A johnstowni árvíz - 1889

2019. október 15. - JTom

A South Fork-gát szakadása

Olvashattatok már nálunk több bejegyzést is árvizekről és gátszakadásokról, elég csak a blog e témában legnézettebb cikkét említenem: a Teton-gát katasztrófáját. 130 éve azonban 1889-ben egy ennél nagyságrenddel súlyosabb baleset történt.

00.jpg

Az 1880-as évekre a pennsylvaniai Johnstown város és a környékbeli kistelepülések szépen prosperáltak. A 30 ezer lakosú környéken több gyár is működött, vasúti kapcsolattal. A város legnagyobb üzeme a Cambria Iron Works acélgyár - ami az Egyesült Államok legfőbb fémipari beszállítója volt -, pittsburghi és clevelandi óriásvállalatok részére szállított acéltermékeket, elsősorban sínszálakat, acélhidak elemeit és szögesdrótot. Ezekre szinte korlátlan kereslet mutatkozott a 19. század második felének Amerikájában. A csaknem 8000 munkást foglalkoztató vállalat javából 800 munkáslakás épült, kórház, könyvtár és operaház is működött a városban. Egy mesterséges állami viziút is elérte a települést, ami folyókat csatornákkal kötött össze.

A településtől 24 kilométerre nyugatra ezen a viziúton, a Little Conemaugh Riveren épült meg az elsősorban a gyárosok és a környékbeli notabilitások kikapcsolódását szolgáló mesterséges, duzzasztott tó, a South Fork Fishing and Hunting Club kezelésében lévő Lake Conemaugh. A tó 3,2 km hosszú, 1,6 km széles volt és átlagosan mintegy 18 méter mély. A gát a kornak megfelelően földből készült, amiben kövek voltak erősítés gyanánt. Apróbb szivárgások történtek rajta, ezeket minden esetben csekély munkával sikerült kijavítani.

Egy különösen viharos és rendkívül esős éjszaka után a klub vezetője, Elias Unger, aki a mesterséges tó partján egy magaslaton épült klubházban aludt, ébredés után a gátra lenézve konstatála, hogy az hamarosan át fog szakadni. Azonnal elküldte az üzeneteket a helyenként 150 méterrel is lejjebb fekvő településekre, és embereit odarendelte, hogy próbáljanak tenni valamit. Ám fél napig tartó megfeszített munka után vissza kellett hívni a munkásokat, mert a gát már annyi helyen ömlött, hogy esély sem volt a hiba elhárítására. Röviddel később át is szakadt: 20 millió tonna víz zúdult a völgybe, és megindult Johnstown felé.

A pusztítás elementáris volt. A képek magukért beszélnek; érdemes elolvasni a korabeli magyar tudósítást, amely a Vasárnapi Újság 1889. június 30-i - azaz egy hónappal az események utáni - számában jelent meg. Az újságíró ugyan eltúlozza a halottak számát és bulváros hatásvadász mondatokkal operál, de nem tudhatjuk mi volt a forrása.

fejlec014.jpg


A NAGY ÁRADÁS PENNSYLVANIÁBAN.

Óriási szerencsétlenség hire érkezett junius első napjaiban az Egyesült államokból. Pennsylvánia állam egy virágzó területe, a Conemaugh-völgy, számos népes községgel s több faluval lett május 31-én pénteken az árviz áldozata, több község teljesen elpusztult, 6000 embernél többnek élete veszett el s az óriási árviz által okozott kár nagyságát közel száz millióra becsülik. A rendkívüli nagy szerencsétlenség, [...] felülmúlja a Murcia áradását Spanyolországban s a Tiszáét Szeged mellett. Az általános emberi részvéten kivül, mely ily óriási csapások hallatára mindenkiben önkénytelenül feltámad, minket, magyarokat kiválóan is érdekel ez a katasztrófa, mert Pennsylvania eme elöntött részében s különösen a Cambria nevü vasgyártársulat szolgálatában igen sok magyarországi ember kereste kenyerét s a legközelebbi postagőzösökkel bizonynyal számos magyar család számára érkezik gyászhír. Ily okokból közlünk jelenleg néhány képet a katasztrófa által sújtott vidékről, s mondunk el egy pár részletet a nagy szerencsétlenségről.
A Conemaugh völgy, a melyben a katasztrófa történt, az Alleghany-hegyseg nyugati lejtőjén fekszik, az Ohio folyó forrásvidékén, melyen a pennsylvaniai nagy vasútvonal visz át. Legjelentékenyebb helye Johnstown nevü város, mintegy 30,000 lakossal, 120 kilométernyire keletre Pittsburgtól, az Egyesült-államok egyik legvirágzóbb vas- és aczéltelepe. Johnstowntól egy félóra távolságra éjszakkeletre az úgynevezett South Forkon volt az Egyesült-államok legnagyobb víztartója, mintegy 7 négyszögkilométernyi tó, melyet a pennsylvaniai csatorna számára készítettek; a tó előtt 700 láb széles és 100 láb magas gát vonult el s ez védelmezte a várost a 250 lábbal magasabban fekvő tó vize ellen. Május hó utolsó három napján folytonosan esett az eső s a Golf áram felől az Alleghany hegység felé forró szél fúvott s itt ott erős viharok dúltak. A víztartó tóban óriási módon meggyülemlett viz a gátat erősen ostromolta s május 31-én délután öt óra tájban 200 láb széles nyílást tört rajta, melyen leözönölve, a tágas völgyben a pusztulás munkája megkezdődött.
A viz legelőször South Fork nevü 200 lélekkel biró községet, majd Mineral Pointot seperte el, az utóbbiban egyetlen ház sem maradt meg. Innen rohant le az óriási áradat néhány percz alatt Johnstownra, melyet rövid idő alatt anynyira elborított, hogy csak két ház maradt meg épen s tovább egész tiz kilométernyi távolságba, a hol a Laurel nyergen át egy része az Alleghany hegység másik részébe futott. Az említetteken kivül elpusztultak még teljesen Woodwall, Cambria City, Morellville és Sheridan városok, melyekből egyetlen épület sem maradt meg, Oakley, Long Hollen, Bolivár, Niniveh, New Florence és Saltsburg városok is viz alá jutottak, de a háztetőkre futott lakosok nagyobb része életben maradt. Ezekhez járult még a számos kis község és gyártelep, melyekkel a Conemaugh völgy teljesen beborítva volt. Midőn az árviz szünetelni kezdett, az Alleghany folyóig mindenütt találtak holttesteket s az Ohió folyó mentén is Pittsburghig. Ötven-hatvan kilométerig mindenütt romok borították a környéket, a viz 250 kilométernyi távolságba Johnstowntól még piszkos volt napokon át s mérföldekre lehetett halottakat találni.
A katasztrófa rendkívüli mértékét tanúsítja az az egyetlen tény is, hogy az árviz 20 kilométer távolságra ragadott magával egy 12 tonna súlyú lokomotivot. Johnstowntól 5 kilométernyire szárazföldön egy nagy zongora hevert, melynek egyetlen húrja sem romlott meg. A pusztulást Johnstown városában elősegítette még a kazánrobbanásokból keletkezett nagy tűzvész is, mely csaknem három napig tartott s a viz által megkímélt tárgyakat is elpusztította. Magában Johnstownban különben is közel 8000 ember halt 
meg a katasztrófa következtében, ugy, hogy sokan nem is akarták eloltatni a keletkezett tüzet, csak azért, hogy a hullák is elégjenek, mivel féltek, hogy a tömérdek hulla s az iható viz hiánya miatt a város környékén ragályos betegségek törnek ki. A legnagyobb szerencsétlenseg a város mellett levő s képünkön látható kőhidnál történt, hol a romok összetorlódva 40—60 láb magas gátat alkottak s azután ismeretlen okból meggyuladtak. Ezen a helyen legalább ezer ember veszett el tüz vagy viz miatt.
[...] 
A pusztulás részleteiről nincs terünk elegendőt irni. Borzasztóbbnál borzasztóbb dolgokat beszélnek el az életben maradottak. South Fork községből a táviró tiszt, Ogle asszony, a gát megszakadásáról tudósítást küldött Johnstownba, de a feleletet már nem érte meg, nemcsak magát, de leányát is elsodorta a rohamosan előre törő árviz. Hulburt fogadóban, egy erősen épült háromeletes lakban, 72 ember keresett menedéket, s csak kettő menekült meg. A Conemaugh vasúti állomásnál 41 lokomotivot ragadt magával a viz s ezek közül egyetlen egy sem maradt épen. Ugyanott a vasúti hid egyik lábánál egy szénné égett kisded holtteste, a másiknál 14 koponya akadt fenn, kissé távolabb egy kis dombon a sáros fűben több mint 100 halott teste torlódott össze. Johnstownban a füst 50 lábnyira emelkedett fel s a házak közül nem egy teljes egészében úszott a hullámok felett s meg másnap is a segélyt hozó vasút a nagy torlódások miatt 5—6 kilométer távolságban volt kénytelen megállani. Alma Hall nevü magasan fekvő épületben mintegy 200 ember vonult össze. [...] Egy fiatal ember két növel csolnakon menekült egy vasúti hid felé. Az ár a hidnál szétrombolta a csolnakot, a hídról köteleket dobtak le, egy darabig ahoz kapaszkodtak, később a nők faágba fogózhattak, a férfi, egész testével vizben, görcsösen kapaszkodott a kötélbe. Uj áradat jött, mindhárman odavesztek.
Az amerikaiak nagyok a segítsegben is. Az a rémítő káros veszély, melyet a pennsylvániai árviz okozott, ma, néhány hét alatt már részben pótolva van s az új városok építését megkezdették. De nem pótolhatja semmi az emberéletet s bizony sokan vannak az elveszettek között, kiket itt Magyarországon fognak meggyászolni.

- arcanum -

A halottak számát a hatóságok pontosították, és bizonyos, hogy 2208 vagy 2209 áldozata volt a tragédiának. Az újjáépítés természetesen azonnal megkezdődött, és a Vöröskereszt is megérkezett, hogy segítsen. További állami segélyek és 18 ország felajánlásai érkeztek a rászorulókhoz. A gyár helyreállításával a város is talpra állt, és az acélgyár is 1992-ig működött. Mára az árvíz sújtotta egykori környéket mintegy 70 ezren lakják.

1977.jpg

1977. Újabb ár...

A település szinte hihetetlen módon még egy gátszakadás okozta árvizet élt túl 1977-ben, ekkor a Laurel Run-gát nem bírta a rá nehezedő víz súlyát, és öntötte el a környező településeket, 84 életet követelve. És akkor még nem is beszéltünk az 1936-os "sima" árvízről, ami Szent Patrik napján, március 17-én vette el 25 ember életét. Szóval nem egy életbiztosítás a környéken lakni, az egyszer szent...

 

Képek forrása: Library of Congress

 

RLT-Blogtalálkozó és előadás Szegeden! 2019.10.18. 10 óra, Megyei Levéltár. GYERE EL! Belépés díjtalan!

2019_10_18.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr314985368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Make Valamit · http://make.blog.hu 2019.10.15. 11:54:50

Ha jól emlékszem ez előtte már átszakadt egyszer, utána a tavat képező területet eladták a South Fork klubnak, akik a régen még úgy-ahogy becsülettel felépített gátat kendácsmódszerekkel rendbehozták (pl. a leeresztő zsilipet bedugaszolták mert eresztett) és ez a 'második' gát okozta a katasztrófát.

gigabursch 2019.10.15. 13:06:07

Maradt itt bőven tüzelni való.

Örömhernyó 2019.10.16. 05:21:58

@gintonic.azigazi: Az ilyen újonnan, kevés gondolkodással felhúzott városoknál jogos a minek ment oda kérdés.
Más városok szerves fejlődéssel évszázadok alatt lassan települnek be, növelednek, az emberek kitapasztalják, hogy hol lehet élni nyugodtan, veszélyektől mentesen.
Az ilyen bányavárosokat, valamilyen céllal hirtelen felépített városokat meg oda építik, ahova épp gondolják, ahova a cégek akarják. Aztán ipari vagy más igények miatt felduzzasztanak egy folyót felette és kész az időzített bomba.

adg 2019.10.16. 12:37:21

Szep tortenet. Koszi.
Talan amikor a gat javitasahoz hivta a jomunkasenbereket, egyuttal a varost is ertesithette volna, hogy van itt egy kis problema a varos felett.

Mondjuk nyilvan igy is tett volna, ha elore olyan okos lett volna, mint en utolag.

Amugy a viz mennyiseget szerencsesebb lenne m3-ben megadni, jobban hangzik. De legalabb nem kg-ban vagy literben van, mint bulvarcikkekben. 20.000.000.000 kg viz. :)

hátramozdító 2019.10.16. 17:07:18

Tanulságos volt és inspiratív, igazából építhetnénk mi is egy gátat Szeged fölött, hogy legyen már ott is egy tó, az árvizes rutin megvan... Köszönjük a szerkesztőségnek!