Egy háborús nap

2018. június 26. - ¿Qué tapas hay?

30 éve robbant az arzamaszi "atombomba"

 

1988 júniusában egyik késő délelőtt, egy Moszkvától 400 kilométerre keletre fekvő szovjet város lakói irtózatos méretű detonációt hallottak. A hang irányába nézve egy félelmetes gombafelhő emelkedett fel ijesztően közel. A város lakói tudták hogy tőlük nem messze egy zárt városban atomfegyvereket fejlesztenek. Nukleáris baleset vagy külső támadás? Ezek voltak az első gondolatok.... Állandó olvasónk ¿Qué tapas hay? harmadik bejegyzését olvashatjátok ma, megint egy elképesztő szovjet témában!

01.jpg

1988. június 4-én az oroszországi Arzamasz város vasútállomása közelében felrobbant egy tehervonat három teherkocsija, amelyek robbanóanyagot szállítottak a közeli hadiüzemből. A robbanás mértéke akkora volt, hogy annak két kilométeres körzetében az épületek megsérültek, 151 épület pedig teljesen megsemmisült. A hivatalos statisztikák szerint 91 ember életét vesztette, 744-en megsérültek, 823 család vált hajléktalanná. A baleset kivizsgálása évekig tartott, de az áldozatok és a helyi hatósági személyek egy része máig azt hiszi, hogy a katasztrófa tényleges okait eltitkolták.

Az 1988. június 4-i reggeli szolgálat a Gorkiji Vasút tapasztalt mozdonyvezetője, Jurij Mikanovics számára szokványosan kezdődött: először egy tehervonatott vitt Gorkijba (ma Nyizsnij Novgorod), majd mozdonyával Okszkaja állomásra vezényelték, hogy felvegyen egy másik tehervonatot. Ez a tehervonat a dzerzsinszki „Szverdlov”-gyárban gyártott robbanóanyagokkal volt megrakva. A szállítmányt az ország déli részén működő bányaüzemekhez kellett volna továbbítani. Az érvényes utasítások szerint a robbanásveszélyes áruval rakott kocsik és a villanymozdony közé üres teherkocsikat kellett volna sorozni védőkocsiként, de ez aznap – a védőkocsinak alkalmas kocsik már megszokott hiánya miatt – elmaradt.

A vonat nyolc óra körül indult el Arzamasz irányába. A vonatot egy közbülső állomáson feltartották, 23 perc ácsorgás után, fél tíz körül indulhattak tovább Arzamasz-I vasútállomásra. A vonat itt egy alacsony töltésen haladt, valamivel a vasút mellett álló házak szintje felett. Ekkor következett be a robbanás. 

A robbanás ereje a mozdonyt száz méterre repítette. A mozdonyszemélyzet szerencséjére a kétrészes villanymozdony hátsó fele a robbanás közvetlen lökéshullámát felfogta, így ők – bár sérülten – életben maradtak. Már sötétedett, mire magukhoz tértek és sikerült kimászniuk a roncsból; ezután autóstoppal kórházba mentek. (Ez mennyire orosz, nem? :D - Jtom)

 

Tényleg kitört az atomháború?

A háború után Arzamasznak mintegy harmincezer lakosa volt csak. A katonai érdekeltségű finommechanikai és elektronikai készülékgyár és a hozzátartozó tervezőiroda 1957-es alapítását követően a lakosság növekedni kezdett. A kertes családi házak között megjelentek a hruscsovkák (az ötvenes évek végén épült, rossz minőségű, téglaépítésű társasházak), majd később a panelházak is. A '80-as évek végére a város lakossága elérte a százezret. A robbanás mindegyikük életét érintette.

A lakosság java része tudta, hogy a várostól hetven kilométernyire fekszik az Arzamasz-16 jelű zárt város (ma Szarov), ahol nukleáris fegyverek fejlesztésével és gyártásával foglalkoznak. A robbanás fekete gombafelhőjét meglátva a város fölött, az emberek első gondolata rögtön az atomrobbanás volt. Mindezt megerősítették az utcán megjelenő locsolókocsik: még mindenki emlékezett rá, hogy a három évvel korábban történt csernobili baleset után is ez volt az első intézkedés.

A kórház egyik orvosa, meglátván a gombafelhőt, rögtön atomtámadásra gondolt, és intézkedett, hogy az ablakokat vizes lepedőkkel takarják el, ahogy azt a polgári védelmi oktatáson tanulták. Nem sok idő maradt ilyesmire, özönleni kezdtek a sérültek. Mind a hat mentőbrigád a robbanás helyszínén dolgozott, tucatjával szállították be a sebesülteket, sokan saját lábukon érkeztek. A kórház hamar megtelt, ezután a sérülteket a kertben fektették le, a kezelésük is itt történt. A robbanástól a város közművei is megsérültek, a kórház vízellátása is megszűnt. A sérültek ellátásához szükséges vizet a környékbeli kutakból hordták vödörrel a kórházba.

A sebesültek szállítását nagy tömeg kísérte, mindenki a rokonait kereste a sérültek között. A legsúlyosabb eseteket Gorkijba és Moszkvába szállították, mindemellett a helyi kórházban, a leírt körülmények között több száz sebészeti műtétet hajtottak végre, beleértve hét nyitott koponyaműtétet is.

03.jpg

Érkeznek a kórházba a sérültek

 

Este a városi rádió megnyugtatónak szánt közleményt sugárzott: „Elvtársak! A mai napon az Arzamasz-I vasútállomásra Gorkijból érkező tehervonat három kocsijában szállított robbanásveszélyes áru felrobbant. A balesetnek halálos áldozatai vannak, lakóházak semmisültek meg, a távközlés nem működik. A hatóságok levegőmintákat vettek, és megállapították, hogy a város levegőjében mérgező, vagy káros anyagok nincsenek. Esetleges további robbanástól való félelmek megalapozatlanok!” A közlemény ellenére (vagy épp’ a közlemény miatt) a lakosok a város utcáin csoportokba verődve tárgyalták az eseményeket. A helyi vezetők csoportról csoportra haladva igyekeztek meggyőzni az embereket: nem tört ki a háború, nincs radioaktív szennyeződés a városban.

 

Egy nyolcemeletes ház méretű gödör

Jurij Grigorjev, az arzamaszi KGB főnöke fél órán belül a helyszínen volt. Parancsai szerint elsőként azt kellett megállapítania, hogy a vonat szállított-e valamiféle radioaktív anyagot. Legelsőként a mozdonyvezetőt kellett megtalálnia, lévén a vonat rakományának fuvarlevelei a mozdonyvezetőnél voltak. Később kiderült, hogy a mozdonyvezető megsérült és kórházba került, de a fuvarleveleket tartalmazó táska nem volt nála. A táskát később a helyszínt átkutató KGB-sek találták meg – a mozdonytól több száz méternyire. A táska átvizsgálásakor kiderült: a vonat ugyan több tonna robbanóanyagot szállított, de semmilyen radioaktív rakománya nem volt.

A robbanás környéke

 

A három felrobbant teherkocsiban 120 tonna robbanóanyag volt: 30 tonna hexogén (RDX, 1,3,5-trinitro-1,3,5-triaza-ciklohexán), 30 tonnányi műszaki robbanótömb, 13 ezer olajbányászati robbanótöltet, 25 tonna ammonál és 5 tonna ammonit (alacsony (20%) TNT-tartalmú amatol, azaz ammónium-nitrát és trinitrotoluol keveréke). A robbanás epicentrumában 26 m mély és 53 méter átmérőjű, ovális kráter képződött, melyben kényelmesen elfért volna egy, a Szovjetunióban szokványos nyolcemeletes lakótelepi ház. A vizsgálóbizottság egyik tagja (némi túlzással) úgy fogalmazott, hogy bár ez nem atomrobbanás volt, de pusztítóereje összehasonlítható azzal.

A robbanás 350 méter sugarú körben mindent elpusztított, beleértve 84 lakóházat is; 1 kilométeres körön belül az épületek súlyosan megsérültek, de még 2 kilométernyire is látható épületkárokat okozott. A vasútállomás és a vasúti pálya 250 méteres szakasza teljesen megsemmisült. A csővezetékek sérülése miatt a gáz-, víz- és csatornamű-szolgáltatás leállt. A villamos alállomás sérülése miatt a villamosenergia-ellátás is megszűnt.

Megsemmisült vagy súlyosan rongálódott lakóházak. Abból a buszból is került ki élve utas!

 

A robbanás következményei 15 ezer családot érintettek, melyek fele hajléktalanná vált. A robbanás közvetlen környékéről 4000 embert kellett kitelepíteni. Az áldozatok száma a hivatalos jelentések alapján 91 halott, valamint 744 sérült. Az eltűntek keresése sokáig tartott, gyakran előfordult, hogy csak testrészeket, vagy megcsonkított testeket temettek el, így gyorsan lábra kapott a pletyka, hogy több száz halálos áldozat van. A helyi rádióban sugárzott tájékoztatások ellenére is rémhírek terjedtek el, például, hogy az összes Gorkijba szállított sérült meghalt.

A szovjet korszak legtöbb tragikus eseményével ellentétben - mint pl. a csernobili baleset - az arzamaszi robbanásról már aznap beszámolt a szovjet tömegtájékoztatás. Bár a rövid beszámolók csak a robbanás következményeinek gyors felszámolásáról, illetve a hivatalos szervek jól összehangolt munkájáról szóltak, az okokról és az áldozatokról nem tettek említést.

A másnapi Pravda címlapján már Puskin születésnapjáról emlékeztek meg. Hátrébb az újságban beszámoltak a stolzenbachi bányaszerencsétlenségről, az NSZK utóbbi 25 évének legsúlyosabb szénbányászati katasztrófájáról. Az arzamaszi robbanás csak az utolsó oldalra került. Riportot közöltek a mentőalakulatok egyik tagjával, és természetesen megemlítették, hogy semmilyen veszélyes vegyi anyag nem volt a vonaton. A cikk rámutatott, hogy az áldozatok számát a robbanás nagy ereje miatt még nem tudták pontosan megállapítani. Alekszandr Cirulnyikov helyi riporter a Vremja kérésére egy rövid riportot készített a helyszínen, de ennek nagy része mégsem került adásba. Amikor rákérdezett ennek az okára a szerkesztőségben, csak egy kérdést kapott válaszként: „Az egész országot meg akarja rémíteni ezekkel a szörnyűséges felvételekkel?”

A helyi újság, az „Arzamasszkaja Pravda” az elkövetkező napokban számtalan levelet kapott a Szovjetunió minden részéből, az emberek segítséget ajánlottak fel az otthon nélkül maradottaknak, szívesen fogadtak volna gyermekeket vagy egész családokat is otthonaikba.

Rögtön a robbanást követően a Szovjetunió minisztertanácsa vizsgálóbizottságot alakított az események kivizsgálására, vezetésével Gennagyij Vegyernyikov miniszterelnök-helyettest bízták meg, aki már Csernobilban, illetve a 106 halálos áldozattal járó kamenyszk-sahtyinszki vasúti balesetnél is részt vett az események kivizsgálásában. Vegyernyikov a minisztériumi tisztviselőkből, illetve különleges szolgálatok tisztjeiből álló bizottságával június 4-én este már a városban volt.

13.jpg

Szakértői vizsgálatok

 

A mentés után a legelső feladat a vasúti közlekedés helyreállítása volt. Pár nap múlva, a földdel feltöltött gödör fölé fektetett ideiglenes vágányokon megindulhatott a forgalom, az első vonat egy Vorkutából az adleri üdülőterület felé tartó személyvonat volt. A Vegyernyikov-bizottság feladatai közé tartozott még a szükséges kitelepítések elrendelése, az üzletek, raktárak védelme a fosztogatóktól (messze nem teljes sikerrel), valamint a tömeges temetések megszervezése. Ez utóbbiak esetében szokatlan ukázt adtak ki: „Amennyiben az áldozatokat rokonaik egyházi szertartás keretében kívánják eltemetni, ezt sem megakadályozni, sem megnehezíteni nem szabad!”

A fedél nélkül maradt lakosok a város iskoláiban, tornatermekben, sportlétesítményekben, úttörőtáborokban lettek elszállásolva. A városi tanács legsürgősebb feladatainak egyike volt a lakáshelyzet megoldása. Anatolij Petrjasin városi főépítész egy napot kapott az új lakónegyed kijelölésére, elmondása alapján másfél óra alatt tervezte meg a lakótelepet, hogy a kész terveket már a másnapi válságstáb-értekezleten bemutathassa.

A lakótelep a városközponttól délre fekvő völgy mögötti erdős területen épült föl, ahová korábban a városiak gyakran jártak vargányát szedni. A városrész a Szovjetunióban gyakori szürke-vörös négy- és nyolcemeletes panelházakból áll, a robbanás által otthontalanná vált lakosok jó része máig is ott él.
Az állomást helyreállították, a korábbi barakklakások helyén családi házak épültek, a helyi viszonyok között magas presztízsűnek tekintett negyed mellett változatlan vonalon futnak a sínek.

 

A leghihetőbb konteók

Az arzamaszi robbanás az orosznyelvű összeesküvéselmélet-hívők máig legkedvesebb témáinak egyike. Alább két érdekes példa a számtalanból.

 

A Jankovszkij-naptár

Pár héttel az események után a novoszibirszki ügyészi hivatal egy ajánlott levelet kapott, amin a feladó címe érdekes módon nem szerepelt. A levélben egy 1988-as naptár-poszter volt Oleg Jankovszkij színész fényképével. Ez a poszter több millió példányban készült, országszerte mindenütt megtalálható volt. A naptáron június negyedike halványan be volt karikázva és a színész karórája éppen a robbanás pontos időpontját mutatta. A naptárak többi példányán is jól látható a dátum körüli halvány karika.

A nyomozók megtalálták a kép készítőjét, és kiderült, hogy a kép a Siker c. film próbafelvételei alatt készült (Jankovszkij végül nem kapott szerepet a filmben). A fénykép vizsgálata során megállapították, hogy a június 4-i dátumot „jelölő” karika tulajdonképpen a kép negatívjára hullott textil- vagy szőrszál lehet.

12.jpg

A színész karórája a detonáció idejét mutatja és a nap is meg van jelölve a titokzatos naptáron

 

Mindemellett a nyomozók jó pár olyan levelet is kaptak, melyekben a névtelen feladók vállaltak felelősséget a robbanásért. (Már amennyiben egy névtelen levél erre alkalmas lehet.) Az ügyön közel száz ember dolgozott, 700 tanút és áldozatot hallgattak ki. A KGB akkori gorkiji területi főnöke, Leonyid Vinogradszkij visszaemlékezése szerint szabotázs, illetve tudatos károkozás gyanújával nyomoztak. A nyomozóhatóság meg volt győződve arról, hogy a robbanás terrortámadás volt, vagy a „lehetséges ellenség” titkosszolgálatai, vagy esetleg a Szovjetunió politikai szélsőségesei szervezésében.

 

A titkos vonat

Az Arzamaszban dolgozó egykori hatósági tisztviselők állítása szerint a vasútállomáson a robbanás időpontjában egy másik vonat is állt – egy katonák által őrzött, Arzamasz-16-ból érkezett „titkos” vonat, amely nukleáris fegyvereket szállított. Véleményük szerint a robbanóanyagot szállító vonatnak e „titkos vonat” mellett kellett volna felrobbannia, de a vonat késése miatt a robbanás rossz helyen következett be. Szemtanúk állítják, hogy a halottak között a különleges műveleti alakulatok (Szpecnaz) katonáinak holttesteit is látták, de a hivatalos áldozatlistában ilyenek nem szerepelnek.

Jurij Kudrjasov, a helyi rendőrség parancsnoka szerint a robbanást követően helikopterek jelentek meg a helyszín felett, majd leszállás nélkül távoztak, nem sokkal ezután a „titkos vonat” déli irányban távozott az állomásról. A KGB által az események után, a kapusztyin-jari kísérleti telepen elvégzett teljes léptékű hatástechnikai vizsgálatok a maguk nemében a legköltségesebb ilyesféle kísérletek voltak. Közel 150 (!) vasúti kocsit gyújtottak és robbantottak fel, különféle fegyverek hatását tesztelték robbanóanyagokkal megrakott kocsikon, esetenként gyúlékony gázatmoszférában is. Az arzamaszi robbanást hatását még így sem sikerült megismételni! Felmerül a kérdés: biztos csak ez a 120 tonna robbanóanyag volt a vonaton?

A szabotázs mellett természetesen felmerült a gondatlanság is mint kiváltó ok. A vasút alatt átvezető gázvezeték építőit szintén vizsgálat alá vonták, ugyanúgy jártak el a szverdlovi robbanóanyag-gyár rakodóival is. Még júniusban több tucat, Szverdlovban megrakott kocsit állítottak le, mert a kocsik padlóin a sérült csomagolásból kiszóródott robbanóanyagokat találtak. A vizsgálat végül a rakodási szabályok megsértését állapította meg, elsődleges oknak pedig a teherkocsik padlóján kiszóródott robbanóanyag meggyulladását. Személyes felelőst nem találtak.

 

¿Qué tapas hay? a medusa.io cikke nyomán

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage 2018.06.26. 23:45:05

Nem gyenge. Nem is hallottam erről idáig, csak a gázvezetékes katasztrófáról egy vasútnál.

szita szita péntek 2018.06.27. 10:12:36

"A robbanás 350 méter sugarú körben mindent elpusztított, beleértve 84 lakóházat is; 1 kilométeres körön belül az épületek súlyosan megsérültek, de még 2 kilométernyire is látható épületkárokat okozott."
"A robbanás következményei 15 ezer családot érintettek, melyek fele hajléktalanná vált."
"Az áldozatok száma a hivatalos jelentések alapján 91 halott, valamint 744 sérült."

Felteszem akkor 7500 ház/lakás vált lakhatatlanná. Ahoz azért elég komoly csapás kellhetett. Ehhhez képest a halottak, sérültek száma nevetségesen, hihetetlenül kevés.

"A legsúlyosabb eseteket Gorkijba és Moszkvába szállították, mindemellett a helyi kórházban, a leírt körülmények között több száz sebészeti műtétet hajtottak végre, beleértve hét nyitott koponyaműtétet is."

A több száz ugye minimum kettő, de ugye szállítottak sérülteket máshova is, tehát valszeg a minimum 300 (de simán lehet sokkal több) sebészeti beavatkozás volt szükséges. Miközben összesen 744 a sérültek száma? Szerintem a komolyabb zúzódás is sérülés, de nem igényel műtétet. Nem értek hozzá, de gyanús nekem, hogy a dobhártya szakadását sem műtik. (Kötözések, gipszelések stb...) Megintcsak adat torzítást orrontok.

Sentiero Acesso 2018.06.27. 13:44:09

@szita szita péntek: Ha jól értem, reggel fél tíz körül volt a bumm. Nem lehet, hogy csak egyszerűen kevesen voltak otthon? 1988 június negyedike ugyan szombat volt, de gőzöm nincs hogy szombat munkanap volt-e a szovjetunióban, vagy sem.

petrol pet 2018.06.27. 15:27:42

Csak egy apróság, de nem értem: ha egy 350m sugarú körben (ugyebár akkor az átmérő 700 m) minden elpusztult, akkor hogyhogy csak 250m-es szakasznyi vasúti pálya ment tönkre?

szita szita péntek 2018.06.27. 16:04:23

@Sentiero Acesso: De, természetesen, bármi lehet. Ugyanakkor kb. 7500 lakás vált lakhatatlanná. Felteszem ez az 1km sugarú kör. Nyilván nem kötelező az abban tartózkodónak megsérülnie - miként arra sincs garancia, hogy a távolabbi területeken ne okozott volna sérülést 1-1 lehulló cserép vagy berobbanó ablak szilánkja akár. De maradjunk csak a 7500-as számnál. Nyilván sokan munkaidőben is otthon vannak: betegek, idősek. Sokan az utakat róják. Durván 10 lakásonként 1 sérült? Nekem kevésnek tűnik. Nagyon.

project640 2018.06.27. 16:15:54

@szita szita péntek: nekem is pont ez jutott eszembe ... a megsemmisult lakóházakhoz képest viszonylag kevés halott

szita szita péntek 2018.06.27. 16:27:09

@petrol pet: Nyilván nem pusztult el minden. Mit ne mondjak ott maradt a föld. Lett egy méretesebb lyuk, de azért mégsem dezintegrálódott ott minden... A minden elpusztultat inkább úgy érdemes szerintem érteni, hogy minden ami legalább fél-egy méterrel kiállt a föld síkjából és így a lökéshullám bele tudott kapaszkodni elrepült, eldőlt. Biztos vagyok benne, hogy a ház téglái nem pusztultak el akkor sem, ha a ház maga igen...

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2018.06.27. 17:54:42

@Kerék Páros: ahogy már - ha jól sejtem a régi nickeden - korábban is megkértelek hanyagold a magyar aktuálpolitikát. köszönöm.

Karipapa01 2018.06.27. 18:16:07

Persze "atom"... :D Mindannyian tudjuk, hogy az "atomfelhő" formája nem kizárólag nukleáris robbanás következtében alakul ki, hanem a robbanás ereje miatt. De ezt most hagyjuk.
A cikkben leírt Hexogén nevő robbanóanyag igencsak agresszív, de rendkívül biztonságos és jól kezelhető. Gyakorlatilag indítás nélkül (gyutacs) még komoly fizikai behatások ellenére sem robban.
Békés célra is használják, pl. olajkutak béléscsöveinek perforálására, nehezen hozzáférhető acél elemeken, konzolokon furat készítésére...
Itt szerintem egy üzemi baleset történt, aminek az oka hanyag kezelés lehetett. Valószinünek tartom, hogy egy valamilyen érzékenyebb kisebb hatásfokú, de idegesebb robbanóanyag beindult és ennek hatására élvezett el az egész szerelvény. Az is megeshet, hogy akkoriban a "népgazdasági érdekek kicsit felülírták" a biztonsági előírásokat, amiből aztán időnként anomáliák is előfordulhattak. Szerintem erről lehetett szó.
De lenne még egy kérdésem: biztos-e az, hogy a mai gazdasági érdekek nem írják-e felül a biztonsági előírásokat? Biztos az, hogy soha többé nem látunk ilyen "atomfelhőt"??

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2018.06.27. 18:44:29

Szolnokon nem robbant ekkorát anno az orosz laktanya de azért kellemes éjszakai élmény volt végighallgatni

humorpalanta 2018.06.27. 18:54:25

@Karipapa01: A világon semmi sem biztos. A kapitalizmus és demokrácia sem garancia arra, hogy valaki nem ront el valamit, nem néz félre, fizetik le, rossz napja van és elfelejt egy előírást, vagy pusztán maga a cég kezd feketén valamibe. Ugyanakkor az ilyen komoly cuccoknál azért oda szoktak figyelni, akkoriban is.
A legnagyobb probléma szerintem az lehetett, hogy '88-ra már a SZU teljesen szétesett pénzügyileg, s emiatt semmire sem volt pénz. Nem jutott biztonsági kocsi a vonatra, valószínűleg már az anyagot szállító kocsik minősége is megkérdőjelezhető volt, ahogy a mozdonyé is. Valami összefolyt valamivel, vagy egy kis szikra elkapott valamit és taccsratette az egészet.

]{udarauszkasz 2018.06.27. 19:36:44

@Kerék Páros: Azert szerintem a politikusok nagyresze, diktatura, vagy sem, segitene a katasztrofa sulytotta videkeken. Ha pl. levegobe repulne fel Szolnok, vagy fel Gyor, gondolom, ott is megmozdulnanak paran.

Karipapa01 2018.06.27. 19:40:39

@humorpalanta: Így van! És lehet, hogy 1000 szállításból eddig nem történt anomália. Nem tudhatjuk, ők sem tudták (esetleg nem akarták) kideríteni. Én a '80-as évek elején egy robbantástechnikai kutatóintézetben dolgoztam. Egyik meló az volt, hogy a télen fel nem használt jégbombákat (amivel a befagyott folyókon törték fel a jeget) mivel lejárt a szavatosságuk, nyáron meg kellett semmisíteni, fel kellett robbantani. Ez úgy történt, hogy ástak két jó nagy gödröt egy katonai gyakorlótéren, az egyikben a megsemmisítendő bombákat tárolták, a másikban egyenként robbantottak. Ez így biztonságos. Igen ám, csakhogy a meló nagyon lassan haladt, ezért először 2 bombát, utánna már hármat robbantottak egyszerre. Egyszer csak jött az anomália, a robbantógödörből átlőtt a tárolóba és az egész egyszerre elélvezett! :D Szerencsére az ijedségen kívül nagyobb baj nem történt, de kb. 5 kilométeres körzetben az ablakkároktól kezdve a kertvégi budi összedőléséig mindenféle káreseményt jelentettek. Tetőcserepek hullottak le, kémény dőlt le... Megrázó élmény volt. De a katonák azt mondták, hogy "fasza, pont jó helyen van a gödör" :D

]{udarauszkasz 2018.06.27. 19:44:28

@Karipapa01: Usakoknal is volt ilyen, levegobe repult, asszem valami vegyi uzem, es hulyenek neztek a 911ben a betelefonalokat, akik gombafelhoz lattak. A pontszeru epicentrumbol felemelkedo nagymennyisegu forro levego/plazma a konvektiv felaramlas hatasara gomba alaku lesz. Akar atom, akar nem,

Karipapa01 2018.06.27. 20:00:51

@]{udarauszkasz: Igen! Ezt a fizikusok úgy magyarázzák, hogy a robbanásnál nagyon felmelegszik a levegő és ettől kitágul. Ezek után a robbanás helyén vákuum keletkezik, utánna a levegő hirtelen visszaáramlik, visz magával port, törmeléket, mindent. A robbanás epicentrumában összecsap és mivel másfelé nem tud menni, felviszi a port a levegőbe. Ott miután elveszítette a mozgási energiáját szétterül, ebből alakul ki a gomba forma. Kisebb robbanásnál is így van, csak az nem ennyire látványos.

]{udarauszkasz 2018.06.27. 20:13:24

@Karipapa01: Sikloernyozesnel a buborektermiknek is hasonlo formaja van, csak hat az nem latszik:) Aztan mikor az ember veletlenul "kipottyan" az ernyo egyik felevel a gomba egyik felen, ahol lefele fordul az aramlas, ott frankon osszecsukja az ernyo felet, vagy ha az elejevel esik ki, akkor az elejet csapja be, ebbol lesz a frontstall. Egyszer volt szerencsem tarloegetes fole berepulni. Megegyszer nem probalom ki:D

David Bowman 2018.06.27. 20:16:08

A robbanás centrumára gondoltál, nem? Az epicentrum az más.

Hogyan történt? 2018.06.27. 20:31:41

Érdekes téma volt, köszi!

Karipapa01 2018.06.27. 20:39:37

@]{udarauszkasz: Siklóernyő! Ja! Nekem akkor tériszonyom van, hogy már a látványától is meghalok! :D Második emeleten lakom, de soha nem megyek ki az erkélyre, mert nem tudom elengedni a korlátot :D Vizet csavarok belőle. A vérnyomásom meg 220. De jó neked!

efi 2018.06.27. 20:55:38

"azt kellett megállapítania, hogy a vonat szállított-e valamiféle radioaktív anyagot. Legelsőként a mozdonyvezetőt kellett megtalálnia, lévén a vonat rakományának fuvarlevelei a mozdonyvezetőnél voltak."
Szerintem meg azért keresték, hogy ne más találja meg. Kötve hiszem ugyanis, hogy az összesorozó indító állomás ne tudta volna, hogy mit küldött el, meg hogy a célállomás ne tudná, hogy mit fogad(ott volna). Ha így lett volna, ad absurdum, ha a mozdonyvezető a 120 tonna robbanószert útközben kicseréli 120 tonna fűrészporra, akkor előbbit senki nem hiányolta volna, hiszen egyedül ő volt a tudója, hogy mit vitt? Na ugye.

A másik egy nyelvtani apróság. Én nem tudom, hogy egy fordítási hiba terjedt el anno, vagy hogyan volt, de utálom az X szervezet vállalta a felelősséget a robbantásért frázist, legyen akár Iszlám Állam, ETA, akárki. Felelősséget akkor vállalna, ha feladná magad és bíróság elé állítanák. Éppen, hogy eszében sincs felelősséget vállalni, csak jelzi, hogy ő volt.

Karipapa01 2018.06.27. 20:56:39

@David Bowman: Igazad lehet, mert az epicentrum az a robbanás földfelszini vetülete.

Karipapa01 2018.06.27. 21:01:54

@efi: " Éppen, hogy eszében sincs felelősséget vállalni, csak jelzi, hogy ő volt."

Vagy a pillanatnyi érdekei úgy kívánják, hogy azt hazudja, hogy ő volt. A hozzászólásod többi részével egyetértek!

bioLarzen 2018.06.27. 21:08:32

Nagy pukk lehetett, az tuti...

Apró észrevétel:
"még mindenki emlékezett rá, hogy a három évvel korábban történt csernobili baleset után is ez volt az első intézkedés."

A csernobili bumm ugyebár 1986 áprilisában volt - tehát nagyjából 2 évvel ezen eset előtt.

¿Qué tapas hay? 2018.06.27. 22:09:16

@szita szita péntek: @Sentiero Acesso: @petrol pet: Ezek jó meglátások, én is elég bajban voltam amikor a források adatait próbáltam összhangba hozni egymással. Az áldozatok számában elég egységesek az adatok, de pl. a dologi károk adatai eléggé pontatlanok és ellentmondóak. Ez érezhető valamennyire a poszt szövegében is, noha igyekeztem az ellentmondásokat lehetőség szerint kigyomlálni.
A sebészeti műtétek számára vonatkozó megjegyzés jogos, ott elrontottam a fordítást, amire utólag nem találok mentséget. Az eredeti szövegben "a sebészek közel ezer sérülést láttak el" szerepel, majd javítom.
Az épület- és lakáskárok és a hajléktalanná lett családok számára magyarázat lehet az, hogy a Szovjetunióban akkoriban nem feltétlen egy család lakott egy lakásban. A legnagyobb kár a vasútállomás környéki apró házakban keletkezett (amit a cikk barakkokként említ). A képeken látszanak ezeknek az apró házaknak a maradványai a háttérben, pl. azon a képen, ahol az ívben haladó töltésen vizsgálósnak a szervek. Itt egy légifénykép a mai állapotokról: yandex.ru/maps/-/CBumzNuSxB A robbanás az állomás északi végén következett be, az útátjárótól valamivel az állomás felé. Látható az állomástól északra haladó íves töltés, kétoldalt a töltés mellett, ahol a kertecskék vannak, ott mind házak álltak, ezek az apró "barakkok". Egy ilyen ház romja látható a színes képen. (a házacskák romjai szintén láthatók a töltéses képen is) Az a bizonyos "magas presztízsű" újépítésű családiházas negyed az állomástól keletre fekszik.
A vasút pályában esett kár adata is valószínű pontatlan, vagy valószínűbb hogy a helyreállíthatatlanul elpusztult pályahosszt jelöli, ahol az alépítmény is eltűnt. Én légifénykép alapján legalább 400-500 m-nyi pályakárt becsülnék, persze vágányfolyóméterben számolva ennek többszöröse lehetett.

soarvány 2018.06.30. 13:08:41

Kim de Dzsong idején É-Koreában is volt egy gigarobbanás, pont akkor amikor vonaton utazott át a helyszínen, de kb 7 órával elkerülte.

tudi 2018.06.30. 17:43:34

Erről még én sem hallottam eddig. Ami nekem tetszett, hogy a város közelében volt egy zárt város, amiről a lakók is tudtak, meg azt is tudták, hogy mi folyik ott. Ez főleg a SZU-t átható titkolózás fényében kicsit groteszk.

¿Qué tapas hay? 2018.07.01. 10:13:47

@tudi: Épp a titkolózás miatt a Szovjetunióban a pletykahálózat nagyon kiterjedt volt. A zárt városok (illetve a ZATÓ-k (zárt közigazgatási-területi alakulatok)) léte köztudott volt, legfeljebb a PONTOS helyük nem volt ismert.

Amúgy Arzamasz maga is zárt város volt (ha nem is volt ZATO) a repülőgép- és harcjármű-ipari kutató- és fejlesztőintézet, illetve a finommechanikai gépgyár miatt. Ez a "félig zárt" státusz azt jelentette, hogy a város rajta volt a térképeken, vasúti menetrendekben szerepelt, át lehetett rajta utazni vonattal stb. Mindemellett a város tiltott terület volt a külföldi állampolgároknak, szovjet állampolgár is csak hivatalos kiküldetési rendelvénnyel, vagy írásos hatósági engedéllyel utazhatott oda. (Amúgy az említett pletykahálózat pontatlanságát mutatja, hogy Arzamasz-16 Arzamasztól délnyugatra helyezkedett el, a város északnyugati sarkában történt robbanást mégis sokan Arzamasz-16-tal kapcsolták össze.)

Amúgy ZATO és ZATO között is volt titkossági szempontból különbség. A legtitkosabb objektumok még a katonai térképeken sem szerepeltek (csak az oda vezető utak és vasutak). Ilyen szinten titkos volt pl. Ozjorszk (Cseljabinszk-65) Oroszországban, Csernobil-2 Ukrajnában, vagy Bajkonur Kazahsztánban. Arzamasz-16 városa szerepelt a katonai térképeken (Szarova néven), de a várostól délre és délnyugatra fekvő titkos létesítmények nem. Érdemes az 1977-es kiadású százezres Genstab-térképet: www.tothem.hu/MISC/PUBLIC/szarov.jpg a légifényképekkel: yandex.ru/maps/-/CBuyJ2uF0B összehasonlítani.

A titkos városok titkosságáról egy igen rossz korabeli szovjet vícc 1986-ból:
Egy fickó fürdőzik a csernobili atomerőmű hűtőtavában. A parton járőröző polgárvédelmis észreveszi és bekiabál neki a partról:
- Hé ember, nem fél a sugárzástól? Ez a víz szennyezett, meg fog halni!
- Mit érdekel az engem, én Krasznojarszk-26-ból jöttem, nekem nem árt a sugárzás!
- Micsoda, Krasznojarszk 26-ból? No fiacskám, akkor azonnal gyere kifelé, ne koszold nekem össze ezt a szép tiszta tavacskát!

gigabursch 2018.07.03. 12:53:22

Kész csoda, hogy ez még nem került elő a hazai konteó oldalakon.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2018.07.04. 21:59:11

@¿Qué tapas hay?: Zseleznogorszk? az atomot szó szerint hasító medvével? :D

Remol 2018.07.18. 18:33:13

The Pacemaker (1997)
mintha innen vették volna az ötletet
www.youtube.com/watch?v=ssYtaUr5NPo