Luxusautóval a világ körül 1. rész

2015. április 22. - Rollende Landstrasse

"Ma végre újra Rollende Landstrasse mesél..." - Jtom

Két világutazót szeretnék bemutatni. A poszt eredeti címe Elfelejtett világutazók vagy valami hasonló lett volna, de végül mást választottam, mert nagyon bízom abban, hogy még nem múlt el az emléke a két csehszlovák újságírónak, akik egy luxusautóval körbeutazták a világot olyan korban, mikor ez még terepjáróval is nehéz volt. Ráadásul nem csak a technikai nehézségekkel kellett megküzdeniük, hanem a második világháborút követő zavaros politikai helyzettel is. Ma van hatvannyolc éve, hogy nekivágtak a Föld megkerülésének egy Tatra 87-tel.

1.jpg

Ki ne szeretné körbeutazni a világot? Ez ma már könnyen megvalósítható, de a fiatalok akkor is erről álmodoztak, mikor ez nem volt mindennapos tevékenység. Két cseh mérnökhallgató, Miroslav Zikmund és Jirí Hanzelka 1938-ban megálmodta, aztán belefogtak a megvalósításba. Közbejött a második világháború, de még eközben is útitervet készítettek, klimatikus viszonyokat elemeztek, költségvetést készítettek, árfolyamokat számoltak. Mire véget ért a háború, olyan alaposan felkészültek, hogy a Tatra gyár nem tudott ellenállni a lelkesedésüknek, pedig kérésük nem kevés volt: adják nekik kölcsön gyár legnagyobb modelljét, a presztízsautónak számító Tatra 87 egyik példányát a Föld megkerüléséhez.

Az előkészületet nagyon komolyan vették. Az útiterv készítése közben megtanultak folyékonyan angolul, franciául, olaszul, oroszul, spanyolul, portugálul, arabul. De valószínűleg nem teljes a felsorolás, hiszen gondosan ügyeltek arra, hogy közvetlenül ismerjék meg a messzi tájak lakóit, ezért lehetőleg kerülték a tolmács segítségét.

Az autót megkapták, a gyár munkatársai pedig felkészítették őket minden várható technikai problémára. Profi szerelővé váltak, ami – mérnök létükre – nem volt nehéz, de az átlag autósnál sokkal jobban kellett ismerniük a járművüket, mert olyan vidékekre is tervezték utazást, ahol soha előttük nem járt autó. Alaposságuk végül sokszor megmentette az életüket, Dél-Amerikában még rugót is cseréltek a futóműben a Kordillerák egyik legveszélyesebb hágóján.

Zikmund és Hanzelka nem akart gyorsasági rekordot dönteni, több évet szántak rá életükből az útra. 1947. április 22-én indultak Prágából. Hazájuk utazó nagyköveteként léptek fel, Csehszlovákia hírét, fejlődést és technikáját vitték a nagyvilágba. Felszerelésüket csak csehszlovák termékekből állították össze, ami már önmagában mutatja a háború utáni ipar színvonalát, hiszen az autótól a golyóstollig ceruzáig minden hazai termék volt. Gondosan ügyeltek a megjelenésükre, ezért a csomagban volt öltöny nyakkendővel, és minden reggel megborotválkoztak az autóhoz csatlakoztatható villanyborotvájukkal. A nagyobb városokban üzleti tárgyalásokat kezdeményeztek a csehszlovák áruk terjesztése érdekében, még két afrikai királyhoz is bejutottak. Folyamatosan küldték haza beszámolóikat a rádiónak, filmet forgattak és mire végigmentek Afrikán, az útról szóló könyv kéziratát is befejezték. Ezért műszaki diplomájuk ellenére magukat következetesen újságíróknak nevezték.

Útjuk egybeesett a hidegháború kezdeti éveivel. Nem minden országban nézték jó szemmel, hogy két szocialista újságíró írogat róluk. Útjukat időnként titokzatos erők hátráltatták. Ezek kiléte soha nem derült ki, de gyakran céloztak rá írásaikban. Időnként a hátráltatás egészen szélsőséges volt. Líbiában, angol területen nekimentek egy határsorompó oszlopának, utána a fékvezetéken titokzatos vágást találtak. Panamában és Costa Ricában pedig letartóztatták őket.

Gyorsan szembesültek azzal, hogy más a térkép és más a valóság. Sokszor még csak térképen létező utak szerepeltek az útvonalban, de a létező kocsiút is inkább volt akadálypálya, mint közlekedésre alkalmas létesítmény. Dél-Amerikában azt hitték, hogy végigautózhatnak a büszkén hirdetett Panamericana autópályán, pedig az még csak Észak-Amerikában épült meg.

Utazásuk ma már történelem. Nemrég alakult az ENSZ, Európában még találkoztak hadifogoly németekkel, Afrikában pedig gyarmatok voltak. Dél-Afrikában még nem köszöntött be az apartheid, a kontinensek között pedig nem repülőgépek, hanem utasszállító hajók jártak. A világ épp átalakulóban volt két háború után és sokkal nagyobbnak tűntek a távolságok a kultúrák között, hiszen globalizáció hírből sem létezett még, bár a Coca-Cola már akkor is megjelent mindenhol.

És most beszéljünk kicsit az autóról, mely négy és fél évig a járművük, otthonuk, túlélőeszközük és társuk volt. A Tatra 87-et 1937-ben mutatta be a gyár. Ekkor már volt tapasztalatuk az áramvonalas autók építésében, de a 87-est a két főtervező, Hans Ledwinka és Erich Überlacker kifejezetten a nagy sebességű, hosszú utazásokra optimalizálta, hiszen a szomszéd országban éppen kiépülőben volt korszerű autópálya-rendszer. Ezt nevezik előrelátó tervezésnek... Csak a történelmet nem látták előre: egy évvel később a Tatra 87 a német tisztek kedvenc járműve lett – hiszen gyorsan értek vele Prágából Berlinbe.

Nyolchengeres, 2968 köbcentiméter lökettérfogatú, léghűtésű V motor hajtotta, végsebessége 160 km/h volt. Illetve: még mindig, mert szerencsére sok működő példánya üzemel napjainkig. Nagy előny volt a sivatagban a léghűtés és a űz önhordó karosszéria teljesen sima alja, mely nem akadt bele semmibe. 75 lóerő bőven elég volt a világjáráshoz, mint kiderült, a farmotorral terhelt hátsó kerekek mindenhol elég tapadást biztosítottak a haladáshoz. Sőt, a féltengelyes hajtás miatt a hosszú autó szabad magassága nagyobb, mint a Jeep-é, mert az utóbbinál belóg középen a differenciálmű. Fogyasztása 13 liter volt 100 kilométeren, de ez csak jó úton volt reális, ezért Hanzelka és Zikmund 20 literrel számolt. A gyári 55 literes tartály mellé még kannákat is pakoltak, teljesen feltöltve összesen 207 liter benzinnel tudtak belekezdeni egy húzósabb szakaszba. A gyári csomagtartóban pótkerekek voltak, ezért személyes holmijuknak, ruháiknak egy hátsó ülésre illeszkedő hajóbőröndöt készítettek. A kocsin lényeges átalakítást nem végeztek, csak a hátsó ülés elé hegesztettek néhány fület a bőrönd rögzítéséhez.

Az eredeti terv egy Európa—Afrika—Amerika—Ausztrália—Ázsia—Európa útvonal volt, de Közép-Amerikából haza kellett térniük. Ekkor már az autó alkalmatlan volt a további utazásra, ráadásul Jirí Hanzelka kézfeje eltört, ezért orvosi kezelésre haza kellett utaznia. A Tatra és Miroslav Zikmund végül teherautón, hajón és vonaton tért haza Prágába 1950. november 1-én.

1.jpg

1. 1947. április 22: Indulás a prágai Autóklub elől.

2.jpg

2. Ez is a felkészülés része volt: fél oldalon sorolt védőoltások az igazoláson. 

3.jpg

3. Marseille kikötője még tele volt háborús roncsokkal. Itt hajózták be a Tatrát Afrika felé. 

4.jpg

4. 1947. május 8: Hanzelka és Zikmund Casablancában lépett Afrika földjére. 

5.jpg

5. Fiat Topolino sofőrjének segítenek az Atlasz-hegység egyik hágóján. 

6.jpg

6. 1947. május 28., Szirte, Algéria: A Tatra nem bírt megállni egy angol ellenőrzőpont előtt. A roncs átvizsgálása után a fékrendszerben több helyen vágásokat találtak. 

7.jpg

7. Teherautóra rakták a Tatra 87-et, és így utaztak tovább Észak-Afrikán. A teherautó sofőrje egyszer megmentette az életüket, mert óvatlanul begyalogoltak egy sivatagi aknamezőre.  

8.jpg

8. Az autót nem javították meg, mert sokkal kényelmesebb megoldás adódott. Alexandriában három Tatra 87 állt elvámolatlanul egy raktárban. A kiválasztott autó fekete színét átfényezték ezüstre, a rendszámtáblát átcsavarozták és máris folytathatták az utat. A roncsot az új autó ládájában visszaküldték Koprovnicébe. Ez a fotó az egyetlen fellelhető, amely a csereautót fekete állapotában mutatja. 

9.jpg

9. Új autóval Keopsz (Kheopsz, Khufu, Kephrén) piramisa előtt. 

10.jpg

10. A piramisok megmászása már akkor is tilos volt, ezért az éjjeliőrök kijátszásával, éjszaka jutottak fel. Ezen a képen Jirí Hanzelka forgat a reggeli fényben Keopsz piramisának tetején. 

11.jpg

11. Nem hagyhatták ki Egyiptom legújabb csodáját: a szovjet segítséggel épült, nemrég elkészült Nílus-gátat Asszuánnál. 

12.jpg

12. Az egyiptomi hatóságok nem engedték gyedül átkelni őket, mert korábban több utazó eltűnt a sivatagban. Kísérőik egy Forddal követték őket, csak a baj volt velük, mert az autójuk hűtővize gyakran felforrt. A Tatra léghűtése jelesre vizsgázott. 

13.jpg

13. Azt hiszem, ez a kép mindent elmond az autó viszontagságairól. Nem épp a német autópálya, melyre tervezték. 

14.jpg

14. A Tatra hátsó kerékburkolatát leszerelték a sivatagban a jobb hűtés miatt. 

15.jpg

15.  Tatra és vasút. Ott még nem sejtették, milyen felemelő pillanatot szalasztottak el, mert csak később tudták meg, hogy a vasúti kocsik is csehszlovák gyártmányok voltak. 

16.jpg

16. Táborverés Szudánban. Praktikusan kihasználták a Tatra lehetőségeit, a szúnyoghálót a zászlótartó rudak tartják. Rosszabb időben a lehajtható üléseken aludtak. 

17.jpg

17. Addisz-Abebában fogadta őket I. Halié Szelasszié, Abesszínia császára, teljes nevén: ő császári felsége Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp Királyok Királya és Isten választottja.

A fotón a szőrös kutyafenék nem véletlenül került oda. Ez a Királyok Királyának kedvenc japán pincsijének hátsó fele. A kutyának joga volt a császári ágyban aludni, és senki sem akadályozgatta meg semmilyen tevékenységében. Egy szolgának csak az volt a feladata, hogy törölgesse az előkelőségek cipőjét, mert még ők sem húzhatták el a lábukat a kutya elől. 

18.jpg

18. Azt hitték, hogy Etiópiában jól haladnak, mert az olasz kiadású térképek jól kiépített úthálózatot jeleztek. Újabb térképek azóta nem készültek, és a helyszínen derült ki, hogy az utak még a háború alatt tönkrementek, mert az olasz megszállóknak csak a felépítésre volt idejük, a karbantartásra már nem. Etiópiának sem pénze, sem akarata nem volt az új utak építésére. 

19.jpg

19. Valamikor itt híd volt. 

20.jpg

20. Időnként ki kellett pakolni a csomagot, csak az üres autóval mertek átkelni a legrosszabb részeken meg a gyenge hidakon.

A következő részben megérkezünk hőseinkkel Szomáliába, kezdődik az igazi kaland, mert ez eddig csak gyenge bevezetés volt.

Képek forrása és a világjárók könyveinek, filmjeinek felsorolása a sorozat legvégén lesz. Vigyázat, hosszú utazás lesz!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

selgir 2015.04.22. 07:44:08

én csak vlagyivosztokig szeretnék egyszer kocsival eljutni...:)

Faus to 2015.04.22. 07:49:54

Nagyon érdekes és jó írás, alig várom a folytatást!

szekőcei 2015.04.22. 08:00:55

maxirespect a két kalandornak - és köszi a sorozatot! :)

wanderer. 2015.04.22. 09:10:39

@selgir: Mehetünk majd együtt. :)

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.04.22. 10:22:36

Anno általánosban a matektanárom sokat emlegette őket. Örülök, hogy most képeket is láthatok az utazásukról! :)

selgir 2015.04.22. 11:01:10

@wanderer.: szavadon foglak!!! :) nem sok ilyen őrült lehet...

Littlewood · http://mslittlewood.blogspot.hu/ 2015.04.22. 12:01:10

Klassz összeállítás. Várom Szomáliát.:)

Namely 2015.04.22. 12:49:33

Hát, nekem atom részegen, 5 percre jutna ilyen az eszembe. Aztán felröhögnék, és mondanám, hogy csak vicceltem, megy a faszom ilyen őrült útra.
:)

kekegsm 2015.04.22. 14:30:03

Talán csak kicsit kapcsolódik ide, meg nem is világ, csak országátutazás, de ajánlom figyelmetekbe két fiatalember gyalgtúráját, ami jelenleg is folyik, Hévíz-Csíksomlyó útvonalon. Már egy hete gyalogolnak:
www.facebook.com/pages/H%C3%A9v%C3%ADz-Cs%C3%ADksomly%C3%B3/1565994170320998?fref=nf

Emmanuel Goldstein 2015.04.22. 15:30:43

Asszem valahol a hatvanas években jelent meg egy nagyobb formátumú kétkötetes köny az utazásukról, volt benne sok fénykép, már rég láttam,de mintha sok színes kép is lett volna közük

Terézágyú 2015.04.22. 16:57:33

Nem is tudtam, hogy ez a Tátra is háromfényszórós :)

Lehetett külön be/kikapcsolni a középsőt? :)

Terézágyú 2015.04.22. 17:09:33

@Emmanuel Goldstein:

"Magyarul megjelent könyveik

Afrika az álmok világában és a valóságban, Művelt Nép Könyvkiadó 1954
A folyón túl van Argentína, Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Könyvkiadó 1956
A Kordillerákon át, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó 1958
A fejvadászok földjén, Gondolat Kiadó 1959
Két óceán között, Gondolat Kiadó 1960
Fordított félhold, Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó 1962
Ezerkétéjszaka, Madách Könyvkiadó 1968
Világrész a Himalája alatt, Madách Könyvkiadó 1971"

Rollende Landstrasse 2015.04.22. 21:40:37

@Terézágyú: Ej, lelőtted az utolsó rész utolsó bekezdését. Még jó, hogy a filmeket meghagytad nekem. :-)

Rollende Landstrasse 2015.04.22. 22:51:43

@Vladimir Harkonnen: Roland barátom egy merevvázas, vashengeres Harley-Davidsonnal tette meg ugyanezt az utat. Ismétlem: merevvázas. Rugózás nélkül. Azt hiszem, 1972-es évjárat. Jelenleg éppen Kanadában van ezzel a mororral és valahol a Tűzföld környékén akar hajóval visszatérni Európába. Tehát Hanzelkáékkal épp szembe megy. Szirmai Gábor Afrikát járta két éve egy 1932-es DKW-val. Bár ő már tényleg a perverz kategória.

mocor2 2015.04.22. 23:23:29

Ez az igazi csapatépítő tréning, nem holmi céges paintballozás utáni csoportos lerészegedés.

Faus to 2015.04.23. 07:07:10

@Rollende Landstrasse: A cikk hatására tegnap "fel is hajtottam" magamnak az első háromkötetes kiadást, várom, hogy megérkezzen.

Terézágyú 2015.04.23. 08:42:17

@Rollende Landstrasse:
"Ej, lelőtted az utolsó rész utolsó bekezdését. Még jó, hogy a filmeket meghagytad nekem. :-) "

Bocsesz....

csak számomra furcsa volt, hogy ez valakinek újdonság, mert én rengeteget hallottam erről a két fickóról, illetve arról, hogy mennyi könyve megjelent magyarul is...

igaz, olvasni nem olvastam egyiket sem...

Prof. Dr. Lencsés Wilson, szikvizes és fórumtroll 2015.04.23. 08:44:32

@Emmanuel Goldstein: volt az tíz kötet is, Afrika a 2 kötetes, és még van vagy 8.
egyébként tettek egy második utat is, akkor meg keletre mentek De gondolom ezekről is szó lesz itt később, nem megyek elébe.

mzm60 2015.04.23. 08:45:34

Nekem megvan az összes könyvük, tinédzser koromban vagy százszor elolvastam őket. Aztán később azért, mert én is jártam azokon az utakon Észak-Afrikában, ahol ők...
Még pár adalék:
Nem csak azért kellett visszafordulniuk Dél-Amerikából, mert megsérültek és mert a kocsi elromlott - hanem főleg azért, mert időközben a világpolitikai helyzet annyit fordult, hogy az USÁ-ba már nem kaptak beutazási engedélyt.
A világkörüli út után újabb nagy útra indultak, az arab világba, ott két mikrobusszal mentek, az egyik ezüst-kék, a másik ezüst-piros volt.
De a legnagyobb élmény: a Prágai Műszaki Múzeumban a mai nap is látható a világjáró Tátra személyautó, pár éve boldogan fotózkodtam mellette.
A két cseh fiatalember példaképe lehetne minden mai fiatalnak...

Kekeckokec 2015.04.23. 09:44:27

Fenn van a polcomon majdnem mindegyik könyvük, évente- kétévente újraolvasom.
Igaz, régi korrajz, de az idő előrehaladtával egyre érdekesebb:-)

vízbe mártott test 2015.04.23. 10:03:43

Zikmund bácsi 96 éves és ugyanolyan fiatalos, mint 47-ben. :)
Tavaly egy film is készült róluk:
www.piranhafilm.cz/stoleti-miroslava-zikmunda/
A két mikrobusz egyébként szintén Tatra volt: T-805, és asszem szintén a prágai múzeumban látható.

nyisztor 2015.04.23. 10:38:48

Két "Zigmund és Hanzelka" diafilmre is emlékszem hajdanvolt gyermekkoromból. Amelyek hangsúlyozták az expedíciók propagandajellegét, szó se volt - mondjuk, a korszellemnek se felelt volna meg - egyéni ambíciókról. Ami persze elengedhetetlenül szükséges volt a sikerhez.

apro_marosan_petergabor 2015.04.23. 13:06:13

1-2 éve vettem meg a neten keresztül antikvéáriumból az utazók tollából a "Kordillerákon át" utikönyvet, melyet gyerekkoromban kedvtelve olvasgattam a könyvtárban.
Megérte a pénzét (tényleg kalandos, ízes, kitűnő fényképekkel: pl. a Tatraplan átgázol egy folyón a Kordillerákban stb.).
Ráadásul a két cseh kiszabadult évekre a háború utáni kommunizmusból, s járta helyette a világot, szabadon...

Mr. Neutron 2015.04.23. 13:48:24

Hehe, nekem is megvan az egyik könyvük; a nagyszüleimtől örököltem, Isten nyugosztalja őket.

vízbe mártott test 2015.04.23. 14:01:39

@apro_marosan_petergabor:
Csak a pontosság kedvéért: Zikmundék T-87 típussal utaztak Dél-Amerikában - a Tatraplan egy más típus, a gyári jelölése T-600. A Plannak már csak két fényszórója van és kisebb az egész.

hideghs 2015.04.23. 20:55:59

AT-87típusnak "Tatrta Dinamic", volt a becsűletes neve,mig a ,tesójának Tatraplan,Volt szerencsém,mint gyerek mindkettőben utazni,Mindenféle díjat megnyertek a maguk idejében,aszocialista gazdálkodás tönkretette a gyártásukat, Évek múlva kezdték csak gyártani utódjukat a 613.tipust,de ez már egy másik tőrténet
Rendszerváltás után nyilatkozta valamelyikük,hogy mellékfoglalkozásként egy kicsit kémkedtek is. Teljesítményűkből ez nem vont le semmit ,még kalandosabbá teszi történetüket

vizsla_barat 2015.04.24. 13:55:19

A gyarilag terepjarositott Tatra Libiaban megsemmisult. Alexandriaban kaptak hot gyarit es azzal tettek meg az egesz utat. Lehet hogy Marokko. De aki ir az miert nem olvas?

Rollende Landstrasse 2015.04.24. 14:12:06

@vizsla_barat: Erről szól a 6., 7. és 8. kép. Kinek szántad a kommentet?

A "gyárilag terepjárósított" Tatra csak két extra megerősítést tartalmazott az utastérben a csomagoknak. Nem terepjárósították.

vizsla_barat 2015.04.24. 14:34:52

@Rollende Landstrasse: Ha emlekeim nem csalnak a rugok, lengescsillapitok es a gumik is masok voltak. Plusz kapott extra also vedelmet. Tehat az ut nagy reszet teljesen gyari Tatraval nyomtak vegig.

Rollende Landstrasse 2015.04.29. 16:14:08

@vizsla_barat: Bocs a késői reagálásért, úton voltam, nem tudtam ránézni a blogra. Az emlékeid sajnos csalnak, mert az autón nem módosítottak szinte semmit. A leglényegesebb az említett hátsó üléskeretnél volt a csomagok miatt. Felszereltek a motor és a sebességváltó közé egy védőlemezt, de ezt az út során eltávolították (valószínűleg még a baleset előtt). Fontosnak tartották, hogy a Tatra teljesen szériakivitelű legyen a csehszlovák ipar minőségének demonstrálása miatt. A rugózás, a felfüggesztés is gyári volt. Segítette a Tatra terepjáró képességét a karosszéria teljesen lapos, tepsiszerű alja, mert nem akadt el a homokban meg a szavannán. Ezért sem kellett külön "terepjárósítás".

Az út során végig Barum Superb Tropic abroncsokat használtak, mindkét autón. Ez akkor a Barum gyár legújabb terméke volt, de nem terepmintás, csak a magas hőmérsékleti terhelésre optimalizálták.

butyko 2015.05.02. 14:09:22

A magyar Csepelek és Ikarusok távol-keleti útjáról van valami írás,könyv,stb.? Képek ugyan fellelhetőek a neten,de leírást nem találtam... Köszönettel!

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2015.05.02. 14:39:27

@butyko: ha ezt még nem olvastad, vess rá egy pillantást:
ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2013/12/01/csepelek_tibetben
ja, és nézz vissza csütörtökön majd ide! ;)

anno egy olvasó jelezte, hogy van neki egy könyve a Csepelek tibeti útjáról és ígérte, hogy beszkenneli, de aztán nem lett belőle semmi... :(

trainmodeller · http://www.trainmodeller.hu 2015.09.25. 11:24:10

Naná, hogy gyermekkorom kedvenc könyve, a három részes "Afrika az álmok világában és a valóságban"! Itt van a polcon most is.

Fredddy 2015.09.25. 12:15:14

Ú, csak most, a második részből visszalinkelve találtam meg ezt a bejegyzést, nagyon állat :)
Két kiegészítés:

1.) a háború utáni csehszlovák ipar fejlettségén nem kell csodálkozni, az ország puskalövés nélkül engedte be a németeket, akik nem romboltak le semmit, hanem az egészet a saját szolgálatukba állították, (a csehszlovák ipar rengeteg egykori ,,náci" német technikát gyártott tiovább a háború után is saját néven). A front pedig csak a háború utolsó napjaiban érte el az országot, úgyhogy az igazán komoly pusztítást szovjet részről is megúszták.

2.) Ez az Asszuáni-gát még nem az az Asszuáni-gát, amire ma gondol mindenki. Asszuánnál több gát is volt, a régebbi, kisebb gátat még a gyarmattartó britek építették a századelőn, és azóta többször is felújították (ők maguk, hiszen a negyvenes évek végéig Egyiptom angol gyarmat volt). Hőseink kocsija valószínűleg ezen a gáton hajt át.
A modern világ csodájának számító híres, nagy Asszuáni-gát építését a fénykép idején még csak éppenhogy elhatározták. Először ezt is angol és amerikai segítséggel képzelték el, de az egyiptomi forradalommal megváltozott a nemzetközi helyzet, és így az ötvenes években kerültek a képbe a szovjetek. 1960-ban kezdődött az építkezés, és vagy 10 évig folyt.

santhion 2015.09.25. 22:04:48

1973-ban még láttam Abu Simbelt az eredeti helyén, de már felvonult az Unesco csapara a szétszedéshez és a fölköltöztetéshez. A nagy gát akkor már kész volt, azt is meglátogattuk, alul-felül- Óriási felirat volt ráfestve arab-orosz-angol nyelven, hogy kb. épült a megbonthatatlan szovjet-egyiptomi testvériség jegyében. És voltam a Keopsz piramis csúcsán is, és persze mndvégig ott volt velem a két vilégutazó emléke, hogy ott járhatok, ahol ők is megfordultak... Anyai nagyapám cseh volt, és volt két T-87-esem a '70-es években Budapesten. Az összes könyvük meg a polcon, két kiadásban, természetesen...

zsebkettő 2015.10.04. 23:09:04

És honnan volt pénzük mindehez?

Rollende Landstrasse 2015.10.05. 17:30:16

@Fredddy: Köszönöm a javítást. Valóban nem vetettem össze az útleírást az asszuáni gát történetével.

Rollende Landstrasse 2015.10.05. 17:32:31

@zsebkettő: A sok könyvük egyik kötetében leírták, milyen költségvetéssel, gyári és állami segítséggel finanszírozták az utazást.

oys... 2015.11.12. 11:59:00

Még csak most, erősen késve olvasom ezt a remek blogbejegyzést erről a világtúráról, amiről ugyan korábban is értesültem, de így egyben nagyon remek, olvasmányos. Örömömre szolgál, köszönetem érte!

DE!
Ez a megjegyzés az írás elején sajnos nem állja meg a helyét:
„Felszerelésüket csak csehszlovák termékekből állították össze, ami már önmagában mutatja a háború utáni ipar színvonalát, hiszen az autótól a golyóstollig minden hazai termék volt.”

Tudható ugyanis, hogy 1947. tavaszán nemhogy csehszlovák gyártású golyóstoll nem létezett, de még magán az európai kontinensen sem gyártott senki golyóstollat!
A golyóstoll magyar találmány, az egyik alkotója (Bíró László József) ekkorra már gyártotta ugyan Argentínában, valamint az Ő licensze szerint Angiában is készült toll 1946-tól, de a kontinensen való gyártása 1947 végén Magyarországon indult el Goy Andor által, a "GO"PEN formájában.
(hu.wikipedia.org/wiki/GOPEN)

Szóval alighanem a kor szokásának megfelelően töltőtollal indulhattak Ők is a világkörüli útjukra...
(Vagy esetleg mégsem mindenük volt csehszlovák ipari remek, hanem vagy argentin BIROME, vagy angol MILES MARTIN PEN-féle BIRO lehetett a kezük ügyében, ha golyóstollat vittek magukkal.)

Rollende Landstrasse 2015.11.16. 17:36:31

@oys...: Jogos. Ezt bizony javítanom kell. Kicsit szégyellem magam, mert a technikatörténet otthoni terület nekem, és ebbe bizony a golyóstoll is beletartozik. Ráadásul nincs egy éve, hogy olvastam Moldova könyvét erről a témáról, A végtelen vonalat.

Jumbo613 2016.02.16. 00:30:10

@hideghs: Csak a pontosítás kedvéért,a T87,T600 után jött a T603-as Tatra,utána érkezett a T613-as... :-)

Jumbo613 2016.02.16. 00:31:48

@santhion: Mi lett a Tatra-k sorsa? Ma kész vagyont érnének..... :-)