'RLT Best of' - Korai újságillusztrációk nyomában

2019. augusztus 30. - JTom

Lássuk be: nem volt könnyű dolguk a korabeli illusztrátoroknak. A legnagyobb példányszámú brit képes magazin, a The Illustrated London News (Képes Londoni Hírek) már a XIX. század elejétől vállalta, hogy kéthetente, rengeteg képpel illusztrált kiadványt juttat a kellőképpen hírekre éhes és tehetős családok asztalára. Fényképezőgép híján a rajzolók - mai szemmel nézve - művészi alkotásokban örökítették meg a történéseket. Lássuk, mennyire hitelesen!

head.jpg

Éppezért ellátogatunk a ma is fellelhető helyszínekre, hogy szemügyre vehessük, mennyire pontosan sikerült tudósítani a brit felső tízezer tagjait az eseményekről. A szöveg fordítását angolból magyarra a kor stílusában követtem el.

A blog nyári visszatekintő válogatásának a Ritkán Látható Történelem 'Best of"-sorozatának mai darabja eredetileg 2014. január 26-án jelent meg az oldalon.

Korai újságillusztrációk nyomában

Kezdjük az 1860-as esztendővel...

A WALSALLI NYILVÁNOS KÖNYVTÁR

00_5.jpg

Staffordshire-ben az elmúlt évben született tövény szerint - 'mely támogatott Ewart M. úr által - állíttassék ingyenes könyvtár Wallsallban. A Nichols és Morgan úrak által tervezett épület kornak felelő, itáliai stílusban tavalyesztendő végnapjaiban elkészültetett. Galériáján az világos olvasóhelyek alakíttattak ki s könyvtárszolga részére is kuczkó készíttetett. Priváti olvasószobák úgyszint lettek az magas rangban lévő főurak kényelmére. Bútorzat oly művészien lett légyen kifaragva, hogy az falak és mennyezetek mintáihoz minduntalan hozzáillenek.

Az épület ma is áll, funkciójában változott, mert a könyvtár helyét egy művészeti iskola vette át. Sajnos az alsó szint szimmetrikus ablakait ajtókra cserélték, némiképp rontva az összhangot. Jól látható az utcaszint jelentős emelkedése is, valamint a gyönyörű előkerti kerítést is feláldozták a szűk utca forgalmának oltárán.

01_3.jpg

 

***

A BRITISH MÚZEUM IVÓKÚTJAI

00_4.jpg

Ezen márvány ivókutak készültek Smirke Sidney mester úr kezei alatt, ki az világhíres British Múzeum építészmestere. Készíttetett márványból Múzeum saját költségén egy-egy belőlek, a nagy csarnok bejáratának mindenkét oldalán. Hogy az harmonizáljon a teljes épületet uralkodó stylussal. Kiemelendő az márványok szelíd tükröződése melyet semmilyen ábrázolás vissza nem adhat. 

Természetesen a kutak mai napig megtalálhatóak a British Museumban, annyi változtatással, hogy a vízsugár már nem az oroszlánok szájából lövell, hanem mellette két oldalt hideg-meleg formában. A mindenki által használt poharak is eltűntek, miután tudomást szereztek a baktériumok és egyéb mikroorganizmusok létéről.

01. Blackmail_BritishMuseumFountain_cr.jpg

 

 ***

I. ANGSELEY MÁRKI EMLÉKMŰVE

00_1.jpg

000.jpg

Az 1859-es esztendő elejiben egynéhány barátja és csodálója walesi I. Angseley Márkinak kinyilváníttatta azon véleményét miszerint a nemrégiben jobblétre szenderedett tiszteletre méltó férfinak méltó emlék állíttassék meredek oszlop formában a Menni-hídra nézvén. Rövidest adománylistát nyittattak, mely igen hamar betellék és Thomas Harrison úr megbízaték a 28 méter magas oszlopmű felállítására. Ez oszlopmű tetején állíttatott kétszeres életnagyságú bronz személy Angseley első márkija, Nagytiszteletű Hanry Paget huszár öltözékű arczképére formáztatott Matthew Noble úr keze által. 

A bronz-szobor oszlopra állítása problematicus feladat, miszerint a bronz teljes súlya megközelíthetőleg három tonna. Éppezért a hajózásból ismerős többszeres árbócozatot építtettek a teljes oszlopmű szomszédságába és evvel segítve tették helyire a remekmívet. Ezen árbócozat kalkuláltan tíz tonna terhet elhordozni képes lenne.

Míveletet helyszínen irányította Lord Clarence Paget, a néhai Nagytiszteletű Hanry Paget ifjabb fiúgyermeke, aki politikus és Noble úr, ki a szobrot formázta. Mikoris az emlékmű helyére tétetett, az összesereglett sokadalom üdvrivalgásba tört ki.

 

Miért érdemelt a márki ilyen emléket? Nos még mielőtt a magas tisztségbe került volna Henry Paget több háborút megjárt. Saját maga toborozta sereggel harcolt a fanciák ellen először 1793-ban. Később is jeleskedett a háborúkban, utoljára aztán Waterloonál már márkiként közvetlenül Wellington mellett harcolt. Amikor egy ágyúlövés a lovon ülő Paget egyik lábát elvitte, a rá megkövülten bámuló Wellingtonnak csak ennyit mondott angol hidegvérrel: 

"By God, sir, I've lost my leg!" ("Istenemre uram, elvesztettem a lábam!")

Wellington hasonló stílusban ennyit felelt:

"By God, sir, so you have!" ("Istenemre uram, így van!)

További éveiben felhagyott a csatározásokkal és folytatta politikai pályafutását, sokan csodálták, mert saját készítésű protézissel közlekedett pótlandó a fent említett lábat. Szép kort ért meg, csaknem 86 éves volt, mikor elhunyt.

Az emlékmű ma is látható szinte a változatlan formában az érdekes nevű walesi

Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch-ban

és szabadon látogatható. Beszámolók szerint a kilátó tetejére feljutni a 150 kopott lépcsőn elég egyszerű, ám a teljes emlékmű nagyon megtépázott állapotban van, így 150 év után ráférne egy felújítás.

01_1.jpg

02.jpg

03.jpg

 

***

A PALERMÓI FELKELÉS

00_3.jpg

Az királyi csapatok és az általuk "briganti"-nak billogozott Garibaldit követő tömegek utcai harczaiban több, mint 100 ház égett le Palermo Albergheria kerületében, minek után a felszabadulásra vágyó tömeg a Benedek rend által birtokolt kolostorban keresvén menedéket a royalista katonák rájuk gyújtották azt.

A tüzes épületből kiszaladó lelkeket válogatás nélkül lőtték halomra parancs által, nem szánván gyermeket s asszonyt sem. Kis idő múltán, hogy a lázadás lecsendesedett a katonák a tetemeket és sebesülteket halomba rakván a Porta di Castro utczán fáklyákkal meggyújták azt. Erre a máglyára szuronyokkal még százharminc nőt és gyermeket kényszerítettek, kiket a környék házaiból tereltek össze. Én az események szomszédságából saját két szememmel láttam e gaz tetteket.

Nos hogy az ismeretlen tudósító mennyire adott pontos leírást az eseményekről nem tudjuk, de a képen illusztrált épület valóban a Benedek rend kolostora, a mai napig áll Palermoban. A Google Streetview-n látható, hogy az épület nincs túl jó állapotban, de rákeresve láttam, hogy éppen a felújítási munkái folynak. A korabeli rajzolónak nem lehetett könnyű dolga, valószínűleg kutyafuttában skiccelte fel az épületet és később dolgozta ki, mivel az apróbb részletek nem stimmelnek teljesen, ám ez azt hiszem bocsánatos bűn, mert ha belegondolunk, akkor kvázi háborús övezetnek számított a környék.

02_1.jpg

 

***

AZ ACRE ZÁRDA ROMJAI

00_2.jpg

Az eleink idejiből való Acre zárda romjai Norfolkban szemet kápráztatók, építtettek vala Surrey grófja rendelése szerint az úrnak 1085-ik esztendejében. Ki nagyúr harczolt az Szentföld vissza szerzésiért araboktúl. Alig később szerzetesek elhagyák a zárdát, mert kicsiny vala terveiknek. Onnét csak pusztula mindenik.

Ezen képet R. P. Leitch úr készíté az Királyi Akadémia kiállításának hírére és tette tanúságát művészi éles-látásának, miszerint nagy hűséggel metsszé ki ilyen formára, bíráinak nagy megelégedésére.

Így igaz, és a romok mai napig változatlanul, ugyanolyan formában megtekinthetőek a nagy nyilvánosság számára, mintha csak megállt volna az idő és nem telt volna el 150 év. Lássuk mai formájában:

01_2.jpg

 

***

Láthatjuk tehát, hogy a rajzolók meglehetősen jó munkát végeztek.

Amennyiben elnyerte a nyájas olvasó tetszését a fenti kis szösszenet, akkor továbbiakban is prezentálok hasonló érdekes, bár nem éppen friss híreket, párosítva a ma fellelhető helyszínekkel... A saját készítésű, mű-archaikus fordításért "az ánglius beszédből" utólag is elnézést kérek :D

head2.jpg

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IamTwo 2019.08.30. 18:04:28

Nagyon köszönöm a válogatást. Nagy rajongója vagyok az előtte-utána képeknek, a heti posztokban lévőket is mindig megnézem, és volt hogy magam is próbáltam megkeresni valamit, ami a bejegyzésben szerepelt.
Régi fotók nekem a mulandóságot idézik. Emberábrázolásnál mindig ott van a háttérben, hogy már nem él a képen lévő ember/állat. De az épületeknél, utcaképeknél mindig ott van az állandóság reménye :)

Jók ezek a régi újságok. A mai irdatlan információdömpingben elképzelhetetlen, hogy régen mit jelentett egy havi magazin. Nekem megvan a "The London Magazin or Gentleman's Monthly Intelligencer for the Year 1773". Érdekes, hogy mennyi minden van benne, polihisztoroknak való (zenei melléklet [értsd: kotta], matematikai feladványok, versek, aktuálpolitika, nemzetközi hírek, részvényárak, ismeretterjesztés, helyi térképek, színházi és társasági hírek, születések, halálozások és persze a franciák fikázása :)).
Ebben is voltak kivehető "poszterek" - sajnos az én példányomból nagyon sokat valóban kivettek, így arányaiban kevés - a posztban lévőkhöz hasonló - illusztráció van benne.

És az én házi feladatom a téma tiszteletére :)
https://1drv.ms/u/s!AsikeJFM4FtHo99_Gh5XJYA-3pDQTw?e=U9X9G8
(sajnos nincs konkrét támpontom, csak tippelem)

efi 2019.09.01. 21:19:18

Éleslátó R. P. Leitch úr valószínűleg hosszú órákat töltött a zárda romjai előtt annak megrajzolásakor, hiszen a kép nagyon részletes.
Ennek fényében talán meglepő, hogy a bal felsőben lemaradt az 5. kis vakablak. Hogy lehetett ezt elszámolni...? :)