Airport '73 - avagy a szovjet repülés fekete éve

2019. március 06. - DDQ

...és még egy ráadás

 

"DDQ, az egykori Szovjetunió repülőgép-eltérítéseiről szóló sorozatának utolsó részét olvashatjátok ma. De nem kell szomorkodni a téma kedvelőinek, néhány hét múlva egy rendkívül érdekes - szintén szovjet, és garantáltan ritkán látott - bűnügyi történetet olvashattok majd szerzőtársunktól. Amikor azt a sztorit először olvastam én szinte nem is hittem el az egészet szóval remek kis dolog jön. Tartsatok akkor is és persze ma is velünk!" - Jtom

cccp-42505.jpg

 

1973.április 23. 

Tragikus nap volt ez az április 23. a Moszkva – Leningrád 2420-as járat Tu-104-es gépe és a fedélzeten tartózkodó 51 fő utas és 6 főnyi személyzete számára. (Néhány adat a repülővel kapcsolatban: CCCP-42505, 1960, Su2420 17 095 repült óra, 10 698 leszállás.)

A beszállás és az elindulás rendben lezajlott, a felszállási engedély kiadását követően a gép elrugaszkodott a pályáról. A repülés 20. percében, mikor már repülési magasságon voltak, elérve a 7800 métert, az egyik utas a légiutaskísérőhöz lépett, és ezzel kezdetét vette a rémálom.

Iván Bigyuk (47)  egyik kezében egy papírral, melyre követeléseit írta, a másikban pedig fegyverrel közelítette meg a légiutaskísérőt. Arra utasította, hogy tájékoztassa a pilótákat szándékáról, mely szerint, ha a gépet nem viszik Stockholmba, felrobbantja a nála lévő gránátot. Ezt követően megkísérelt a pilótafülkébe is bejutni, de Vincent Graznov, aki szerelőként tartózkodott a fedélzeten, valamint Vjacseszláv Jancsenkó fedélzeti tiszt ebben megakadályozták.

A két alkalmazottnak végül hosszas tárgyalást követően sikerült meggyőzniük Ivan Bigyukot,  hogy teljesítik követelését. Arról azonban nem volt tudomásuk, hogy a gépeltérítő igencsak felkészült, és korábbi munkahelyéről ellopott két kilogramm robbanóanyagot, melyet fel is vitt a repülőgépre.

A pilótafülke előtt ezután patthelyzet alakult ki, a szerelő folyamatosan szóval tartotta a gépeltérítőt, miközben a megfelelő alkalmat várta, hogy lefegyverezhesse. A gép eközben óvatosan visszafordult Leningrád felé, s leszálláshoz készülődött. Mikor már 120 méterre ereszkedtek, Ivan Bigyuk rájött, hogy átverték. Hiába próbálta a szerelő megakadályozni, felrobbantotta a gránátot, aminek hatására a többi robbanóanyag is detonált.

A robbanás azonnal megölte Vincent Graznovot és a gépeltérítőt, valamint beszakította a pilótafülke ajtaját, és megsebesítette a két pilótát is. A repülőgép törzséből egy nagy darabot kiszakított a robbanás ereje, ennek következtében károsodott a hidraulika rendszer, tönkrement a magassági kormány, és megsérült az orrfutó is. A gép ettől zuhanni kezdett, s noha a pilótának sikerült valamelyest  korrigálnia a hirtelen süllyedést, a repülőgép így is 310 km/h-ssebességgel csapódott a leszállópályához. Egyszer visszapattant, majd újra földet ért, s az orrán több száz métert csúszva állt meg.

A személyzet ura maradt a helyzetnek, s az erősen sérült gépből mindenkit kimentettek. Vincent Graznov a Szovjetunió Hőse lett, és a személyzet többi tagja is magas állami kitüntetést kapott.  Az 1960-ban épített Tu-104-es ezután selejtezésre került.         


 

1973.május 18.

Az Aeroflot 109-es járata Cseljabinszkból repült Novoszibirszk érintésével Irkutszkba. A járatot a társaság Tu-104-ese (CCCP – 42411, 1958,  Su109, 19 329 repült óra, 8841 leszállás) 9 főnyi személyzettel, 81 fő utassal repülte. A közbenső leszállást és személyzetcserét követő felszállás során minden rendben ment, előírás szerint emelkedtek 9000 méterig. Húsz perc elteltével iránymódosításra kértek engedélyt, majd egy kódolt vészjelzést is leadtak. A vészjelzést leadását követően a gép eltűnt a radarról. A megkezdett kutatás a gép roncsait 97 kilométerre Csita városától találta meg, túlélő nem volt.

45_big.jpg

Egy Tu 104-es roncsai valahol Oroszországban

A fekete doboz és  a hangrögzítő adatai alapján a vizsgálóbizottság jelentésében a következő szerepelt:

„Az 1941-ben szültetett Csingisz Junuszoglu Rzajev, Irkutszki lakos - aki mentális problémáktól szenvedett, miután eltanácsolták kormányzati állásából - a pilótafülkébe hatolva eltérítette a Su109-es járatát. A fedélzeten tartózkodó biztonsági tiszt, bizonyos Jozik (több adatot nem találtam róla - DDQ), szolgálati fegyverével lelőtte a gépeltérítőt. A lövés a bal oldali 8. bordánál érte az elkövetőt, majd a szívébe hatolt a lövedék. A halálos lövés ellenére, még volt annyi ideje, hogy a derekára erősített 6 kg TNT-t tartalmazó szerkezetet működésbe hozza.

A 6500 méter magasan bekövetkezett robbanás darabokra szakította a gépet, roncsai nagy területen szóródtak szét. A fedélzeten tartózkodók közül senki nem élte túl a robbanást.”

3.jpg

Kényszerleszállt Tu-140-es a sztyeppén

  

A gépeltérítésekkel foglakozó sorozat utolsó előtti epizódjaként következzen egy különleges eset, melyben a későbbi szovjet főtitkár is szerepet kapott!

11743367.png

Ivan Andrejevics Kashin, a gép pilótája

Még mindig 1973-ban járunk, az érintett géptípus egy Jak-40-es (CCCP-87607) utasszállító, amely az F-19 jelzésű belföldi járatra volt beosztva. A repülési terv szerint Moszkvából repültek volna Brjanszk városába, 28 fő utassal, valamint 3 fő személyzettel. A fedélzeten nem tartózkodott légutaskísérő, a kapitány Ivan Andrejevics Kashin (aki később megkapta a „Szovjetunió Hőse” kitüntetést), a másodpilóta Nyikolaj Nyikitin, a fedélzeti szerelő pedig Sztanyiszlav Talpekin volt.

A felszállást követően minden rendben zajlott, amíg négy utas akcióba nem kezdett. Viktor Romanov, Vlagyimir Zsalin, Pjotr Bondarev, valamint Alekszander Nyikiforov a fedélzeti csomagtartóból elővették a korábban elrejtett fegyvereiket. A fegyverekkel ezután sakkban tartották az utasokat és megkíséreltek behatolni a pilótafülkébe. A fedélzeti szerelő, aki szembeszállt a gépeltérítőkkel, a küzdelem során megsérült. Megpróbálta bezárni a fülke ajtaját, de a fedélzeti ételkocsi a dulakodás során begurult az ajtó résébe. A pilótafülke ajtaját belökve, a fegyverekkel így mégis sikerült eltéríteni a repülőgépet. Ezt követően egy igen meglepő és különleges követelést tettek közzé a rádión.

A repülőgép és a túszok elengedése fejében 1,5 millió dollár váltságdíjat követeltek, és mindezt megfejelték azzal is hogy feltételül szabták a korábbi gépeltérítők szabadon bocsátását.

52604876.png

A kép közvetlenül az akció után készült, a gép alatt az egyik gépeltérítő, valószínűleg Alekszander Nyikiforov holtteste látható

A gép végül Moszkvában szállt le, ahol már várta egy sebtében felállított bizottság, melynek két nagy befolyással és hatalommal bíró férfi is a tagja volt, mégpedig: Nyikoláj Scselokov belügyminiszter, valamint Jurij Andropov, a KGB akkori vezetője. Brezsnyev halála után 1982-ben Andropov lett a birodalom első embere, azaz az SZKP főtitkára.   

A gépeltérítők a leszállást követően elengedték a sebesült szerelőt és egy másik, szintén sebesült utast. Ekkor már új követeléssel álltak elő: kérték a váltságdíj felét, és a repülőgép üzemanyaggal való feltöltését, s szabad repülést egészen Leningrádig. Ezért cserébe elengedik az utasok felét. Ha elérnek Leningrádba, ott újra tankolnak, s ha megkapják a pénz másik felét, elengedik a többi utast is. Ők maguk pedig - szándékuk szerint - tovább repülnek Svédországba.

64111720.png

Beszélgetés az akciót követően

A bizottság két vezetője úgy döntött, hogy nem alkudoznak tovább a gépeltérítőkkel. A helyszínen rendelkezésre álló rendőri erőkből önkénteseket toboroztak, s belőlük alakították ki azt a csoportot, amely végül kézifegyverekkel és egy páncélozott szállítójármű segítségével lerohanta a repülőgépet.

Ám  a jól szervezettség és az ilyen jellegű műveletekre való kiképzés teljes hiánya hamar megmutatkozott az akció során, mert teljes volt a zűrzavar és a pánik. Erős tűzharc alakult ki a gépeltérítők és a rendőrök között. A küzdelemben részt vettek az utasok is, akik végül sikeresen legyűrték az egyik gépeltérítőt. A művelet során 96 lövés szakította át a gép törzsét, de csodával határos módon egy utas sem halt meg.

Alekszander Nyikiforov meghalt a lövöldözésben, Viktor Romanov megsebesült, s később életét vesztette. A másik két gépeltérítő, Pjotr Bondarev és Vlagyimir Zsalnyin fiatalkorú volt, így Bondarev 10 évet kapott, Vlagyimir pedig kényszergyógykezelést egy kórházban.    

 

Jurij Vlagyimirovics Andropov a későbbi főtitkár (balra) hallgatja Nyikoláj Scsekolov rendőrfőnök beszámolóját

Az 1973-as év eseményeiből okulva a szovjet hatalom - mint már korábban szó volt róla - átszervezte a repülésbiztonsági hatóságokat, létrehozott speciális egységeket és új törvényeket vezetett be, egészen a halálbüntetésig kitolva a büntetési tételeket a gépeltérítők vonatkozásában. Ezen intézkedések viszonylagos biztonságot hoztak a repülés  következő tíz évére. Ám mindig vannak...

...előre nem látott következmények:

0001.jpg

 

A gépeltérítések miatt a szovjet vezetés, hogy megelőzzék a további hasonló eseményeket - illetve gyorsan tudjanak reagálni, ha szükséges - a „Riasztás-terv” keretein belül speciális egységeket hozott létre. Az egységekben szolgáló embereket akiket gondos körültekintés után választottak ki, alapos, hosszú hónapokig tartó kiképzésnek vetették alá.

De mint azt a következő, 1986. szeptember 20-án, az ufai repülőtéren történtek mutatják, nem lehet mindenre felkészülni. A most következő esetben nem csak elkövetők személye érdekes, hanem több szokatlan mozzanatra is érdemes odafigyelni.

A fent említett terv keretében Ufa városában, a Baskír SZSZK fővárosában található repülőtér miatt állomásozott egy speciális egység a közeli laktanyában. Az egység tagjai közül néhányan úgy gondolták, hogy a képzés során megszerzett ismereteiket felhasználva, valamint a használatukban lévő fegyverekkel könnyűszerrel megszerezhetnek egy repülőgépet, mellyel külföldre tudnak majd szökni.

Hosszú tervezgetés után Nyikoláj Masztnyev (20), Szergej Jagmurzsi (19), és Alekszander Konoval (19) egy alkalmas pillanatban a fegyverszobából engedély nélkül magához vett több AK-47-est, valamint egy Dragunov mesterlövész puskát, lőszerekkel együtt.

Taxival hajtottak a repülőtérhez, de időközben módosították a tervüket:  azóta sem derült fény arra, hogy pontosan miért is. Egyik elképzelés szerint felfedezték távozásukat és a laktanyában fújtak riadót, de az is lehet, hogy a taxi megszerzése tűnt fel a hatóságoknak. A repülőtér közelében összefutottak egy rendőrségi járőrrel, így kapva az alkalmon, megkísérelték megszerezni a rendőrségi UAZ terepjárót. Az összecsapásban mindkét rendőrt lelőtték, de ez már az egyik elkövetőnek túl soknak bizonyult, Konoval a társait hátrahagyva elmenekült.

Nyikoláj és Szergej úgy döntött, hogy folytatják a gép megszerzésére tett erőfeszítéseiket. Miután a fegyveres összecsapásra felfigyeltek a repülőtéren is, végül nem a zsákmányolt UAZ terepjáróval, hanem egy vízelvezető csatornán keresztül jutottak be a repülőtérre, ahol szerencséjükre a behatolási helyükhöz közel ácsorgott egy repülőgép.

A Tu-134-es (CCCP-65877) - mely a Kijev – Ufa – Nyizsnevartovszk útvonalon repült -  tankolni állt meg Ufában. A gépen ekkor 5 fő személyzet és 76 utas tartózkodott. A két szökevény az üzemanyag vételezés során - a géptípusokról a kiképzések során szerzett ismereteket felhasználva – könnyedén feljutott a fedélzetre és birtokba vette azt.

A gyors menekülés érdekében igyekeztek rábírni a gép pilótáit arra, hogy azonnal szálljanak fel. A pilóták a tankolásra hivatkozva húzták az időt, s közben a gépeltérítők a fedélzeten lévő utasokkal is konfliktusba kerültek. A helyzet odáig súlyosbodott, hogy egy utast megöltek, valamint egy másikat megsebesítettek. Ekkor már az elsődlegesen intézkedő repülőtéri hatósággal is tárgyalásokat folytattak, melynek eredményeképp néhány utast elengedtek a fedélzetről.

A helyzet megoldására -  a helyi erők érintettsége miatt -  egyenesen Moszkvából küldtek egy másik, speciális egységet. Ezek bevonása után a gépeltérítők számára világossá vált, hogy helyzetük reménytelen, így egyetlen lehetőségként az öngyilkosság jöhetett szóba. Az eset egyik szokatlan momentuma az, hogy bár mindkettőjüknél ott voltak a fegyverek,  mégsem ezt választották megoldásul.

A tárgyalások során erős kábítószereket kértek, amit meglepő módon rendelkezésükre is bocsájtották. A két gépeltérítő be is vette a szereket, de csak az egyikükre voltak hatással, ugyanis Nyikoláj rendszeresen fogyasztott kábító hatású szereket korábban is. Sok kérdést felvet, hogy mint a biztonsági erők tagja, miként lehetett kábítószer-fogyasztó.

Szergej a szerek hatására elájult, így Nyikoláj egymaga maradt. Hirtelen döntés hatására elengedett mindenkit a gépről, de a repülőgépet még ekkor sem adta át. Amint a gépet mindenki elhagyta, a Moszkvából ide irányított Alfa csapat támadásba lendült és a gépet nem egészen 6 másodperc alatt elfoglalták, és a  rövid tűzharcban Nyikoláj halálos lövést kapott. Az időközben eszméletlenül fekvő Szergej is megsérült, olyan súlyosan, hogy később amputálták a lábát.

A későbbi nyomozás és vizsgálatok során összesen hat embert tartóztattak le, köztük az időközben elfogott Konovalt is. Szergej Jagmurzsit a katonai bíróság halálra ítélte, s agyonlőtték. Konoval, mivel nem vett részt a gépeltérítésben, valamint a két rendőr megölésében játszott szerepe sem volt pontosan tisztázott, 10 évet kapott. A másik négy, az ügy kapcsán eljárás alá vont személy 2 és 6 év közötti büntetést kapott.

 

Szöveg: DDQ

Képek: Wikipedia, Softmixer.com, Stephan John Rendle

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2019.03.06. 23:55:29

Svédországról nem tudom, mit gondoltak. Ott is évtizedekre sittre kerültek volna.

molnibalage 2019.03.07. 08:52:22

Számomra nem világos az, hogy a szovjet rendszerben - mint minden diktatúrában - a civilek fegyvertartási joga kb. 0 volt. Honnan jutottak ennyien és ilyen könnyen fegyverhez és TNT (!)-hez (6 kg...!!!!) és vitték fel csak úgy a gépre? Többször?

Egészen elképesztő.

Nyerspolgár 2019.03.07. 09:12:50

"Beszélgetés az akciót követően" A ge[et gyorsan atfestettek? :)

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.03.07. 09:19:34

@Nyerspolgár: nem írja hogy az akciót követően mennyi idő múlva

Wacunao 2019.03.07. 10:36:33

Az 1973. május 18-i esetnél, kizárólag a fekete doboz és a hangrögzítő adatai alapján vajon hogyan állapították meg, hogy a gépeltérítőt a bal oldali 8. bordájánál érte a lövés, majd a szívébe hatolt? Hacsak nem találták meg a maradványait, amit - tekintve, hogy saját magát robbantotta fel - kétlek :)

Lxxxx 2019.03.07. 11:30:58

@David Bowman: Na de milyen sittre? Sose volt oly jó dolguk, mint ott lett volna...

Lxxxx 2019.03.07. 11:31:02

@David Bowman: Na de milyen sittre? Sose volt oly jó dolguk, mint ott lett volna...

Lxxxx 2019.03.07. 11:31:53

@David Bowman: Na de milyen sittre? Sose volt oly jó dolguk, mint ott lett volna...

tudi 2019.03.07. 15:34:36

Köszönjük, jó volt. Azért remélem lesz még folytatás, mert ezek tényleg olyanok, amikről nem igazán hall az ember. Ahogy az egyik kommenttárs felvetette nekem is kicsit érdekes, hogy hogyan lehettek így felfegyverkezve az emberek a SZU-ban. Bár lehet azok a fegyverek a munkahelyről vivődtek haza.

DDQ · https://www.facebook.com/Menetszel2016/ 2019.03.07. 16:30:44

@Wacunao: A jegyzőkönyvek, leírások elėg pontatlanok, s nem is biztos, hogy teljesen hűek az adatokhoz. Gondolom mås vizsgálati eredményeket is hozzátettek, csak azt éppen nem részletezték. Ezek a közzétett adatok, gondolom a közvéleménynek szóltak. Az itt közzėtett leírás egy hivatalos közlemény, lehet igy jobban hangzott. ( Azt úgysem tették volna közzé, ha egyenesen a robbanóanyagot találta volna el a lövés, tudtak róla.)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2019.03.07. 16:41:00

Beszélgetés az akciòt követôen:
- Vologya, te mennyi vodkát toltál be ma? - kérdezi a jobb oldali alak.
- Ùgy másfél, két liert. - válaszolja, kissé tétován a középsô.
;)

DDQ · https://www.facebook.com/Menetszel2016/ 2019.03.07. 16:41:55

@tudi: Örülök, hogy tetszett! A háborúk során rengeteg fegyver került ki, és maradt szerte szét.Ezeket a lakosság összeszedte. A fegyvergyårtás folyamata alatt ,a nagy számok törvénye alapján, sok került ki a rendszerből, a több millíóból nem volt feltűnő ha "selejtbe" megy pår. Még itthon is rendre kerül elő pl. a Pa 63-ból ėvente jópår, aminek sosem volt sorozatszáma. Nem olyan rég egy bezårt kőbányánkban talåltak pár kilo robbanóanyagot, ami csak úgy ott maradt. Hiába a szigorú szabályzás, a rendszer kijåtszható volt...

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2019.03.07. 16:46:56

Az a TNT szerintem is bányászati trotil lehetett. Pár üveg pacsolt vodkáért szvsz ma is szerezhetsz ott egy pár kilòt. Hát még akkor!

Wacunao 2019.03.07. 17:11:52

@DDQ:
Szóval ezek szerint ez csak egy "légből kapott" (bocs...) feltételezés :)
Komolyra fordítva a szót, azért nekem fura, hogy a hivatalos közleménybe ez így került bele, bármiféle indoklás vagy magyarázat nélkül, hogy mi alapján jutottak erre.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.03.07. 19:21:36

Korabeli szovjet vicc.

A Moszkva-Leningrád járaton egy férfi belép a pilótafülkébe, pisztolyt vesz elő, majd megszólal:
- Irány Leningrád!
- Nem Stockholmot akart mondani? - szól vissza a pilóta.
- Nem, az utóbbi 2 alkalommal Stockholmban szálltam le, most sietős dolgom van Leningrádban, így szeretnék egyből oda megérkezni.

hátramozdító 2019.03.07. 20:08:42

Ez megint igen jó volt, köszönet érte, színesebb, teljesebb így a blog :)

ganxta77 2019.03.07. 20:27:54

Nyolcvanas évek végén történt meg velünk az eset, hogy a közeli kisváros szovjet laktanyájából poros üdülőövezeti kis utcánkba tévedt egy KPA3 teherautó és a rajta utazó szovjet megszálló erők tagjai a platón található 2 darab 200 literes hordó tartalmát szerették volna 10 liter pálinkára cserélni apámmal. Sajnos az üzlet nem jött létre, mert apámnak csak bora volt és az nem érdekelte őket. Minket meg az ő gázolajuk nem érdekelt, mert csak egy Wartburgunk volt, traktorunk nem. De szerintem, ha lett volna megfelelő mennyiségű páleszünk, akkor komolyabb cserealapot is ki lehetett volna alkudni... Gondolom, hogy az anyaországukban is hasonló módon (vagy még könnyebben) mentek ezek a dolgok, úgyhogy szerintem ez a válasz a honnan volt fegyverük kérdésre. Tudomásom szerint a leltárfegyelem sosem volt az elvtársak erőssége.

Allesmor Obranna 2019.03.07. 20:47:59

Ez a Vincent Graznov egy érdekes név :)

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2019.03.07. 21:14:48

@Allesmor Obranna: nekem is megütötte a szemem, amúgy inkább Grjaznov magyarosabban, de a Vincent az stimmel kb.
"Винсент Грязнов"

¿Qué tapas hay? 2019.03.07. 21:22:33

@Allesmor Obranna: @JTom: Az urat eredetileg Vikentyij Grigorjevics Grjaznovnak hívták oroszul. www.warheroes.ru/hero/hero.asp?Hero_id=7358

Elképzelhető, hogy valami fordítás során vált Vincentté.

¿Qué tapas hay? 2019.03.07. 21:28:19

@JTom: @Allesmor Obranna: Mondjuk a SZU-ban nem volt kötöttség a keresztnév kiválasztására, tehát a józan ész határain belül lehetett választani bármilyen nevet a gyereknek. A Винсент, Винценц alakok sem lennének életszerűtlenek.

fairlane 2019.03.07. 22:40:27

@David Bowman: vagy megették volna őket a migránsok! :-)

Bgs 2019.03.08. 01:21:12

Hogy honnan tudták a nyolcadik bordát és a szívlövést? Hát bevallotta! (Néhányan talán még emlékeznek a viccekre.)

Apámmal történt meg a nyolcvanak években, hogy Aeroflottal repült vissza Budapestre. Útközben bemondták, hogy mivel sok a jugoszláv utas a fedélzeten, ezért előbb inkább Belgrádban szállnak le. (Tudom, nem "esik útba", némi vodkával ez is megoldható.)

A Szovjetúnióban pedig szinte mindent lehetett kapni, csak tudni kellett, hogy hol és mikor. No meg ha sor volt, gyorsan be kellett állni.

Utolsó saját maradandó élményem Aeroflottal, már a rendszerváltás után volt. Irkutszból hibás futóművel szálltunk föl. Követve a régi Aeroflot szlogent: "Olyan még nem volt, hogy egy gépünk fönt maradt volna!"

Terézágyú 2019.03.08. 09:22:07

""Винсент Грязнов""

Ez magyar betűkkel Vinszent - bármilyen furcsa is magyar szemmel :)

@¿Qué tapas hay?:
"Mondjuk a SZU-ban nem volt kötöttség a keresztnév kiválasztására,"

Emlékszem, hogy hír volt annak idején, hogy Reagan-Gorbacsov-találkozó után egy szovjet ikerpár a Mihail és a Ronald nevet kapta.

A fegyvertartásról (olvasmányaim alapján): bizonyos fokig - és bizonyos területeken - szabadabb volt a fegyvertartás: Szibériában, illetve az Ural erdős területein, szóval ilyen helyeken, ami nagyon sokáig (még ma is?) az oroszok "Vadnyugatjának" számított, "simán" volt vadászpuskájuk az ottaniaknak. Boltban lehetett venni. Hogy aztán azok a puskák máshova is elkerültek...

Helga Beauty Salon 2019.03.08. 09:22:22

@Bgs: Nekem is vicc jutott eszembe a fegyverszerzésen csodálkozó kolléga okán! A Szovjetunió is a korlátlan lehetőségek országa volt és talán nem is vicc lehetett a mozdonyt cserélünk......... mire?..........vodkára! :DDDD
Láttam olyan dokumentumfilmet, ahol Iván japánból csempészett jobbkormányos Toyotával furikázott.

Lxxxx 2019.03.08. 09:40:49

@Helga Beauty Salon: A jobbkormányos kocsikat százával hordják át Japánból, akár hajók fedélzetére biggyesztve, a távol-keleti ex-szovjet területeken teljesen megszokott pár évtizede.

Helga Beauty Salon 2019.03.08. 09:43:39

@Lxxxx: Igen, ez is távol-keleti részen volt. Lehet ott rend ha lazán használják, ezek után miért ne szerezhetne valaki fegyvert? :D

Pierr Kardán 2019.03.08. 09:52:04

Honnan szereztek fegyvert?

Szerjózsa a szamovárgyárban dolgozott, néha vitt haza alkatrészeket, hogy összerakjon magának egy jó kis szamovárt.

De Szerjózsa elég béna volt, mert az alkatrészekből sose sikerült neki szamovárt összerakni, mindig géppisztoly lett belőle :-))

Bgs 2019.03.08. 10:34:58

@Lxxxx: A kilencvenes években, Vlagyivosztok utcáin hirtelen tömegesen jobbkormányosra kezdett cserélődni az állomány. Ha egy hajó fedélzetén el lehetett helyezni valahol egy autót, és a hajó járt Japánban, akkor szinte biztosan hozott is valamit vissza.

Bgs 2019.03.08. 10:37:29

@Pierr Kardán: Ehhez még csak nem is kellett elmenni a Szovjetúnióba. Még Budapesten is megvolt az a bizonyos villamosmegálló, ahol a bátrabb villamosvezetők bemondták, hogy a "Lámpuska gyár" következik. :)

David Bowman 2019.03.08. 11:19:43

@Lxxxx: Vlagyivosztokban már lassan át kellene térni a balra hajtsra.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2019.03.08. 13:12:28

@Helga Beauty Salon: @Lxxxx: @Bgs: Nem csak a Távol-Keleten, hanem közelebb is: mi '91-ben Ogyesszában láttunk naponta legalább 5-7 jobbkormányos autót. Nem is értettük, aztán helyi ismerősök mondták, hogy ezek japán import autók.

gigabursch 2019.03.09. 11:16:17

@Pierr Kardán:
Ezt én békésen arató mindig visszalövő kombájnokkal ismertem.