Carl Raspe, Ilse Stachowiak, Klaus Jünschke, Ronald Augustin, Bernhard Braun, Ralf Reinders, Ingeborg Barz, Irmgard Möller, Brigitte Mohnhaupt, Axel Achterath, Katharina Hammerschmidt, Rosemarie Keser, Siegfried Hausner, Heinz Brockmann, Albert Fichter

1972 nyarára már az egész csoport nyaka körül szorult a hurok és a nagy számú rendőri jelenlét meghozta a várva várt sikert. Június 1-jén rajtaütésben, rövid tűzharc után elfogták Baadert és a vele együtt bújkáló Jan-Carl Raspe-t és Holger Meins-t.

Letartóztatásuk egy dokumentumfilmben, korabeli híradófelvételekkel (20 mp):

Két héttel később egy vidéki tanár tett bejelentést a rendőrségen hogy kiadó lakását valószínűleg a Vörös Hadsereg Frakció tagjai bérelték ki, így Ulrike Meinhof is rendőrkézre kerül június 15-én, majd hamarosan Gudrun Ensslin is rács mögé jut, őt egy divatüzletben ismerték fel és amíg a próbafülkében volt értesítették a rendőrséget.

meinhof_arrest.jpg

Ulrike Meinhof letartóztatása

026_moller.jpg

Irmgard Möller a bíróságon

Irmgard Möllert július 9-én veszik őrizetbe, ő az augsburgi merénylethez használt bombákat juttatta be a rendőrség épületébe. 1972-ben elítélik, 1994-ben szabadult, 72 éves, jelenleg anonimitásban él. De a többiek sem úszták meg a letartóztatást:  Bernhard Braun, Gerhard Müller, Klaus Jünschke is börtönbe került. Összesen végül 26-an.

barz.jpg

Ingeborg Barz

Ingeborg Barz-ot (a körözési plakáton a harmadik sorban az első) hiába keresték a hatóságok, neki egyszerűen nyoma veszett. A későbbi vizsgálatok azonban megállapították hogy nagy valószínűséggel Baader lőtte le a lányt, mert szakítani akart a szervezettel. Holtteste sosem került elő.

A börtönben lévő terroristák kiszabadítására tett sikertelen kísérletet az elhíresült müncheni olimpiai falu, azon is belül az izraeli sportolók szállása ellen elkövetett támadásban a palesztin Fekete Szeptember szervezet a bajor fővárosban rendezett olimpián. A német rendőrség felkészületlensége - nem voltak különleges erői - és hibái miatt az összes túsz meghalt, a terroristák közül ötöt megöltek, kettőt pedig elfogtak. Így Baaderék börtönben maradtak és várták a tárgyalást. Az NSZK ezek után döntött egy speciális egység a GSG9 felállításáról, akik nem sokkal később kapnak majd főszerepet a RAF vezetőinek életében és halálában.

munchen-terror1_640.jpg

Sportolónak öltözött német rendőrök az olimpiai falu épületén

A terroristák perét több törvénymódosítás előzte meg, hogy zökkenőmentesítsék és felgyorsítsák a tárgyalás menetét, így is 1975. május 21-én kezdődött meg, csaknem három évvel a letartóztatási hullám után. Egyikük, Holger Meins (a fenti letartóztatási videóban a bajuszos férfi alsónadrágban) nem érte meg ezt sem, ő ugyanis éhségsztrájkba kezdett a fogva tartása során és 1974. novemberében, 58 napnyi éhezés után a 186 centiméter magas férfi, mindössze 39 kilóra fogyva szívelégtelenségben meghalt.

borton.jpg

A Stuttgart-Stammheim-i börtön ahová a RAF tagjai kerültek és a tárgyalást tartották

Az ítéletet végül 1977. április 28-án hozták meg, bűnösnek találva a vádlottakat életfogytiglanra ítélték őket. Az ítélethirdetést Ulrike Meinhof már nem várta meg, Ő 1976. május 9-én a törölközőjének a széléről letépve az erősebb szegést az ablakrácsra akasztotta fel magát.

 

RAF v2.0 - A "német ősz"

A letartóztatottak között volt még Brigitte Mohnhaupt is, akit csak az akciókhoz használt fegyverek beszerzésével vádoltak meg és öt évre ítéltek. Mohnhaupt 1977-ben szabadult és azonnal újra illegalitásba vonult és a frakció ún. Második generációjának vezetője lett.

mohnhaupt.jpg

Brigitte Mohnhaupt

A RAF szabadlábon maradt tagjai elkeseredésükben - hogy társaikat kiszabadítsák -, 1975 áprilisában megtámadták a stockholmi nyugatnémet nagykövetséget és ott túszokat szedtek, követelve Baaderék szabadon bocsátását. Azonban a német vezetés nem kötött alkut. A svéd rendőrség megostromolta az épületet és megölt két terroristát. Közben a német gazdasági és a katonai attasé is meghalt a lövöldözésben.

030_stockholm.jpg

1975. április 24. Túszejtés a stockholmi nyugatnémet nagykövetségen

Hiába voltak a RAF első generációjának tagjai a börtönben és a temetőben, a legdurvább dolgok még csak akkor voltak készülőben. A szabadlábon maradt tagok - már Mohnhaupt vezetésével - még abban az évben, 1977-ben terrorhullámot indítottak. A "német ősz" (Deutscher Herbst) néven elhíresült időszakban senki sem érezhette magát biztonságban az országban, milliók rettegtek elhagyni otthonukat, repülőre ülni vagy étterembe, szórakozóhelyekre menni.

Az a "német ősz", ami valójában már tavasszal kezdődött: Karlsruhe-ban április 7-én meggyilkolták a terroristák elleni vádat képviselő Siegfried Buback szövetségi főügyészt kíséretével együtt Mercedeszében.

A merénylet (nagyon pontos) rekonstrukciója a 2008-ban készült A Baader-Meinhof csoport című német filmben (49 mp): 

A Buback merénylet képei a korabeli filmhiradóból (10mp):

A terroszervezet célpontjai immár az államapparátus felsőbb tagjai és a gazdasági kulcsszereplők lettek. A következő áldozatuk a Dresdner Bank vezérigazgatója Jürgen Ponto volt (1977. július 30.). Őt személyesen jól ismerte a RAF második generációjának egyik kulcsfigurája Susanne Albrecht, mert húgának, Juliának ő volt a keresztapja. Így könnyen bejutottak a házba, ahonnét Pontót először el akarták rabolni, majd - mivel a férfi dulakodni kezdett velük - inkább megölték.

032_kombo-mord-raf-ponto.jpg

Jürgen Ponto bankár és támadói (Brigitte Mohnhaupt, Christian Klar, Peter-Jürgen Boock, Susanna Albrecht)

Albrecht 1979-ben még részt vett az amerikai Alexander Haig, NATO-főparancsnok elleni sikertelen merényletben Belgiumban, de aztán forró lett a lába alatt a talaj és 1980-ban az NDK-ba szökött ahol Ingrid Jäger néven új személyazonosságot kapott. A német újraegyesítés után fogták el és végül hat évet ült börtönben.

albrecht.jpg

Susanne Albrecht azaz akkor Ingrid Jäger (jobbra) tanárkollégái társaságában a keletnémet Köthe település iskolájában a nyolcvanas évek közepén

Ponto meggyilkolása után alig egy hónappal - szeptember 3-án - bombát robbantottak a szövetségi ügyész irodájában, majd újabb két nappal később szeptember 5-én egy rajtaütésben elrabolták Hanns-Martin Schleyert, a német gyáriparosok szövetségének elnökét, akit pedig rendőrök védtek.

1977_szeptember_5_schleyer_elrablasa.jpg

Schleyert autójából rabolták el (középső kocsi) az elé tolató Mercedest a terroristák vezették, a mögötte beleütköző másik Mercedesben a kísérő rendőrök ültek. Mindannyiukat megölték az emberrablók

1977_szeptember_5_hanns_martin_schleyer_arbeitgeberpr_sident_von_der_raf_entfuhrt_worden_kurz_nach_der_befreiung_der_landshut-geiseln_wurde_schleyer_erschossen_im_kofferraum_eines_autos_im_elsass_entdeckt.jpg

Schleyer már több mint egy hónapja fogságban az emberrablók által készített fotón

A gyáriparos szövetség elnökét soha nem látott rendőri erővel keresték, de nem bukkantak a nyomára, pedig a rendőrök be is csengettek a házba ahol Schleyert őrizték, de az emberrablók nyugodt válaszaival megelégedve távoztak. A terroristák foglyukért cserébe természetesen a bebörtönzött társaik szabadonbocsátását követelték. Miután ez nem történt meg Schleyert október 19-én kivégezték. Holttestét Franciaországban találták meg egy autó csomagtartójában.

1977_oktober.jpg

Hanns-Martin Schleyer holttestét a német határhoz közeli, francia Mulhouse-ban találták meg ebben a kék Audiban

Hogy miért volt biztos Schleyer halála október 19-én? Mert a RAF bebörtönzött felsővezetése egyetlen utolsó szalmaszálba kapaszkodva várta a szabadulást.

Ugyanis október 13-án palesztin radikálisok eltérítették a német Lufthansa "Landshut" nevű, a spanyol Palma de Mallorca-ról Frankfurtba tartó menetrend szerinti járatát 86 utassal a fedélzeten. A géppel először Rómába repültek, majd tovább Ciprusra, Bahreinbe, Dubajba, Jemenbe (itt a terroristák lelőtték a kapitányt), végül a szomáliai Mogadishuba, mindezt öt napon át. A végállomáson október 18-án a német GSG 9 különleges egység tagjai megrohamozzák a gépet, megölik a gépeltérítőket és kiszabadítják a túszokat. A RAF börtönben lévő vezetői azt remélték hogy a megbeszéltek szerint, amennyiben sikerrel járnak a palesztinok, úgy az ő szabadon bocsátásukért adják csak át a túszokat a németeknek.

1977_oktober_13_die_landshut_in_rom.jpg

A Landshut Rómában

Miután az akció balul sült el, Andreas Baader, Gudrun Ensslin és Jan-Carl Raspe még aznap éjjel, 1977. október 18-án celláikban öngyilkosok lesznek. Baader és Raspe az ügyvédjük által az iratokban becsempészett magyar gyártmányú FÉG pisztollyal végez magával, Ensslin kötelet használ és cellája ablakrácsaira akasztja fel magát, pontosan ugyanúgy és ugyanoda, ahová Ulrike Meinhof másfél évvel korábban. Ez később találgatásokra adott okot, hogy valójában megölték őket az öngyilkosság látszatát keltve, a legvalószínűbbnek látszó időpontban. Ezt erősíti a negyedik "öngyilkos" - fentebb már említett - Irmgard Möller vallomása, akit egy késsel négyszer mellbe szúrva találtak cellájában. Szerinte sem társai, sem ő nem akart öngyilkos lenni, hanem a többieket megölték, őt pedig álmában szurkálta meg valaki...

040_stammheim2.jpg

Baader, Ennslin, Raspe és Möller öngyilkosságával az első generáció végleg a múlté

960px-raf-versteck-pistole.jpg

Ebben az iratkötegben jutott be a fegyver az ügyvéd tudta nélkül. Fotó: Hanno Böck

A vezetők halála után a gyáriparos Schleyer-re sem volt tovább szükség, így - ahogyan fentebb olvashattátok - likvidálták és az Audi csomagtartójába rejtették holttestét. Schleyer és persze Baaderék halálával a RAF első generációjának korszaka végleg lezárult és a német ősz is véget ért. Azonban a szervezet még legalább kétszer újraszervezi magát...

A frakció tagjai immár Christian Klarral (1976-ban lépett be a szervezetbe, többek között ő lőtte le Jürgen Pontót) az élükön lassabb tempóban, de tovább folytatják a támadásaikat. Hogy pénzhez jussanak, ismét bankokat rabolnak.

Brigitte Mohnhaupt közben többet tartózkodik ebben az időszakban a Közel-Keleten, mint Európában és szervezi a tagok fegyveres kiképzéseit a térségben, de a nagyobb akciókra hazautazik. Így történt ez 1978. május 11-én is, amikor három társával (Sieglinde Hofmann, Rolf Clemens Wagner és Peter-Jürgen Boock) együtt Jugoszlávián keresztül kíséreltek meg Nyugat-Európába jutni. A zágrábi repülőtéren felismerték őket a hatóságok és letartóztatták a társaságot. A jugoszláv kormány azonban csak nyolc, az NSZK-ban politikai menedékjogot kért horvát menekültért cserébe adta volna át őket a németeknek, akik megtagadták az alkut, így Mohnhaupték újra szabadlábra kerültek és ott folytatták, ahol abbahagyták.

042_zagreb.jpg

A zágrábi reptér 1978-ban. Jugoszlávia kedvenc tranzitállomása volt a terroristáknak. Se nem kelet, se nem nyugat de mégis Európa

1979-ben - ahogyan a Ponto-gyilkosságnál már utaltam rá korábban - Belgiumban megpróbálják felrobbantani Alexander Haig európai NATO-főparancsnok autóját, de a kísérlet nem sikerül. Ezután hosszú, két éves hallgatás következik, amikor is 1981. augusztus 31-én bombát robbantanak a ramsteini amerikai légibázisnál, majd nem sokkal később Frederick Kroesen amerikai tábornokot próbálják megölni Heidelbergben egy - az NDK-ból becsempészett - szovjet RPG gránátvetővel. Bár ezek az akciók sikertelenek maradtak, tisztán látszott hogy újra számolni kell a szervezettel.

1981_aug_31_car_bomb_exploded_in_the_parking_lot_outside_the_usafe_headquarters_building_on_ramstein_air_base_germany_twelve_u_s_military_members_and_two_german_civilians_were_injured.jpg

915px-raf-bombenanschlag_in_ramstein_1981.jpg

A ramsteini robbantás. Fotó: US Air Force

A RAF nyolcvanas évek elején kiadott közleményében megfogalmazták a vietnami háború után kialakult helyzetben az irányvonalukat, ami sok vitát váltott ki a bal oldalon. A keményvonalasok is kezdték úgy érezni, hogy a frakció nagy mértékben kezd eltérni a korábban megfogalmazott "értékeiktől", így elfordultak tőlük.

Végül aztán a német hatóságok 1982-ben - felfedezett, titkos, erdei RAF-fegyverraktáraknál lesben állva, hatalmas szerencsével (vagy valaki dalolt?) szinte egyszerre, öt nap különbséggel -  letartóztatták a szervezet korábbi és akkori vezetőjét Brigitte Mohnhauptot és Christian Klart, így fejezve le a RAF második generációját.

mohnhaupt_2007.jpg

Brigitte Mohnhaupt 2007-es szabadlábra helyezésekor

Klar egészen 2008-ig börtönben maradt, Mohnhaupt egy évvel korábban szabadult.

 

RAF v3.0, a Harmadik generáció

Így nem csoda hogy csaknem három és fél évet kellett várni a következő akcióra. 1984. decemberében autóbombát akartak robbantani a NATO továbbképzőiskolájában Oberammergauban, de a pokolgépet idejekorán felfedezték és hatástalanították.

A szervezet harmadik generációja jellemzően Mohnhaupt segítségével a Közel-Keletre jutott és ott fegyveres kiképzést kapott fiatalabb tagokból szerveződött újra. 

1985 elején otthonában meggyilkolják Ernst Zimmerman hadiipari gyárost.

1985_februar_1_ernst_zimmermann.jpg

Az Ernst Zimmermann-gyilkosság helyszíne

1986. július 9-én - egy út mentén elhelyezett bombával - felrobbantják a Siemens gyár vezérét Karl Heinz Beckurts fizikust, akinek gyára technológiai segítséget nyújtott Reagan amerikai elnök úgynevezett csillagháborús programjához. Még az év augusztusában megindultak a vélt RAF-tagok és szimpatizánsaik letartóztatásai. Erre válaszként a Vörös Hadsereg Frakció október 10-én megölte Gerold von Braunmühlt, a külügyminisztérium politikai igazgatóját.

beckurts_cr.jpg

1986. július 9. Karl Heinz Beckurts Siemens-vezér felrobbantott autója München közelében

1988. szeptember 20-án a RAF sikertelen merényletet követett el Hans Tietmeyer államtitkár ellen, aki az NSZK-t képviselte a Valutaalapnál és a Világbankban.

Utolsó akcióik között tartják számon a Deutsche Bank elnökének, Alfred Herrhausennek meggyilkolását 1989. november 11-én, majd 1991. április 4-én Detlev Karsten Rohweddert, a kelet-német állami vagyonkezelő hivatal vezetője elleni merényletet, amit mesterlövészpuskával hajtottak végre, a weiterstadti épülő börtön felrobbantását és az egyetlen Magyarországon végrehajtott akciót.

A budapesti Ferihegyi gyorsforgalmi úton 1991. december 23-án bombamerényletet követtek el a volt Szovjetunióból Izraelbe kivándorló zsidók egy csoportja ellen.

059.jpg

A Ferihegyi úton felrobbantott és kiégett rendőrautó és Ikarusz busz

A RAF-tagjai bizonyíthatóan korábban is több ízben jártak Magyarországon és találkoztak az akkor két évet itt töltő terroristával, Carlos-szal azaz a Sakállal is. Az 1991. decemberi robbantást is jó előre eltervezték, valószínűleg több hónapig időzött Budapesten az akcióig a RAF két tagja: Horst Ludwig Meyer és Andrea Klump.

Napokkal korábban béreltek két Fiat Tipo személygépkocsit az Autótaxi Vállalattól. Az egyiket a gyorsforgalmi út mellett állították le, ebben volt a robbanószerkezet, a másik autóból 150 méterrel arrébb figyeltek és hozták működésbe távirányítással a bombát. Ám az időzítésbe hiba csúszott, már a busz és az azt kísérő rendőrautó is elhaladt, mire a detonáció bekövetkezett. Az így is kigyulladó járműveket mindenki el tudta hagyni, ám a rendőrségi Lada négy utasa súlyos égési- és repeszsérüléseket szenvedett, további négyen könnyeben sérültek a busz utasai közül.

A merénylők sikeresen elhagyták az országot és sokáig rejtve is maradtak a hatóságok előtt, amíg 1999-ben Bécsben egy nyugdíjasnak feltűnt hogy egy férfi és egy nő napszemüvegben és sapkában napok óta lődörög és figyel egy pénzintézet környékén. Értesítette a rendőrséget, majd igazoltatták a párost akik fegyvert rántottak. A kialakult tűzharcban Meyert agyonlőtték, Andrea Klumpot pedig elfogták, kiadták és hosszú börtönbüntetésre ítélték Németországban. Az elfogásuk után vett DNS-mintáikkal tudták összekapcsolni a budapesti bérelt lakásban 1991-ben levett mintákkal a páros hazai tevékenységét és valószínűsíthető részvételét a Ferihegyi úti robbantásban.

060.jpg

Horst Ludwig Meyer és Andrea Klump a Ferihegyi úti robbantók

A nyolcvanas évek végére, kilencvenes évek elejére az NDK és az egész keleti blokk összeomlása, valamint a Szovjetunió felbomlása hatalmas arculcsapás volt a baloldali terroristaszervezeteknek, köztük a RAF-nak. Nem csak az ideológiai változások, hanem az elmaradó anyagi támogatások is ellehetetlenítették a működésüket, végül nagy sokára 1998. április 20-án, közel harminc év után egy - a Reutersnek elfaxolt -  közleményben erősítették meg feloszlásukat. Végső soron a szervezet 34 ember haláláért felelős, a tagjaik közül 27-en haltak meg az akcióikban, öngyilkosságot elkövetve vagy a börtönéveik alatt.

Máshol

 

Action Directe

Nugat-Európában természetesen máshol is léteztek szélsőbaloldali szervezetek, amelyek hasonló célkitűzéseket fogalmaztak meg, mint a Vörös Hadsereg Frakció és a módszereik nagyban hasonlítottak egymásra, ami az emberrablásokat, gyilkosságokat, robbantásokat illeti.

action-directe-mpi.jpg

Az Action Directe zászlója

Franciaországban az Action Directe (AD) földalatti mozgalom, több hasonló gondolkodású csoport egyesítésvel jött létre 1977-79 körül. Körülbelül ötven erőszakos cselekményt hajtottak végre országszerte, legismertebb akciójuk Georges Besse a Renault elnökének 1986-os meggyilkolása volt.

besse.jpg

A Renault-vezér Georges Besse holtteste

Az AD párizsi szárnya 1984-ben egyesült a német Vörös Hadsereg Frakcióval és közösen követték el terrorakcióikat. 1987 februárjában a francia rendőrség egy vidéki farmon rajtaütve elfogta az AD mind a négy vezetőjét és életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte őket, így a szervezet gyakorlatilag megszűnt.

 

Vörös Brigádok

Olaszországban Vörös Brigádok (Brigate Rosse) néven alakult meg a szélsőbaloldali terrorszervezet 1970-ben. Olaszországban akkoriban a legnagyobb párt a Kommunista Párt volt, a jobboldali kormányzás csak koalícióban volt lehetséges és a nyugat itt sem nem nézte jó szemmel a kommunizmus előretörését. Ám a Vörös Brigádok túlságosan puhának tartotta az 1970-re a szovjet ideológiától egyre inkább eltávolodó Olasz Kommunista Pártot, így a RAF-hoz hasonlóan radikálisabb eszközökhöz nyúltak.

flag_of_brigate_rosse_svg.png

A Vörös Brigádok zászlója

A Vörös Brigádok 1987-ig mintegy 73 merényletet és számtalan bank- és emberrablást hajtott végre. Legnagyobb dobásuk Aldo Moro korábbi olasz kereszténydemokrata miniszterelnök elrablása, majd meggyilkolása volt 1978-ban.

aldo-moro.jpg

Aldo Moro holtteste egy Renault csomagtartójában

Az országot csaknem 13 évig, öt cikluson át vezető államférfi nagy népszerűségnek örvendett Olaszországban, így osztatlan felháborodást keltett kivégzése és tulajdonképpen ez a szervezet lassú halálának kezdete volt. Az államapparátust, a rendőrséget és az igazságszolgáltatást nagyobb sebességbe kapcsolták és 1987-re a szervezetnek több, mint ezer tagját vonták ki a forgalomból, gyakorlatolag felszámolva azt.

Természetesen a nyugati világ számos országában működtek még hasonló ideológiájú erőszakszervezetek, így Belgiumban a CCC, Spanyolországban a GRAPO, Görögországban a November 17 Szervezet, az Egyesült Államokban a Symbionese Liberation Army (SLA), Peruban a Fényes Ösvény, Uruguayban a Tupamarók, de még Japánban is volt ilyen csoport, és a sor csaknem végtelen...

 

Források, illusztrációk: 3sat, Der Baader-Meinhof Komplex (német film, r.: Uli Edel, 2008), Spiegel online kiadás, Deutsche Bundesarchiv, Wikipedia magyar, német és angol nyelvű szócikkei

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr3514940066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vlacko 2019.11.29. 16:40:36

Remek poszt volt, köszönöm.
Meg lennék lepve, ha nem bukkannának fel újra.
Nyilván közvetlen kapcsolat nélkül, de a RAF úgy néz ki, bejáratott név lett a terrorista világban. Végül is ne feledjük, van még kommunista ország a világban, és nem is kicsi.

omborz 2019.11.29. 19:45:26

Hú, ezt nagyon szépen összeállítottad, köszönet érte!
@vlacko: nem tennék nagy összeget a jóslatod ellen.
Akkor símaszkos rendőröket láthatunk majd az újságokban, az aktuális Ulrike M. és Andreas B. arca gondosan ki lesz kockázva nem úgy, mint a '72-es képen, ahol a kamera felé emelik az orcáját a gyanúsítottnak.
A mostani álnok szemérmeskedéssel csak a lovat adják a törvények a hasonló gazemberek alá.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2019.11.29. 21:57:19

Jó lett köszi! Jöhet még ilyen.
Akinek meg nem tetszik, hogy sok a bötû, az ne jöjjön blogot olvasni. Az lapozgasson Dörmögô Dömötört! ;)

Head Honcho 2019.11.29. 23:31:16

Nekem tetszett, de azért az írásjeleket, különösképpen a vesszőket bátrabban illene használni.

Drizari 2019.11.30. 09:55:57

Igényes dolgozat. Köszi a közlését.

kermi 2019.11.30. 11:48:14

Köszi! Kiváló összefoglaló.

molnibalage 2019.11.30. 15:05:31

@vlacko: De nem terjesztik az ideológiát. Mert vevő nincs rá. Akkor sem volt, ha megnézed. Ezek a gennyládák csinálták amit csináltak, de a társadalom nem kért belőlük.

toncsi64 2019.11.30. 16:24:45

Jó kis "szösszenet", köszönöm.
Bevallom nem támogatom a halálbüntetést, de azért itt pár delikvenssel kivételeztem volna. Azt meg végképp nem értem, hogy némelyikük a végén a saját lábán elhagyja (!) a börtönt.

hátramozdító 2019.11.30. 16:46:34

Köszönjük szépen, jó nagy meló lehetett, főleg féken tartani az írhatnékot, de azt nem kell, aki nem szeret olvasni, megnézegeti a képeket és hajrá. Én viszont NAGYON szeretek olvasni, főleg, ha nekem új dolgokról van szó :) Még, még, még!!!

Pipas 2019.12.01. 12:26:43

Ide vezet az atomenergia-ellenesség és a baloldali politika.

Etniez 2019.12.01. 12:44:08

Erről a Ferihegyi merényletről most hallottam először.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.12.01. 12:54:34

@Tartalom: A magyar aktuálpolitika tilos a blogon. Bővebb infó a KOMMENTSZABÁLYOK-ban

roli101 2019.12.01. 13:11:54

Olyan nincs, hogy igaz történet, igaz történelem. A történelem nem egzakt tudomány, hanem feltételezések, félinformációk, egyéni vélemények, egyéni látásmódok összegyúrva a kor történészeinek szája íze szerint. A múlt hét történéséiről is tudnánk teljesen ellentétesen igazat mondani, pedig bőven van információ.
Egyébként szép összefoglaló, nagy része biztos igaz., de biztosan nem a teljes igazság.

t74 2019.12.01. 15:07:50

"A hatvanas évek közepére a nyugat-európai ifjúság szembesült a kapitalizmus munkásságot kizsákmányoló kegyetlenségével..."
Na ne már. Biztos èpp mással voltak elfoglalva azokon a közèpiskolai órákon, amelyeken az 1. ipari forradalom társadalmi ès a munkások èletmódjára vonatkozó következmènyeiről volt szó. Marxról ès Engelsről sem hallottak addig soha. Nem beszèlve az 1950-es èvekben, a nagy jólèt ès a demokrácia ellen a közèp- ès kelet-európai országokban bekövetkező tüntetèsekről, felkelèsekről, forradalmakról. Pl. 1956: Magyarorszàg.

Drago Brutic1 2019.12.01. 15:28:11

@t74: Éppen ezt akartam irni. Van ebben valami végtelenül cinikus, hogy ez az elkényeztetett, burokban felnőtt fiatalság nem vett tudomást az 56-os magyar és lengyel eseményekről, 68-as prágai eseményekről, a szükségállapotról Lengyelországban... Miközben sok francia és német baloldali értelmiségi 56 után szakitott az elveivel.

Fredddy 2019.12.01. 16:51:09

Jó cikk volt, köszönjük szépen! A kétszer is behivatkozott film is nagyon jó egyébként+ egy klasszikus szám a témában:
www.youtube.com/watch?v=tO-s1GmL0Ek

,,A német rendőrség felkészületlensége - nem voltak különleges erői - és hibái miatt az összes túsz meghalt, "
A mai különleges terrorelhárító erőket éppen ekkor, a 70-es évek terrorhullámának hatására szervezték meg. A demokratikus államokban eleve komoly korlátozásokkal lehet csak a hadsereget a civil nép ellen bevetni, és a katonák dolga amúgy is a pusztítás, nem az, hogy csak a terroristát lőjék ki, a túszokra vigyázzanak. Kovács2 főtörzs egy szál pisztollyal meg kevés ehhez a feladathoz. Sok elcseszett akcióra volt szükség ahhoz, hogy belássák egy újfajta fegyveres erő szükségességét.

molnibalage 2019.12.01. 17:03:34

@Drago Brutic1: Hasznos hülyék voltak, feláldozhatóak azért, hogy a szovjetek számára felforgassanak. Haláluk nem fájt semmibe a szovjet elvtársaknak. Ennyi kb. az egész lényege.

háromperhármas 2019.12.01. 17:27:26

@Etniez: Pedig ismert történet, abban az időben a sajtó is hozta. Egy külön érdekessége még, hogy ezen a buszon utazott a magyar hírszerzés egykori főnöke.

na__most__akkor 2019.12.01. 18:41:39

@Pipas: Hülye vagy. Az amerikaiak (USA, gyengébbek kedvéért) 60%-a is helyesli Hiroshimát és Nagasakit. Ugyanazok, nem hiszik a klímaváltozást. Helyette hiszik istent. Ki melyiket.

Ellene vagyok a halálbüntetésnek. Túl végleges, túl visszafordíthatatlan.

De...
Megölni 10, 5, akár EGY embert, aki direkt módon nem felelős azért, amivel ő nem ért egyet - az más.
Jöhet "Dredd Bíró". Azonnal dönthet: letartóztat, elítél és végrehajt.

Vagy, bíróság (sok-sok pénz) életfogytiglan (még több pénz évtizedekig).

Vagy, az őrizetes öngyi...

Hórukk 2019.12.01. 20:14:37

Sokkal korábban kezdődött (már Lenin idejében is létezett), a blogban említett időben is megfigyelhető volt és a jelenben is tart az a jelenség Nyugaton hogy elégtelen idejű börtönbüntetéseket szabnak ki, azt is inkább szanatóriumnak beillő körülmények közt kellene letölteni, persze nem töltik le: a harmadolás tőlünk nyugatra azt jelenti, hogy csak a harmadát töltik le, aztán szabadulnak - és ott folytatják, ahol abbahagyták. A legutóbbi londoni késelő terrorista is így tudott ismét ölni, pedig még vagy 10 évig börtönben kellett volna rohadnia. Az ítéleteknek nincs visszatartó ereje és a hatóságok, a választók sem tanulnak belőle. Nem tisztelik a korábbi és az eljövendő áldozatok emlékét. Na ez a liberalizmus hibája és ez lesz a veszte. Kicsit vissza kellene fordulniuk a jakobinusokig, azok hatékonyabbak voltak ebből a szempontból, vagy akár tanulhatnának Amerikától.

apro_marosan_petergabor 2019.12.01. 20:37:10

Érdekes volt az áttekintés.
Amit hiányolok belőle - leszámítva a szolid utalást a stázira - annak elemzése vagy legalább megemlítése (szintén finom utalás van a cikkben pénzekre - ennél jóval többről volt szó), hogy a kommunista országok hogyan támogatták ezeket a csoportokat.
Mert hogy erősen. Szintén van egy vékony utalás, mely szerint Magyarországon dekkolt két évig a sakál - s a magyar stázi (Kádár titkosrendőrsége) tudott róla. Sőt aktívan támogatta (erről láthattunk élő riportokat is).
S hogy emiatt bárki felelősségre lett vonva-e?
S ne feledjük a rózsadombi (vérhalomtéri/környéki) - merényletet a kolumbiai követ/nagykövet ellen - ha jól említem.
Egy másik dolog a terminus technikusok - míg a BM/RFA csoport tagjai többnyire terroristáknak vannak szólítva, a palesztinek pedig "radikálisnak" - innen már nincsen messze a szabadságharcos vagy partizán kitétel sem...

0rdas 2019.12.01. 20:45:31

Jó cikk, de:

"Ponto meggyilkolása után három nappal - szeptember 3-án - "
Téves. Pontot júl. 30-án ölték meg.

¿Qué tapas hay? 2019.12.01. 21:51:53

Kalapot le, ez kiválóan sikerült. Részletes, informatív. Még sok ilyet!

A magam részéről én éreztem az iróniát a "kapitalizmus munkásságot kizsákmányoló kegyetlenségével" kapcsolatosan, de a fiatalabbaknak ez megtévesztő lehet. Végülis a béketábor lakosságának 95%-a önként alávetette volna magát a németországi kegyetlen kizsákmányolásnak ahelyett, hogy a proletariátus paradicsomaiban uralkodó osztály legyen.

@apro_marosan_petergabor: A maga idejében még a hazai sajtó is terroristának hívta mind a Baader-Meinhof-csoportot (a RAF kifejezést - érthető okokból - nem is használták); mind a hazájukon kívül működő palesztin terroristákat. Dacára annak, hogy így-úgy azért Mo. is támogatta azokat.

Helveticus 2019.12.01. 22:21:27

Nem Rossz de eléggé össze van rántva. Sajnos nem csak egy tévedés van benn hanem több is. Egypár szálat érdemes lett volna jobban kifejteni. Személyesen harminc éve foglalkozom a vörös hadsereg frakció történetével,

Gery87 2019.12.01. 22:24:35

@t74:

Ez nem jelent semmit, hogy olvashattak erről-arról....
Napjainkban is vannak emberek akik szerint emberek kiirtása, korlátozása, másodrangú állampolgárságba taszítása megengedhető....gyakorlatilag 90 óta létezik a Kádár nosztalgia stb....

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.12.01. 22:59:10

@Helveticus: köszönöm. remélem 30 év múlva menni fog majd nekem is mindent tudni róluk és kijavítani a tévedéseket amiket most sikerült diszkréten megtartani magadnak. :P

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.12.02. 00:35:46

Kiváló cikk, sok munka lehetett benne.
Hogy rohadt volna bele az összes ilyen már az anyja magzatvizébe.
"Hogy a Szovjetunióban rend van, nincsenek faji, gazdasági ellentétek, tüntetések, a megtermelt javak közösek és "a bőség kosarából" mindannyian egyformán részesülnek. "
Jaja, nyilván így volt, aszitték a tudatlan barmok.Az ilyeneket át kellett volna deportálni az Endékába, vagy esetleg Magyarországra, az 50-60-as évek legdurvább időszakaiban, mondjuk egy olyan öt évre.Esetleg egy szovjet gulágra egy kicsi munkára.
És akkor rájöttek volna, hogy mi is az a valóság, meg az emberarcú sztálinizmus.
Az összes nyugati kommunistával ezt kellett volna.
Akkor talán megbecsülték volna azt a "rettenetes" kapitalizmust, amivel lehet, hogy az egész akkori Magyarország vagy bármely más káeurópai ország bármikor kiegyezett volna.
.
Baader Meinhof Wagen... Bróhaha. :D
Na, itt is van, hogy micsoda sz.r helyzetük is lehetett.
.
Én bizony bevezetném, hogy akit terrorizmus gyanújával kapnak el, és megbizonyosodik a gyanú, azt csak és kizárólag halálbüntetésre lehessen ítélni.
Teljesen felesleges ezeket etetni, fűteni, a villanyt, vizet pazarolni rájuk, sose javulnak meg, csak a baj van velük, meg még további eseményeket is kiváltanak a szabadítási kísérletekkel, túszcserével.
Azonnali halált mindegyikre.

68nyara 2019.12.02. 11:09:48

Kis adalék ahhoz, hogy nyugaton mennyire nem értették keletet. 79-ben Hollandiában (rokonok élnek kint, akkor úgy lehetett kijutni, de még így is csak akkor ha nem az egész család megy egyszerre), meséltük a rokonoknak, hogy hogyan is van az, hogy az egyik felmenőnket 56-os múltja miatt még mindig megfigyelik, leveleket felbontanak. Erre mi volt a kérdés? Miért nem jelentjük fel őket a rendőrségen? Megjegyzem, itt nyugaton, ahol már egy ideje én is élek, még mindig nem értik keletet. Semmilyen tekintetben.

Kedélyes Paraszt 2019.12.02. 18:23:19

Az a Möller megért volna egy lövést :)

gigabursch 2019.12.02. 18:26:08

Az ilyen Taigetosz pozitív ökológia hulkadékokra csak halálbüntetés mérhető.
Még a jogvédőikre is.

Mondjuk nálam, aki harmadszor kerülne bármiért is dutyiba, azt egyenesen középre küldeném.
Társadalmi hatása csak pozitívum lenne.

Mindezeken túl köszönöm a cikket és a sok kiegészítő kommentet.

gigabursch 2019.12.02. 18:27:38

@JTom:
Azt nem írta, hogy jobban tudja és csak ő a büfé a kérdésben, csak azt hogy három évtizede forgatja a témát.

Veszéjben a lyogállamiság ! 2019.12.02. 21:15:06

Az egykori-le nem fülelt- tagok manapság valami migránsbetelepítő NGO-ban tevékenykednek.Az okosabban brüsszeli bürokrataként okoznak kárt. Ezek is a terrorizmus formái.. Egyébként tudtommal a szervezet utolsó akciója egy épülőfélben lévő börtön megrongálása volt..

Veszéjben a lyogállamiság ! 2019.12.02. 21:17:43

De milyen jó nőik voltak.(Leszámítva Meinhofot..:)

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.12.02. 21:25:00

@Veszéjben a lyogállamiság !: "Egyébként tudtommal a szervezet utolsó akciója egy épülőfélben lévő börtön megrongálása volt.."

Sajnos nem olvastad végig a cikket elég figyelmesen:

"Utolsó akcióik között tartják [...] a weiterstadti épülő börtön felrobbantását."

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.12.02. 21:27:33

@68nyara: szerintem sem. tőlem azt kérdezték: "hogyha ilyen szar volt miért nem jöttél ki az NSZK-ba?"

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.12.02. 23:03:09

@Veszéjben a lyogállamiság !: a magyar aktuálpolitika TILOS a blogon. a következő esetnél megy a tiltás. köszönöm.

Donat Ella 2019.12.04. 22:43:16

@68nyara: @JTom: Persze, hogy nem értik. Nehéz úgy megérteni valamit, hogy az ember semmit sem, vagy csak alig valamit tud róla. Pl. azért, mert az adott dolog soha nem is érdekelte, mivel nem volt benne érintett.

68nyara 2019.12.05. 04:42:06

@Donat Ella: Ebben tökéletesen igazad van. A probléma, hogy ettől még véleményt megfogalmaznak arról, hogy mi történik ezekben az országokban. A történelem ismerete nélkül, a nélkül, hogy az előzményeket és az okokat ismernék, nagyon nagy gond ha itélkeznek. Ez igaz az egész "keleti" blokkra ilyen szempontból.

Donat Ella 2019.12.05. 15:39:44

@68nyara: Pontosan úgy van, ahogy mondod.
A JTom által idézett "hogyha ilyen szar volt miért nem jöttél ki az NSZK-ba?" pl. kísértetiesen emlékeztet arra a legalább olyan hasznos és találó megoldási javaslatra, mely szerint "Ha nincs kenyerük, akkor egyenek kalácsot!" Ugyanakkora tájékozatlanságra vall, miközben nem kevésbé magabiztos és lekezelő. És igen, nekem is rosszul esik ezzel újra meg újra szembesülni, pedig már megszokhattam volna (szintén "nyugaton" élek már 10+ éve), de nem megy.

fairlane 2019.12.06. 15:14:26

@68nyara: Azt hiszem, mi is hajlamosak vagyunk sommás véleményt megfogalmazni olyan dolgokról, miről csak sejtéseink vannak. Akár ezen blog kommentjeinek keretein belül is...

Don tommaso 2019.12.06. 23:49:03

@JTom: személyesen ismerem helveticust, így igaz, több mint harminc éve érdeklődésének egyik sarkalatos pontja a 68 németországi események.
mindent ami a RAF történetével kapcsolatban eddig megjelent olvasta, sokat levelezett Stefan Aust úrral is. Bizonyára meg a blog szerzőjének is hasznára lehetett volna ez a kapcsolat.
JTOM válasza tipikus, reakciója nem a nekünk megszokott civilizált európai vita kultúra, hanem rögtön megsértődö személyeskedő gúnyolódó hang tetézve a letegezessel.

warr 2019.12.07. 19:16:16

Köszi, jó összefoglalás volt.
Azért a legtöbb fotón tipikus húsz év kötél kaliberű arc virít... Igazi frusztrált németek.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.12.07. 20:06:50

@Don tommaso: ha ismered akkor tudod mennyire van képben. de mi nem ismerjük. a magas lóról ideböfögött "én jobban tudom, de nem mondom meg miben tévedsz" stílusú kommentre hadd reagáljak úgy ahogyan szeretnék, lesz*rva az általad etalonnak tekintett bármilyen vitakultúrát.
de most komolyan mit kellet volna írnom? gratulálni a nagy tudásához? mi alapján? semmit nem tett hozzá a bejegyzéshez az önmaga fényezésén túl.
ha kiérdemli, akkor ugyanúgy leborulok nagysága előtt, ahogyan az itt kommentelő néhány hozzáértő előtt, akik számára mindig volt és van lehetőség bármilyen javításra az általam jegyzett cikkekben.