A porba rajzolt jelektől a mágnestábla megjelenéséig - (x)

2019. július 17. - JTom

Támogatott tartalom (x)

Több mint ötezer év kellett hozzá, hogy eljussunk a korszerű mágnestábla megjelenéséig, amiket iskolákban vagy irodákban használunk. Ez a bejegyzés ebbe a fejlődésbe enged rövid betekintést.

A tábla megjelenése

Már az emberiség hajnalán is mindig voltak tapasztaltabb emberek a közösségekben. akiknek tanításait hallgatóság követte. Ők jobb híján az ujjukkal, a homokba karcolva mutatták be a mondandójukat. Pedig a tábla, mint illusztrációt segítő kellék már akár 4-5000 éve is megjelenhetett, hiszen egy i. e. 1700 tájáról származó ősi sumér forrásban találkozhatunk az iskola leírásával. Ebben is megjelent a tábla:

„A tábla házának fia: hová jársz réges-régóta? A tábla házába járok. A tábla házában mit csináltál? Tábláról tanultam, leckémet faltam."

Az iskolába járó diákot egyenesen a tábla házának fiának nevezik, tehát az iskola maga volt a tábla háza.

Hogy mivel és hogyan írtak ekkoriban a táblára, arról csak sejtéseink vannak, ahogyan arról is, hogy milyen anyagból készülhetett. Azt sem tudjuk, hogyan érték el, hogy újra és újra tiszta legyen a felület. Az biztos, hogy sok idő telt el, mire a görög tanítók és tudósok palatáblára írtak krétával.

Táblák a vidéki Magyarországon

Érdemes megnézni azt, hova jutott el az oktatás a 17-18. századra a vidéki Magyarországon. A ma ismert iskolatábla gyakorlatilag nem létezett, a gyerekek a kezükben tartott palatáblákra írtak.

A tanulók az egy teremből álló iskolában gyűltek össze, ahol életkortól függetlenül, vegyesen foglaltak helyet. Oktatás csak akkor folyt, amikor már nem volt munka a mezőkön, s a kicsikre nem volt szükség otthon.

Az elsődleges cél az volt, hogy a tanulók legalább alapszinten megtanuljanak írni és számolni, így az idő nagy részében csoportosan magolták a szorzótáblát és a hittan alaptételeit. Ezeket dallamokba szedték, melyeket mondókaszerűen lehetett ismételni, amíg az összes gyerek fejében nem rögzültek az információk.

A tanár a sok egybegyűlt gyereket testi fenyítéssel rendszabályozta meg, kedvelt eszköz volt a mogyorófavessző, melyet nem sajnált használni. Az oktatás egészen a 20. századig így folyt Magyarországon.

Mágnestábla megjelenése

Amerikában a gazdasági fejlődés hamar magával hozta az irodák megjelenését, ahol a megbeszéléseken gyakran mutatták be a terveket és eredményeket a táblák segítségével. Ezeknek több nagy hátránya is volt, amelyek a sokszor nagyon gazdag üzletemberek között komoly ellenérzéseket váltottak ki.

A hagyományos táblákon használt krétáktól minden krétaporos volt, ez meglátszott az elegánsabb ruhákon. A papíralapú prezentációs eszközöknél pedig állandó gondot okozott a lapok eltávolítása, a keletkező szemét, és a kényelmetlen használat.

Ezeken a problémákon segített a mágnestábla, vagy angol nevén a whiteboard. A kifejlesztését két emberhez is kötik.

Martin Heit fotósként dolgozott, s amikor az ügyfeleivel telefonon tárgyalt, gyakran a megmaradt fotó negatívokra jegyzetelt. Ezekről könnyen le lehetett törölni az írást, mely adta neki az ötletet, hogy akár táblát is lehetne készíteni hasonló megoldással.

whiteboard-849812_1920.jpg

Így néz ki egy modern mágnestábla ma, legyen szó akár az oktatásról, akár az irodáról

K is fejlesztette az első whiteboardot a telefonja mellé, majd, amikor az bevált, el akarta adni az ötletét. Elvitte egy kereskedelmi kiállításra, de az épület a megnyitó előtti éjjelen leégett. A csalódott feltaláló eladta a találmányát a Dri-Mark nevű vállalatnak, mely sikerre vitte a mágnestáblát az oktatási szektorban.

Egy másik embert is gyakran említenek a mágnestábla feltalálójaként. Albert Stallion egy olyan vállalatnál dolgozott Amerikában az 1960-as években, melynek fő profilja a tűzzománc termékek gyártása volt. Albert a zománc csillogását figyelve jött rá, hogy az anyagot akár az irodai prezentációknál is lehetne használni, tábla formájában.

Akkor senkit sem érdekelt az ötlete, így elindította a saját vállalkozását, ami a MagiBoards nevet kapta. Az igazi áttörés viszont akkor következett be, amikor egy újabb feltaláló, Jerry Woolf 1975-ben kijött a táblafilcével. Ennek tintája nem volt mérgező, s könnyen le lehetett törölni a mágnestábláról.

A hagyományos prezentációs eszközök kora ekkor kezdett leáldozni, s a mágnestábla az 1990-es évekre már mindenhol ott volt. Napjainkra szinte egyeduralkodónak számít, nem számítva a más célra használt digitális táblákat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2019.07.18. 19:14:13

Sokszor elmerengtem azon, hogy mágnestáblán hogy oldják meg a geometria oktatást?
Körzőt nem lehet beleszúrni, párhuzamos mozgatásra meg elmaszatolódik a rajz.
Mindemellett a többtáblás egyetemi előadók (aki már járt ilyen előadóban tudja mire gondolok), szép asztalosmunkával még mindig rabul ejtők.

Szóval: olyan gyorsan nem fog eltűnni a színről ez a történet.

Hogyan történt 2019.07.19. 20:28:26

@gigabursch: Már 20 éve is volt megoldás a körzőre és a vonalzóra. Az akkor 60 éves matektanárunk szép köröket rajzolt vele. Már nem emlékszem a megoldásra, de táblafilc volt valahogy beleapplikálva a körzőbe, s tapadókorong vagy valami ilyesmi a másik felére. Volt nagy derékszögű műanyag vonalzója, abban is volt valami táblafilc, s az öreglány olyan nagy rajzokat készített a készlettel, hogy öröm volt nézni. Minden maszatolás és hiba nélkül. Ki van ez jól találva.